Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-21 / 85. szám

1912. november 15. DÉLMAGYÁRORSZAG 335 közgyűlésére utazni akartaim, korábban elin­dulva, beszóltam Ádám Vilmos villanyvilági­táisi vállalkozómhoz (aki t. i. házamban a bel­ső villanyvezetéket ós felszerelést készítette), aki azt mondta, hogy a vasárnapi munkaszü­net miatt ő maga fogja a nap folyamán a za­vart megszüntetni; — azonban estére haza­térvén, ismét sötétségben találtam az egész lakásomat. Háznépem jelentette, liogy nem járt ugyan nálam Ádám villamos szerelőtől senki, de egy szerelő volt a légszeszgyártól, mondván, hogy ő a rendőrség utasítására jött, azonban ő sam nyu'lhat a dologhoz, mert ebeb Fonyó Somát vagy más magánválalko­ohez Fonyó Somát vagy más magénvállalko­Harmadnap is sötétségben maradván, hét­tőn vagyis f. hó 11-én Dóczy Pál szomszédos műszerészhez fordultaim, ki azt mondta, liogy a főzár készülékben van valami hiba, ő azon­ban hozzá nem nyúlhat, főleg ímert az a lég­szeszgyár által ólom zárral van ellátva, — minek folytán í'elliivtam az illetőt, liogy most íuár ő forduljon a légszeszgyárhoz. Midőn aztán este hazatérteim, lakásomat teljes villá'ky világításban találtam s csalá­dom arról értesített, liogy a délután folya­mán volt ott egy légszesztársulati mérnök egy szerelővel, akik a főzárkészüléket kinyi­tották s a bajt egy-kettőre megszüntették. Ezen tényállás tehát mindenestre ele­gendő arra, liogy ilyen szabálytalanságok­nak előfordulni egyik légszeszfogyasztóuál sem volna szabad, főleg mert tűzveszély, be­tegség, betörés vagy más szerencsétlenség esetén beláthattan további balesetek történ­hetnek, ha a ház egészen sötétségben van. Én tehát ezek után negyed nap szereztem be a városi ügyosztálynál a Szeged város és a Légszeszgyár között 1894. március 13-án kö­tött szerződés egy nyomtatott példányát, a melyet elolvasván láttam, liogy az a város, mint erkölcsi testület, és az engedélyes lég­szeszgyár közötti viszony fontosaid) részeit tartalmazza ugyan, — a légszeszgyár és a fo­gyasztók közötti viszonyról azonban említés sínes abban, — s ez is lehetett oka annak, hogy a fent jelzett önkényeskedések nálam előfordulhattak s bizonyára előfordul Ihattak már másoknál is az eddig leifoly 18 éy alatt. — Miután azonban a fentliivatkozott szerző­dés 37. §-ának 13. bekezdése szerencsére ugy az én igénytelen kis regényembe belekez­deni. — Csak mondd mielőbb Vali! Égek a kí­váncsiságtól, hogy hallgassam a te „csokro­dat, — fordult felé Hanna. —• Igen, igen, beszélj Vali, — kérlelte Hedvig is. — Jól van, ha éppen akarjátok, de fé­lek, hogy csalódást okoz az én történetem. — A te gyermekkorod Hanna, boldog, zavartalan volt s Hedvigé is ment olyan ke­serűségtől, mini az enyém. Mert azt talán hallottátok, hogy édes atyám daliás"szép em­ber volt s édes anyám hires szépség volt. — Már gyermekkoromban nem hallot­tam mást, mint édes anyám szépségének di­cséretét. S igy ment ez az egész életemen keresztül. Bárhová mentünk is együtt, csak édes anyám számára volt mindenkinek hízel­gő, elragadtatást kifejező szava s mintha a szemeikből kiolvastam volna a kérdést, hogy: „ilyen szép asszonynak, hogy lehet ennyire csúnya a leánya?" — S bár nagyon szerettem édes anyá­mat, kicsi szivem összeszorult arra a gondo­latra, hogy én olyan csúnya vagyok. S ké­sőbb ez az érzés csak fokozódott bennem, kerültem az embereket, magamba zárkózott, hideg, komoly leány lettem. — Sejtett-e valamit édes anyám abból, ami az én vergődő lelkemben véghez ment, nem tudom, — de hogy igyekezett engem társaságba vinni, egyéniségemet kiemelni, szóval mindenáron érvényre juttatni szemé­lyemet, azt észrevettem. Hiába, a szemekből csak az iránta való csodálatot olvastam ki s fölöttem közönnyel siklott el mindenki tekin­tete, (Folytatjuk.) szól, hogy: Engedélyes aláveti magát minden a szerződés kezdetekor fennálló vagy a szer­ződés tartama alatt alkotandó törvények, kor­mányi és helyhatósági szabályrendeletnek, — ennek folytán meg van a mój, hogy a lég­szeszfogyasztó közönség szabályrendeleti uton legyen megvédve ilyen és eliliez hasonló zaklatásoktól, — miért is indokolva van, liogy a kérdéses szabályrendelet létesítését meg­sürgetem — s liogy addig is, amig az elké­(Sajdt tudósi tónktól.) A inai napon a monarchia és Szerbia között való feszült viszony némileg enyhült, mert Prohúszka prizrendi konzul ügyében elégtételt szol­gáltatott. Edei