Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-09 / 75. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. a tJ Telefon 305. Q n Előfizetési ár Szegeden egész évre'. K 24-— félévre.... K 12negyedévre K (r— egyhónapraK 2-Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken /évre . K28— félévre.... K 14-— -dévre K 7-— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kladóh' a t a 1 Kárász-utca 9 • • Telefon 81. n • Szeged, 1912. . I. évfolyam 75. szám. Szombat, november 9. Háborúk. Törökország a porban hever. Élete percek kérdése; meg nem lehet hosszabbítani semmiféle csodaszerrel. Még néhány nap: és vége a félholdnak Európában. Azokat a morzsákat is, miket a vasfogu idő századok elmulta után meghagyott az ozmán birodalomból, elkaparintják a Balkán-államok és a holttestből lecsipik a maguk részét a nagyhatalmak. Lehetetlen megindultság nélkül szemlélni a világtörténelem e most készülő tragikus fejezetét. De lehetetlen e nagy tragédia okait észre nem venni. Mi okozta Törökország végső romlását? Az elkeseredett politikai pártoskodás és az elhatalmasodott korrupció. A néhány esztendővel ezelőtt uralomra jutott ifju-törökök kiirtottak Törökországban mindent, ami a régi rendszer maradványa volt. Hogy uralomra juthassanak és hogy uralmukat megtarthassák: politikai tényezővé emelték a katonaságot. Széthintették a fegyelmezett szervezetben, — amelynek, hogy föladatát teljesíthesse, életföltétele a legpedánsabb fegyelem, a parancsnak vakon való engedelmeskedés — a politika mételyét. Igy történt, hogy siralmasan megromlott a török hadsereg. Igy történt, hogy a tisztek döntő ütközetek alkalmával nem engedelmeskedtek más politikai pártállásu parancsnokaiknak. Ez volt egyik oka a csatavesztések szakadatlan láncolatának. A másik ok a korrupció. Elpanamázták. elsikkasztották a hadiszereket, az élelmezési költségeket. . . . Folyik még a háború; és az emberek még mindig nem tudnak fölocsudni ámulatukból: hogyan lehetséges, hogy ilyen hirtelen, mint valami kártyavár, összeomlott a hatalmas ozmán birodalom? E)e hiába való már minden ámulás, minden megdöbbenés: a tragédia befejeztetett, ideje már, hogy a háborús szintérről megint önmagunk felé forduljon a figyelem. A mi ellenzékünket érintetlenül hagyták az európai politikának ezek a véres eseményei és azokon a napokon utasította vissza a miniszterelnök loyális békeajánlatát, amelyeken a legfeketébb felhők tornyosultak az európai béke évek óta viharos látóhatárán. Miért? Hiszen a törvényhatóságok sorra nyilatkoztak a kormány és. a többség politikája mellett. És a municipiumok állásfoglalásának lekicsinylése e tény jelentőségét nem csökkenti. Az ellenzék ugyanezeknek a törvényhatóságoknak mellettük megnyilatkozó állásfoglalásából meritette egész erejét a Fejérváry-kormány ellen folytatott küzdelmében, s még legutóbb is, amikor a törvényhatóságok a katonai javaslatok elintézése mellett emelték föl szavukat, maga Apponyi Albert gróf jelentette ki, hogy ezt az állásfoglalást semmibe venni nem lehet. Éppen ezért nem is sikerülhet annak bizonyítása, hogy a megyék és városok állásfoglalásának éppen csak most nincs semmi jelentősége. Az időközi képviselőválasztások eredményei sem alkalmasak arra, hogy az ellenzék harci hevét szitsák és fokozzák. A hol egy mandátum megüresedik, a nemzeti munkapárt jelöltje győz, többnyire egyhangú választásban. Törzsökös ellenzéki kerületekben még vállalkozó sem akad, aki az ellenzék zászlaját kibontsa. Az eresen függetlenségi Margitta, az erősen néppárti Várna időközi választások során a nemzeti munkapártnak jutott. Még erőszakra. presszióra s vesztegetésre sem hivatkozhatnak, mert éppen ezekben a kerületekben egyhangúlag választottak. Életképtelen fuzius vagy egyesülési tervezgetések itt nem segitenek. És akárminő szorosan egyesülnek, a matematikát még oly sikeres fúzióval sem tudják megváltoztatni. Kétszer kettő mindig csak négy marad. És akik négy pártkörbe oszolva kisebbség voltak a magyar