Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-07 / 73. szám

6 DELMAGYARORSZÁü 1912. november 3. Rendezték a szegedi munkásbiztositó orvosügyét. Tudvalevőleg a munkásbiztosijtó pénztárak országosan reform elé kerültek, abban a részben, bogy az orvosügyeket rendezték. Egyes bangók szerint ez a reform nem kedvezőbb, mint a régi állapot. A Délmagyarország kérésére Nekich Richárd, a szegedi munkásbiztositó pénztár helyettes igazgatója a következőikben ismerteti az u.i szervezetet. Az orvosi ügy mostani rendezése immár több, mint 2 év óta húzódó tárgyalásoknak vetett véget, A rendezés alapjául szolgáló rendszert még a pénztárnak 1909. évi közgyűlése határozta meg, mely szerint a pénztár a biztosított tagok orvosi gyógykezelését orvosok alkalmazásával teljesiti. — Fontos munikásbiztositási szempontok és a szabad orvosválasztás külföldön, főleg Németországban szerzett közös tapasztalatok mérlegelése eredményezte azt, hogy a közgyűlés a szabad orvos választás elvének elejtésével az orvosok alkat muzájsának rendszerét fogadja el. E rendszer volt eddig is a pénztárnál megvalósítva ós igy a közgyűlés csak a tényleges állapotot. erősítette meg. Téves teliát az a (felfogás, mintha az uj rendezés ez eddigi álla-; póttal szemben, e tekintetben eltérést jelentene. Az orvosi ellátásnak ifőszervei ezentúl is a kerületi kezelő orvosok maradnak. Szeged város belterülete evégből 10 kerületre osztatott. A 10 kerület közül a város tiszáninneni részére 9 esik, az ujszegedi rész pedig mint külön kerület szerveztetett. Minden tag a lakása szerint illetékes kerületi orvoshoz tartozik fordulni, de indokolt esetben a pénztár a tagot más kerületi orvoshoz is átutalhatja. A szakorvosi kezelésre a pénztár külön rendelőintézetet tart fenn. Itt a kerületi orvosok által szakorvosi kezelésre utalt tagok nyernek ellátást. A rendelőintézeten a következő különös szakmák vannak képviselve: sebészet, szem-, fül-, orr- és gége-gyógyászat, bőr- és bujakor, nő-, gyermek- és villamygyógyászat, végül az uj rendezés szerint még fogászat, összesen 8 szakorvossal. Vidéken (Csongrád vármegye tiszáninneni és Csongrádi járásban) 9 orvosa van a pénztárnak. Az orvosi adminisztráció és ellenőrzés végzésére a pénztár főorvosa van hivatva, ki az uj rendezés alapján a kerületi kezelő orvosi teendők elől felmentetett, Az orvosok illetményei összesen évi 77757 korona 56 fillér terhet jelentenek a pénztárra. Ebből a 10 szegedi kerületi kezelőorvosra 45559 korona 60 fillér, a rendelőintézet 8 orvosára 14610 korona 40 fillér, a 9 vidéki orvosra 10025 korona 40 fillér esik. Az orvosi illetményeken kivül a rendelőintézet fentartása évenkint még mintegy 5000 korona költségbe kerül. E költségek tul nyomó része már 1911. óta terhelik a pénztárt, mert a múlt év szezonkiadásai a rendelőintézet fentartásának költségein kivül már 73019 korona 69 fillért tettek ki. Az uj rendezés folytán előállott többlet 4738 korona 28 fillérrel rug és ez onnan merült föl, mert a rendelőintézeti orvosok nyugdijjogosultnak ismertettek el és a vidéki orvosok móltányos igényei elől kitérni már nem lehetett, Az orvosi ügy rendezésének súlypontja nem is az illetményekre, hanem az orvosi szolgálati viszonyoknak rendezésére, nemkülönben a rendelőintézet munkakörének kiterjesztésére esik. A szolgálati viszonyok szabályozásánál a kardinális kérdésekben a pénztár álláspontja teljes mértékben érvényesülésre jutott, csak egy kérdésben módosult az eredeti tervezet. Az eredeti hivatalos tervezet szerint ugyanis a pénztári orvos agy tagtól sem fogadhatott volna el díjazást, vagy más valami előnyt, E rendelkezés oda módosíttatott, hogy a pénztári orvos csak a saját kerületébe tartozó, avagy a pénztár által hozzáutalt tagoktól és családtagoktól nem fogadhat el semmiféle díjazást vagy más vagyoni szolgáltatást; ha azonban a más kerületébe tartozó tag önként dijazást ajánl fel, az orvos a kezelést teljesítheti, de ilyenkor a tagot figyelmeztetni tartozik, hogy neki illetékes orvosa díjtalanul áll rendelkezésére. Kérheti átutalását, figyelmeztetni tartozik továbbá a tagot, liogy privát betegként való kezelés esetén a pénztár egyéb segélyezésre sem tarthat igényt és erről a tag által aláirt nyilatkozatot a pénztárhoz nyomban beterjeszti. Az eredeti tervezet szerint a tagtól díjazás egyik pénztári tagtól sem fogadható el, de viszont az orvos a hozzá nem tartozó, illetve hozzá nem utalt tagot — az első orvosi segélyen kivül — kezelni sem köteles és igy a tag oly esetben, midőn az átutalása nem indokolt, — meg volna fosztva attól, hogy más kerületi pénztári orvost még külön díjazás ellenében is igénybe vehessen. •— Ez már a pénztári tag egyéni szabadságát érinti. Az elfogadott módosítás oly esetekre vonatkozik tehát, midőn valamely pénztári tag tisztán egyéni előszeretetből fordul más pénztári orvoshoz, mint, aki részére ki van jelölve és a dijazást önként ajánlja fel és az eseteket ugy bírálja el, mint mikor a tag nem pénztári orvost vesz igénybe. Elvégre az orvosok alkalmazásának elfogadás rendszere egyenesen ellentmond annak, hogy a tag előszeretete szerint választhatja az orvost, mert igy egyik-másik orvos aránytalanul megterheltetnék; viszont a pénztár az ismertetett módosítás mellett is teljes hiztositékot talál az iránt, hogy a külön díjazás mellett való kezelés tényleg csak a legkivételesebb esetekre szorittassék, azokra az esetekre, midőn a tag az illetékes kerületi orvostól elfogadható indok nélkül tér el és ajánlja fel a másik pénztári orvosnak a dijazást; a biztosit ák erre nézve abban áll, hogy az orvostól nyerendő jelentés alapján a pénztár minden esetni 1 nyomban tudomást szerez és a mennyiben a nem illetékes pénztári orvos igénybevétele bármiként indokolható, — az ily tagot az illető orvoshoz forma szerint átutalhatja, amikor már az orvosra érvényesül a díjazás elfogadásának tilalma és a tag segélyezési igényei teljesen érvényben maradnak. Egyébként a kérdés ilyetén való szabályozásához az országos munkásbetegsególyző pénztár előzetesen hozzájárult és az a m. kir. állami hivatal elbírálása alá is fog kerülni. Akik a kérdés mikénti szabályozásának az egész orvosi ügyre kiható fontosságot tulajdonítanak, azok elfelejtik, hogy ez csak lényegtelen pontja a rendezés alá Ikerült complexumnak és hogy ez a kérdés eltörpül azok mellett az előnyök mellett, melyekkel az orvosi ügy mostani rendezése jár. Ez előnyök főbb vonásokban a következők: 1. Az orvosi ügy most véglegesen .megoldást, a tagok zavartalan ellátása állandó biztositást nyert; a pénztár felszabadul az időnkint meg-megujuló erőpróbáktól, mely némely helyen még orvossztrájkra is vezettek; 2. Megelégedett orvosi kar nagyobb igényeket elégit ki; 3. Az elfogadott orvosi szolgáltatás a fegyelmi szabályzat az orvosok kötelességeit félreérthetetlenül óvja körül és módot nyújt arra, liogy a pénztár minden tekintetben lelkiismeretes és odaadó munkásságot követelhessen; 4. A főorvos a kezelés alól mentesülve, egész tevékenysége az orvosi adminisztráció helyességének biztosítására marad; 5. Az orvosi kerületek arányosittattak és véglegesen kijelöltettek; az orvosok csak most kényszeríthetők, hogy kerületeikben, vagy azok közvetlen közelében lakjanak, minélfogva a tagok részére még a külvárosrószekben is könnyen hozzáférhetők, ami az általános közegészségügyre is jótékony hatással vau; 6. A fogorvosi ellátásnak a rendelőintézeten való szervezése e szolgálatért külön fizeti s a foghúzáson kivüli ténykedésekre is képessé teszi; az eddig tisztán foghúzásból nemcsak a fogorvosi ellátás volt teljesen rendezhető, hanem e kiadásból még a rendelőintézet sebészeti osztályán oly égetően szükségessé vált uj segéd orvosi állás is szervezhető volt. Az uj szervezés minden elfogulatlanul itélő egyént megnyugtathat és kielégithet. Hivatalvesztésre itélt városi tisztviselő. Belügyminiszteri döntés két fegyelmiben. (Saját tudósítónktól.) Két régóta húzódó fegyelmi ügy nyert befejezést a belügyminiszter döntésével, amely ma érkezett le Szegedre. Az egyik Eördögh Józsefé, a volt városi köztisztasági felügyelőé, a másik Laczkovits tanácsosi kiadóé. Eördögh ellen az volt a vád, hogy mint köztisztasági felügyelő a város köztisztasági vállalkozójától vagyoni értéket jelentő szolgáltatásokat, pénzbeli ajándékokat fogadott el, hogy a vállalkozók a neki aláirt váltókat sajátjukból fizették ki. A köztisztasági bizottság fegyelmi választmánya ép a súlyosabb vádakat nem találta beigazoltaknak és Eördöghöt 1911. junius 7-én 1000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az Ítéletet Lázár György dr. polgármester, a belügyminiszterhez megfelebbezte, ahol az ítéletet megváltoztatták és Eördöghöt hivatalvesztésre Ítélték. Az erre vonatkozó belügyminiszteri leirat, amelyet Jakabffy államtitkár irt alá, ma érkezett le a városhoz és közöljük belőle a következő részeket: — Beigazoltnak vette a közigazgatási bizottság, hogy Eördögh vagyoni értéket jelentő szogáltatásokat fogadott el a hivatalos ellenőrzése alatt álló városi köztisztasági vállalkozótól, nevezetesen, liogy a köztisztasági vállalkozó által fölfogadott és fizetett munkásokat magáncéljaira igen gyakran igénybe vette és hogy ugyanilyen célból igénybe vette a köztisztasági vállalkozó fogatait is. — Nem találta a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya beigazoltalak és igy nem is számította be a vétkesség és a büntetés megállapításánál Eördögh József terhére azt a fölmerült vádat, hogy nevezett a köztisztasági vállalkozóktól pénzbeli ajándékokat kapott és hogy ezen vállalkozók a neki aláirt váltókat sajátjukból kifizették és végül azt a vádat sem, hogy nevezett a városi épületben lakásának padlásdeszkáit a maga céljaira elhasználta, — Habár ezen utóbb említett vádak perrendszerüleg kétségtelenül beigazolva nincsenek, de többrendbeli tanúvallomással ánynyira valöszinüsitve vannak, bogy azokat teljesen mellőzni és figyelmen kivül hagyni nem lehet. Az a körülmény ugyanis, liogy ilyen súlyos vádak egy bizalmi állást betöltő tisztviselővel szemben felmerülhetnek, de nagyrészben valószinüsittettek is, annyira lerontja ezen köztisztviselő tisztességébe vetett liitet és a beléje helyezett bizalmat, hogy ennek következtében az közhivatalnak további viseléséve és ellátására teljesen alkalmatlanná vált, A belügyminiszteri döntéssel Eördögh nyugdiját és a várossal szemben támasztható minden igényét elvesztette. Latzkovits ellen az volt a vád, hogy aktákról bélyegeket nyalt le és goromba volt a felekkel való érintkezésben. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya ezért dorgálásra itélte, amit a belügyminiszter jóváhagyott.