Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-22 / 86. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: PÉNTEK: A miniszterelnök, komédia. SZOMBAT: A miniszterelnök, komédia. Hugó Viktor a moziban, (Saját tudósítónktól.) A raoai diadalát jelenti az az örvendetes jelenség, hogy a vi­lágirodalom kiválóságai is bevonultak már a fehér vászonra. A remekművek a moziban alig veszítenek az értékükből, mert a szédü­letesen fejlődő kinematográlf-technika pom­pás beállításban, korhű megrajzolással vetiti szinre a világhíres, irodalmi alkotásokat. A vidéki mozgósziniházak közül a szegedi Vass­mozi a legelső, amely valóiban értékes, irodal­mi alkotással traktálja a közönséget. Hugó Vidor ,.A nyomorultak" ciimii irányregényét, az újkor regényirodalmának e kiemelkedő alkotását mutatja be a Vass-mozi. Hus és vérből való emberek jelennek majd meg a vásznon, élő és szenvedő áldozatai a társada­lomnak, akiknek izgalmas históriája megre­zegtet minden idegszálat. A nyomorultak összesen négy részben kerül bemutatóra a Vass-imozibari. Az első­iész már pénteken, szombaton és vasárnap szinrekeriil, a következő három rész pedig folytatólagosan, hetenkint egy-egy részben. A bemutató iránt olyan nagy érdeklődés nyil­vánul meg, amilyenre, a mozi-premierek tör­ténetéiben, még alig volt példa. A Vass-mozi szenzációjával kapcsolato­san kivonatosan leközöljük Haraszti Gyula tanulmányát, amely a Klasszikus regénytár­ban jelent meg: A nyomorulbak Hugó Victornak egyik leghíresebb regénye. Vagyis e miivet a fran­cia, sőt az egész újkori irodalomnak egyik legnagyobb tehetsége irta, még pedig annyi­ra önmagához méltón, hogy a legfeltűnőbb jelenségek közé tartozik az nemcsak a fran­cia, hanem az európaii regényirodalom törté­netében. A nyomorultak úgynevezett társadalmi irányregény: olyan válfaja a regénynek, a melynek müvelésére Hugót úgyszólván prae­destinálta egész egyénisége, egész életének folyása és mely Hugónál is magán viseli a XIX. század közepe tájának hatását, át- meg át lévén hatva ezen kor szellemétől. Lássuk, kik azok, akik iránt Hugó re­gényével könyörületre akar indítani, mély és tevékeny szánalmat ébresztve szivünkben.' A társadalom áldozatai ezek, a társada­loméi, mely első elbukásukat okozta, léha szórakozásból megejtette a tudatlan nőt, fe­gyenccé süllyesztette a nyomorgó férfit, hogy aztán átkos végzet gyanánt nehezedve rájuk, ne engedje őket fölemelkedni, a nő mind !e­jebb kényszerüljön süly ed ni, a férfi pedig csak a, legrettentőbb erőfeszítések árán, iszo­nyú gyötrődések közt bírjon megküzdeni a hínárral, mely lábát mind erősebben búzza a mélybe.... Lesújtó rousseaui vádbeszéd ez a társadalom ellen az elhukottaknak, a bűnö­söknek, kik nem a saját vagy legalább is nem egészen a saját hibájukból estek bűnbe, pie­destálra emelésével mint vártaim szenteknek, fejük körül a megdicsőülés fénykarikájával. Hugó drámáiban nagystílű courtisaneo­kat rajzol nem egyszer és ezek alakját a ro­mantika szellemének megfelelően megneme­siti, érdeklődésünk, sőt csodálatunk tárgyá­vá emeli a szenvedély heve. Fantine azon­ban egészen más typus, mint a Marion De­lormeok és a Tishéck. Még nem is holmi „ka­m éli ás hölgy", csak egyszerű utcáfutó leány. Egy elhagyatott kis grisette ő, kit tapaszta­latlansága és mások