Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-03 / 70. szám

1912. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 11 SPORT. Stockholmtól Szegedig. Irta: Herceg István.*) Reggel már engem is visz a vonat Stock­holmból Krisztiánra felé. Amint buesuit intek a városnak, eszembe jut Lazaro, portugál ma­rathon-fuitó. Megremegek kissé és szomorúan gondolok az ölympiád halottjára. Hiszen mi ugy indultunk el hazulról, hogy itt vértelen csatát vívunk és mégis bekövetkezett az, liogy a sport itt önmaga ellen tört lándzsát, amikor ahelyett, hogy nemesítő hatásánál fogva az életet hosszabbította volna meg, a halál fekete serlegét nyújtotta az érte küzdő, de a hőségtől elalélt és inni vágyó atlétának. A vonatban egy öreg 60 év körüli svéd bácsival kerültem össze. Stockholmi sportla­pot olvasott. Észreveszi, liogy érdekel a lap s aztán előzékenyen átnyújtja. Hatalmas ki­mutatás van benne arról, hogy az olympiá­don milyen eredményt értek el az egyes nem­zetek. Elől Svédország van, Ahogy nézgelő­dök a képeken, egyszeresük kedves mosoly­gással, de némi büszkeséggel mutat Svédor­szág pontjaira. Dicsérem őket és gartulálok érte s anról győződöm meg, liogy Svédor­szágban minden svéd, aki az eredményeket az újságból tudja, abban a boldog tudatban ringatózik, hogy az olyunpiádon tényleg ők voltak al egjobbak. Előttük ez az igazság. Ta­nulni való példa arra, hogy a nép hitét ini­kép kell irányítani. Mert az újságok egyér­telműen mindig elhallgatták, ha a svédek erőszakosak voltaik. Szinte kimondott pa­rancs volt: mindent, csak rosszat nem irni. Tovább forgatom a lapot és egy boldo­gi, tó tudósításra akadok: — a csapatvivás­ban elsők lettünk. Mutatom a hirt a bácsi­nak, aki erre sietett gratulálni. Aztán be­szélgettünk mindenféléről. Kérdezem tőle, hogy járt-e már Magyarországon. Azt mond­ja: nem, de hallott már Budapestről, amely szép város lehet. Nagy dalárdista volt az öreg, — most is az országos dalversenyen vett részt Stockholmban — és dúdolgatni kez­dett egy német da'lt. Hallom, amint nyomaté­kosan énekli: osikosz. Később kérdezi tőlem, hogy ismerem-e a dalt? — Nem, — feleltem neki. — Pedig rólunk szól — mondja nevetve. — Mi az a csikasz? Gondolkozom a dal értelmén ós aztán ki­sütöm, hogy mit kérdez az öreg tőlem. A magyar bőgatyás csikósokról énekelt. Szomorúan vettem tudomásul ezt a felfe­dezést ós alig mertem a szemébe nézni, mert arra gondoltam, hogy micsoda vad népnek képzel ez bennünket. Aztán magyaráztam neki, hogy milyen Magyarország, mi a nép foglalkozása, amelyről külön érdeklődött. Roppant nyájas volt és udvarias a csodál­kozásig. Ugyanis, amint egy nagyobb állo­másra érkeztünk, leszáll és szamócát vásá­rol. Hozza be és nyújtja felém, kedvesen kí­nálva. Veszek egy szemet, de ő nem enged, mert az egész staniclit el kell fogadnom. Jó­ízűen fogyasztom a szamócát és azon tűnő­döm, liogy nálunk melyik magyar cseleked­te volna meg ugyanezt. Mire elváltani tőle, csaknem minden erőszakosságot és igazság­talanságot megbocsátottam a svédeknek. Hosszú kalandos utat téve, hazafelé jö­vet Boroszlóban találkoztam a vonaton liá rfcm magyarral, a kiktől megtudt am, hogy az egyéni vívásban milyen gyönyörű ered­ményt értek el vívóink. Persze az volt az el­ső kérdésem, liogy ki lett a világbajnok. A kezével legyint egyet az illető és csaknem restelkedve mondja: — Fuchs. A kétféle meglepetés egészen kifordított a valóságból és nem tudtam, hogy melyiken csodálkozzam inkább: Fuchs bámulatos kivá­lóságán, vagy pedig a kérdezettnek lekicsiny­lő mozdulatán? Sehogy se akartam megérte­ni, hogyan lehetséges a vereségünkön ikivül asaját győzelmünk miatt is szégyenkezni. Avagy semmi se vigasztalja meg már a magyart? Csak egy megoldást találtam erre a furcsa állapotra. Azt, hogyha valaki ná­lunk ellenszenvessé válik, megmentheti a hazát, még akkor se bocsátanak meg néki, mert az emberi érzelmeket nem a, nemes gon­dolkozás ós a szeretet, hanem a bosszú és a legyőzhetetlen gyűlölet fakasztja a mindent megtűrő magyar szívben. Ezerféle gondolat forgott az agyamban, mikor már csak néhány percnyi ut válasz­tott el otthonomtól, Szegedtől. Előre örül­tem a boldog viszontlátásnak, a jóbarátok de­rült arcának és meleg kézszoritásának. Gon­doltam, hogyha eddig minden uton-utfélen gáncs ért, mint tornászt, végre kiengeszte­lődnek az emberek. Megérkezem, körülnézek és egy ismerős arcot se látok az állomáson. — Vasárnap van, — igy nyugtatom meg magam — és mindenki szórakozni ment a szabadba, mert a friss levegőre, a szabadban való mozgásra van szüsógünk, hogyha azt a jelszót, amelynek jegyében most egy vi­lágverseny folyt le, követni akarjuk és ez: Ép testben ép lélek. Ahogy azonban a penronra érek, nagy meglepetésemre tőlem messze lakó édesatyám két karja ölel át. különösen magyar vonatkozásokban ismer tet. A könyv, amely „Impresszióim a stock­holmi olympiádról" cimmel jelent meg, már minden könyvkereskedésben kapható. A könyvbe Szalay János irt előszót. o Úszósport. Úszóink a városi gőzfürdő uszodájában a tél íolyamán is minden kedden és pénteken reggel 6—8-ig rendszeresen tre­níroznak és vízipóló mérkőzéseket tartanak. Fontos a Szegeden meglehetősen elhanya­golt úszósport föllendítésére, hogy úszóink télen is trenírozzanak ugy, hogy nyáron a Tiszán nagyobb szabású úszóversenyeket rendezhessenek. Ezen cél elérésére fölhívjuk a vizisport iránt érdeklődőket, hogy a kedd és pénteken reggeli 6—8 óráig tartandó uszó­íréningeken, polómérkőzéseken és vízi-játé­koknál minél többen jelenjenek meg. o Vivó-tanfolyam. Kedden este fél hét órakor jönnek össze első izben a Buday vá­rosi főgimnázium tornatanár tanítványai a városi gimnázium tornacsarnokában. A tan­folyamon csakis a SzAK tagjai vehetnek részt, akik már is szép számban jelentkeztek, liogy a kitűnő mester hirében álló Budaytól, aki Fodor vívómester trencséni segédje volt, tanulják el eme remek sportot. Korlátolt szá­mú jelentkező még fölvehető a keddi vivó­órán, ahol a további beosztást is megbeszé­lik. o Ludwig Géza, az SzTK kiváló hát­védje, a mai napon kérte a SzAK-ba való át­igazolását. A SzAK vezetősége örömmel tel­jesiti Ludwig kérését, annál is inkább, mert első csapata sokat nyer vele. Valószínű, hogy a vasárnapon, NSC ellen való meccsen már játszani fog, a