Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-09 / 75. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 10. -v ­ványnak az ügyében külön inditanak-e vizs­gálatot, vagy sem. A polgármester kijelen­tette, hogy ebben is a többi váddal egyetem­ben fogják lefolytatni a vizsgálatot a helyet­tes főmérnök ellen s az iratokat együtt teszik majd át a főügyészséghez. aífaCUHKBBHattSMBMUSaOBÍtBllíilBBaiaUBSSWB'MGiCMSBSaSlJia HiREK Szegedi kalendárium. IDÖ: A meteorológiai in­tézet jelenti: Lényegtelen hő változás és elvétre csa­padék vár ka tó. — Sür­göny prognózis: Hiivös, el­vétve csapadék. Déli hő­mérséklet: 4.3. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látoga­tási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTÁR: Nyitva dél­előtt 10—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakot „Bőregér", operett. URÁNIA-SZÍNHÁZ: Az előadások este ti Arakor kezdődnek. Előadásra kerül A bajadér. (Bemutató.) VASS-MOZI: Az előadások este. 6 óra­kor kezdődnek. Dráma az express-ronat tete­jén. (3 fel vonásban.) ESPE RANTO-KIALLITÁS, nyitva dél­előtt 10-től délután háromig, a Nyitassy-félv házban, Kass-vigadó mögött. Belépődíj nincs. MŰVÉSZEK MAJOLIKA-KIÁ ÍRATÁ­SA, Kárász-utca, Várnay L. könyvkereskedé­se mellett. Nyitva délelőtt kilenctől egyig és délután háromtól nyolcig. Belépődíj nincs. VIRÁGKIÁLLÍTÁS, délelőtt tiz órakor nyilik meg, a belvárosi fiúiskola tornatermé­ben. Belépődíj első napon 40, többin 20 fillér. Vaszary marad vagy Csernoch jön? (Saját, tudósilónktól.) Nemcsak a katoli­kusokat, hanem az egész magyar közvéle­ményt meglepte Vaszary Kolos bíboros, esz­tergomi hercegprímásnak az az elhatározása, bogy lemond egyházi és magyar zászlósúri méltóságairól és javadalmairól. A lemondás megtörtént.: egyidejűleg ment el a prímás lemondó nyilatkozata pár nap előtt Rómába és a magyar kormányhoz. Szűkszavúan esak azzal okolja, meg elhatározását az agg egy­házifejedelem, bogy az öregség terhe nyug­vásra készteti s ezért visszavonulni óhajt a terhes feladatoktól, amelyek kétszeresen sú­lyosak a mai zűrzavaros, nagy változásoktól várandós időkben. A lemondás még esak egyik oldalról be­fejezett dolog. Hogy Vaszary Kolos csak­ugyan távozzék magas pozíciójából, aliöz még Rómának hozzájárurulása kell. Ha a Vatikán döntés elfogadja a prímásnak egy­házi mól l óságairól való l emondását, csak akkor válik perfektté az elhatározó döntés, esak akkor ruházhatja át a primátus java­dalmait a király, mint legfőbb- kegyúr más­ra. Amennyiben Rómában elfogadják a le­mondást, a magyar kormánynak már van jelöltje a prknási méltóságra. Csernoch Já­nos kalocsai érseket terjesztették föl kineve­zésre. a királyhoz. A kormány .nemrégiben ihar telt lépéseket Csernoch érdekében, aki az akkori terv szerint adminisztrátor in re­bus temporalibus lett volna, természetesen utódlási joggal ós megtartotta volna a kalo­csai érsekséget is. Ezért nevezték ki kalocsai segédpüspöknek Horváth Győző kanonokot. A tervre nézve a magyar kormány a bécsi nuncius utján már megkezdte a tárgyaláso­kat a Vatikánnal. Hogy Csernoch érseknek Glattfelder Gyula lesz-e az utóda s történik-e több válto­zás is a püspöki stallumokban, erre nézve még nem döntött a kormány. Valószínű, hogy Gsernocli kinevezésével a kalocsai ér­seki széket nem töltik he egy ideig s ezzel a kormány tekintélyes összegű interkaláris jövedelemhez jut, — Uj magyar báró. A király, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, Szalay Imre miniszteri tanácsosnak, a Magyar Nemzeti Muzemn igazgatójának, valamint törvényes utódainak, a közszolgálatban sok éven át ki­fejtett kiváló működése elismeréséül Kémén­ili előnévvel a magyar bárói méltóságot ado­mányozta. — Dózsa Györgyről. A Szegedi Munkás Otthon hatalmas terme ma este megtelt fi­gyelmes hallgatósággal. Pogány József dr., ez a fővárosi, radikális ifjú szellemi harcos beszélt, Dózsa Györgyről és az ő izzó korsza­káról. Tömören, 'kíméletlenül jellemezte az akkori magyar időket ós igen közel hozta a. mai magyar állapotokhoz. Az előadás érde­kes volt, a hatás nem maradt el. A Munkás­Otthonban különben minden pénteken este tudományos előadást tartanak. — 500 dollár. Mennyibe kerülhet az Unióban egy választási hadjárat? — ez ér­dekes kérdés egy kicsit. De itt a felelet rá. A győztes Wilson-párt vezetősége — mint Newyorkból táviratozzák — pénteken a nyil­vánosság előtt leszámolt a hozzáintézett kampányadományokról, amelyek összege 678.364 dollárt tesz ki. összesen ötvenhat­czerháromszázhárom ember adakozott a de­mokratapárt kampány alapjára, de nem ugy titokban, címekért, mint nálunk, hanem ön­zetlenül és nyilvánosan. J. W. Gerard áll az adakozók élén tizenháromezer dollárral, Charles R. Crene (Chicago) és Jacob H. Schiff (Newyork) 10—10 ezer dollárt adtak. A fös­vénységéről ismert Wilson csak ötszáz dol­lárral járult hozzá a saját kampány alapjá­hoz, 500 dollárral! — Apponyí memoranduma. Az ellenzék vezetőféröainak Kossuth Ferenc lakásán tar­tott értekezlete elé Apponyi Albert gróf me­morandumot terjesztett a balkáni bonyodal­makról és összefoglalta a szövetkezett pártok álláspontját, Apponyi előterjesztése, amely valóságos külpolitikai tanulmány, két pont­ban sarkallik: 1. A szövetkezett ellenzék nem óhajtja meggátolni a balkáni nemzeteket független­ségi törekvéseikben. 2. Eleve a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy Romá.nia területszerző igényei miatt a. monarchiát háborus Ixmyodalmak­ba vonják bele. A memorandumhoz mindepki hozzászólt s általán tetszéssel fogadták. November 13­ára, szerdára együttes konferenciára hívják össze az ellenzéki pártokat, amelyek hatá­rozni fognak Apponyi előterjesztése fölött, — Mi lesz az eltörült ünnepekkel ? A római pápa ós a szociálisták, a tűz és a viz, a Makó ós a Jeruzsálem, az ég és a föld szorosan összekerültek egymással. Nem va­lami politikai'vagy egyházi kérdés következ­tében, hanem egyszerűen egy szociális, mun­kásjóléti, kollektív szerződésékbe vágó kér­dés kapcsán. A római pápa tudvalevőleg egy rendelettel csökkentette az ünnepnapok szá­mát étí ez nem egyházi belügy, hanem világi intézményeket is erősen érdeklő intézkedés, mert, mint tudvalevő, a világ legtöbb álla­mában, a katolikus államokban legalább mindenütt a római pápára bizzák, hogy me­lyik napot kell vörös betűvel nyomatni a naptárban. Minthogy pedig a munkaszüneti napok ezek a vörösbetiüs ünnepnapjai a ka­lendáriumnak, a pápa intézkedése elsősor­ban szociális kérdés. A pápa intézkedései ér­telmében a