Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-08 / 74. szám

1912. november 8, délmaoyárórszág 5 A táblabíró pöre. A battonyai főszolgabíró vádaskodásai. (Saját tudósítónktól.) Második Ízben tárgyalta csütörtökön a szegedi Ítélőtábla azt az ellenszenves büniigyet, amelyet Simon Ákos dr. táblabíró panaszára a királyi ügyészség indított Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró ellen a kaszinói összeszólalkozásból kifolyólag. Battonyai vezetőjárásbiró korában, 1909. év tavaszán egyszer megsértette a főszolgabíró a táblabírót, akinek népszerűségére, közkedveltségére féltékeny volt és amily indulatos és meggondolatlan volt maga a sértő megjegyzés, annyira átgondolt kíméletlen és elkeseredett volt az önvédelmi harc, amelyet az ellene indított bünperben a főszolgabíró folytatott az egykori atyai jóbarát, a táblabíró ellen. Tizenkilenc pontban mintegy negyven rágalmazó állítást hozott föl a vádlott főszolgabíró a bizonyítás során, hogy beigazolja azt az odavetett sértést: van a táblabíró umak seperni valója a járásbíróság előtt és e tizenkilenc pont közül tizennégyben találta meghiúsultnak a bizonyítást a királyi törvényszék, amely a vádlottat fölmentette, mert a további öt pontban adminisztratív beigazolását látta. A szegedi tábla/megváltoztatta a törvényszék ítéletét és a vádlottat becsületsértésért kétszáz korona pénzbüntetésre s az összes költségek viselésére ítélte. De ez az ítélet sem emelkedett jogerőre: a Kúria formai okokból megsemmisítette és a táblát uj tárgyalására utasította. A csütörtöki tárgyalás réggel 9 órakor kezdődött. A tábla első büntető tanácsában, amely az ügyet tárgyalta, Hing hoffer Lajos dr. táblai tanácselnök elnökölt, szavazóbíró volt Móga ödön, előadó: Pcrjéssy Mihály dr. A főügyészséget Szabó Gyula dr. főügyészhelyettes képviselte; a sértett Reiniyer Jakabbal, a vádlott Krenner Zoltán dr. aradi ügyvéddel jelent meg. A tárgyalás megnyitása után a védő újból hiróküldési kérelmet terjesztett elő, mert szerinte a szegedi tábla ebben a j térben nem lehet elfogulatlan, minthogy az első tárgyalás óta ós a kebelbeli táblabíró ismeretségre és beosülésre, szimpátiákra tett szert. A védőnek ezt az érzékenységeket terrorizáló — a Kúria által már ismételten elvetett — indítványát a királyi tábla is figyelmen kivül hagyta. Ezután Perjéssy Mihály dr., a táblának ez a nagyszabású, zseniális biintetőbirája fogott az ügy ismertetésébe tanulmánynak beillő, pompás struktúrájú előadmány keretében. Páratlan éleseiméjüséggel építette fel a szótágazó nagy anyag épületét és fölényes jogászi tárgyilagossággal világitott be a btraper minden részletélte. A referáló déli félegy óráig tartott. A felek rövid észrevételei után az elnök a tárgyalást délután négy órára félbeszakította. A délutáni tárgyaláson érdeklődő hallgatóság előtt Szabó Gyula dr. királyi főügyészhelyettes emelkedett szólásra. Kiváltságosán elegáns, erős, szónokian szép vádbeszédet tartott, amelynek higgadt és emelkedett mondatain átizzad a meggyőződésnek és a meggyőzésnek férfias heve. — Ebben a bünpörhen — úgymond — szerepet látszottak cserélni a sértett és a vádlott, hanem a sértett tényei kerültek vizsgálat elé. A vádlott erősen kisziiiezett hatásos képeket rajzolt a bíróság elé, magas hegyeket és tátongó mélységeket idézett fel, de a bizonyítás során felismerte a birói mérlegelés, liogy mesterkélt és kölcsönkért 'kópiák esak ezek, nem a valóság rajzai. A Kúria rendelkezése folytán azt a nyolc pontot kell most különösen vizsgálni, amely a legsötétebb vádaskodásokat tartalmazza. Ezekre már a törvényszék is kimondotta a vádlottra lesújtó ítéletét. Csak felületesen kivánja érinteni ezeket a pontokat, mert szükségtelen azokkal bővebben foglalkoznia. Néhány elfogult ember inszimiáló vallomásával szemben bebizonyosodott az eljárás során, hogy Simon táblabíró Battonyán mindvégig köztisztelei es megbecsülés részese volt és teljes joggal volt az. Simon Ákost a birói ós egyéni jellem mintaképének tisztelte mindenki, de maga a vádlott is addig, amig szüksége nem vol„ a szélső vádaskodásokra azért, hogy ez meggondolatlan sértése miatti védekezzék. — A felek nem egyenlő fegyverekkel küzdöttek. A vádlott kibérelte magának a közvéleményt, a nagyközönség pedig a per anyagát soha meg nem ismerhette. Akadtak — és nemcsak laikusok, alcik a vádlottat erkölcsbirónak tették meg. A sajtó egy része példátlanul elferditette tudósításait. Nem kutatja ennek okát; teljes meggyőződésével azt látja, hogy a per a sértett javára dőlt el. — Kitér az egyes tényállításokra és kérlelhetetlen igazságossággal honcolja a tanuk vallomásait. Két tanú akadt — a vádlott korona tanúi — akik nem átallották azt, hogy a sértett uri házában történt állítólagos dolgokat áruljanak el a vádlottnak. Egyetlen mentségül, hogy vallomásuk anyagát, megjegyzéseiket az illemhelyen cserélték ki ós egyikük, a főtárgyaláson már vissza la vonta vallomását. — Az igazság keresztültör a legvastagabb torlaszokon is. A birói mórlegelés nem felszínes, belát a rugókba is. A vádlott bűnösségének arányában a legszigorúbb büntetés kiszabását kéri. A mély hatást keltő, pompás vádbeszéd után e védő beszólt, erősen támadva a sértettet és azon igyekezett, hogy kimutassa a bizonyítás sikerültét. Este hat órakor az elnök kihirdette, hogy a tábla ítéletét november 13án, szerdán reggel fél 9 órakor fogja kihirdetni. A tábla ítélete elé széles körökben a legnagyobb várakozással tikentenek. Fegyelmi és büniigy. — Hivatalvesztésre ítélt tisztviselő. — (Saját tudósítónktól.) Ma ismét egy fegyelmi nyert befejezést a városnál a belügyminiszter döntésével, amely a vétkes tisztviselőre a hivatalvesztést mondotta ki. Horváth János adótiszt ellen ugyanis Lázár György dr. polgármester 1909. junius 13-án fegyelmit megelőző vizsgáaltot rendelt el és őt állásától felfüggesztette. Horváth ugyanis Wittenberger Lipót íacsetti lakos, szegedi adózó, 1907. évi adófőkönyvi lapján Wittenberger Lipót javára két izben összesen 387 korona 03 fillért jegyzett be befizetés gyanánt, holott ezek az összegek az adópénztári naplóban elő nem fordulnak s igy az adópénztdrba befizetve nem lettek, az adófőkönyvi lap lerovási oldalának egyik sarka pedig ki van tépve s a helyett egy megfelelő üres lap darab lett beragasztva, a kétszeri valótlan bejegyzés összege pedig ki van vakarva és tintával leöntve, Horváth továbbá Bárkányi Benő szegedi lakos 1907. évi adókönyvecskéjébe három izben 15—15 koronát befizetésként jegyzett be, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen befizetések nyugtatva vannak másutt; holott ez a három 15 koronás befizetés sem Bárkányi Benő adófőkönyvi lapján, sem pedig az adópénztári naplóban elő nem fordul, tehát azok az adópénztárba befizetve nem is lettek. Súlyosbította a vádakat, hogy ugy Wittenberger Lipót, mint Bárkányi Benő nevében és megbízásából rendszerint Horváth János adótiszt szokta befizetni nevezettek adóit. A vizsgálat vezetésével a polgármester Koczor János tanácsost bízta meg és annak befejezése után a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya 1911. junius 23-án Horváthot hivatalvesztésre itélte. Az ügy iratai Horvátit felebbezése folytán a belügyminisztériumba kerültek, ahonnan Jakabffy államtitkár aláírásával ma érkezett be a, döntés. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának hivatalvesztésre szóló ítéletét a miniszter jóváhagyta és hozzájárult ahoz is, hogy az iratokat a város a büntető eljárás megindítása céljából az ügyészséghez áttegye. A fegyelmi választmány álláspontja szerint ugyanis Horváth esetében közokirathamisitás bűntettéről van szó. Interjú Ugrón István belgrádi követünkkel. (Saját tudósítónktól.) Ugrón István, a monarchia belgrádi követe szerda óta Budapesten tartózkodik. Fontos világpolitikai érdekek hozták a magyar fővárosba AusztriaMagyarországnak Szerbiában székelő miniszterét. Azért jött, hogy a delegációk idejére itt tartózkodó Berchtold gróf külügyminiszterrel megtanácskozza a monarchiának a jövőben követendő magatartását a Balkán eseményeivel szemben. A monarchiának a Balkán-államokban élő diplomáciai képviseletei közül mostanában kétségtelenül a belgrádi a legfontosabb szerep. Az egész háború eszméje, a Balkán-szövetség terve a szerb fővárosból indult ki s annak a világtörténelem-töredéknek, mely fegyverek ropogása közben most készül Európa déli felén, középpontja, mozgatója, Pasics, a szerb miniszterelnök. Ugrón István bizonyára nem véletlenül érkezett meg tegnap, ugyanazon a napon, amelyen Tschirschky, a bécsi német nagykövet is megjött s kétségtelen, hogy nem a véletlen hozta össze a bécsi német nagykövetet és a belgrádi magyar-osztrák követet Berchtold gróf külügyminiszternek a budai várpalota egyik szárnyában berendezett lakásán. Tegnap este fogadta Ugrón István, a Hungária-szálló előcsarnokában a Délmagyarország fővárosi munkatársát. — Azért jöttem Budapestre, — kezdte a beszélgetést a belgrádi követ, — hogy Berchtold gróf őkegyelmességével, aki ezidőszerint itt tartózkodik, tanácskozzam a követendő további lépésekről. Információkra volt szükségem s azokat részben már ma meg is kaptam, holnapra azonban még a megbeszélések egész sora van hátra. Beszéltem a külügytninistzeren kivül a magyar kormány egyes tagjaival is, a miniszterelnök úrral s a kereskedelemügyi miniszter úrral is, akiket részben én informáltam, másrészt azonban én informálódtam náluk. Este a munkapárt helyiségében is jártam, ahol a delegáció elnökeivel folytattam megbeszéléseket. — A helyzetet most milyennek látja excellenciád? — Ma még meglehetősen zavaros a helyzet képe. Nagyjából azonban egyelőre változatlan. Körülbelül tiz nap múlva tisztábban fogunk látni s akkor majd beszélhetünk békekilátásokról, szóval, további fejleményekről is. Egyelőre az a kérdés, hogy a balkani államok meddig mennek előre és hol állanak meg? — Lehetségesnek tartja, kegyelmes uram, azt az esetet, hogy a szövetséges csapatok bevonuljanak Konstantinápolyba? — Azt hiszem, hogy ezt elsősorban Oroszország akadályozná meg. Tiltakoznék s ennek bizonyára lenne is hatása, mert ha valakire, elsősorban bizonyára Oroszországira hallgatnak odalenn a Balkánon, Oroszországnak pedig érdeke, hogy Konstantinápoly idegen kézre ne jusson. — Még a háború kitörése előtt egyeztek meg a Balkán-államok Törökország fölosztása dolgában, vagy csak ezután fognak még megegyezni? —A megegyezés ebben a kérdésben már teljes. Nem a háború előtt készült, hanem a háború folyamán. Azt hiszem, hogy a legutóbbi napok müve az ebben a tekintetben való megállapodás. Egyebet egyelőre nem mondhatok. Holnapután délben utazom el s akkor talán többet fogok tudni. Ezzel búcsúzott a belgrádi követ. Sietett a Nemzeti Kaszinóba, ahol találkozott Mikes Ármin gróffal.