megsérült Vida helyett. o Magyar—osztrák válogatottak mér­kőzése. Vasárnap huszadszor találkozik a ma­gyar nemzet legjobb tizenegyje az osztrák válogatott csapattal Budapesten. Óriási hul­lámokat ver fel a mérkőzés, mert most dől el, kik jobb labdarugók, a magyarok vagy szomszédaink. Nagyszerű csapatot állított össze a Magyar Labdarugó Szövetség, ami­lyen idáig nem állt szemben az osztrákokkal. Akkora láz fogta el úgyszólván az egész or­szág footballistáit, hogy a Világjárás nevű utazási iroda mindenhonnan társas utazáso­kat rendez direkt a meccsre. Szegedről is nagyon sokan mennek fel. A SzAK tagjaj részére féláru vasúti kedvezményről gondos­kodott. II •) Most jelent meg a kitűnő szegedi tornász könyve: „Impresszióim a stockholmi olympiádról.. o Nemzeti Sport-Klub SzAK. Ismétel­ten az a nagy érdeklődés nyilvánul a mai mérkőzés iránt, mely Szegeden immár min­den nagy meccset megelőz. A fokozott érdek­lődés igazolt is, mert a NSC valóban rend­kivül erős összeállításban szerepel Szegeden, sőt mondhatjuk, hogy az idei szezonban ilyen csapatot még nem állithatott ki. Ugyanis most játszik benne először Becker és Wéber, a többszörös két német válogatott, akik Lip­cséből kerültek Budapestre, illetve az NSC­be. Amint az alábbi csapatösszeállítás mu­tatja, minden posztja méltóan lesz betöltve. A csapatból kiválik Nagy Feri, a többszörös reprezentatív hátvéd, aki a nyáron oly sürü tapsra ragadtatta a közönséget a meseszép és mindig biztos rúgásaival, Kanyaurek szin­tén reprezentatív fedezet. Ugyancsak kitűnő a szegedi Landsmann és Reick és különösen Hlavay balszélsőre hivjuk föl a közönség fi­gyelmét. A SzAK pénteken nagy tréninget tartott. A csapat minden egyes embere Kitű­nő kondícióban van és azt hisszük, hogy nem fogunk csalódni, ha csak kisebb arányú vere­ségét jósoljuk a szegedieknek. Mérkőzés kez­dete Puskás biró vezetése mellett pontban há­romnegyed három órakor. Helyárak a szo­kottak. A csapatok fölállítása a következő: NSC: Geguss Erdélyi Nagy Feri Landsmann Becker Kanyaurek Reich Romét Szegedy Wéber Hlavay II. Szeged, Kiss-ufca, KISS D.-ház. SzAK: ! •••••••••••••••••••••••••• Popper Buday Vida j Szalai Szűcs Gömöri fiapa Hevesi Fürst Sárközi Horváth o SzAK II.—Munkástestedzők I. A nagy meccs előtt fólkét órai kezdettel játszik két csapat egymás ellen. Legutóbbi találkozá­suk a SzAK nehezen kivívott győzelmével végződött, azonban azóta a derék munkáscsa­pat az állandó szereplés révén több rutinra s gyakorlatra tett szert ós most már oly for­mában van, hogy méltó ellenfele lesz a £>zAK Il-nek. A játék érdekesnek ígérkezik. o Impressziók a stockholmi olympiád­ról. Az öszi könyvpiac egyik legérdekesebb szenzációja Herczeg István nagy sporttanul­mánya. Herczeg, aki a Szegedi Tornaegyesü­let tagja, reprezentatív tornászaiban Stock­holmban, sikerrel küzdött a magyar sport di­csőségeért. Az ambiciózus fiatal tornász, aki­nek Írásait a Délmagyarország sportrovatá­ból már ismeri a közönség, könyvet irt az ölympiád eseményeiről, amelyet kritikával és Ktnádjen bitbfitotljBlSnlemsMet Kulinyinál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom