Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-05 / 71. szám

1912. november 5. DÉLMAGYARORSZAQ 3 A HÁBORÚ A BALKÁNON. Konstantinápoly kapujában! — A törökök borzalmas vereség után visszavonultak Csataladzsa felé. — Török részen állítólag negyvenezer ember esett el, a bolgárok is óriási veszteségeket szenvedtek. — Indul a monarchia hajóraja! — A porta a nagyhatalmak közbelépését kéri! szág kereskedőit, iparosait, de kisebb pénzintézeteit is, békés időben állították meg nemes munkájában a városokat, anélkül, hogy jó előre figyelmeztették volna őket, hogy ne terjeszkedjenek, hanem régi kisebb köreik megerősítésére fordítsák az évek munkáját. Az idei nagy hanyatlást és elkorhadást meg lehetett volna előzni: nem tették. Váratlanul csaptak lé mindenkire, hogy a végső szükségbe jutott gazdasági exisztenciák utolsó adóikat is nekik szolgáltassák be. Mementóval szolgálhatunk csak. Nagyobb gazdasági viharok is elszáguldtak már e felett az ország felett és akadtak, akik megmaradtak és felszinre kerültek, akik ismét megerősödtek. Nem lehetséges az, hogy végtelenségig tartson ez a helyzet. Meddig viszik: inem vagyunk megmondhatói, de egyszer talán csak mégis véget ér. Talán jön egy idő, amikor az emberek újból gyarapodni fognak és munkáikat ugy fogják kezdeni, liogy önmagukat és ne másokat, rajtuk kivül álló tényezőket, a gazdasági élet oligarchiáit erősítsék. Egy nagy és szent okulásnak kell megszületnie, amely józanságra, okosságra, számjtásra és előrelátásra tanítsa az embereket és a közületeket, amely visszatartja őket, hogy gazdasági jobbágyságba szegődjenek, amely szabadabb és gyökereit mélyebben eresztő exintenciák megépítésére fog megtartani, amely lehetetlenné teszi, hogy azok a gazdasági, erkölcsi parancsok, amiket éveken át dédelgettek, magasztaltak, szentségként tiszteltettek velünk: egyszerre semmivé váljanak. Szegeden pedig csak azt kell tekintenünk most, hogy az illetékesek pillanatra se felejtsék, milyen súlyos a helyzet és még milyen lehet. Nyugodtság, okosság: ez a legfontosabb. ragaszkodni ahhoz, liogy a hajó gőzgéppel legyen ellátva. A/, ön bajója nem látható el a százaidrészével sem annak az ivóvíz mennyiségnek, amely ennyi állatnak tizenegy hónapi ellátásra szükséges. Föltétlenül kell egy vizpároló gőzgép. — De hisz mondtam már, bogy a vizet vödrökben fogjuk fölhúzni. — No hiszen, szép felelet! Még mielőtt az özönvíz el borítja! a kegyek dsucsiait, a tengervíz beszivárgása folytán az édes viz sóssá fog válni S igy okvetlen szüksége lesz egy gőzerőre berendezett vizlepároló készülékre. Ajánlom magamat, tisztelt uram. Ha jól értettem, a hajóépítésben ez az ön első kísérlete? j — A legeslegelső, unam, becsületszavamra. Ezt a bárkát ugy építettem, hogy halvány fogalmam se volt a hajóépítésről. — Gratulálok, uram, mondhatom, igen figyelemreméltó és sikerült mii. Meg vagyok győződve, liogy ez az ép oly újszerű, mint különös jellegű hajó ritkítja párját az összes tengereken. — Végtelenül megtisztel, uram, e hízelgő kijelentéssel. Biztosithatom önt, hogy becses látogatásának feledhetetlen emlékét mindig meg fogom őrizni. Fogadja, uram, őszinte tiszteletem biztositékát és meleg köszönetemet. Isten önnel! — Isten önnel? Hohó! még nem tartunk ott! . . . A német fölügyelő, fáradhatatlan udvariasság-gal, újra meg újra biztosítaná Noét legelőzékenyebh barátságáról, de semmi szín alatt meg nem eingedné neki, liogy a bárkája clsillyedjen. (Saját tudósítónktól.) Rettenetes fátum a töröké. Ha egy kicsit összeszedi magát és félkézzel visszaüt a három hét óta hulló szörnyű ökölcsapásokért, fölemelkedik egy láthatatlan fekete kéz és még irtóztatóbb, még végzetesebb csapást mér az üldözött népre. Szófia hallgatott tegnap, tegnapelőtt, mikor szétröppentek a világba az ozmán győzelmek hírei. Nehéz és fájdalmas volt hát kételkedni e hirek valóságában. De Szófia még mindig hallgat, ellenben szóra nyitja reszkető ajkát a megriadt Konstantinápoly és kénytelen»belesüviteni Európa fülébe: megvertek, eltiportak, negyvenezer halottat hagytunk a lüle-burgaszi csatatéren és most megyünk, rohanunk hátrafelé, egészen Csataldzsáig, amely negyven kilométernyire van Sztambultől, esetleg HadenKöjig, amely