Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-20 / 84. szám

1912 november 20. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A HÁBORÚ A BALKÁNON. A monarchia külügyminisztere utasifotta Ugrón belgrádi követünket, hogy haladéktalanul választ és elégtételt adjon a Prohászka-ügyben. Ezúttal nincs még szó ultimátumról. — A monarchia folytatja erélyes akcióját, — Dalmáciába már nyolc ezred katonaság érkezett. — Nagy szerb hóditások hire. — Egyesült a szerb és montenegrói hadsereg s együtt operál az Adriai-kikötőkben. — A helyzet rendkivül komoly ! (Saját tudósít ónktól.), A kettős monarchia külügyi politikájának rendkívüli óvatossága, türelmessége és bölcsesége máris igen különös gyümölcsöt termett a Balkánon. Nagyhatalmi szavunkat, atnelylyel Albániának függetlenséget követelünk, Szerbia és Montenegró, magyarán szólva, kutyába se veszik. Azt mondjuk, hogy nem szabad kikötőt foglalni a Balkánon? Beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád, — a szerbek vigan haladnak előre a tenger felé s a montenegróiak máris elfoglalták Méduát a tenger partján és Alesszió előtt állanak. Rhez járul, hogy a szerbek az el- j foglalt ó-szerb és macedóniai városokban ugy bánnak az osztrák és magyar konzulokkal, miként máshol csak alkalmatlan idegenekkel szokás. Tahy mitrovicai konzul kénytelen volt valósággal menekülni a szerbek inzultusai elől;.a prizreni konzulról, Prohászka úrról pedig semmi hir sincs hetek óta, csak annyi bizonyos, hogy botrányosan bántak vele és a konzulátussal. Megrohanták, kifosztották, a zászlót letépték, a konzult becsmérelték, talán meg is verték; végül ugy látszik, becsukták és ki nem eresztik. Hasztalan kér a monarchia hivatalosan fölvilágosítást konzulja sorsáról, — nem kap. Ilyen botrányos viselkedésre és hasonló bánásmódra idegen államok képviselőivel szemben nincs példa civilizált országokban s a bántalmat tetézi és velünk szemben kiélesiti az a körülmény, hogy a szerbek éppen csak az osztrák és magyar konzulokkal bánnak brutálisan és vérlázitó, kihívó lietykeséggel, a többi állam konzuljainak pedig megadják a köteles védelmet és a teljes tiszteletet. A monarchia energikusan lép föl most már. Hogy nem ultimátum megy Szerbiának, — annak egyedüli magyarázata, liogy a külügyminisztérium külön választja Prohászka ügyét az Adriai-kikötők kérdésétől. Berchtold gróf külügyminiszter ma utasitotta Ugrón István belgrádi követet, hogy Prohászka prizrendi konzul ügyében haladéktalanul tegye meg a szerb kormánynál a lépéseket, elégtételt és kárpótlást követeljen a szerb kormánytól. Ugyanutaztunk nászútra. Otthon, a mi kis otthonunkban élünk csöndben egymás mellett — egymásért. Azt hittem, ez mindig igy lesz! Sajnos, igen hamar vége szakadt boldog viszszavonultságunknak. — Egy délután távirattal lépett Feri szobámba s közölte velem, hogy e percben kapta az értesítést, hogy őt jelölték képviselőnek Zsámbékon s ő azt elfogadja. „Persze vége az idillikus életnek szivem" — folytatta rábeszélőleg, — de hát férfi vagyok, tétlenül nem tudok élni, magasra emelkedni, liogy az én kis feleségem nagyon büszke legyen reám. S még kinevetnének, hogy egy papucshős vagyok, aki örökké a felesége szoknyáján ül. Mert tudod-e Hannám, hogy már hat hónap óta élünk ilyen visszavonultan*. Mintha vasmarok szorította volna össze a szivemet, ijedten tekintettem reá, de hirte-len lesütöttem szemeimet, pirultam önzésem miatt, hiszen be kellett látnom, hogy igaza van, egy férfi nem élhet tétlenül s ennek előbb-utóbb be kellett következni, liogy viszszatérjünk a emberek közé. Egy szóval se árultam el, mily nehezemre esik változtatni eddigi életünkön. Pe ő leolvashatta arcomról bánatomat, mert még gyöngédebb, odaadóbb volt, mint valaha. — Elutazása előtt a székvárosba készült, liogy programbeszédjét elmondja, magához vont s igy szólt hozzám: ' — Hannám, mielőtt távozom, igér.i meg nekem valamit.. Ámulva, kérdőleg néztem reá. — Esküdj meg, hogy a te rózsás ajkaid az én ajkamon kívül soha senkit, de senkit ajkon nem csókolnak s ezt a fogadalmat én a magam részéről is leteszem. Nem tudnám elviselni, hogy kívülem, még a legközelebbi rokonod is ajkon csókoljon. Boldogan simultam hozzá s esküt tettem, hogy kívánságát teljesítem, — amit hasonlókép viszonzott. — Ne nevessetek ki, lehet, hogy ez gyerekség, de engem oly boldoggá tett szerelmének ujabb bizonyítéka. — Zajos napok, betek következtek ez után. Alig volt nap, hogy ketten zavartalanul tölthettünk volna egy pár órát. Látva