Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-06 / 47. szám

2 " DEÜMAGYARORSZáq 1912. október 2. junius 4-én nem volt obstrukciós idő; ahol egy pártvezér azt hiszi, hogy nem csak a , házszabály, nem csak a politikai igéret, J nem csak a mult és az elv, hanem maga az igazmondás sem kötelező: ott az ellentét immár ethikai természetű. ' Nem nemzeti ellenállás ez, hanem — rosszhiszeműség és saját maguk — kom- | promittálása. Kray István lemondása. (A Szegedi Jogász-Egyesület választmányi ülése.) (Saját tudósítónktól.) Megírta már a Üélmagyarország, hogy Kray István, a szegcdi Ítélőtábla elnöke fölterjesztést intézett Székely Ferenc igazságügyminiszterhez és a miniszter rendelkezésére bocsájtotta állását. Kray Istvánnak leányát ugyanis feleségül vette Lovassy Ernő dr ügyvéd, aki a szegedi ügyvédi kamara kerületében van beiratkozva. A tábla elnöke ezt a rokoni viszonyt hivatali állásával inkompatibilisnek tartotta és ezért ajánlotta fel a miniszternek lemondását. Az igazságügyminiszter még nem döntött ebben az ügyben. Lehetséges, hogy Kray István megmarad állásában, de valószínűbb hogy lemondását a miniszter elfogadja. Ezzel kapcsolatban az a hir is elterjedt, hogy Kray Istvánt Budapestre helyezik, ahol a Ku- ; riának egyik tanács elnöke lesz. Tény az, t liogy Kray már minden előkészületet megtett arra nézve, hogy Szegedről eltávozhassék. Éves lakását elsőn fölmondta és leköszönt a Szegedi Jogász Egyesület elnöki állásáról is. A Szegedi Jogász Egyesület választmánya ma délután foglalkozott Kray István lemondásával. Rósa Izsó dr elnök az -ülést délután 5 órakor nyitotta meg. Az érdekes tárgygyal foglalkozó bizottsági ülésen a választmánynak minden tagja megjelent. Rósa Izsó dr fölolvasta Kray István lemondó levelét, amelyben megköszöni a tábla elnöke, az iránta eddig tanúsított bizalmat s szeretetet. Egyben azt is kifejti, hogy ezt nem csupán személyének tulajdonítja, hanem annak a fontos állásnak is, amelyet Szeged társadalmában betöltött. Epen azért, mivel most a királyi táblánál viselt állásáról családi helyzetének megváltozása miatt lemondott és Szegedről eltávozik, kénytelen a Szegedi Jogász Egyesület elnökségéről is lemondani. A választmányi ülés ezután hosszasan foglalkozott a lemondással. Az elnökség ugyanis azzal a javaslattal terjesztette elő a lemondást, hogy azt ne fogadja el a választmány, mivel még nem bizonyos, hogy Kray ; István Szegedről eltávozik, vagyis az igaz- j ságügyminiszter még nem döntött afölött, hogy a táblaelnök által fölhozott indokok, elég sulyosak-e arra, hogy a táblai elnök megváljon állásától. A választmányi ülésen, amely zárt jellegű volt, többen foglalkoztak az elnökség előterjesztésével. Végül is elhatározta a választmány, hogy Kray István lemondását ezidőszerint nem veszi tudomásul és abban a reményben, hogy továbbra is Szegeden marad, fölkéri, hogy az elnöki tisztet továbbra is tartsa meg. A választmány határozatáról átiratban értesitik Kray Istvánt. A hadügyi tulkiadások. A Neue Freie Presse értesülése szerint még nincs eldöntve, hogy a hadsereg számára föltétlenül szükségesnek látszó uj milliókat á mostani delegációtól kérik-e mint póthitelt az 19J2-es költségvetéshez vagy pedig mint rendkívüli szükségletet, a következő delegáció elé kerülő 1913-as költségvetésbe állitják-e be. Valószínű, hogy ez a kérdés már a jövő heti delegációs tanácskozások elé kerül. A póthitel előterjesztése csak teljes ülésen történhetik, nem pedig bizottsági üléseken. A magyar delegáció a jövő hét végén, az osztrák pedig egykét nappal előbb tart teljes ülést. A póthitel nagyságára nézve azt mondják, hogy most nem kétszázötven millió koronát tognak kérni a delegációtól, hanem csupán annyit, a mennyi a föltétlenül és gyorsan végrehajtandó katonai intézkedésekre szükséges. Ma ez a kisebb összeg nem volna elegendő, a hadügyi vezetőségnek még mindig módja lesz arra, — igy érvelnek itten — hogy a novemberi delegációtól uj hitelt kérjen. A mostan követelt összeg nem is a nehéz ágyuk beszerzésére, hanem arra volna szükséges, hogy a balkáni háború esetére Magyarország déli határún szükséges katonai intézkedések költségeit fedezze. Affér a Gazdasági Bankban. — Pénztáros és részvényes. