Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-30 / 67. szám

12 dElmagyarorszaCi 1912. október 20. za őket. fis ez kizárólag a törvényhatóság föladatainak körébe tartozik. Eddig évről-évre csak a költségvetés- j nél hallottuk fölszólalni a szociáldemokrata ; pártot. Jó lesz, ha a jövőben éberebben őrködik a város ily irányú munkássága fölött és nemcsak ősszel ébred kötelességeinek tudatára. Állandó és folytatólagos munkásságban kell lennie ennek a munkaerős pártnak, hogy törhetetlen érdekképviselete legyen mindig azoknak a nagy érdekeknek, melyek a munkásosztály fejlődéséhez, fokozódó jólétéhez és tűrhető elhelyezkedéséhez fűződnek. Ha igy végzi munkáját a párt, támogató szavunkkal, áldozatkész munkánkkal velük, sőt ha kell, az az élükön leszünk. ám AD IBIIIISI ummmamamummm»siuuaaasss a BSSIIIBI Készülnek a közgyűlésre. — A tanács javaslatai. — (Saját tudósítónktól.) Választások jegyében indul az októberi közgyűlés és igy a korteskedések, amelyek távolról sem voltak olyan nagyok, mint mikor kisebb állások kerülnek betöltésre. Jó előre fölkeltették a városatyák érdeklődését a történendők iránt. Három jelentős pozíció jó betöltésének föladata hárul a közgyűlésre. Választani ked ugyanis egy tanácsost; egyedüli pályázó a kitűnő Tóth Mihályt, egy aljegyzőt: Búrdoss ; Béla és Rack Lipót pályáznak és javadalmi j könyvvezetőt: erre az állásra négy pályá- ' zó van. Kószó István két indítvánnyal szerepel. Az egyik a mult közgyűlésről való és azt célozza, hogy a sajtótermékek utcai árusítására vonatkozó kormányrendeletet ne hajtsa végre a törvényhatóság. Az inditványt szeptemberben érdemi javaslattételre — kiadták a tanácsnak és most minden bizonnyal érdeme szerint, a tanács javaslata értelmében intézi el a közgyűlés. A tanács pedig azt javasolja, liogy az indítvány fölött térjen napirendre a közgyűlés, mert a 48-iki sajtótörvény is rendőri felügyelet alá helyezte a sajtótermékek házaló terjesztését, továbbá, mert a miniszteri rendelet nem tartalmaz olyan ujabb intézkedéseket, amelyek az 1868-iki és az 1897-ik évi miniszteri rendeletekben nem foglaltatnak, kivéve azt, hogy az utcai elárusitás előtt egy-egy példányt az újságokból előzetesen keli bemutatni. Ez azonban az ellenőrzés céljából az előbbi rendeletek természetes következése. Az előfizetőkhöz való szétküldés ezután is az előzetes bemutatás nélkül történik. Kószó István másik indítványa a niuzeumi tisztviselők fizetésrendezését sürgeti, amit a teendők megsokasodása és a tisztviselők magasabb minősítése miatt a tanács is szükségesnek mond. Bizonyára ezen a véleményen lesz a közgyűlés is és elfogadja a tanácsinak azt a javaslatát, hogy a muzeumi tisztviselők fizetését a novemberi közgyűlés rendezze. Pick Jenő azt indítványozza, hogy a villamos balesetek meggátlása céljából a város tárgyaljon a közúti vaspálya részvénytársasággal, hogy a kocsikon védő készülékeket | alkalmazzon. A tanács javaslata: irjon föl a város a hajózási és vasúti főfelügyelőséghez és attól kérjen véleményt. Franki Antal a Zárda-, Sajka- és Szent- j miklós-ut rendezését indítványozza. A fa- ' nács javasolja, hogy az utcák rendezését ve- j gyék fő! az 1913. évi városrendezési pro- ! gramba. A gyorsvonatok Szegedet érintő vonalai- J ra vonatkozóan azt indítványozza Pálfi Antal, hogy a közgyűlés füliratban kérje a kormánytól a harmadik osztályú kocsik csatolását. A tanács