Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-06 / 72. szám

és teljes műfogsorok szájpadlás nélkül, arany koronák és :: hidak :: fogtechnikusi műtermében Szeged, Kőlcseg-iíica 10. sz, a Próféta-vendéglőtől jobbra. URÁNIA magyar tudom, j sxinháx Szerdán, csütörtökön és pénteken Nordisk sláger! Dán színészek! Mindent a Dráma 3 felvonásban. Nyári dfszgyafcorlatok. Krausz bácsi nyomora. Az áruló nő. A követ öt leánya. era® üsSÜs K b g &m bs a b sa ® h ® ibi Előadások szombaton 6, Vs8 és 9 órakor Vasárnap d. u. 3 órátói éjjel 11 őráág „VASS" mozgófénykép színház Szerdán, csütörtökön és pénteken MAXS leánykérőben. MAXI gazdag. MAXI különös fogadása. MAXI festő. MAXI mint szerelő. MAXI nászuton. MAXI és az inas. MAXI szájhős. Ú^^MHBR.fSNN^ffiiSpNpjEg Előadások szombaton VsG, S és 9 órakQv Vasárnap d. u. 3 órától éjjel 11 óráig Az idén Koteánál valami történt. Az újságok irtak róla, de a közönség túlnyomó része, jómagam is, átsiklottam rajta. Micsoda is volt az? Fölrobbant ebben a városkában egy bomba, megölt néhány embert, mire a felbőszült törökök lemészároltak vagy 180 névtelen polgárt. Mint egy adott jelre, megkezdődött az éles, a vad agitáció az egész vonalon. Lepedőnyi plakátok hivták az embereket minden városban, minden faluban meetingre, ahol a macedón párt legnépszerűbb szónokai tüzeltek a háboru érdekében. Ismeretes a hetekig, hónapokig tartó huzavona az úgynevezett nagyhatalmuk között, de nem ismeretes, hogy milyen bölcsen használta ki az időt a bulgárok fényes hadvezetósége. Mondhatni, hogy a kormány egyik kezével biztosította a követeket békés hajlamairól, a másikkal azonban óriási előkészületeket végzett. Az ország pénzügyi helyzete nem engedi még meg, hogy a hadvezetéshez szükséges anyagokból és tárgyakból állandóan nagy készleket tartsanak, a cout que cout elv alapján azonban rövid néhány hónap alatt szerezték be a külföldről mindazt, amire szükségük volt. És mindezt a legnagyobb titokban, hogy a közvéleményt ne foglalkoztassák előre. Az idő telt és a lakosságon lassan-lassan óriási izgalom vett erőt, mert a lekesedés csak később következett. Elkeseredést keltett, hogy ime megint csa.c jaj és lárma, a kereskedők, iparosok megint a legjobb szezonjukat veszítik el, megint csak annyi izgalom és mindez megint csak semmiért történjék? Nem. Vessük végét már egyszer ennek a tűrhetetlen állapotnak! Háborút! Háborút! Voina! Voina! És megjött az általános mozgósítás. Ezt a napot, szeptember 30-át sohasem felejthetem el! Egész délelőtt, mint már majd az egész elmúlt héten mindenütt csoportokba verődve politizáltak az emberek. A levegő, mintha villamossággal lett volna telve. Egymást várták, egymást kérdezték, nincs e semmi hir Szófiából. Végre, ugy négy óra tájban látok egy ismerős generálist végig sietni az utcán a hivatala felé, kérdezzük, mi újság? Örörnsugárzó arccal csak annyit felel: — C'est fini, nons mobilison, la Serbie aussi. A hir villámként terjed végig a városon, az utcák telve néppel és midőn végre, vagy egy óra múlva lovas kürtös „adja tudtára" a népnek a mobilizációt, egetverő hurrah kiáltásokkal telik meg a város. Nagy keletje támad egyszerre a katonasipkának, meg a bocskornak, este már minden második ember ezzel a trófeákkal ment haza. Az arcok lelkesedéstől lángoltak, sehol siránkozás, sehol panaszkodás. Mindenki katona, lelkes, büszke katona lett. Altalános szerencsekivánat, gratuláció, csüggedésnek, kétségbeesésnek nyoma sincs, mindenki biztos a sikerben. Fíogyne, hiszen jó ügyért, testvéreink szabadságáért megyünk harcba, hagyjuk itt családunkat, ekszisztenciánkat, mindenünket. Es ami a legszebb, legmegfelelőbb és sajnos, magyar szemnek a legszokatlanabb a dologban, mindnyájan józanul jönnek. Most már ötödik hete a mozgósításnak, megfordult a városban legalább 15U,0Ü0 ka'tona, de még a szinét sem lehetett látni egy részegnek se. Dudaszóval vagy furulyával, énekével, kurjongatva már az újoncok is bevonultak és horribile dictu, még azok között sem volt részeg! Olyan józansággal, olyan pontossággal bonyolódik le az egész, hogy csudálatba ejti mindazokat is, akik magukkal hozott rossz szokásukból kifolyólag leszeretnek mindent gáncsolni, ami balkáni. Mintha a Balkán Belgrádnál kezdődnék . . . Magától értetődik, hogy már az eddigi sikerek is nagyban növelték a bulgárok már eddig is elég nagy önbizalmát. Magától értetődőnek tartják, hogy az elfoglalt területeket meg is tartják, söt egy tegnapi helyi újság már Konstantinápoly meghódításánál tart. Józanul gondolkozó férfiak is meg vannak azonban győződve, hogy Törökország órája ütött és jómagam is komolyan foglalkozom már egy Adria-nápolyban nyitandó fiók részletkérdéseivel. — Rövid hírek. Az igazoló-választmány november 15-én déli 12 órakor illést fart a városháza bizottsági termében. A legtöbb adót fizetők névsora ellen való fölszőlaxnlásokat november 14-ónek déli 12 órájáig lehet, benyújtani. Az igazoló választmány fölülbírálja a felszólamlásokat ós végleg megállapítja a virilisták névsorát, Eddig hat fölszólamlás érkezett be. — A városi köztisztasági telep részletes költségvetését, elkészítette a mérnökség. Eszerint a telep berendezésének összes költségei körülbelül 300,000 koronára rúgnak. Munkáslakásokra, istállókra együtt több mint 200,000 korona szükséges. >:aaB»amca«isiii9iiiB9„aaiaieii]ia>annaat(iiii< SPORT. Szegedi könyv a magyar sportról. (Saját tudósítónktól.) A szegedi könyvpiacnak eseménye van. Megjelent Hcrcsog István, reprezentatív tornász sport tanulmánya, „Impresszióim a stockholmi olimpiádról" cimmel. Esemény a könyv, mert komoly kritikai tanulmány a magyar sportról. A stockholmi olimpiádon, ahol a világ minden kulturállama nemes harcot vivott a dicsőségért, bátor szemmel megfigyelte a fiatal tornász, liogy a magyar sportnak minden ága .milyen helyet foglal el a nemzetek versenyében. A magyar sportot a legnagyobb elbizakodás jellemzi. Túlbecsüli az erejét és nem számol az ellenfél kvalitásaival. Az olimpiád •előtt is a Stadionban már előre meglobogtatták >a magyar zászlót, prófétai tehetséggel megjósolták, hogy milyen sportágban hozzák haza az elsőséget. Aztán következett a. nagy bukás és vele a kiábrándulás. Herczeg István könyvében rámutat azokra a bajokra, amelyek ia magyar sportot Stockholmban a bukás szélére sodorták. Egy-egy sportágat vagy még inkább egyegy atlétát hihetetlen mértékben favorizálnak, a sport fejlődésével, ujabb sportnennzedék nevelésével senki nem törődik. Mennyi ambíciónak szárnyát szegi a nemtörődömség', amejlyel Budapesten ai magyar sport agyét kezelik. A vidék sportját észre sem veszik. Csak arról értesülnek nyomban, hogy ebben vagy abban a vidéki városban föltűnt egy kiváló képességű atléta, akit aztán if öl csalnak a fővárosba. Ilyen módon gondoskodnak a vidéki sport fejlődéséről. Mindez szomorú eredménnyel végződött Stockholmban. Herczeg István leplezetlenül megírta a magyar sport visszáságait. Okosan, megbízható hozzáértéssel rámutat a hibákra, Föltétlenül elismerésreméltó a tanulmánya, mert nem komolytalan hízelgéssel, iires szavakkal magasztalja a sportot, hanem céltudatosan, bátor őszinteséggel megkritizál mindent, amit látott. Ennek tapsol a va lóban értékes előszó is, amit Szalag János, a kiváló tollú újságíró irt a könyvbe. A könyv (sportrészétől eltekintve, vau még valami, amiről meg kell emlékeznünk. 1912. november 7. DÉLMAGYARORSZÁG 177