Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-10 / 76. szám

19|2. november 12. küs népek fesföi sáskaraját. És járunk továbbra szürkeszín, ormótlan ruili|i nkl.luij, dédé magiunkban hordjuk a jelen kultúráját, a jövő fejlődését, lehetőségét. A mharefo/rnierek reneszánsza csak gyenge dadogás, mert a ruhát nemcsak a szabó, hanem a korszellem is szabja, s az egyes karok különbségei meglátszanak a ru­hán is. A reform tövekrések különben sem ujak. Ott születtek azok is a Száj na parton, (Saját tudósítónktól.) Amig ma Pa­sics hallgatott, illetve belgrádi lapjai békés liurókát pengettek, —- addig a szerb had­sereg olyan manővert hajtott végre, ami­vel elárulta, hogy Szerbia igenis a monar­chia intelme ellen dolgozik. Belgrádból röpítik világgá a hirt. hogy egy szerb hadoszlop Prizren alól el­indult az Adriai tenger falé és Alessianál egyesült a montcnegróiakkal. Meg kell je­gyeznünk, hogy az egyesült sereget Jan­kovich szerb tábornok vezeti és hogy nftár A lessió is a tenger előtt fekszik. A szerb hivatalos jelentés ugyancsak beszámol arról, hogy az egyesült szerb­montenegrói sereg ostrom alá vette San Giovani di Medua tengeri kikötőt. Londonból ezt a hirt megerősítik. Sőt az angol külügyminisztérium ma azt a szenzációs jelentést kapta, hogy Szerbia Durazzot megakarja szállni. Ez ellen a hó­ditás ellen tiltakozott és fog tiltakozni ez­után, a legerélyesebben a monarchia, — jegyzi meg az angol külügyminiszteri: hi­vatalos jelentés. Amikor igy szárazon leadjuk eme hi­reket, csak azt jegyezzük meg, hogy a monarchia és lakossága a legkritikusabb pont elé került: a háborút illetőleg. Most már a cselekvés tere következik! Hogy a monarchia követelni fogja, miszerint a szerb hadak hagyják el az Adriai-tenger partját, — ez faktum. E követelés után csak két eset lehetséges. Vagy engedel­meskedik Szerbia, vagy nem. Ha enge­delmeskedik, — ugy a monarchia úgyszól­ván elérte a célját és minden jel szerint nem kerülhet fegyveres beavatkozásra a sor. Ellenben -- csakis fegyveres beavat­kozás következhet, mert tekintetbe kell venni, hogy a szerb sereg a tengeri kikö­tőket már ostrom alá vette. A legnagyobb érdeklődés tagadhatat­lan a monarchia felé fordult máris a kül­politikában. Nemcsak Németország, de An­glia és Franciaország is a monarchia föl­lépését tartja fordulópontnak. Párisi lapok például ma beszámolnak arról, hogy a DÉL-MAGYARORSZÁG ahol annyi minden más ötlet születik. De megmaradt ötletnek, mert nem volt benne élet, életképesség, s emberagyban született, nem pedig az általános szükség forgatagá­ban. A derék berlini reformerek bizonyára nem fognak sok dolgot adhatni a szabóknak, de annál többet a témaszegény, limonádés karrikatujrarajzolóknak} akiknok Ízléstelen­sége sörgőzös halotti palásttal takarja be a kis 11 ad rág forrad almat. monarchia a 4. és 8. hadtestből tizennyolc zászlóaljat küldött le Boszniába, hogy a határőrséget megerősítsék és Szerbiát is sakkban tartsák. A párisi hir már az esti órákig eljutott az egész világba és Orosz­országból jön is a válasz. E szerint az orosz követ interveniál és magyarázatot kér a Boszniában történt csapatösszevo­násra vonatkozólag. Ugyancsak nagy figyelemre méltó az a berlini hir is, amely határozottan állitja, hogy Vilmos német császár rövid időn be­lül találkozni fog Ferenc Ferdinánd trón­örökösünkkel. A találkozás természetesen a balkáni eseményekkel van összefüggés­ben. Konstantinápolyi jelentés szerint a nagyhatalmak képviselői ma összeültek ta­nácskozásra, Pallavicini őrgrófnál. Az orosz nagykövet azt a javaslatot terjesz­tette elő, hogy a nagyhatalmak követeljék a Dardanellák megnyitását. Az angol nagy­követ gúnyosan ellenezte ezt, ugy, hogy az orosz nagykövet visszavonta indítvá­nyát. Ugy érezzük, hogy a háboru irtóza­tos szelleme igazában csak most kezdi ki­vezényelni borzalmas előőrseit. Románia fegyverkezik, Oroszország visszatartotta négyszázezer tartalékosát és szenet vásá rol nagy tömegekben; a békeszerető An­glia hadihajói gyanús mozdulatokat végez­nek. Vajha igazuk volna az optimistáknak, hogy ezek a készülődés Cí» nem egy európai háboru aggasztó tünetei, — de hogy a szimptomák egy kicsit veszélyesek, azt ta­lán még imponálóan nyugodt külügymi­niszterünk is elismeri. Lent, a bolgár—török harctéren már alig történhet meglepetés. A csataldzsai vonalon e pillanatban talán már folyik a véres harc, de maguk a törökök szomoro­dottan ismerik be, hogy a csataldzsai erő­dítmények alig tarthatók. Nincs hatalom, amely ezek után föltartóztathatná a bol­gárok bevonulását Konstantinápolyba. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: a Auffenberg a csepeli tölténygyárban. Budapestről jelentik: Auffenberg kö­zös hadügyminiszter Giinzl lovag altábor­nagy, hadügyminiszteri osztályfőnök kísé­retében ma megtekintették Weisz Man­fréd csepeli tölténygyárát. Feltűnést kel­tett, hogy a hadügyminiszter és Günzl lo­vag altábornagy behatóan és sokáig szetn­,lelték a tölténygyárat, amelynek még a kisebb műhelyét is áttekintették. Menekültek légiója. Konstantinápoly, november 9. A szultán délután a nagyvezért fogadta, a'ki n helyzet­ről jelentést tett. A porta folytatja tanácsko­zásait a katonai és diplomáciai helyzetről. A Silibriből ideérkezett menekültek között há­rom koleraesetet konstatáltak. A Osataldzsa­voualon innen eső falvakból folytonosan ér­keznek muzulmán családok. A portához ve­zető ut menekülők vigasztalan táborának kó­pét nyújtja. Sok száz kocsi és háziáltat áll az utcákan éjszaka is s várja a hajókat, melyek Ázsiába szállítják őkel. Több gyanús szimp­tomáik között megbetegedett embert izolál­tak. Fölvonulnak a hajók. London, november 9. A Morningpost je­lenti Washingtonból, liogy a Montana és Te­nonce páncélos cirkálókat elinditottáik a Kö­zéptengerre. Szerbia befejezte a háborút. Belgrád, november 9. Szerbia teljesen befejezettnek tartja a maga fegyveres ak­cióját. Itt általában az a nézet, hogy a csa­tározások véget értek s most már csak a meghódított terület fegyveres megőrzésé­ről lesz szó. Egyelőre O-Szerbia és Mace­dónia lakosságának lefegyverezésével van­nal. foglalva a szerb hatóságok. Minden­kit, rkinél fegyvereket, rablott tárgyakat találnak, hadbíróság elé állítanak s a csa­taterek kalózai ellen könyörtelen szigoru­sággal járnak el. A közrendről és közbiz­tonságról Victorovics ezredes parancsnok­sága alatt működő katonaság gondosko­dik. Berendezkedik Bulgária. Szófia, november 9. A különböző minisz­tériumok osztályfőnökeiből és a volt török­országi bolgár konzulokból álló bizottság ter­vezetet készit a megszállott tervletek igazga­tásának szervezésére. A királyné Musztaifa­basn határvárosába ment és meglátogatta a sebesülteket. Készülődés a döntő csatára. Konstantinápoly, november 9. Hadenkői­ből a török sereg főhadiszállásáról, amely 15 kilométernyire van Konstantinápolytól, no­vember ötödiki kelettel jelentik: A csataldzsai erődlánc természetalkotta előnyei dacára nem teszi a haditechnika ilag fokozott ellentállóképesség benyomását. Az utakat rendbehozták, de csaknem teljesen néptelenek. Csak tegnap óta észlelhető ott va­lamivel élénkebb mozgalom. Csapatok jön­nek, hadianyagot szállítanak az egyes erő­dökbe és sátrakat állítanak" fel. Az elveszett ütközetekből ide visszavonult csapatok szá­ma a fővárosból érkező erősítésekkel egyre szaporodik, de emberéletben nem esett kár. A csendőrség csapatszámra szállítja be a gya­nús embereket, leginkább bolgárokat, akiket kémkedésen értek. A csataterekről egyre­másra vonatok érkeznek sebesültekkel, kik A HÁBORU A BALKÁNON. Szerb hadoszlop már eljutott az Adriai-tengerig és Alessionál egyesült a montenegrói sereggel. Együtt vették ostrom alá San Giovani di Medua tengeri ki­kötőt. — A londoni külügyminisztériumhoz jelentés érkezett, hogy a szerbek Durazzot akarják megszállni. E körül törhet ki a monarchia és Szerbia között az ellentét. — Tizennyolc magyar zászlóalj érkezett meg Boszniába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom