Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-09 / 75. szám

\9\Z. november 10. DÉLMAGYARORSZÁG 209 Két és féí évi fogház tizenegy halottért. — ítélt a szegedi törvényszék. — (Saját tudósítónktól.) A gyufagyári robbanás ügyében a tárgyalás második napján ítélkezett a szegedi törvényszék. A biróság a szakértői vélemények javarészével szemben bűnösnek találta a két vádlottat és Küknél Ernő üzemvezető-mérnököt tizenegyrendbeli gondatlanságból okozott emberölés vétségeért egy évi fogházra és kétszáz-kétszáz korona, huszonegyrendbeli súlyos testisértés vétsége miatt pedig husz-husz korona pénzbüntetésre, Wolf Gyula gépészt ugyanilyen büntetésre és másfél évi fogházra ítélte. A pénzbüntetés átváltoztatható száznegyvenkét napi fogházra. Schütz Ferencet, a gyár kereskedelmi vezetőjét fölmentették. A szegedi törvényszék szenzációs ítélete a magyar igazságszolgáltatás egyik kiemelkedő eseménye. Mert ez az ítélet szakit azzal a szinte hagyományos fölfogással, liogy a gyári katasztrófákért a véletlen a bűnös. Hiszen az utóbbi évtizedekben milyen sok száz halottal gyarapították a gyárak a halálozási statisztikát és börtönbe alig liferáitak valakit ezért a staíisztika-gyarapitásért. Az emberi felelősségen mindig kivül helyezik a katasztrófa okát. Ha fölrobbant a kazán, annak a — repedés az oka. Hát ki tehet arról a rongyos kis repedésről! És ha aztán meghal egy csomó ember és egy másik csomónak betörik a bordája, kihull a foga, megreped a koponyája, egy kissé összeég az arca, a keze, a haja — olvassuk rá a vaslemezre, hogy ő a bűnös, mert megrepedt a gaz, a nyomorult. Hát hogy mert ö megrepedni, hogy jött ö ahoz, hogy megrepedjen, ki parancsolta neki! .. . Eddig ilyen módszerrel intézték el a gyári katasztrófákat, kazánrobbanást és miegymást. A halottakat elföldelték, a nyomorultakat kirugdalták a gyárból és aztán vigan sistergett a láng a másik kazánban. Végre meg kellett szűnnie ennek az állapotnak. A legtöbb gyárban állandóan életveszélyben van száz és száz ember. A gyári munkás a halállal játszik, amikor naponta egy-két-három és négy koronákért odamerészkedik a kattogó gép vagy a pirosan izzó kazán közelébe. Akit ilyen helyzetbe sodort a végzete, annak az élete, a testi épségére fokozott figyelemmel kell vigyázni és aki ezt a figyelmet elmulasztja, az felelős a következményekért. Az bűnös! Mi most nem tapsolunk a törvényszék Ítéletének és második vádbeszédet sem mondunk. Csak az esettel kapcsolatosan kidomborítjuk szociális fölfogásunkat, amely most találkozott a törvényszék ítéletével. A tárgyalás második napja Schimanek Emil dr. műegyetemi tanár szakvéleményének fölolvasásával kezdődött. A szakvélemény három kérdésre válaszolt és pedig: a) Mi a robbanás közvetlen oka? b) Ki okozta a robbanást? c) Kinek a hibájából történt a katasztrófa, ki a felelős? Az első kérdésre: A felsőkazán középső részének szakadása. A repedés gyártási hibából is keletkezhetett, de sokkal valószínűbb, hogy az üzemben, a hibás kezelésből származott. Véleménye szerint a repedést a gyakori túlfűtés okozta, amihez hozzáfűzi, hogy a lemez anyaga sem volt kifogástalan. A másodikra: Aki a kazán kezelésénél elmulasztotta a kellő figyelmet. Már 1907. előtt is hibásan kezelték a kazánt. A robbanást elsősorban