Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-27 / 65. szám

8 ^ " delmagyarurszaü 1912. október 27. a varieték startjai. Lehet-e ma már ilyen vo­natkozásban beszélni a színházak, az operák startjairól? De kicsoda Max Linder? Max Linder szinész, komikus és bonvivant, aki na­ponta mind az öt világrészben néhány ezer­szer sok százezer néző előtt föllép. Öt világ­rész ismeri a nevét, elegáns alakját, ahogy a haját és bajuszát viseli. És amiftt a neve meg­jelen a szereplők névsorában, elragadtatás morajlik végig a nézők során, mert Max Lin­der könyii vidámságot, nevetést hoz, évek óta folyton jókedvű és mindenki felvidul, ha fel­tűnik a fehér lepedőn. Habozás nélkül mond­hatni: Max Linder a jelenkor legnépszerűbb színésze. A legkedveltebb komikus ezidősze­rint és soha mimikának több néző.ie nem volt még, mint az ő arcfintoritásainak. Nemrég egv párisi filmgyár egy millió frank évi gázsi­ved több évre szerződtette. A népszerűsége mellett sikerekben is a legdúsabb szín­művész. Mégis, miért beszélnek róla csak ke­veset. s a talentumát, amely 'kétségtelenül nem kisebb, mint a leghíresebb staré. miért nem ünnepelték még recenziókban, miért nem analizálták, miért nem irták meg? Csak azért, mert olyan szinész. aki a tömegre hat, anél­kül, hogy hangját hallanók? Vagy mert a mozi a művészetnek olyan fajtáját képviseli, amelynek a diadalútja olcsó belépődijak mel­lett a szegényebb néposztálynál kezdődik? Bizonvos. hogy nem azoknak a Max- és Mó­ric-bohózatoknak a minőségében rejlik a hiba, amelyekben Linder szerepel. Nem1 kevésbé mulattatók, mint a Schönthan-bohózatok és nem kevésbé ötletesek, a leány szerepek kre­álni elragadóan kedvesek és kellemesek, anyácskák és apácskák éppen olvan komiku­sak, mint Blumenthalná! vagv Kadelburgnál. Nem érdemelnek a mozitréfák és szereplői ugyanolyan figyelmet, mint az ő ellendarab­jaik a szinpadokon? Sokkal jobban „beütött" Linder kollega­női egyikének. Csakhogy ezt a művésznőt nem a mozi emelte világhirre. Az ö dicsősége és hirneve színpadon kezdődött és csak kon­zerválódott a moziban. De semmi esetre sem voltak ragyogóbb sikerei, mint amióta a mo­zinak adta tehetségét. Azelőtt Asta Nilsent, akiről most szó van. mint a skandináv szín­padok evvik leghíresebb művésznőjét emle­gették. Egy napon egy mozivállalkozó fölfe­dezte. hogy elsőrangú moziszinésznő válnék belőle és azóta Asta Nilsen kizárólag csak filmgépeknek játszik. A film keresztülvitte a nevét az eecsz világon és annyi jövedelme van. mint Carusonak. Ismeretlenül, elrehve maradt ellenben a mozinénszerüség előtt Barrére, a festő, aki azelőtt Parisban migvcn ismert karrikatnrista és nlakátraizoló volt. Most ő a rendezője azoknak a drámáknak és vígjátékoknak) ame­lyek a moziban színre kerülnek. Kimondha­tatlanul szubtilis a munkája. A kosztumok, a jelenetek beállítása, elrendezése a térben, mind Barrére feladata. Barrére a rendezője és művészeti tanácsadója Lindernek is. aki­nek sikereiért csaknem olvan mértékben illeti dicséret Barréret. mint Lindent magát. Bar­rére a mozidaraboknak egész sorozatát állí­totta össze, amelyekben Linder legkiválóbb sikereit aratta. De nemcsak Linder hallgatag iránvitó.ia, titkos keze Barrére, hanem két másik ilven népszerű mozikomikusé: Prince-é és Decd-é is. Linder darabiaiban mindig az a fiatal ember, aki házasodni akar. Pince a foly­tatása: azaz a fiatal ember az a férj, aki örö­kösen okot szolgáltat arra. hogy a felesége féltékenységi jeleneteket rögtönözzön. Sok­szor oktalan ez a féltékenykedés, de a leg­gyakrabban jogos. Ezekben a Prince-dara­bokban Ded a jókedvű, kövér nagybácsi, vagy anós. E triász mellett nem szabad megfeled­keznünk Lorsy kisasszonyról sem: szőke szép ség, pisze orrocskaval és örökösen mosolygó piros kis száiial. ö az ellentéte Max Linder­nek. a fiatal leánv, akiért Max kedves bohó­ságokba keveredik. Aligha volna áttekinthető a lista, ha mindazokat a miivészeket és tehetségeket föl akarnók sorolni, akiket a mozi felkarolt. Ezek, ha a jelek nem csalnak, most s annak művé­szetük fordulópontján, éppen ugy, mint az az iparág, amelynek szolgálatában állanak s amely még a közel jövőben feltétlenül uj kor­szakba lendül át. * A szinház nivója. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Minthogy a „Délmagyairország" mai szálmában szin­iigyi bizottság üléséről szóló tudósításban olyan intenciót tulajdonit az abban érintett levelemnek, a,mely tőlem távol állott, kénem a következő helyreigazító sorok szíves közlé­sét: Mint a színházlátogató közönség tagja a Lhnoriádé ezredes előadásán olyan kiálli­tásbeli hibákat észleltem, amelyeket könnyen el lehetett volna kerülni. A szegedi szinház nívója érdiekéhen indíttatva éreztem magam ezeket az észrevételeimet egy bizalmas és semmi esetre sem a nyilvánosság elé szánt levélben közölni Wjmmer Fülöp úrral, hogy ő, mint a. sziniigvi bizottság tagja, illetékes helyen intézkedjék e hibák kiküszöbölése iránt. Éppen azért tartottam szükségesnek ezeket a kiállításra vonatkozó kifogásokat szóvá tenni, mert az összjátékban szerintem gondos rendezés nyilvánul és az egyes színé­szek tehetsége és ambíciója, továbbá az egész társulat színvonala a múlthoz képest örven­detes haladást jelent. TTgy vélem, igazságta­lanság volna, ha szó nélkül hagynám, hogy magánúton tett konkrét megjegyzéseimet ál­talános lesújtó kritikának tüntetik föl o nyil­vánosság előtt. Szeged, 1912. október 26. Tisztelettel Bocit Bernát. ! * Az Otthon szimfónikus hangversenyei. , A Szegedi Tisztvlísdlők OKHíhonal ialaknJAaa j óta nemcsak társadalmi téren fejt ki élis- j mérésre méltó tevékenységet, hanem élénken ; részt vesz városunk kulturális mozgalmaiban j is. Kulturális életünk fellendítése érdekében j az egyesület maga is rendezett a amilt évek- j ben föl öl vasasokat, irodalmi estélyeket s j szimfonikus hangversenyeket. Ebben az irányban az egyesület ez alkalommal is foly­tatja működését s azt az őszi és téli hónapok­ra megállapitott programja szerint szimfó­nikus hangversenyekkel indítja meg. Az egyesület az eddig is nagy népszerűségnek örvendő hangversenyek megtartására a rn. kir. honvéd zenekart nyerte meg, amelynek jeles karmestere. Fichtner Sándor örömmel és készséggel vállalkozott arra, hogy a iklasz­szi'kus zene kiváló termékeit a zenekedvelő közönségnek bemutassa. A hangversenyek keretében mindannyiszor ének-, zongora esetleg hegedüszám is fog szerepelni, zene­kari kísérettel. A rendezőségnek, amelynek élén ez évben is Hauser Rezső Sándor igaz­gató áll, már is sikerült több kiváló közremű­ködőt megnyernie. Az első szimfónikus hang­versenyt az egyesület október 30-ra, szerdán, rendezi saját dísztermében. Ez alkalommal a honvéd zenék aronri kivül Szántóné. Ladá­nyi Mariska, a jeles operaénekesnő is közre­működik. A hangverseny pontban 6 órakor kezdődik. A belépő-díj tagok részére 70 fil­lér, nem tagok részére 1 korona 20 fillér. Az összes helyek számozva vannak. Jegyek a tit­kári irodában 6 és 7 óra között előre váltha­tók. Az első szimfónikus hangverseny mii­sora a következő: 1. Vikolai: Windsori vig nők, nyitány; előadja a honvédzenekar. 2. Schubert: H-moll symphonia; előad­ja a honvédzenékar. 3. Kőnig: Ária a „Traviatá"-ból, énekli Szántóné Ladányi Mariska zenekari kísé­rettel. 4. Golchnark: Bevonulási induló a Sába királynőjéből. * Erős láncok. Egy bécsi irónak, aki Sehnitzler Arthiir mellett laz osztrjákojk egyik legérdekesebb írója, Saltén Félixnek Erős láncok című vig játékát mutatja be a jövő héten a szinház. Akármit irt eddig Salten, az tiszta irodalom. Ahogy gondola­tait megeleveníti a színpadon, az a művész tollára vall. A jelen darabjának témájába is annyi újszerűséget tud vegyíteni, hogy egy­szerre megkapja vele a nézőt. Az uralkodó­nak is megvannak a maguk apró keserveik, csalódásaik. A régi szent.imentál izmus meg­élénkül és megenyhül sok, Ízlésesen alkalma­zott szatírával, finom humorral. Mert Sal­ten szatírát ír, ez pedig könnyen ragadja túl­zásba az írót. Saltent azonban megóvja et­től izlése és fegyelmezett írói ereje. A víg­játék vezető szerepeit Szohner Olga, Alimássy Endre és Virányi Sándor játszák. * New-York szépe. A színházi iroda je­lenti: A kilencvenes évek szenzációszámba menő operettjét, az elbűvölő melódiákkal telt New-York szépét eleveníti föl a, jövő hé­ten a művezetés. Síágerdarabja volt ez az operett a szegedi színháznak is Krecsányi­regiűTité alatt, aminthogy évek multával is az angol zene keringő i dominálták a háta­kat. A szinház nagy előkészületeket teszi, hogy a darab kiállítása semmiben sem ma­radja.n mögötte a réginek s a New-York szé­pe idei fölelevenitósével folytatása marad­jon a diadalmas darab régi sikereinek. * Páris titkai. Szenzációs reprize volt szombaton este a Fr/ss-inozgófényképszinbáz­ban. Közkívánatra újra vetítésre került a viliág egyik legnevezetesebb filmje: Páris titkai, Eugen Sue csudaszép regényéből ké­szült a mozidráma, mely minden tekintet­ben egyenértékű az elterjedt regénnyel. Sze­münk előtt elvonulnak Páris legrejtélyesebb helyei, legzüillöttebb lebujai, de a fényes mu­latóhelyekkel is megismerkedünk. Egyik iz­galmas jelenet a másikat követi. Fantázia még különbet sohasem alkotott. A film sike­rét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Szegeden közkívánatra már másodszor kell adni. ; * Ut a sir Helé. Különös érdekesség premierje vélt szombaton este az Uránia­szitnbáznak. Ut a sir felé cimii drámában be­mutatkozott Olaire Wallentin, Wolf Metter­nich grófnő, mint moziszinésznő. A szép grófnő neve nem ismeretlen, mert férje az elegáns gróf végig szélhámoskodta az orszá­got, mint haimis kártyás került a rendőrség hálójába. A pikáns érdekességü eset mellett száz meglepetést hozott maga a dráma is, mert ugy a fölvételek eszközlése, mint a dráma megírása fölülmuilihatatlanul első­rangú munka. Nagy sikere volt A tolraj nő. cimii életképnek, melynek tragikus jelene­tein sok szem borult könybe. * Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. UB»BBaanBBaaBB»ís«ea«BBHBaaBBBBBBBBBBBBBaaBa»aBBBB»!S F ogak és teljes műfogsorok szájpad­lás nélkül, arany koronák és :: hidak :: 597 Lukács Imre fogtechnikusi műtermében Szeged, Kölcsey-utca 10. sz. a Próféta-vendéglőtől jobbra. ií|*líÉiWli*i W^'liiiiWngílÍMíifil

Next

/
Oldalképek
Tartalom