Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-20 / 84. szám

m •• ü hü Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24"— félévre.... K 12'negyedévre K 6'— egyhónapraK 2-— Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-- félévre.... K 14-— negyedévre K T— egyhónapraK 240 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Kiadóhivatali-telefon: 305. Kiadó telefonja: 81. Szeqed, 1912. I. évfolyam 84. szám. Szerda, november 20. Prohászkáért. (Saját tudósítónktól.) Veszedelmes jelleget öltött megint a szerb kérdés. Eddig az Adriai-kikötő és az albán autonómia volt a diplomáciai összeütközés magva, a mit a folyton üszkösödő külpolitikai sebből még mindig nem sikerült kioperálni. Hozzájárul most a bonyodalmakhoz az a megdöbbentő eljárás, amit Szerbia az osztrákmagyar monarchia két konzuléval szemben tanúsított. Prohászka Ottokár, prizrendi konzulról mindeddig semmi hir nincsen, Tahy László mitrovicai konzulunk pedig álruhában volt kénytelen menekülni. A szerb hadsereg november elején vonult be a törökországi Prizrendbe és első dolga az volt, hogy fegyvertelen albán aggastyánokat és gyermekeket, összesen száztizenegyet, nemkülönben asszonyokat, összesen harmincötöt, vad kegyetlenséggel lemészárolt, Az albánok rémülten menekültek az osztrák-magyar konzulátusra. A szerbek nem respektálták az eterritoriális lobogóval megjelölt konzulátusi épületet, benyomultak, a konzul kavaszait agyonlőtték, az ott talált albánokat legyilkolták, magát Prohászka konzult az elöljáróságra hurcolták. Hivatalos (iratait megsemmisítették. 4 Budapesten rosszat sejtettek. Prizrendről hetek óta nem jött se levél, se távirat. Közben az a csodálatos dolog történt, bogy Simics, bécsi szerb követ megjelent az osztrák és magyar külügyminisztériumban, hogy — panaszt emeljen Prohászka konzul ellen. Wickenburg Márk gróf külügyi osztályfőnök fogadta a követet, a ki azt állította, hogy Prohászka a Prizrendbe bevonult szerb katonákra lövöldözött és elégtételt kért. Wickenburg nagyon erélyesen válaszolt. Kijelentette, hogy Prohászka a külügyminisztérium régi, megbízható embere, akiről erőszakosságot nem lehet föltételezni, mindamellett megindítják a vizsgálatot, de ha kiderül, hogy a tényállás nem felel meg a valóságnak, magát a szerb követet fogják feleletre vonni. Ezután történt, hogy a külügyminisztérium küldöttet menesztett Prizrendbe, a ki azonban nem tudott a helyszínére jutni, mert ebben a szerb katonaság megakadályozta. Erre Ugrón István belgrádi követünk megjelent Pasics miniszterelnöknél és fölvilágosítást kért. Pasics válasza nem volt kielégítő. Berchtold gróf külügyminiszter az osztrák delegáció tegnapi ülésén Latour gróf kérdésére kijelentette, hogy a szerb kormány közlése szerint egy knrirnak Prizrendbe való küldése az ottani katonai hatóságoknál nehézségekkel találkokozott. A külügyminiszter reméli, hogy kívánságainkkal Szerbia mielőbb számolni fog. Ez elég nyugodt hang és egyelőre a várakozás álláspontját fejezi ki. Tegnap Bécsben és Párisban az a hir terjedt el, hogy Prohászka Oszkár konzult Prizrendben meggyilkolták, de egy belgrádi távirat szerint a konzulnak semmi bántódása nem esett. Közelebbi részletek hiányoznak. A Reichspost egyik tudósítója Belgrádban azon fáradozott, hogy a kórházakban Prohászka Oszkárt kinyomozza. A föltevés ugyanis az volt, bogv amennyiben a konzult nem tették el láb alól, a szerb fegyverek áldozata lett és legjobb esetben súlyosan megsebesült. Prohászkát nem találták meg a katonai kórházakban. Egyelőre el kell fogadni