a meghalt Ortner fűtő idézte elő azzal, hogy amikor a gőznyomás már a normálison felülemelkedett, nem mérsékelte a tüzelést. A harmadik: A gyár üzeméért Kühnel Ernő üzemvezető-mérnök a felelős. Amikor neki a gépész jelentést tett a kazán hibájáról, viznyomási próbákat kellett volna eszközölni vagy jelentenie az esetet az iparfelügyeiőségnek. A szakvélemények közül ez az egyedüli, amelyik teljes részletezéssel terhelő. Aztán kihallgatta a biróság a robbanás sebesültjeit és az elhunytak hozzátartozóit kártérítési igényükre vonatkozólag. A névsor a következő: Kocsis Mihályné, akinek Rozál lánya a katasztrófánál szenvedett sérüléseibe belehalt, 1000 koronát kér. A lány szüleit tartotta, ment apja tüdővészes, keresetképtelen volt, Szabó Józsefnének Mari nevü elhunyt lánya szintén családföntartó volt, mert apja egyik lábára nyomorék. A család 1000 koa'onát kér. Fodor Ferencnek is a lánya halt el, 4000 korona kártéritést (követel. Klivinyi István Veron nevü lánya haláláért 2000 koronát kér. Szalai Pálnak a nevelt lánya veszett oda a katasztrófánál, 2000 koronát kér. özvegy Gombos Illésné az urát vesztette el, 6000 koronát követel. Halász Etel tiz hónapig feküdt sérüléseibe. Havi 40 korona életjáradékot kér. Vőneki Etel 400 koronát. Mikula Erzsébet 800 koronát. ördög Rozál, akinek az arca borzalmasan eltorzult s gyógyulása 3 hónapig tartott, 4000 koronát ikiván. Tószegi Etel 11 hétig feküdt, 1000 koronát. Szabó Elek 1000 koronát kér. A lánya belehalt sérüléseibe. Szabó Anna nyolc hétig feküdt, 400 koronát. Gál Erzsébet, akit félholtan búztak ki a ráomló falak alól, 600 koronát kér. Egy év múlva gyógyult föl. Schwarcz Mária 9 hétig feküdt, 2000 koronát; Sárkány Etel 20 hétig feküdt, 2000 koronát; Solti Erzsébet 3 hónapig feküdt, 600 koronát; Pintér Franciska 54 napig feküdt, 500 koronát; Sámsooi Györgyné 4 Iliéiig feküdt, 500 koronát; Tandari Istvánná 20 hétig feküdt, 4000 koronát; Bózsó Rozál 3 hónap alatt gyógyult, 400 koronát; Fodor Viktória 3 hétig betegeskedett, 150 koronát; Kovács Ádámnak a felesége halt el, 2000 korona kártéritést kér; Fehér Ferenc 14 napig feküdt, 50 koronát; Bencsik Jánosnak szintén a felesége veszett oda, 4000 koronát követel. Vőneki Etel és Ménesi Ilona, akik szintén hetekig feküdtek, 400 és 800 korona kártéritést kérnek. Rigó Endre dr. elnök délután négy órakor hirdette ki az Ítéletet. Az indokolás szerint Kühnel mérnök bűnös azért, mert a robbanás előtt tizenkilenc nappal lépett a gyár szolgálatába és a katasztrófa napjáig elmulasztotta a gépek átvételét és tanulmányozását, Wolf gépész pedig azért, mert mint *a gyárnak évek óta benfentes alkalmazottja, jól ismerte a gépek minden csinját-binját és még sem intézkedett. Schütz Ferencet, a gyár kereskedelmi vezetőjét, nem érheti felelősség. A kihallgatások után Hubay László ügyész elmondta a vádbeszédét. Ügyesen megkonstruált vádbeszédében mind a három vádlottra súlyos büntetést kért, mert kötelességük elmulasztásával hozzájárultak a katasztrófához. A szakértők véleményét kifogásolta, mert azok eltérők és ingadozók. Balassa Ármin dr. és Reiner Mór dr. terjedelmes védőbeszéde után a biróság visszavonult tanácskozásra Az ügyész az itélet súlyosbításáért és Schütz fölmentése miatt, a védők pedig a bűnösség kimondása miatt. A biróság a sértetteket követelésükkel polgári pörre utasította. _ „ Politikai hirek. (Közös miniszteri értekezlet. — A bosnyák vasúti tarifa. — A dreadnoughtok dicsérete. — A magyar delegációból.) (Saját tudósítónktól.) A magyar miniszterelnöki palotában ma délelőtt tiz órakor Berchto'*' gróf közös külügyminiszter elnöklésével oózös miniszteri értekezlet kezdődött. A miniszteri értekezleten részt vettek Bilinski Leó lovag közös pénzügyminiszter, Auffenberg Móric lovag hadügyminiszter, Lukács László és Stiirgkh Károly gróf miniszterelnökök, továbbá Teleszky János dr. pénzügyminiszter és Beöthy László kereskedelemügyi miniszter, valamint Zaleszki Vencel lovag osztrák pénzügyminiszter, Schuster Rezső osztrák kereskedelemügyi miniszter és Forster Zdenkó báró osztrák vasutiigyi miniszter. A jegyzőkönyvet Hoyos Lajos Sándor gróf irta. A közös miniszteri értekezlet tárgya a bosnyák vasúti tarifa rendezése volt. A közös miniszteri értekezlet negyed kettő után ért véget. Stiirgkh gróf osztrák miniszterelnök, valamint Zaleski lovag és Schuster osztrák miniszterek ma délután visszautaztak Bécsbe. A magyar és osztrák szakelőadók a legközelebb ujabb tanácskozásra gyűlnek öszsze. * A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségé-nek Chorin Ferenc dr. főrendiházi tag elnöklésével tegnap tartott igazgatósági ülése a többi között foglalkozott a bosnyák vasutak és vasúti tarifák kérdésével is, különösen pedig az osztrák részről megindult és a bosnyák iparegyesület legutóbbi ülésén is támogatott ama törekvéssel, hogy a magyar államvasutaknak Boszniába irányuló átmeneti tarifái megköttessenek és igy a tarifamegállapitás joga Magyarország kezéből kivétessék. Az igazgatóság Chorin Ferenc elnök indítványára elhatározta, hogy a kormányt a magyar közgazdaság itt szóban forgó fontos érdekeinek legenergikusabb megvédésére kéri föl és egyúttal annak a várakozásának adott kifejezést, hogy a kormány Magyarországnak feltétlenül biztosítani fogja minden bosnyák vasúti kérdésben az Ausztriával egyenlő elbánást. * A magyar delegáció hadügyi albizottsága által kiküldött ipari bizottság ma délelőtt Chorin Ferenc elnöklésével ülést tartott, melyben elsősorban a tengerészeti közszállitásokat vette bírálat alá. Heltai Ferenc ismertette a közszállitásokat és megállapította, hogy a kvótaszerü részesedés föltétlenül megállapítható. Miklós Ödön kifejtette, hogy a Dreadnoughtok építési típusa elavultnak tűnik föl. Rosenberg Gyula szerint ez nem felel meg a ténynek. Szüllő Géza kifogásolta, hogy a fiumei Whitehad-gyárban nem magyar műszaki közegek alkalmaztatnak. Holub sorhajókapitány kimutatta, hogy a kvótarészesedés abszolút megfelelő. Egyúttal kijelentette, hogy a Dreadnoughtok csodálatosan jól sikerültek. (Élénk tetszés.) Szüry Dénes miniszteri tanácsos, ki a megjelenésben akadályozott kereskedelmi miniszter képviseletében jelent meg, kifejtette, hogy a Nobel-gyárra nézve van a kereskedelmi kormánynak törvényes joga befolyást gyakorolni, azonban a katonai szállításokra vonatkozóan a közszállitási törvény a személyzeti ügyekre nézve nem ad a kormánynak ily irányú befolyást. A vitát fél egy órakor félbeszakították és folytatását a hétfőn délelőtt tiz órakor tartandó ülésre tűzték ki.