képviselőházban, azok nem lesznek többséggé azáltal, ha ezentúl egy klubban konferenciáznak. Az ellenzék, ha eredményes politikát akar folytatni, csak egyet tehet: be kell magát újra kapcsolnia a politikába. Ismét és ismét hirdetjük, hogy egy ellenzék, amelyik kizárja önmagát a parlamentből, egy ellenzék. amely nem jut szóhoz az ország házában, az elveszítette létjogosultságát, attól még a saját közvéleményének is el kell fordulni, mert az ilyen ellenzéknek az ország semmi hasznát nem látja. Az ellenzék, amely nem tud fölemelkedni a monarchia világpolitikájának perspektívájáig és belső villongásoknál most már erőszakolt föntartásával — ha nem is szándékosan és eredménnyel — gyöngíti Kinai álmodozások. Irta: Judith Gautier. — Li-Tai-Pé-t, a költőt, a hold ölte meg. Ö excellenciája Derüs-Erény, miközben ezt a sokatigérő mondatot kiejtette a kezére támasztotta az állát és álmodozásba merült. — A hold ölte meg? . . . Hallottam, hogy Indiában a hold sugara gyilkosabb s félelmetesebb, mint a napé s hogy éjjel holdernyő alatt sétálnak . . . Talán ilyesvalami lesz ez is? . . . De nagyhírű barátom, a zafirszemii mandarin, fejét ütemesen himbálva, ezeket a verseket kezdte énekelni: A hold fölsuhan az éjszakai ég közepe felé s ott megpihen szerelmesen. ... A lassan ringó tó fölött ide-oda libeg az esti szellő s csókolgatja a boldog vizet. ...Óh! milyen derült összhang jön létre azoknak a dolgoknak egyesüléséből, melyek arra teremtettek, liogy egyesüljenek. •.. De azok a dolgok, melyek arra teremtettek, hogy egyesüljenek, vajmi ritkán tudnak egyesülni..." Hogyan? liát nem feledték el a távol Keleten a versek zenéjét? a kinai Orfeusz lantja nem tört el még? ... Oh iai! eltörik nemsokára! A haladás ménad-jai odaszáguldanak, hogy szétszaggassák a balga álmodozót, aki menés közben hátra-hátra tekintget... — Hát még az utazás a holdba ... — suttogta. — Micsoda utazás? — Egy varázsló ... vagyis inkább egy szent, egy ideig ott tartózkodott az udvarnál. Egy nyári éjszakán, mikor a teli hold, tündökölve istenivé varázsolta a vidéket a Mámoritó-Iliatok magasságos csarnokaiból, a császár maga mellé ültette a szent embert, csodálta a fény tiindérha.ilékát a harmatgyöngygyei behintett lombokon, a vizek rezgő hullámain s a szökőkutak aláhulló csepp.iein; aztán homlokát a ragyogó csillagzat felé emelte és fölsóhajtott, hogy olyan távol van. olyan tündöklő, olyan csábító és elérhetetlen. Társa, aki kitalálja a gondolatát, igy szólt hozzá: — Akarsz e fölszállni velem a holdba? A császár, egy pil'anatig elcsodálkozva, ezt felelte: — Értem, mit akirii mondani; a te elméd, mely mentebb a durva kötelékektől, mint az enyém, vezérelheti az én elmémet s viheti egy kicsit előbbre, az én szűk körömön tul, a gondolat birodalmának utjain; de meghosszabbítani a láncot, ez még nem jelenti azt, hogy fölszabadítjuk a foglyot s bizony nem fogunk nagyon messze menni. — Felséged nem ért engem, — kiáltott föl a varázsló. — Én azt kérdezem, hajlandó-e Felséged fölszállani velem a holdba, testestiil-lelkestül, ugy, ahogy vagyunk. — Nem engedhetem, hogy valaki, még ha szent is, tréfát űzzön velem, — mondta az Ég Fia. A tudós a legnagyobb nyugalommal kitárta legyezőjét s fölhajitotta a levegőégbe. — íme! A legyező fönmaradt a levegőben függve s a papiros-redöiből egy lépcső fokai képződtek, a mely a hold alatt elnyúlt hófehéren, meddig csak a szem látott. császár elámulva, összecsapta a kezét. — Nos, van-e most már bátorsága követni engem? Egy uralkodónak nem szabad a félelmet ismernie. Különben is, amint látja, a lépcső széles és nem meredek. A szent már át is lépte a pavillon korlátját; aztán odanyújtotta a kezét az Eg Fiának, aki követte, (iyorsan áthágtak a palota sáncain, átkeltek a három csillogó folyón és a patakok nyolc ágán, melvek a város kőfalait mossák és nemsokára Csan Ngan eltűnt a messzeségben. Lapályok, hegységek, városok mindjobban elmosódva tünedeztek el, miközben az utasok, fényben úszva, míndmagasabbra emelkedtek.