példája diákszeretkezés ideiglenes eszközévé silányit. E szeretkezést, melynek leírása, ez a darab bohém-élet érde­kesen elüt a regénynek különben állandón pathetikus hangnemétől, Fantine egész éle­tével fizeti meg. A kaland végén ugyanis, mi­dőn szeretője cserben hagyja, anyának érzi magát. Szégyenével aztán mindenütt v issza­utasittatásra talál a ridegen erkölcsös tár­sadalomban és nem lévén más módja arra, hogy eltarthassa gyermekét, mind alább sül­lyed, oly aljasan brutális meggyaláztatások­nak járva végig kálváriáját, melyek elbe­szélésénél látni való, mint törekszik az iró minél erősebben háborítani föl olvasóját a buták ós gonoszok társadalma ellen. Csak egy lény akad, kitől szenvedése utolsó nap­jaiban enyhületet nyer ós ez is a társadalom másik áldozata a férfiak közt. Noha Fantine már az Első rész végén meghal, mégis emlé­ke végig kisér mind az öt részen, minthogy ama nemes pártfogó, a regény főhőse aztán az anyát pótolni vállalkozik a kis árva mel­lett és ez árvának élete folyását szerencsés révbe jutásáig követjük. Folyton ott lebeg az olvasó előtt Fantine alakja az anyai mártir­ság glóriájától megdicsőültem Igy emeli föl Hugó a prostituált nőt is magas erkölcsi alapzatra, a legszentebb érzésnek tevén őt képviselőjévé, még pedig sokkal igazabban és megragadóbban, mint a pusztán színpadi hatásvadászatra szánt Borgia Lucretiában tette. Közbevetőleg emlékezzünk meg pár szó­val Fantine leányáról, Cosetteről is, kire vissza fogunk még térni és ki szintén a mi­sérable-ek csoportjának tagja, ínég pedig an­nál rokonszenvesebb, mert teljességgel nem a maga hibájából szenved, hanem kizárólag tőle nem függő viszonyok áldozata és főleg: mert gyermek. Hugó előszeretettel rajzolja gyermekkorának kegyetlen sorsát, amint egy falusi durva korcsmárospárnál tengődig, hol — miután már nincs, ki fizesse érte a tartás­pénzt — terhes munkára kényszerítik, kop­laltatják ós iitik-verik, roingyokban járatják. A gyermekkor szenvedéseinek állandóan is­in 'ülő, dickensi érzékenységű rajzával mes­b r. He a regény főhőse. Jean Valjean az, ki iránt mindenekfölött akarja lefoglalni Hugó részvétünket, ugy, hogy tulajdonképpen Fan­tine is, Cosette is csak az ő alakjának még rokouszen vosebbé tételére, eszményilésére vannak hivatva. Ö a fő, a tulajdonképpeni mi­sérabl. Ha a Fantine a társadalom szélén tűrő elnézésből tengődő pária-kasztnak képviselő­je, Jaen Valjean még inkább kiilönlegesség­szerü kórtiinet, mert ő már éppen gályarab tehát a halálbüntetésnél is rettenetesebben büntetett gonosztevő. Első bünibeesésések ne­mes inditóoka volt. Ez a szegény ördög, ki kerti és mezei munkából éldegélt a maga vi­dékén, nem nézhette tovább kis unokatestvé­reinek éhezését és kenyeret próbált lopni szá­mukra: ezért Ítélték ötévi gályarabságra. Hőse rajzában inkább, mint valaha, az elbukott föleim el ésónek könyörületes gondo­lata vezérli Hugót. Valjean, midőn a gálya­rabságból végre majdnem félbarommá, majd­nem félgonosztevővé durvult lélekkel kisza­badult és mindenünnen közveszélyes bélpok­los gyanánt kiverte, balálra éhezve és fárad­tan hasztalan eseng pénzéért betevő falat és nyugvó-hely után: Myriel püspök szerény la­kába téved és ott töltheti az éjjelt. Ez a fő­pap a krisztusi alázatosságnak és önfeláldozó irgalomnak annyira