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági és Iparbankban szombaton délelőtt botrányos affér történt. Hiitter Sándor szegedi kereskedő, a bank részvényeseikét váltóját akarta prolongálni. A váltókra tiz százalékot akart törleszteni, amire a bank pénztárosa, Zsilinszky dr megjegyezte: — Kérem, az nem lehet. Tiz százalék kevés a törlesztésre. Ebből heves szóváltás keletkezett. Hiitter hivatkozott arra, liogy ő részvényese a banknak és meglehetősen érdekelt. — Hogy merészelnek velem igy elbánni, aki részvényese vagyok a banknak! Majd megmutatom én, hogy mit lehet! Szó-szót követett, végül személyeskedésre került a dolog. —- Ilyen emberekkel megszakítok minden érintkezést! — kiáltotta ingerülten Hiitter. Erre a fiatal pénztáros izgatottan fölugrott a helyéről és öklével a kereskedő arcába vágott. Kölcsönös inzultus keletkezett. A kereskedő és a pénztáros iitötték-verték egymást, a verekedés különösen Hütter Sándoron hagyott súlyos nyomokat. A bank személyzete végre is megelégelte a verekedést és közbelépett. Nagynehezen szétválasztották a feleket, nők. Egy-két öreg ezredes feleségét, akiknek mindegy volt kicsoda volt a férfi, csak az uruk ne legyen és öreg ne legyen. Én nem is voltam szerelmes, ha jól meggondolom. És ha mégis meg találnék halni hamarosan, ezt nagyon sajnálnám . . . Tudja-e, sveszter, hogy néha azt hiszem, én magába . . . — Tegye azt gróf, az nem árt és legalább szót fogad, nem eszik össze-vissza mindent. — Ugy akarok viselkedni, hogy maga meg legyen elégedve velem. Mit tegyek, hogy igy legyen? — Most aludjon el szépen. — Akkor szeret? — Igen. A katona behunyta szemeit és szólott: — Nem szeretek aludni. Előkészület a halálra. — Aludni jó. Milyen jó lehet akkor a halál. — Harminc éves vagyok és ha meggondolom, hogy nem is csókolództam. — Na, én ezt nem mondhatnám magamról. Mielőtt a fiu született volna, állandóan ki volt hasadva a szám. A csóktól. Ilyen volt a szokása. — Es egyszer, ha nagyon meg lesz velem elégedve, meg fog-e engem is csókolni? — Meg. — De nem mondja meg a nénémnek. — Nem. A tiszt nénje egy csillagkeresztes dáma minden nagy ünnepen megérkezett testvére látogatására. Három-négy fiatal katonatiszt csődült ilyenkor a hölgy után, akik különféle garnizonokban szolgáltak, nem is ismerték egymást. Ez erős, szőke dámát mulattatta a monarchia soknyelviisége és a nehéz katonai kérdés, liogy egy hadsereg különféle fajtákból toborzódott össze, neki nem okozott nehézséget, összeismertette és megbarátkoztatta a különféle nemzeteket. És a beteg szobájában pezsgőztek együtt. A grófnak is adtak egy ujjnyit. Többet ő sem kivánt, félt a pezsgőtől, azonkívül az ápolónő is megtiltotta. Egy ilyen pezsgős éjszaka után a beteg megint becsengette Pók Dórát. Rettenetes idegfájdalom és halálfélelem álmában orvul támadt rá a katonára. A morfium se használt többé. A leány lehajolt a beteg fölé és megcsókolta. A panaszok elcsitultak, a fájdalom elmúlt. — Lássa? — mondá a férfi büszkén. — Ez nem is rossz orvosság! — mosolygott az ápolónő. —- Ez csuda. Megmondjuk az orvosnak. — Azt nem. Kilök. — Legjobb volna, ha én magát elvenném feleségül. — Azt nem. Karakterbe vágó dolog beteg emberhez nőül menni. — De ha egészséges leszek. — Akkor beszélhetünk róla. Ettől fogva mind bizalmasabbak lettek. A katona csak azt sajnálta, hogy meg nem ölelhette a leányt. És pedig azért nem, mert j a karja is megbénult, csak fegyelmezetlen ! mozdulatokat tudott vele végezni. Arcának ; egy része is érzéketlen, egyébként nyakától J lefelé merev és mozdulatlan. Erősen és igazán | csak szemében és szájában élt. Látni oly erő- j sen tudott, hogy kettősen is ugyanegy figurát. — Előttem most két sveszter van; mind a kettő az enyém. — A magáé gróf, egészen. — Ha egészséges leszek, elveszem magamnak. — Odaadom magamat. — Én féltékeny vagyok magára. A tabl dotnál, odalent, mindenféle férfiakkal beszél. Szakállt viselő bagageval. Egészséges gazemberekkel. Legalább ne fogjon velük kezet. — Nem beszélek velük s nem fogok kezet. Amit a gróf kiván, minden ugy lesz. — Szeretnék, — hogy hódolatomat bemutassam — maga elé letérdepelni. — Most nem lehet, majd ha a lába jó lesz. — Nem is bánom. Elég jó igy. Mindig magával lehetek. Voltaképpen házastársak vagyunk. Éppen hogy nem alszunk egy szobában. Végre azt is megtehetjük. Ha igazán leány, itt aludhatnék a díványon. Ettől fogva Pók Dóra bent aludt a katonánál. Igazában nem aludt, mert a beteg éjszaka nem hagyta, nappal pedig talpon kellett lennie. Még karcsúbb, még fáradtabb lett, mintha megnőtt volna. Ezenfelül sokat kellett emelgetnie a még mindig nehéz férfit és ebbe a szive elfáradt, kitágult. — Elbetegesedtem! — konstatálta. És amig a nyugodtan alvó halálos beteget nézte és a kis fiu számára horgolt valami kézi munkát, igy szólt magában: — Ha ez hamarosan meg nem hál, én megyek rá. Én nem mehetek férjhez és a kis fiu nem lesz törvényesítve. Kár, baj. De itt hagyhatom-e ezt az ostoba, ezt a képzelődő, ezt a — szegény katonát?