Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-08 / 74. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 10. Hanem az éremnek két oldala van; s végzetes csalódásba ejtené magát is, másokat is, aki külpolitikánk pénzdarabjának a másik oldalát abszolúte nem méltatná figyelemre. A külügyminiszter ugyanis a béke fentartására irányuló érdekünket csak ugy tudja elgondolni, ha azt összhangba hozhatjuk avval az „első sorban" reánk háruló kötelességgel, hogy Magyarország és Ausztria érdekeit „minden károsodástól" megóvjuk, hogy a monarchia „legitim érdekei a dolgok uj alakulása következtében kárt ne szenvedjenek". Éhhez a külügyminiszter még hozzá teszi, hogy tudatában vagyunk a „bennünk rejlő erőnek, mely teljes biztonságot nyújt, hogy szavunknak érvényt fogunk tudni szerezni". A monarchia külpolitikájáról nem kisebb ember, mint Anglia külügyi államtitkára állítja ki a bizonyítványt, hogy „Ausztria és Magyarország politikája nem öszszeegyeztethetetlen oly megoldással, amely minden érdekelt felet kielégít"; hogy azt a szövetségesek „nagy mértékben méltányolják", hogy Magyarország és Ausztria közvéleményének „tartózkodása és mérséklete" igen megkönnyíti a balkáni problémák megnyugtató megoldását; hogy végül Berchtold gróf nyilatkozata, amelyben a monarchia politikáját tegnap kifejtette, „rendkivül mérsékelt" volt. Mindenesetre kellemes és megnyugtató, ha a hatalmas angol nemzet hagyományos, hosszú századokon át mindenkor tanusitott nemes rokonszenve is támogatja azt a mérsékelt, békés de a monarchia fontos balkáni érdekeit szem elől nem tévesztő külpolitikáját, amelyet szövetségeseink „legbensőbb egyetértésén" kivül, hathatósan támogat a népek áldozatkészsége és lelkesedése s két millió derék magyar és osztrák szurony. kezdte ébresztgetni: az önvád nyomasztó súlya. Lesütötte szemét, mint a bűnösök. Aztán megfordult a sarkán és visszatámolygott a szobájába. Ott belevetette magát egy karosszékbe és soká, órákig ült benne mozdulatlanul. De csak a teste volt mozdulatlan; az agya működött; szinte forrt. Egy kinos, végzetes dilemma körűi zsibongtak, erjedtek gondolatai. Ez a dilemma: vagy a leány élete, vagy az ő becsülete! Az egyiknek el kell pusztulnia. Melyiket mentse? A leányt megmenteni emberi kötelessége — a becsületét óriási emberi ioga. Melyik erösebb? A kötelessége-e? A joga-e? Kinos töprengésébe beleszólt a szive is: a legfőbb törvény a lelkiismereted, azt kövesd ... De hogy kövesse? Ha. mint lelkiismerete parancsolja, odaadja a pénzt a leánynak a becsülete árán, neki mag-inak kell magát elpusztítania, mert ugy sem tudna élni piszokban, becsület nélkül. Ennek pedig ellentmond a leli nerete . . . Uj dilemmákat szültek a dilemmák s a iielyett, hogy tisztázódtak volna, csak jobban összezavarták a Mimi agyát. Pedig egy modern erkölcs-akrobata, hej, de könnyen megoldotta vtana a nagy kérdést: még csak be se töt to volna a tojás fenekét — fölállította vo'na arany karikagyűrűbe. Elment volna az uzsoráshoz, szólván: — Hallja maga, nekem 520 forintra van szükségem, 2000-et kap érte. ha nagykorú leszek és átveszem anyai jussomat — de csak ugy, ha titokban marad az üzlet . . . Ez a jobbik eset. A rosszabbik ecetben még egyszerűbb a tétel: pusztuljon a leány, mert a fő az én becsületem . t . Reggelre