eszményi 'megtestesülé­se, hogy heves belső forradalom megy át Myriel hatása alatt Valjean, kiben az összes gonosz hajlamok fölzudiilnak imég egyszer, erősebben mint bármikor és rut hálátlanság­ra bírják jóltevőjével szemben. Emez nagy­lelkűséggel sújtja és ugyanakkor fölemeli őt egy tisztább, nemesebb légkörbe, melyről ő addig nem is álmodott. Mint társadalmi sebek feltárásával fog­lalkozó irányregény, fenkölt vezérgondolatá­val lelkünk mélyéig hat és egyetemes, örök­emberi érdekű. Mint szövevényes kalandok kitűnő elbe­szélése, vrosenyez a legszenzációsabb bűn­ügyi regénnyel, telve a leghatásosabb hely­zetekkel, de a tehetségéhez méltó szinvonalt lehetőleg iparkodik megtartani az iró. Ha e pontban törekvése nem mindig ér célt, dusan kárpótol azzal, hogy viszont kor­történeti regénnyé szélesbiti helyéhkint mii­vél, mely igy Franciaországnak prózában irt epopoeájiává válik a XIX. század első bá­rom évtizedéből. *gA szinügyi bizottság ülése. A szin­iigyi bizottság pénteken délután, rendes idő­ben ülést tart, melyen a színtársulatot és elő­adásokat kritizálják és a színházi szerződést tárgyalják. * Henry Bataille. Henry Bataille, a fran­ciák ünnepelt és körülrajongott drámairója, visszaérkezett Párisim. Vidékre vonult el, A isme-be, liogy ott csendesen dolgozhasson. Itt irja meg legújabb darabját. Hogy ala­posan megismerjük az embereket — irja inast egy vallomásában, — időnként el kell távolodnunk tőlük, nélkülök kell élnünk s csendesen és meggondoltan kell emlékünkbe idéznünk azt, amit tapasztaltunk. Henry Ba­taille távol a francia fővárostól irta meg uj darabját, ott szerkesztette azokat az izga­tott szeénákat, amelyek a Páris legmaibb lel­két tükrözik. Henri Bataille most naponta rósztvesz a Porte-Saint-lMartin-szinház pró­báin. Darabja francia ckne: „Le Flámibeau." Ezt a darabot a Nemzeti Színház szerezte m -g előadásra és már januárban elő fogja azt adatni. * A miniszterelnök. A szinházi iroda jelenti: Nagy Endre három,fel vonásos komé­diája, A miniszterelnök készen várja a pén­teki bemutatót. A közönség körében akkora az érdeklődés, amekkora minden alkalommá!, ha Nagy Endre páratlan jó kedélyéről, el­ragadó humoráról van szó. A darab központ­ja voltaképpen Solymossy Sándor lesz, aki Benke Dániel szerepében rendkívül bálás fel­adathoz jut. Crömöri Vihna, Csádér Irén, Harmath Zseni, Gyöngyösi Teréz, Baráti, Virányi, Heltai, Pogány, Ü'ngh ráry, Mi hó vesznek még részt az előadásban. * Drágán fizetett boldogság. Az Frónia-színházban pénteken este vetítésre kerül egy három felvonásos dráma, mely­ben a főszerepet Herny Portén játsza. A szenzációs dráma csak egy napig marad mű­soron, mert az értékes filmet már több moz­gófényképszinház előre lejegyezte. Ajánljuk a közönségnek, hogy ne mulassza el ezt az egyetlen alkalmat és nézze meg a mozite<$i,ni­ka eme legnagyobb csodáját. A nagyhatású drámán kivid egy roppant bájos és kacag­tató amerikai történet egészifi ki a csodás műsort. * Legjobb szinházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatok. Hirdetéseket felvesz a kiadó­hivatal, Szeged Kárász-utca 9. liHiiiiHHHiaiBHK' francia szabású legújabb női kötött kukátok^ óriási választékban Polliik Test'vérok/uo! v Szeged- Szentes. Bl PUmUPP BHiyPKUBtílRSUBK' iü

Next

/
Oldalképek
Tartalom