Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-01 / 69. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 1. Az első napközi otthon. — Back Bernát alapítványa. — (Saját tudósítónktól.) A legutóbbi évekig sajnálatosan szűkölködők voltunk -mindazok­ban a szociális intézményekben, amelyek minden nagyváros egészséges fejlődésével vele születnek. Jótékonykodóknak sohasem voltunk híján, de a jótékonykodás szervezet­len volt, igy egyrészt nem fejthette ki azt a hatékony munkásságot, amelyre ebben a vá­rosban szükség van s másrészt sokan vissza­éltek vele. Ujabban egyre nagyobb áldozat­készséggel keletkeznek intézmények, amelyek felkarolni, támogatni, gyámolítani igyeksze­nek a társadalom elesettjeit és igen helyesen jj mind nagyobb figyelemmel és szeretettel for- 3 dul ia tehetősebbek figyelme az elesettek leg­szánandóbbjai s 1 egártatlanahbjai: ,a gyerme­kek felé. A gyermekek védelmét célozza az első napközi otthon, amelynek épülete készen áll, várja a fölavatását és áldásos munkássá­gának megkezdését. A „Szegedi Katolikus Nővédő Egyesü­let" első nagyobb alkotása ez, amely most kö­zeledik a megvalósulás felé. Az épület, egyút­tal az egyesület székháza, iamely a napokban készült el. A csinos, stilszerü épület külső jellegével is fedi azt a szép célt, amelyet hi­vatott lesz szolgálni. A széképületben ugyan- | is nemcsak az egyesület hivatalos helyiségei lesznek, hanem abban nyer elhelyezést a napközi otthon is. .Magát az épületet az egye­sület begavári Back Bernát áldozatkészségé­nek köszöni, aki azt boldogult édesanyja, a gyermekek jóságos pártfogójának emlékére emeltette. A „Szegedi Katolikus Nővédő Egyesü­let" napközi otthona az első ily irányú gyer­mekvédelmi intézményünk, amennyiben nap­közi otthon a szó teljes értelmében. Az egye­sület vezetőségének helyes szociális érzékére valT, hogy működésével első sorban is a gyer­mekeket veszi pártfogásába. Mert azokról a gyermekekről van itt szó, akik szülői gondo­zás és felügyelet nélkül nevelkednek. Az ilyen gyermekek számára menedékhely lesz az első napközi otthonunk, ahol nemcsak gon­dozzák, hanem el is látják őket s amellett tes­ti és értelmi fejlődésüket is előmozdítják. Az egyesület lelkes és tevékeny elnöknő­jének, Raskó Istvánné úrasszony szívességé­ből alkalmunk volt a szék épület berendezését is megtekinteni. Az épület földszinti részét a napközi otthon foglalja el. A bejáró ajtó fölött, márványba vésve, ez a fölirat odvas­ható: Zsófia Napközi Otthon. Boldogult hega­vári Back Zsófia emlékét őrzi a napközi ott­honnak ez az elnevezése. Az otthonnak tágas játszó- és foglalkoztató-terem, ruhatár, pihe­nő-szoba, fürdőszoba s az egyéb szükséges mellékhelyiségek állanak rendelkezésére. Az összes helyiségek világosak is 'a liygienia egyéb követelményeinek is megfelelően épül­tek. Az első emeleten az egyesület hivatalos helyiségei vannak. Csinos gyűlésterme mel­lett az iroda, majd az igazgatónő s gondnok­nő lakrésze helyezkedik el. A szuterénban a konyha, az éléskamra s a háztartáshoz szük­séges egyéb mellékhelyiségek vannak elhe­lyezve. Az épület mögött elterülő fágas ud­var alkalmas és kellemes játszótere 'lesz majd a város minden részéből összesereglő apró­ságnak. Az épület egész beosztásán a legnagyobb gond és rendkívüli nagy körültekintés észlel­hető, .kivitelénéi