Tivadar konzul, mint a kül­ügyminisztérium külön delegátusa, már út­ban van Prizrend felé, hogy teljes tájéko­zást szerezzen a konzul körül kerekedett bonyodalomban. Délben a delegáció váratlan szenzá­cióval szolgált a magyar-osztrák—szerb konfliktus ügyében. Nagy Ferenc delegátus interpellációjára Wickenburg osztályfőnök a külügyminiszter helyett kijelentette, hogy a szerb kormány beleegyezésével kurír ment Prizrendbe, hogy a konzulátussal va­ló összeköttetést helyreállítsa. őfelsége is nyilatkozott a prizrendi konzul ügyében. A delegációs udvari ebéd után a király cerclét tartott. Nagy Feren­cet, az interpelláló delegátust a következő szavakkal nyugtatta meg őfelsége: — Konzuli tisztviselőnk már útban van Prizrendbe, akinek a kötelessége lesz megállapítani, hogy Prizrendben történt-e visszaélés a monarchia rovására? Remé­lem, hogy az ügyről elterjedt hirek túl­zottak. Ugrón István belgrádi követünket ma fogadta Pasics miniszterelnök, hogy vála­szoljon a monarchia előterjesztésére az albániai partok ügyében. A szerb államfér­fin újból kitérő választ adott, ami látszó­lag a kérdés elodázását jelenti. — Még nem volt alkalmam excellen­ciád előterjesztése ügyében kormányom tagjaival tanácskozni, —- mondta Pasics. — Amint ez a tanácskozás megtörtént, Szerbia válaszáról nyomban értesítem ex­cellenciádat. Belgrádból jelentik, hogy Hartwig orosz követ ma nyilatkozott a monarchia és Szerbia konfliktusa ügyében. A helyzet holt pontra jutott, — mondotta, — mert mindkét fél merev állás­pontra helyezkedett. Reméljük, hogy a monarchia és Szerbia kölcsönös közeledése megteremti a békét. Itt emiitjük meg, hogy Ferenc Ferdi­szül, abba felveendőleg inár most elhatároz­tassak, hogy a légszeszgyár társulat a felek kérelmére és költségére köteles legyen világí­tási zavarokat közérdekből nyomban meg­szüntetni az esetben is, ha nem a társulat, ha­nem magánvállalkozó készítette a házba a belső vezetéket és a felszerelést. Szeged, 1912. november 16. Dr. Nyilassy Pál. mind trónörökös az eredeti tervétől eltérö­leg ma nem utazott el Berlinbe. A trónörö­kös Hohenberg Zsófia hercegnővel együtt Oroszvárra érkezett, ahol részt vesz Lő­nyay Elemér gróf és neje: Stefánia királyi hercegnő által rendezendő nagy vadásza­ton. Ebből azt következtetik, hogy a balkáni kérdés békésebb irányba terelődött. A bolgár diplomácia ma ujabb sakk­huzást tett Bulgária sikere érdekében. A bolgár kormány ugyanis Romániába meg­bízottakat küldött, hogy tárgyaljanak a ro­mán kormánnyal, hogy az tájékoztassa Bulgáriát a kívánságairól. Ezt a sakkhuzást hir szerint Károly román és Ferdinánd bol­gár király távirati érintkezése előzte meg. Rómából jelentik: A hármas szövetség közölte Szerbiával, hogy az albániai partok rendezését föntartja magának és az eddigi hódításokat nem ismeri el. Berlini lapok közlik belgrádi jelenté­sek nyomán, hogy Szerbiában a monar­chiaellenes hangulat egyáltalán nem eny­hült. Belgrádban egyáltalán biztosra veszik Oroszország támogatását és hogy a mo­narchia végre enged a balkáni kérdésben. Konstantinápolyi jelentések megerő­sítik a törökök csataldzsai győzelmét. A hadvezetőség éjféli tizenkét órakor távira­tot kapott a főparancsnokságtól, amelyben közli a törökök győzelmét és a bolgárok teljes visszaveretését. Bolgár részről öt­ezer a halott. A török sereg igen sok mu­níciót és mindenféle fegyvert zsákmányol­tak. Bolgár foglyok beszélik, hogy a Csa­told zsa körül táborozó bulgár katonák ja­varésze már három nap óta éhezik. Más konstantinápolyi jelentés még a következő részleteket közli a csataldzsai harcokról: Tegnap reggel a bolgárok erős támadást intéztek a törökök jobb- és bal­szárnya ellen, de a törökök fényesen visz­szaverték őket. Egy bolgár dandár, ame­lyet a törökök Kücsükmedzse mellett el­vágtak, hasztalanul igyekezett a törökök tüzelése közben a Derkosz mellett lévő Kalikrácia felé visszavonulni. A dandár majdnem egészen elpusztult. Ma reggel is élénk tüzérségi harc volt s a törökök tá­madásba mentek át. A bolgárok balszár­nyát visszaverték és az éj beálltával visz­A HÁBORÚ A BALKÁNON. A prizrendi afférban Szerbia elégtételt ad a monar­chiának. — Enyhültek a háborús kilátások. — Az aibáni partok ügyében támadt konfliktusban Pasics ma ís kitérő választ adott. — A törökök megverték a bolgár hadakat, kik között ötezer ember maradt halva a csatatéren. — Monasztir nem esett el!

Next

/
Oldalképek
Tartalom