megtalálta Mimi ezt a fair rnegA város pénze és a szegedi bankok. — A közgyűlés határozata. — (Saját tudósítónktól.) Szeged város törvényhatósági bizottsága csütörtökön határozott a város pénzének a szegedi bankokban jövő évben való gyümölcsöztetése ügyében. A közgyűlés határozatát a pénzügyi világ teszült érdeklődése előzte meg, amit a legteljesebb mértékben indokol a nyomasztékosan érezhető pénzkrizis. A közgyűlést megelőzőleg már határozott a pénzügyi bizottság, a melynek ismeretes a határozata. A pénzügyi bizottság azt javasolta, hogy a hat fiatalabb pénzintézettől a jövő évben vonja vissza a város a betétek egyötöd részét, a SzegedCsongrádi Takarékpénztárban és a Szegedi Kereskedelmi- és Iparbankban pedig változatlanul maradjon a betétösszeg. Javasolta még a bizottság, hogy a betét évközben is bármikor fölmondható legyen, harminc napi terminusra. A Gazdasági Bank ügyében külön határoztak. A tanács azzal az előterjesztéssel lépett a közgyűlés elé, hogy a bankokban levő betétekből vonjon vissza a város huszonöt százalékot, a Gazdasági Bankban fölszabadult nyolc százalékból pedig öt százalékot juttassanak a Csongrádi Takaréknak, három százalékot pedig az Iparbanknak. Ilyen módon a városi betétekből a Csongrádi Takarókra jutna, negyven, az Iparbankra husz százalék, az öt fiatalabb pénzintézetben pedig maradna a nyolc-nyolc százalék. A közgyűlés beható vitatkozás után elfogadta a tanács előterjesztését. A tanács javaslatával szemben elesett az az indítvány, hogy a bankok igazgatósága és felügyelő-bizottsága vállaljon személyi garanciát a betétekért. f A huszonöt százalékot, amely mintegy egy millió koronának felel meg, íölhasználoldást. Igen egyszerű volt: odaadja a pénzt a leánynak és íőbelövi magát. Ezzel eleget tesz lelkiismerete szavának és becsületszavának is: nem fog több adósságot csinálni. Igaz, hogy az öngyilkosság bűn, az is igaz, hogy társadalmi becsülete katonáéknál marad. De ezek kisebb tételek. Az ő céltalan és lehetetlen életének elpusztítását megbocsátja neki az Isten, az a társadalmi becsület meg ugy sem az övé, — nem az a becsület, amit Isten adott neki, lianem az, amit a katonák mérnek meglehetős olcsón, nem is az erkölcs, csak a konvenció mérlegén. Katona adja — katona vigye. Nem kell neki. Mimi büszke volt magára, hogy ezt ilyen szépen kitalálta. Megkönnyebbítő fohász tört ki kebeléből. Életében először érezte magát teljesen szabadnak és boldognak . . . Ime, egy tette végre, amit atyja tanácsa nélkül, mindenkitől függetlenül fog, lelke szárnyalását követve, végrehajtani! Nem céltalan többé az élete, inint amilyennek indult: egy más, az övénél értékesebb életet válthat meg vele .. . Ugy dobogott a Mimi szive, hogy majd kitört kebeléből, szinte ujjongani szeretett volna gyönyörűségében . . . Elfojtott egyéniségének föltámadása okozta ezt a gyönyört. Embernek, erős, akaratképes, dicső lénynek érezte magát, akinek Isten azért adott lelket, liogy az legyen a törvénye, nem a mások szeszélve és akarata . . . Eddig az volt. . . . Végigfutott élete során és szégyenpir borította el arcát. Azt szégyelte, hogy az élete teljesen üres volt: semmi sem volt benne, ami az övé. Az emberek elszedték tőle eredeHdő kincsei) és széllyel Szórták a sárba. ják városi beruházások eszközlésére és ilyen módon egyelőre fölösleges a drága kölcsön. A gyámpénztár vagyonának az elhelyezése ügyében is határozott a közgyűlés. Az árvaszék azt javasolta, hogy a beérkezett ajánlatok közül mint a visszafizetésre legelőnyösebbeket, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárét és a Szegedi Kereskedelmi- és Iparbankét fogadja el a közgyűlés. Az árvaszék a gyámpénztár egy millió korona vagyonát kétharmad részben a Csongrádi Takarék, egyharmad részben pedig az !parbankbanka óhajtja elhelyezni. A fiatalabb pénzintézetektől tehát ilyen módon visszavonták volna a gyámpénztár betétjét. Ezzel a javaslattal szemben a közgyűlés elfogadta Szmollény Nándor indítványát, amelynek értelmében ugyanolyan kulcs szerint, inint a város tőkéjét, helyezik el a gyámpénztár vagyonát is. A gyámpénztárnak a Szegedi Gazdasági és Iparbankban van nyolcvanezer korona betétje. Ennek a visszafizetésére vonatkozólag az árvaszék majd a novemberi közgyűlésen terjeszt a közgyűlés elé érdemleges javaslatot. A közgyűlést pénteken délután folytatják. A napirend első pontja az 1913. évi költségvetés tárgyalása. A közgyűlésen Lázár György dr. polgármester elnökölt. A mult ülés jegyzőkönyvének a hitelesítése után következett a városi tőke 1913. évben való elhelyezésének tárgyalása. Balogh Károly pénzügyi tauácsoB referádájában részletesen ismertette a pénzügyi bizottság és a. tanács javaslatát. A városnak most a szegedi pénzintézetekben van négy millió korona betétje. Ebből a csongrádi takai'ékra harmincöt, az iparbankra tizenhét és a hat fiatalabb pénzintézetre, a gazdasági bankot is beszámítva, nyolc-nyolc százalék esik. A tanácsnak az az előterjesztése, bogy a betétek huszonöt százalékát vonja vissza a város, a gazdasági bankban fölszabaduló nyolc százalékot pedig osszák Iföl, egyenlőtlen arányban, a csongrádi takarók és az iparbank között. A bankok február tizenötödikéÉs a maguk hitványságát tukmálták rá. Abból kellett élnie. A másokéból! . . . Ah, most megtelik végre az élete igaz, becses tartalommal ! Visszaszedi az emberektől az ő eredendő kincseit . . . Mimi ragyogó arccal nyitott be Vendreinéhez és eléje tette az 520 forintját. — Nagysád — ujjongott — boldoggá tesz, ha elfogadja tőlem ezt a csekély segítséget a Mariska kisasszony számára: nekem semmi, Mariskának meg az élete . . . . . . Aztán még megnézte Mariskát ís. Mert az anyja erővel bevitte hozzá, nem engedte el neki a leány háláját és köszönetét. Mariska nagyon szépen megköszönte a Mimi szívességét: könybelábadt a szeme és mielőtt az megakadályozhatta volna, megcsókolta a huszárhadnagy kezét. Mimi féltérdre ereszkedett: ugy adta vissza a kézcsókot a leánynak. Ez az idill volt a Mimi életéHek egyetlen szál virága. Valami szépet tehát mégis adott neki a földi lét. Igaz, hogy csak az utolsó pillanatban. De mindegy, nagyon szerény volt Mirni: őt kibékítette a lét minden csúnyaságával az az egyetlen virág . . . Most már könnyű volt neki mosollyal az ajkán meghalnia . . . . . . Egy golyót röpített Mimi a szivébe .. . És legott megtelt tartalommal a léte, ami végkép üres volt eddig, mert — megrabolták az emberek . . . Igy fogott ki Mimi az embereken: igy szedte vissza tőlük elrabolt eredendő kincseit. Nem is volt nehéz sora: megtette egy buta golyó. JL „Jv £