csak harminckilométer. Megyünk, retirálunk, hogy a főváros előtt uj életre kelve, meggátoljuk az ellenség betörését. A bolgár temérdek vért vesztve, győzelmesen megviva a világnak talán a legborzalmasabb csatáját, ott áll Konstantinápoly kapujában. S ha még kételkedne valaki — egy megtámadott, elnyomorított ország minden rokonszenvre érdemes — röpül a telegráfdróton szerte a hatalmakhoz az ozmán segélykiáltása: békét, békét, kár minden csöpp vérért, ami még ömlik, előbb fegyverszünetet, aztán békét, akármilyet, csak már béke legyen. A hatalmak pedig? Bedugott fülekkel osztják a parancsot, ez a hajóraj oda, az amoda, angol, német, osztrák-magyar hajók, hogy még nagyobb legyen a zűrzavar és egy európai háború fagyasztó perspektíváját újból fölidézzék. A hajók, a rajokban elindult hajók, csak az idegeneket fogják megvédeni, de mindenkit elfog a lesújtó érzés, hogy ezek a hajók csak ugy, kéj utazásra nem röpülnek szét a nyugodt kikötőkből. Most szakadnak ránk a háború kritikus fenyegető rémei. Külön fejezet a háború mészárszékjellege. Erről nem lehet eleget irni. Napról-napra ijesztőbb jelentések érkeznek. Olyan szörnyűséges öldöklés folyik odalenn, amilyet még az angol-bur, az oroszjapán háború rémségeinek ismerése mellett is alig lehet elképzelni. Szegény törökökre talán még szerencse a vereségek, a pusztulás villámgyors irama. A félhold felét talán elveszti, de megmenti néhány százezer katonájának életét. Konstantinápolyi, török jelentés beismeri az óriáisi veszteségeket. A helyzet vigasztalan rájuk. Hiába érkezett jelentés arról, hogy megverték a görögöket, hogy a montenegróiakat szétszórták s tőlük még Tarabost is visszafoglalták, hogy abbahagyta az ellenség Szkutari bombázását, — mindez nem villanyozta föl a török fővárost. A bolgárokkal való irtózatos harc és veszteség leveri és kétségbeejti az embereket. Kiderült, hogy a keleti hadsereg borzalmas vereségét az okozta, hogy a harc várható befejezésekor a bolgárok negyvenezer, pihent tartalék hadat zúdítottak a fáradt, vérző török seregre. A bolgárok örömmámora leírhatatlan. Ellenben megdöbbenést keltett, hogy Szasszonov orosz külügyminiszter szómba, ton is a béke mellett nyilatkozott s egyáltalán nem bátoritja a balkáni államokat. A mai napon ezek a jelentések érkeztek: A főváros veszedelme London, november 4. A Reuter-ügynökség jelenti Konstantinápolyból: A törökök visszavonulása a Csataldzsa vonalra, a Lüle-Burgasztól délre lefolyt rendkivül gyilkos harc következménye volt. A török csapatok hősies ellentállást fejtettek ki. de végre meghátráltak a bolgár tüzérség elől, melynek tüzelése rettenetes hatású volt. Török részen hir szerint 20.000 ember elesett. A törökök a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeznek csapataikat Csataldzsába újból rendbehozni, hogy megmentsék a fővárost. London, november 4. A Reuter-ügynökség jelenti Konstantinápolyból: A porta kérést intézett a hatalmakhoz, járjanak közbe az ellenségeskedések beszüntetése és a béketárgyalások megindítása érdekében. Konstantinápoly, november 4. A porta a következő hivatalos kommünikét teszi közzé: A liáboru esélyei változékonyak. Lehetetlen dolog, mindenütt azonnial kivívni a győzelmet. Egy nemzet, mely háborúhoz folyamodott., (teljes Szilárdsággal kell, hogy annak összes következményeit viselje. Nem helyes sem az elért győzelmekre túlságosan büszkéknek lennünk, sem kudarcért, melyek például a négy állammal való harcainkban előfordultak, búskomorságnak és aggodalmaknak magunkat odaadnunk. Az ottomán csapatok eredménnyel védekeznek Szkutari és Janina környékén. Természetes, hogy elhatároztuk a haza érdekeinek védelmét a lehetőség legszélső határáig. 40.000 halott Liile-Burgasznál. Konstantinápoly, november 4. Megbízható információk szerint, melyek délután a kormányhoz közelálló körökben ismertté váltak, a lüle-burgaszi csata Törökországra borzasztó csapássá vált. A bolgárok, akiknek soraiban tizenhétéves újoncok is nagy számmal láthatók voltak, óriási vehemenciával támadtak. A törökök védekeztek, de rendkivül nagy veszteségek után, melyek a kilencvenezer főnyi seregben hir szerint negyvenezer halottat és sebesültet tettek ki, visszavonultak. A bol-