javasolja a közgyűlésnek, hogy járuljon hozzá Krassószörénymegye régebbi, hasonló tárgyú föliratához. Indítványozza továbbá Pálfi Antal, hogy a baja-báttaszéki vonalra gyorsvonatot kérjen a kormánytól a közgyűlés. A tanács javasolja az indítvány elfogadását. Eltőerjeszti a tanács az 1913. évi költségvetést, amelyet részletesen ismertettünk s javasolja, hogy a városi tisztviselők számára tiz százalékos drágasági pótlékot szavazzon meg a. közgyűlés. A városi tőkéknek a helyi bankokban való elhelyezését illetőleg mai számunkban ismertettük a pénzügyi bizottság javaslatát. A tanács ezt terjeszti elfogadás céljából a közgyűlés elé. Javasolja tehát, hogy a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárt és a Kereskedelmi és Iparbankot kivéve a bankokban a városi betét ötödrészét mondja föl a város. A Szegedi Gazdasági Egyesület kéri, hogy a Mérey-utcai telket adja át a város kedvezményes áron gazdasági székház építésére. Ezt a kérelmet ismételten tárgyalja a közgyűlés és a tanács javasolja a telek átengedését. Telket kér a közgyűléstől a feltöltött Buvártó területén kedvezményes áron Landesberg Mór, aki ipari vállalatát akarja kibővíteni. A tanács ennek a kérelemnek teljesítését is javasolja. Végül hozzá akar látni a tanács már a télen a Buvártó feltöltéséhez, ép azért kéri a közgyűléstől, liogy járuljon hozzá a töltésnek átvágásához ott, ahonnan a feltöltéshez szükséges földet fogják hordani. Sürgős ez annyival inkább, mert az engedélyhez a középitészeti tanács és a minisztérium jóváhagyása is szükséges. A király budapesti utja. Bécsből jelentik: A király november negyedikén utazik Budapestre, ahol november huszonnyolcadikáig fog maradni. Ezután visszautazik egyenesen Bécsbe. Ez a hir bizonyára az egész országban osztatlan örömet kelt. Az agg uralkodó közel egy hónapig — huszonnégy napig — a magyar fővárosban fog lakni. Ez idő alatt benne él majd a magyar fővárosi és politikai életben, diszt ad mindennek ós atyai szivvel talán eloszlatja azokat az ellentéteket, amelyek a mi politikai világunkban olyan rég óta kisértenek. üldögélve megkísérelte, hogy engem és a többieket meg akart győzni: „Isten gyermekei — ez kedvenc szava volt, mert jó és istenfele ember volt - isten gyermekei, igy nem szabad a föld ellen kiiz deni. Azokért a sebekért, amelyeket ejtenek rajta, majd hoszut áll és ő marad a győztes Majd meglátjátok, fia a hegynek a szivét is átfurtuk és érintjük a belsejét, a tüz elnyel bennünket, mert a föld belseje tüz — azt tudja mindenki. A fold felületét megmunkálni: azt szabad; a szülés fájdalmait enyhíteni: meg van irva; de mi eltorzítjuk az arcát, a formájúi. Lássátok: minél beljebb megyünk a hegybe,-annál melegebb lesz a levegő, annál nehezebb lesz a lűegzés . . ." A munkás mosolygott, miközben a bajuszát mind a két kezével megsodorta. Nemcsak ő gondolta igy, hanem valóságban igy is volt: minél mélyebbre iiatclvunk, annál melegebb lett az alagútban, atinál több ember betegedett meg és hullott a földre. Egyre hevesebben buggyantak elő a melegforrások, a ' ".'-et letöredezett, két ember közülünk, — Luganoiak voltak, — megörült. Es éjszaka a barakkban sokan közülünk lázban hemperegtek, nyögdécseltek és határozatlan borzalommal ugráltak föl ágyaikról. „Nincs-e igazam?" — kérdezte aggódva az apám, akinek a köhögése egyre erősebb és tompább lett. „Nincs-e igazam? Ő, a föld, legyőzhetetlen." — És végül lefeküdt, hogy soha többé föl ne keljen. Erőteljes volt az öregem, három hétnél tovább kiizködött a halállal, szivósan s panasz nélkül, mint egy férfi, aki értékelni tudja magát. „Az én munkám véget ért Paolo", — mondta nekem egy éjszaka. „Vigyázz az éle- I tedre és térj haza. A Madonna kísérjen téged!" — Ezután sokáig feküdt csukott szemmel és ziháló mellel. Az elbeszélő kiegyenesedett, egy pillantást vetett a hegyekre és olyan erővel nyújtózott ki, hogy az izületei ropogtak. — Azután — folytatta tovább — megfogta a kezem, magához vont és igy szólt: „Tudod te, Paolo, mégis hiszem, hogy elkészül: mi és mások, akik az ellenkező oldalról jönnek, találkozni fognak a hegy közepén — hiszed te ezt?" — Igennel válaszoltam. „Jól van, fiam! Igy kell lennie: mindent meg kell tenni tele bizalommal az ügy sikere érdekében . . . Kérlek, fiam, ha eljön az a perc, amikor az emberek találkoznak, gyere a síromhoz és mondd: „Apám, a mü be van fejezve. Hogy tudjam." — Ez jó volt, kedves uram, tehát megígértem neki. öt nap múlva halt meg és két nappal a halála előtt arra kért engem és a többieket, hogy arra a helyre temessük őt, ahol az alagútban dolgozott. Nagyon kérte, de én azt hiszem, hogy már lázban beszélt . . . — Mi és azok, akik a túlsó oldalról jöttek/atyám halála után tizenhárom hét múlva találkoztunk. Az őrületes nap volt, uram. Ó, amikor mi ott, a föld alatt, a sötétségben meghallottuk a másik munkások zaját, az emberek kopogtatását, ami felülről jött felónk, — a súlyos kőtömbök ellenére, amelyek bennünket, kis emberkéket valamenynyiünket betemettek volna. Sok napon hallottuk ezeket a hangokat, amelyek mindennap világosabbak és kivehetőbbek voltak. Bennünket elfogott a győztesek örömmámora és ugy dolgoztunk, mint haragos, testnélküli -szellemek fáradtságot nem ismerve, utasitás kérése nélkül. Olyan gyönyörű volt, mint egy tánc a napsugárban, becsületszavamra! Valamennyien olyan jók és szelídek lettünk, mint a gyermekek. Oh, ha tudná, milyen erős, milyen szenvedélyesen erős a kívánság ott lent, a sötétségben, a föld alatt, egy emberrel találkozni, ahol az mint egy vakondok, hosszú hónapokig ásott. Az elbeszélés tartama alatt csupa tüz lett. Most odalépett a hallgatóhoz, mélyen a szemébe nézett és finoman halk, elégedett hangon folytatta: — Amikor végre az utolsó kőréteg is át volt törve, a niylásban egy fáklya vörös fénnyel lobogott föl, majd egy fekete, örömkönyektöl és verítéktől áztatott arc bukkant elő, azután még fáklyák és még arcok, arcok következtek, győzelmi kiáltások, öröm — oh, ez volt életem legszebb napja. Ha rágondolok, elfog a láz, hogy nem hiába éltem! Az egy darab munka, szent munka, mondhatom önnek uram! És amikor az alagútból a szabadba mentünk, a napra, közülünk sokan leborultak a földre, megcsókolták és sirtak. Olyan volt, miint a mese! Igen, uram, megcsókolták a legyőzött hegyet, megcsókolták a földet és csak ezen a napon tudtam meg, hogy mi ő nekünk és megszerettem, mint egy asszonyt. — Természetesen, elmentem atyám sírjához is, noha tudom, hogy a halottak nem hallanak. Elmentem oda, mert az embernek tisztelni kell azoknak a kívánságát, akik számunkra teremtettek és értünk szenvedtek. Ugy-e? — A sirjához mentem tehát, a lábommal kopogtam a földön és ugy mondtam, ahogy ő kívánta. — Atyám, elkészült! — szóltam. — Az emberek győztek- A mü be van fejezve, apám!