tehát a Vossische Zeitung-nak azt a belgrádi jelentését, hogy Prohászka konzul életben van. Ha mégis súlyos bántódás érte volna a prizrendi konzult és ezért a szerb kormánv vonakodnék elégtételt adni, diplomáciai felfogás szerint beáll a casus belli esete. Mikor Ketteler német követet a kinai boxerek meggyilkolták, az összes nagyhatalmak büntető expedíciót küldtek Pekingbe. Ha tehát a prizrendi és mitrovicai incidens nem is sodor bennünket háborús veszedelembe, egv ilven büntető expedíció lehetősége nincs kizárva, föltéve, hogy az osztrák-magyar monarchia egyáltalán komolyan akar föllépni Szerbia ellen. Egyelőre remélni lehet, hogy Prohászkát nem érte bántódás és ha mégis történt a szerb katonaság részéről olvan cselekmény, amelv a nemzetközi jogba is ütközik vagy a humanizmussal ellenkezik, a szerb kormány sietni fog olvan korrekt és kielégitö választ adni, ami teljes szatiszfakciónak elfogadható. A mi diplomáciánk hangulatára élénken iellemző az a cikk, a mely a Pester Lloyd hétfői esti lapjában jelent meg. E nyilván sugalmazott közlemény rendkivül komoly hangon figyelmezteti Szerbiát, hogy az osztrák-magyar monarchiáról nem szabad túlságosan sok türelmet föltételezni. Ez már burkolt fenyegetés, amiből kicsendül a végső leszámolásra való elszántság harcias hangja. A mi legjobb értesülésünk szerint Berchtold gróf őfelségével, a trónörökössel és a hadügyminiszterrel egyetértve, fontolóra vette egy katonai demonstráció tervét Szerbiával szemben. Természetesen Szerbiától, a belgrádi kormány belátásától és józanságától függ, liogy ilyen végzetes lépésekre kerül-e sor. A katonai demonstráció magában véve veszedelem, de igen súlyos következményei lehetnek. Nyilván ezekre gondol I.ammarsch, a nemzetközi jog hires bécsi tanára, aki a Neue Freie Presse mai számában azt javasolja, liogy hágai döntő biróság elé kell terjeszteni Prohászka konzul esetét. Lammarsch egyébként tagja a hágai döntőbíróságnak. Balkán és belpolitika. A legújabb jelentések szerint a balkáni helyzet a monarchiával való vonatkozásban egyre több ponton élesedik ki veszedelmesen és még mindig semmi hir arról, bogy az ellenzék meggondolta magát és nem akarja külpolitikánkat áldatlan belpolitikai helyzetünknek áldozatául dobni. Hihetetlen, hogy mily következetességgel támadja mindazt, ami a magyar nemzetnek javára szolgál s mily következetességgel harcol — Szerbia érdekeiért. A koalíció vezérei — talán maguk sem gondolták meg — a cikkek s a beszédek özönében támogatják Nagy-Szerbia kialakulását s legutóbb is ketten, Kossuth Ferenc és Batthyány Tivadar, közöltek vezércikkeket a szerb aspiránsok támogatására. A nemzetközi politika nagy ügyét, a magyar nemzet jövőjének kérdését, a délszláv államalakulást tehát ők is kisded pártérdekekből áldozzák föl. S azért állanak a nagy-szerb propaganda mellé, hogy ezzel a magyarországi szélső szerb választók körében híveket szerezzenek s igy esetleg egy pár választókerületet maguknak megkaparitsanak. Mert az állam minden érdekénél fontosabb nekik — egy pár választókerület. S hogy valóban a mi szerbjeinkre gondolnak, azt elárulja Kossuth Ferenc, mikor szerb-védő cikkében az argumentumok soraiban azt is mondja, hogy „Magyarországon igen jelentékeny számmal vannak a balkán-népekkel rokon nemzetiségek és ezeket még erősebben fölizgatni ellenünk, mint a hogy már föl vannak izgatva, nem lenne sem helyes, sem okos dolog". így izgatja Kossuth a magyarországi szerb nemzetiségeket, mialatt félti őket a fölizgatástól. S igy izgatja Szerbia politikusait