Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-07 / 73. szám

1912. november 7. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Obláth Lipót a pénzügyi bizottság ja­vaslatát pártolja. Becsey Károly dr. indítványozza, hogy az ügyet vegyék le napirendről és utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy kössön egyez­séget a bankkal. Balassa Ármin dr. zárószavában nem já­rul hozzá a bankkal való egyezséghez. Tisz­ta képet akar látni, hogy miképen áll a város adóssával szemben? Balogh Károly tanácsos alapjában hoz­zájárul Balassa Ármin dr. indítványához, de a tanács képtelen megállapítani a könyvek­ből a statust, mert az minden huszonnégy órában változhat. Wimmer Fülöp ragaszkodik az igazga­tóság személyi garanciájához. Bokor Pál helyettes polgármester végül befejezte a vitát és az indítványokat össze­foglalva, igy hirdette ki a közgyűlés hatá­rozatát: — Az ügyet levesszük a napirendről és utasitja a közgyűlés a tanácsot, hogy tár­gyaljon a bank igazgatóságával, azzal együt­tesen állapítsa meg a bank státusát és a leg­közelebbi közgyűlésre terjesszen be érdem­leges javaslatot. Csorlu és Csataldzsa körül. A HÁBORÚ A BALKÁNON. Néhány napon belül eldől a balkáni háború! — Török vereség Csorlunál. — Áttörték a bolgárok a csataldzsai vonalt! — Még egy óriási:döntő ütközet előtt. — Anglia a monarchia mellett. — Ugrón István Budapesten. (Saját tudósít ónktól.) A háborús ese­mények közül is kiemelkedik az a jelentés, amely Londonba érkezett. E szerint a mai napon a bolgár fősereg áttörte a török se­reg végső erős pozícióját, a csataldzsai vo­nalat! Es a bolgárok minden jel szerint már be is kerítették őket. Ha ez a jelentés igaz, ngy a háború sorsa eldőlt: a törökök teljes leverésével végződik. Es ez esetben néhány napon belül föltétlenül megkezdődik a má­sik harc: melvet diplomáciai tárgyalások vivnak meg. Hogy milyen eredménnyel, már sejteni lehet. A porta nagyon erősen hangsúlyozza, hogy a béketárgyalások induljanak meg. Hajlandó a nagyhatalmak közvetítését igénybe venni. Ezzel szemben a balkáni szövetségesek nem hajlandók a nagyhatal­makon át tárgyalni, hanem közvetlenül akarnak a portával érintkezésbe lépni. Fer­dinánd ikrály erre vonatkozólag ma nyi­latkozatot is tett. A mai nap legnagyobb, háborús ese­ménye még, hogv a bolgárok a konstanti­nápolyi—szaloniki-i vonalon hatalmukba kerítették a vasúti vonalat. S a másik, hogy a szövetséges, nvugati sereg megközelítet­te Szalonikit. Bizonyos, hogy Szaloniki már nem tarthatja magát, annál inkább nem, mert az őrség csak harmincötezer ember és az élelmezés már hiányos. Bel­grádi jelentés szerint Szaloniki előtt ma történt meg az első nagy összeütközés szerbek és törökök között. A szerbek visz­szaverték ellenfelüket. A harc nagyon vé­res volt. Konstantinápolyban még mindig bizakodnak. Egyik jelentés szerint, — mit föntartással kell fogadnunk — harminc uj zászlóaljat szállítottak máié Kisázsiából s a vizái hadtest is elérkezett a csataldzsai vonalba. Remélik, hoev e hadakkal sikerül a bolgárokat mindaddig föltartóztatni, a mig ujabb erős csapatok érkeznek Ázsiá­ból. Fieyelmet kelt az a jelentés, hoev a török flotta ma elindult a boleár kikötők elől, hoev Csataldzsa körül támogassa a szárazföldi sereget. Londonból jelentik: Grey külügyi ál­lamtitkárnak az alsóházban ma mondott beszéde az aneol nén magatartását á bal­káni háborúval szemben és pedig a teljes érdekeltlenség álláspontját juttatja kife­jezésre. Az egész nemzet át van hatva at­tól a meggyőződéstől, hogy a szövetséges balkáni államok csodálatraméltó győzel­meket arattak és hogy nemcsak joguk van önálló föltételeket szabni, hanem sikereik gyümölcsét is learatni. Ha azonban okosok, akkor föladatukat tökéletesen oldják meg, teljes tudatában annak, hogy a Balkán jö­vője nem kizárólag az ő dolguk. Más hatal­maknak is igen pozitiv érdekük van a bal­káni eseményekben. Különösen Ausztria­Magyarország érdeke a balkáni problé­mákban bensően szoros és praktikus és nem szabad azt felületesen kezelni. Ausztria­Magyarország érdekeinek aktuálitását a szövetségesek oly nagy mértékben méltá­nyolják, hogy nem kételkedünk benne, hogy már Ausztria-Magyarország óhajainak hiánytalan elismerését is fontolgatják. Ausztria-Magyarország