azonban, hogy mennyire óhajtja, hogy képviselő lehessen, vele éreztem s bíztam a jövőben, hogy boldogságunk állandó marad, ha vége van is a szép, zavartalan hónapoknak. S mikor a választók százai jöttek, hogy uracskámat, mint megválasztott képviselőt üdvözöljék, én voltam a világ legboldogabb, legbüszkébb asszonya. — Kastélyunk tömve volt vendégekkel. A közeli rokonság is első izben keresett föl bennünket, hogy férjemet, mint zsámboki országgyűlési képviselőt üdvözöljék. — Bárczy Pistáék is eljöttek. Bárczyné Fehér Martba közeli rokonom, unokanővérem. Szép, magas, barna asszony, gyönyörű villogó fekete szemekkel, aki mikor Ferit meglátta, igy kiáltott föl: — Éljen kedves sógor, a mi szeretett képviselőnk! — ezzel a kiáltással pajzánul átkarolta. S Feri — folytatta akadozva Hanna, — össze-vissza csókolta a szép asszonyt. Kérlek, ne nevessetek ki, eléggé kinevettek akkor, mikor én halálsápadtan néztem Ferire s önkénytelenül fölkiáltottam: „Megfeledkeztél esküdről?" — Feri zavartan fordult felém, majd látva Mártha gúnyos, kérdő tekintetét, e szóval „éretlen gyerekség" — újból átkarolta és hosszan ajkon csókolta. — Én szótlanul megfordultam, nem akartam céltáblája lenni a különféle megcsak Ugrón követünk tudtára adja Szerbiának, hogy a monarchia ezúttal azért nem ultimátumot küld, mert belátja, hogy a szerb kormány addig nem adhat választ az adria-kikötők ügyében, amig Péter király vissza nem érkezik Belgrádba. Ez pedig több nap múlva következhet be, mert értesülésünk szerint Péter király beakar előbb vonulni az elfoglalt Monasztirba. Monasztirnál különben a szerbek nemcsak a várat foglalták el nagy zsákmánnyal, hanem foglyuk lett az egész török sereg, állítólag negyvenezer ember. A monarchia nyilt föllépése érthető. Tovább nem várhat. Az érkező hirek szerint félre nem magyarázható intézkedések sora indult meg. Szabadkáról telefonálja tudósitónk, hogy innen nagyszámú katonaság indul napok óta a déli határra. Szombathelyi jelentés szerint számos tüzércsapatot indítottak Trieszt felé. Berlinből jelentik: Az itteni lapok egyértelmüleg beszámolnak arról, hogy a monarchia eréllyel folytatja megkezdett fegyveres akcióját. Ugyancsak berlini jelentés szerint eddig nyolc gyalogezredet küldött a monarchia Dalmáciába. Ma a „Karolina" nevű gőzös nagymennyiségű kötszerekkel és hadi fölszereléssel útnak indult Triesztből. Általában olyan döntő fordulat küszöbén állunk, hogy a nyilvánosság előtt nem szabad többé eltitkolni a helyzet fenyegető voltát. A szerb provokáció olyan veszedelmes tényeket produkált, amelyek a monarchiára nézve sürgős kötelességgé tették, hogy ereje tudatában hathatósan megvédelmezze nagyhatalmi érdekeit. A király ma kihallgatáson fogadta Berchtold gróf külügyminisztert és Schemua Balázs altábornagyot, a vezérkar főnökét. Mind a két audiencia a szerb kérdéssel van kapcsolatban. Avarna herceg, jegyzéseknek. De éreztem, hogy az a csók megölte az én boldogságomat, széttépte az illúziómat, elvette a hitemet, a bizalmamat. Nem a féltékenység bántott, hanem az, hogy az én bálványom összetörött, ö is olyan, mint a többi — az első alkalom s feledve eskü, szerelem, feledve minden. A pillanat hatása alatt elnémul a lelkiismeret szava. — Később igyekezett megnyugtatni, kimagyarázni magát azzal, hogy nem vállhatott nevetségessé. Mit tettem. Látszólag elfeledtem a dolgot. De meggyőzni nem tudott soha. — Sok, sok év mult el azóta, — de azt a csókot nem felejtettem el soha. Az nyitotta ki a szemeimet s láttam később nagyon is tisztán. Láttam, hogy az én erös, nagy, odaadó szerelmem nem tudta magamhoz bilincselni férjemet. Könnyelmű, befolyásolható embernek ismertem meg. Aki olyan könnyen megfeledkezett fogadalmáról, amit épen ő óhajtott, hogy megtegyünk, az ép olyan gyorsan megfeledkezett később arról, amit az oltár előtt esküdött. — Ma én is egy nagyvilági, még pedig, amint ti is hiszitek, mulatni, szórakozni vágyó asszony vagyok. Pedig, mit nem adnék érte, ha ezt a csókot meg nem történtté tudnám tenni, ha visszanyerném a bizalmamat, az én régi, rövid, bűbájos szép álmaim, ha visszatérhetnének — fejezte be halkan Hanna történetét. Valéria szótlanul átkarolta Hannát, érezte, hogy itt minden szó fölösleges. Ezt a mélyen érző, szubtilis szivet sablonos szerekkel megnyugtatni nem lehet. Csak beszédes szemei fejezték ki, hogy ő megérti Hannát. Hedvig is megszorította Hanna kezét s halkan belekezdett az ő lágy, dallamos ham; ,ián történetének elmondásába. (Folytatjuk.)