karácsony, húsvét és pünkösd második napjai, az< űrnapja, a gyertyaszen­telő (február 2.), a gyümölcsoltó (március 25.) boldogasszony, kisasszonynapja (szep­tember 8.), valamint az egyes szentek nap­jai, nálunk az Istvánnap (augusztus 20.) vesztik el ünnepi jellegüket. Tudvalevőleg ez a nyolc nap pihenő napja volt a munkás­ságnak és voltak egyes szakmák, fémmun­kások, betűszedők, nyomdászok, gépgyári munkások), ahol ezék a napok úgynevezett megfizetett pihenőnapok voltak. Munka ese­tén rendkívüli pótlékokkal jártak ezek a na­pok, hogyha a munkás dolgozott pihenése feláldozásáért dupla bért kapott. A szociá­listák illetőleg a szervezett, munkásak most a pápát okolhatják azért, hogy pihenőnap­jaik számát, illetőleg jövedelmeik mennyi­ségét csökkentette. A „Szakszervezeti Érte­sitő"-ben olvasható, hogy a pápa intézkedé­se mennyire vág bele a munkásság érdekei­be. Egy-egy ünnepnap megszűnése három­százötvenöt munkásra egy-egy munkást fe­leslegessé tesz, igy tehát növeli az ipari tar­talékot. és szaporítja a munka nélküli bórle­nyomók számát. A pápa eként több tízezer munkást tett kenyértelenné, a nyolc pihenő­nap elvesztése a munkásság két százalékát tenné munkanélkülivé. A munkásság azon­ban hagyja magát. Nem tekinti a pihenőna­pokat ünnepnek, nem alterálja őket, hogy az ünnepnapokat eltörölték, a pihenőnapok számát megtarthatják. A munkásság a mai helyzet előnyeiből semmiképen sein óhajt en­gedni. — Harminc baptista. Egyre több és több liivet szerez magának Szarvason a bap­tista egyház. Már szép imaházat is építettek maguknak Bodros István dúsgazdag paraszt­gazda jóvoltából. Tegnap baptista kereszte­lő volt Szarvason. Tizennyolc felnőtt és ti­zenkét gyermek jelentkezett uj hívőként. A liolt-Kőrös partján volt a keresztelő sátor. Szép imákat énekeltek, aztán — baptista ri­tus szerint — a hideg, fagyos folyóba merí­tették az uj hívőket. A tizenkét gyereket is. — Milyen a gyerek "i Arad város elahtá­rozta, bogy összes alkalmazottainak drága­sági pótlékot ad. Ez már nem is kel 1, hogy nagy cselekmény legyen, az már egész ter­mészetes, hogy az állami, megyei, vagy a városi háztartás csökkenteni tartozik a meg­nehezedett időkben munkásainak a gond­ját. De Aradon is fölmerült az a nevezetes momentum a pótlékkal kapcsolatban, hogy a törvénytelen gyermekek is számítsanak a pótléknál. Erre kérték a kiküldött bizottsá­got, de a bizottság kimon flotta, hogy nem, illetőleg igen. De csak ugy, ha nem törvé­nyes ifeltéteMc köz) világfa jnerészakedett kis ártatlanokat törvényesitik a szülők. Iste­nem, minek az ilyen megszorítás, mikor ar­ról van szó, hogy kevés a kenyér, kevés a fa, meg más egyéb, okvetlenül szükséges va­lami, ami nélkül nem lehet élni? Ez a meg­szorítás nem aktuális, a pótlék sürgős külön ügy s a gyermekek törvényesitésének a kér­dése is más téma. Külön és máskor oldan­dó meg, mert speciális nagy probléma, mely­nek ezer ága-boga, szövevénye van, belevág kicsinyes, de nyomasztó körülményekbe és igen magas, általános emberi szempontokba. Szenvedély, vérmérséklet áradva zugó hul­lámain hányod ik-vetődik már mióta ez a probléma, a szabad szerelem követelődző gon­dolata komplikálja súlyosan s nagyfontos­ságú gazdasági és társadalmi átalakulást

Next

/
Oldalképek
Tartalom