politikája nem összeegyeztethetetlen a mindenkire kielé­gítő megoldással. Ausztria-Magyarország közvéleményének tartózkodása és mérsék­lete sokat hozzájárul ahoz, hogy meg­könnyítse ezt a megoldást és ha még szük­ség volt erre nézve bizonyítékokra, ugy ezek megtalálhatók abban a rendkivül mér­sékelt nyilatkozatban, melyet Berchtold gróf külügyminiszter tegnap tett. Angliának a monarchia mellett való megnyilatkozása rendkivül nagyjelentősé­gű, különösen a mostani súlyos napokban. Hogy a monarchia békés politikája dacára mégis erélyesen kiván a továbbiakra be­folyni, az természetes és sok jel sejtteti is. Ma például Belgrádból hirtelen Buda­pestre utazott Ugrón István, belgrádi osz­trák-magyar követünk. Ugrón tegnapelőtt hosszasan tárgyalt Szerbia miniszterelnö­kével. Délután négy órakor a budai vár­palotába hajtatott s az ott megszállt Berchtold külügyminisztert kereste föl, kivel hosszan tárgyalt. Majd Lukács Lász­ló miniszterelnököt, Beöthy László keres­kedelmi minisztert, valamint a delegációk elnökeit kereste föl. Nyilvánvaló, hogy igen fontos külpolitikai misszióban jár el Uron István. A háború eseményeiről még ezeket jelentjük: Konstantinápoly, november 6. A csor­lui vonalon a török csapatok erélyes ellen­állást tanúsítanak. A harcoló csapatok bá­torságának növelésére uj csapatokat és pa­pokat küldtek a vonalra. Az Alemdár cimü lap értesülése szerint a hadsereg megkezd­te az előrenyomulást. Konstantinápoly, november 6. Beava­tott körök véleménye szerint a Csatald­zsa mellett álló török sereg helyzete meg­lehetősen jó. A bolgár csapatok fáradtsága következtében támadásukat e vonal ellen csak két-három nap múlva várják. Líile­Burgasz és Viza védelme rendkivül makacs volt. A visszavanulás rendben ment végbe. A visszavonulás folyamán támadt pánik az intendantura hiányos intézkedéseire vezet­hető vissza. Néhány bolgár foglyot ide­hoztak. A külföldi katonai attasék a török főhadiszállásról visszatértek. Szófia, november 6. A bolgár csapa­tok tegnap teljesen megverték a török se­reg hátvédét képező hadtestet. A törökök vad menekülésben futnak Csataldzsába. (Bolgár távirati iroda.) Konstantinápoly, november 6. A fran­cia nagykövet ma délelőtt minisztertanács közben kereste föl a külügyminisztert, aki­vel több órán keresztül tanácskozott. A minisztertanács állítólag az ellenségeske­dések megszüntetéséről tárgyalt. Szerbia és a monarchia. Belgrád, november 6. Egész éjjel együtt ült a minisztertanács, amelyről szenzációs hirek keringtek már este a városban. Reggel­re kiderült, hogy a minisztertanács elhatá­rozta, hogy Ausztria-Magyarországnak amaz intését, mellyel Albánia elfoglalásától akarja visszatartani Szerbiát, Szerbia nem tartozik figyelembe venni. A hatalmak közvetítését is csupán akkor hajlandó Szerbia elfogadni, ha ez nem akadályozza meg a szerb hadsereget további előnyomulásában az Adria felé. A kormány utasította a hadvezetőséget, hogy foglalja el Durazzot. A harmadik szerb sereg, amelynek Sán­dor trónörökös és Putnik generálisszimus a vezérei, a legújabb — hivatalosan is megerő­sített — jelentés szerint, jobbfelé kanyaro­dott és az Adriai-tenger felé vonul. A sereg­nek az az utasítása, hogy San Giovanni di Medua s Durazzo délalbániai kikötővárosokat elfoglalja. E percben még nem lehet tudni, komoly foglalási szándékkal vág át a sereg Albánián, vagy csak biztosítékot akar nyerni arra néz­ve, hogy egy uj albán tartomány létesítése esetére eddigi, Albánián kívül eső hódításai birtokában hagyassanak. Az előbbi esetben komolyabb bonyodalmaktól kell tartani, ha most azonnal nem is, a háború befejezése után mindenesetre. Török hékekövetek. Pétervár, november 6. Itteni beavatott diplomáciai körökben azt tartják, hogy No­radunghian külügyminiszternek az a két tit­kos megbízottja, akik ma érkeznek ide, Oroszország intervencióját fogja kérni arra való tekintettel, hogy Konstantinápolyban komoly zavargások törhetnek ki és a biro­dalom belsejében is veszedelmes a helyzet. Az orosz kormány nem idegenkedik attól, hogy a fekete-tengeri flotta egy részét be­kiildje a Dardanellákba és a kaukázusi ez­redeket mozgósítsa. A Balkán-államok itteni követei abban foglalják össze a négyes szövetség igényeit:

Next

/
Oldalképek
Tartalom