Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-14 / 79. szám

1912. november 13. DÉLMAGYARORSZÁG 9 Hatvan millió szőlővessző a Holdban. — Sorsjáték arra, ami nincs. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ítélőtábla fölebbezési tanácsa szerdán igen érdekes bűnügyben Ítélkezett. A bűnügy szereplői Szirmai Simon Károly, előkelő származású, letört gavallér és Nagy Mónus Eszter, hódmezővásárhelyi vagyonos özvegyasszony. Szirmai Simon Károly igen érdekes multu ember, évekig barangolt külföldön, aliOl minf magyar mágnás szerepelt. Négy évvel ezelőtt megunta a külföld játékbarlangjait és hazatért szülőhazájába. Véletlenül elvetődött Hódmezővásárhelyre, ahol megismerkedett Nagy Mónus Eszterrel. Az özvegyasszonynak volt hatvani hold földje és háza, a vagyont azonban fölemésztette a gavallérral való barátsága. Szirmai Simon Károly nem esett kétségbe. Edzett legényhez illően nem vesztette, el a lélekjelenlétét. Ravasz tervet eszelt ki, hogy újból „pénz álljon a házhoz." Plakátokkal árasztota el az országot, amelyekben fölhívta a gazdaközönség figyelmét Mónus Eszter vásárhelyi szőlőtelepére, ahol hatvan millió csemegevessző vár eladásra. A jó csengésű reklámnak sokan fölültek, halomszámra érkezett a megrendelés Vásárhelyre. Mónus Eszter et Comp.-nak azonban egy szál szőlővesszője sem volt. Tiz-lmsz korona, értékű közönséges vesszőt vásároltak és a hitvány anyagból százötven—kétszíáz koronát árultak. Ezzel a szédelgéssel azonban nem elégedett meg Szirmai Simon Károly. 1910-re díszes naptárakat nyomatott. A naptár szövege a nem létező szőlőtelepet magasztalta. Mindegyik naptárhoz egy sorsjegyért csatolt, a következő ajánlással: „Aki ezt a naptárt egy korona és ötven fillérért megveszi, az részt vehet a vállalat nagy sorsjátékában. Az első dij egy millió korona. A többi dij százezer, ötvenezer, harmincezer, húszezer, tizezer és ötezer korona. Sorsolásra kerül ezenkívül nagyértékii szőlőoltvány és csemegebor." A sorsolás megejtését 1910. január és február hónapjaira Ígérte a. naptár, amely jól kelt. A vásárlók azonban hiába várakoztak. A sürgető levelekre még csak választ sem kaptak. Közben Szirmai Simon csöndes társakat vett föl a nem létező vállalathoz. Benkő Mihály ezer koronával társult, Steidel Ferencet pedig ezer korona óvadékkal leszerződtet te üzl etivezetőnek. Az ügyészség csalás és sikkasztás miatt vádat emelt Szirmai Simon Károly és Nagy Mónus Eszter ellen. A szegedi törvényszék a mult év novemberében Szirmait másfél évi börtönre, az özvegyasszonyt pedig bárom hónapi fogházra ítélte. Fölebbezés következtében az Ítélőtábla szerdán Békéi Nándor dr. védelmére Szirmai büntetését öt hónain. Mónus Eszterét pedig nyolc napi fogházra leszállította. Az ítélőtábla ugyanis csak az óvadék elsikkasztásában találta bűnösnek a vádlottakat. Szirmai Simont nyomban szabadonboesátotta a tábla, mert a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették a büntetését. Mónus Eszter büntetésének a végrehajtását a novella értelmében fölfüggesztette a tábla. Csütörtökön és pénteken. Színes felvétel! Nordisk sláger! győztél! Dráma 3 felvonásban. Szokások Stockholmban. Bandika öngyilkos akar lenni. Az agg harcos. iBHaapiaBEaHaEiHiBaissni Előadások szombaton 6, V-8 és 9 órakor Vasárnap d. u. 3 órától éjjel 11 óráig „VASS" mozgófénykép szinház 554a Csütörtökön és pénteken. Két sláger! Szenzációs műsor! A tata mint dada. Bohózat. Előadják a Vígszínház művészei. A Hunnia legújabb felvétele. A fekete nők. Dráma 2 felvonásban. Repülőgépen New-York fölött. A vén kisasszony. IBMBIIIIIBBaaBSIIIII Előadások szombaton V26, 8 és 9 órakor Vasárnap d. u. 3 órától éjjel 11 óráig KÖZIGAZGATÁS A pörvesztes város. (Négy fillér megfizetésére kötelezte a rendőrblróság. — Nem szedhet vámot a partfürdői átkelésnél.) (Saját tudósítónktól.) A nyáron, amikor a szegedi partfürdő megnyílt, a város olyan intézkedést tett, hogy a csónakokkal való átkeléseknél minden egyes fiirdőzőtől négy fillér vámdijat szedetett be. Sokan fölzudultak ez ellen és hangsúlyozták, hogy a négy fillérek bevasalására a városnak nincsen joga. Szekerke Lajos dr. ügyvéd emiatt panasszal fordult a rendőrbirósághoz, bemutatott egy hidvám-bárcát és követelte vissza a várostól a jogtalanul beszedett négy fillért. Most tárgyalta ezt az ügyet a kihágást biróság, s a véghatározatban, amelyet érdekességénél fogva alább teljes szövegében közlünk, kötelezte a várost a négy fillér visszafizetésére, még pedig — hogy egy kis humor is legyen a dologban — tizenöt nap alatt és különbeni végrehajtás terhe mellett. A pörnek természetesen elvi fontossága van, amennyiben a kihágási biróság eme döntése alapján a város a jövőben azoktól, akik csónakokon kelnek át a Tiszán a partfürdőhöz, nem szedhet négy filléreket. A kihágási biróság véghatározata igy hangzik: Szeged város rendőrkapitánysága, mint I. foka hatóság kötelezi Szeged szab. kir. várost, liogy 15 na]> s különbeni végrehajtás terhe alatt Dr. Szekerke Lajos panaszos részére jogellenesen beszedett vámdij fejében 4 fillért fizessen vissza. Egyben az 1890. T. t.-c. 140. §-ának 2. pontja érteimében felkéri Szeged szab. kir város hatóságát, hogy a Partfürdő R.-T. átkelésénél a vámdijszedést megszüntetni méltóztassék. Indokolás. A panaszolt cselekmény a következő: Dr. Szekerke Lajos 1912. július 20-án a Partfürdő R.-T. csolnakán kelt át. Szegedről az újszeged i parton lévő fürdőbe s ez alkalommal Szeged sz. kir. város egyik vámőre vele hídvám bárca ellenében 4 fillért fizettetett. Panaszos kéri a 4 fillérnek mint jogellenesen beszedett vámdijnak visszafizetését, mert vámdij csak vámtárgy használata után fizetendő, már pedig Ő a csoluak átkeléssel vámtárgyat nem vett igénybe. A bepanaszolt város képviseletében Dr. Simkó Elemér tiszti alügyész elismerte, hogy a város törvényhatóságának határozatából kifolyólag szedik a Partfürdő R.-T. csolnak átkelésénél a dijakat, amelyek a város házipénztárát illetik; a beszedést városi közegek ellenőrzik; a panaszolt vámszedés gyakorolhatására a városnak a kereskedelemügyi Minisztertől engedélye nincs, de az felfogása szerint szükségtelen is, mert a város határában levő egész tiszai szakaszra érvényban van; végül a panaszolt dij tulajdonkép nem is vámdij, hanem a Partfürdő R.-T.-ot terhelő tétel, mint a fürdő létesitlietésének egyik feltétele. A vámszedési jogot a következő tételes rendelkezések rendezik: az 1890. I. t.-c. 81. §-a szerint közforgalmú vízi átkelésen a vámszedés gyakorolható, ezt a gyakorlatot azonban a kereskedelemügyi miniszter engedélyezi; aminek következése, hogy a 93. a vámszedési jogot csakis az engedélyokiratban foglalt határozványok szerint ieket gyakorolni; végül a 100-ik szerint csak az tartozik vámdijat fizetni, aki valamely vámtárgyal használ. Ezzel szemben a lefolytatott eljárás során tényként nyert megállapítást, hogy a Partfürdő R.-T.-nak tiszai csolnak átkelésiközforgalmú ugyan és ott Szeged közgyűlésének rendelkezéséből kifolyólag vámdijat szedetnek is, azonban vámszedést sem egyesek, se'111 a város részére a kereskedelemügyi miniszter nem engedélyezhet. A 4 filléres illetékeket vámdij tételnek kellett minősíteni.