minden egyes részében pe­dig finom izlós érvényesül. A helyiségek fel­szerelési munkálatai most vannak folyamat­ban, ugy, hogy rövid időn belül a székház, in­tézményével együtt átadható lesz rendelteté­sének. Az első napközi otthon hatvan gyermek­re lesz berendezve s abban valláskülönbség nélkül első sorban a munkáscsaládok gyer­mekei nyerhetnek elhelyezést. Az intézmény megnyitását az elnökség január elsejére ter­vezi. A „Szegedi Katolikus Nővédő Egyesü­letinek ez a kiváló, fontos és hézagpótló szo­ciális alkotása minden esetre a legnagyobb és legönzetlenebb támogatásra számithat nem­csak a társadalom részéről, hanem első isorhan is azok részéről, akiknek feladatát ennek a gyermekvédelmi intézménynek letépi lésével teljesiti. Az intézményt azonban kétségtele­nül azok fogják igazán áldani, akik gyerme­keiket abba elhelyezhetik, s akik közvetlenül tapasztalni fogják, hogy a gyengéd és neme­sen érző női sziv mily kedves és meleg ott­hont .teremtett gyermekeiknek a napközi ott­honnal. Lábdy Anta! tragikus halála — Hetvenöt éves korában megölte magát — (Saját tudósítónktól.) Szeged közéleté­nek egyik puritán lelkű, becsületes és lelkes férfia, Lábdy Antal ma szivenlőtte magát. A hetvenöt éves ember anyagi gondok és vigasztalan élet miatt hasonlott meg önma­gával és a világgal. Hetekig készült rette­netes tervére. Bizalmas barátainak pana­szolta, hogy számára már semmi öröm nincs. — A boldogságot hetvenöt éves koromig kerestem, de igazán nem találtam meg. Ha eddig nem jött, ezután se jöhet. Meg fogok halni, akárhogy! A mai délelőtt kiment villamoson a bel­városi temetőbe. Ismerősei köszöntötték. Föl­tűnt nagy szomorúsága. Sirt is. Békén hagy­ták. Tizenegy óra után pedig visszatért a Berlini-körut 15. számú lakására. — Künn voltam a temetőben, — mon­dotta a feleségének. — Szép a kegyelet, csu­pa virág az egész temető. Majd leült az Íróasztalához. A felesége azt hitte, verset akar irni. Lábdy ugyanis évek óta irta őszinte, egyszerű költeményeit, azokat összegyűjtötte kötetekbe, de nem adta ki a nyilvánosság számára. Csupán meghitt barátainak olvasta föl őket. A mai napon azonban búcsúlevelét irta meg. Bejelenti a feleségének és családjának, hogy megöli ma­gát, mert megunta az életét. Másik levelet is irt, ügyvédjének, Dobay Gyula dr.-nak. Eb­ben ezt a költeményt is — életében az utolsót — papírra vetette: Megundorodtam az álnok, Gonosz emberektől, Kik a halálba kergettek Aljas önérdekből. Majd kiment a kertbe. Leült egyik pad­ra. És revolverrel szivén lőtte magát. Mikor­ra hozzárohantak, már halott volt. Lábdy Antal neve egy időben valósággal j összeforrt Szeged közéletével. Óriási mim- ! kásságot és agilitást fejtett ki. A szegedi ! ipartestületnek évekig alelnöke volt. Szeged- ; nek első szalámigyárosa volt, öt évig, ami- , kor megvásárolta Lausevits és Sztojkovits szalámigyárát. Élénk kiviteli terménykeres­kedést is nyitott. Majd megalkotta a sertés- ; hizlaló és húsvágó egyesületet, annak diszel­r.ökévé választották. A közjóért való mun- , kásságáért a törvényhatóság tagjává válasz­tották. Ettől kezdve még saját ügyeit is el­hanyagolta, szinte kizárólag a közért mun­kálkodott. Kitűnő szónoknak tartották, min­dig figyelmet keitett egyszerű, nyilt beszélő­modora. Az élet pedig nagyon kikezdte. Egyéni életében súlyos válságok e;é jutott. Anyagilag lassankint teljesen tönkrement. Valamikor félmillió korona értékű ingatlanja és ingósá­ga -- házak, üzleten, birtok — volt. az utób­bi években pedig szinte, koldusbotra jutóit. Tönkretették. Egy kisebb javadalmu alkal­mazott állást juttattak neki. — Amihez hozzányúlok, nem sikerül. — mondotta kétségbeesetten. — Nagyon sze­rencsétlen vagyok! Nem tudom, miért él­jek? Ezelőtt öt évvel szintén öngyilkossá akart lenni. Fölakasztotta magát, de idején meg­mentették. Azóta búskomor életet élt. A sú­lyos megpróbáltatásokat komoran viselte, szinte minden hit nélkül. — Majd csak meghalok már, — ez a gondolat volt a fő vigasztalója. Meghitt ba­rátainak azonban panaszkodott. Általán bi­zonyosra vehető, hogy hosszú idő óta készült az öngyilkosságra. A derék, öreg ur halála általános rész­vétet kelt. Halálát özvegye, három fia és két leánya gyászolja. aEREHiiiiiiBBii»»iiimi9iiiii»aii»i>iBiiaamiii Bankógyár, mint szövetkezet (Bácskai pénzhamisítók a szegedi ügyészségen) (Saját tudósítónktól.) Három veszed al­mos pénzhamisítót hoztak be ma a szegedi ügyészség fogházába. Az újvidéki rendőrség nyomozta ki a veszedelmes alakokat, kikről bebizonyult, liogy az egész Délvidékre terje­dő szövetkezet leleplezett tagjai. A többiek elmenekültek, de minden jel arra vall, hogy többet közülük hamarosan elfognák. Bácskában, Torontálban az utóbbi idő­ben először itt-ott szórványosan, majd -mind sűrűbben kerültek hamis bankjegyek forga­lomba. Különösen a tiz-, husz-, ötven és száz­koronásokat hamisítják nagy előszeretettel, ezek vannak forgalomban a Délvidék igen sok pontján. A délvidéki városok rendőrségeinek si­került pár ilyen liamis bankót beszerezni, a melyeket elővigyázatkópen a posták tisztvi­selőinek is. bemutatták. A bankjegyek auy­nyira sikerültek, liogy még nagyitóval is alig lehet a hamisat az eredetitől megkülön­böztetni s csak hosszas vizsgálódás után le­het rájönni, hogy hamis, hogy valaki becsa­pott bennünket s ránk sózta a másolatpénzt. A rendőrségek figyelmeztették a postai hiva­talnokokat, hogy a bankjegyeket jól vizsgál­ják meg, mert nagyon elharapódzott az álla­mi monopolium hívatlan albérletbe való vé­tele sigen nagy mennyiségben van elterjed­ve a liamis pénz. A rendőrségek feszült figye­lemmel lestek, várták, honnan kerülnek for­galomba a hamis bankók. Azonban nem tud­ták nyomára akadni. Most aztán a délvidéki pénzgyártókat a véletlen folytán összefogdosták. Vécsey Elek, Újvidék főkapitányhelyettese figyelmeztetés folytán kinyomozta és elfogta egy messze szétágazó pénzhamisító banda tagjait. Kohn János, az újvidéki Llyod szolgája cipészüzle­tet készült nyitni s a berendezés megvásár­lására a fővárosba utazott. Útközben megis­merkedett egy utassal, aki Papp József mér­nökként mutatta be magát s elmondta, hogy az állami nyomdában volt alkalmazva. Be­szélgetés közben Papp, aki megszimatolta, hogy Kahmnál sok pénz van, 1600 koronát csalt ki tőle azzal az Ígérettel, liogy könnyű megélhetéshez fogja juttatni. Budapesten a pénz egyrészén fényképező gépet, vegyi sze­reket s a pénzhamisításhoz szükséges kelléke­ket vett, majd Papp Kolm .meghívására a vele vadházasságban élő özvegy Grünfeld Jó­zsefné vámosladányi születésű 30 éves nővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom