Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-04 / 45. szám

1912. október 1. dÉlmagyarorszÁg 221 Más forrás szerint a király ezt is mondotta: — A diplomácia néha csodákat müvei! Olasz-török béke. London, október 3. i - . Diplomáciai körökben bizonyosra veszik, hogy az olasz-török béke befejezés előtt. áll. Törökország elfogadja Olaszország méltányos föltételeit, tekintettel a balkáni helyzetre, mert itt akarja a teljes haderejét koncentrálni és az olasz békével nagy összegű kárpótláshoz jut. Ágyudörejek. Konstantinápoly, október 3. t A szerb-török határon összeütközés történt. Jelentések szerint órák hosszáig hallatszott ágyuk döreje. Hogy hány ember halt meg és sebesült meg, arról eddig még nincs jelentés. Elzárják a Dardanellákat. Konstantinápoly, október 3. A porta a legkomolyabban foglalkozik azzal a tervvel, hogy a harc kitörése után elzárja a Dardanellákat. Viszont számítanak arra is, hogy az európai nagyhatalmak flottatüntetést rendeznek a Balkánállamok tengeri kikötőiben. Oroszország mozgósít ! Krakó, október 3. -i Az orosz -tisztviselők, akik OroszLengyelországban élnek, fölszólítást kaptak Szentpétervárról, hogy családjaikat küldjék el beljebb az orosz birodalomba. Állítólag azért van erre szükség, mert zavargásoktól félnek és ezért több orosz hadosztályt mozgósítva, leküldenek OroszLengyelországba. Két riport. — Zsarolással megvádolt újságíró. — Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24.— kor. 12.- „ 6.— „ 2. „ Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 28.— kor. 14.- „ 7.- „ 2.40 „ ahmhmhhbhhri (Saját tudósítónktól.) Mindenképen sajnálatos esemény történt ma Szegeden, a melyről krónikás tisztünk őszinteségével és tárgyilagosságával kell beszámolnunk. Paál .Tób újságírót zsarolás vétségéért letartóztatta a rendőrség és körülbelül éjfélig előzetes őrizetben fogvatartotta. Paál zsaroláson tettenérték és minthogy a ma este nyomban kihallgatott taunk vallomásából terhelő adatok derültek ki. az eljárás tovább folvik ellene, bár szabadlábra helyezték, minthogy csak vétségről van szó és az előzetes letartóztatásra egyéb nyomós ok nem forgott fenn. A bűnügyben még valaki, állítólag egy másik újságíró is szerepel, amit a további nyomozás lesz hivatva eldönteni. „A Nép" október 2-diki ós folytatólagosan 3-diki számában egy-egy riport jelent meg „A faln basái" cimen, amely a szomszédos Gyála közállapotait festi sötét sziliekkel. A cikk, amely alá mindkétszer Paál Jób neve volt írva a biró meg a jegyző ellen sorakoztak sulyas vádakat. Információink szerint ez az iigy már letárgyalt, bíróság előtt is volt, ahol a két meghurcolt ember elégtételt nyert, A birót a közeli napokban helyezik vissza ismét hivatalába. Különösen zokonvette „A Nép" cikkeit Magarasevíts Pál jegyző, annyival inkább, mert tudomást szerzett arról, hogy azok megrendelésére Íródott, akik a községi politikában ellenfelei voltak. Paál ugyanis a cikkek megjelenéséért Ottlokán Dusán gyálai korcsmárostól 100, Csudity Dusán plébánostól 10 koronát kapott. Járt volna még neki 100 korona, hogy kitől és mikor, nem sikerült megállapítanunk. A továbbiakra nézve két ellentétes verzió van. Az egyik szerint Paál valakivel, állítólag újságíróval megüzente Magarasevíts jegyzőnek, liogy abbahagyja a cikkezést, ha 500 koronát fizet. A másik verzió szerint Paál egyáltalán nem kereste a jegyzővel az érintkezést, az nyilatkozatot akart közzétenni, e miatt ma egész délután hajszolta Paált, végül Szeged-állomáson találkoztak. Bizonyos, hogy a gyálai jegyző Schwartz Jenő dr törökkánizsai ügyvéd társaságában megjelent ma a szegedi rendőrségen és ott előadta, hogy Paál Jób hallgatása fejében 500 koronát kér tőle. A rendőrségen az öt darab 100 koronás számait följegyezték és 6 órakor, amikorra a találka volt, Bapkó és Posztós detektiveket bujtatták el az étteremben. Hat óra után néhány perccel jelent meg az állomáson Paál Rehorovszky Jenő újságíró és Palócz Sándor joghallgató társaságában. Meg kell jegyezni, hogy Pa lócz Schwiarcz Jenő dr-nak unokaöccse és az ő tfölkérésére szívességből értesitette Paált, liogy hol óhajtanak vele beszélni! Paálra Schwartz dr várt, ő adta át neki a 3 darab százast azzal, liogy a másik kettőt este fogja hozzájuttatni. Abban a pillanatban előléptek rejtekükből a titkosrendőrök és fölszólították ugy Paált, mint Rehorov szkyt, liogy kövessék. Konflison a rendőrségre jöttek, aliol nyomban az előállitáután megkezdődtek a kihallgatások. Rehorovszkyt, Paált, Scliwartzot, Blázsity Györgyöt és Magarasevitset hallgatták ki. A masamódbárónő kliense. (Hajsza a plöröz után. — A kis masamód, mint detektív. — A tiszti pavillon előtt. - Jelenet a Szeged állomáson. — Sírás a rendörségen.) (Saját tudósítónktól.) A szegedi „masamódbárónő", Madame Juliette históriája meglehetősen isméretes a Délmagyarország közleményeiből. Az álbárónőnek rendes nevén Hasberg Bothmer Júliának az Iskola-utcában. volt kalapos-boltja. A mult év augusztusában aztán kiderült, hogy abban a finom kis boltban drága kalapon és plörőzön kivül más valami is beszerezhető, aminek a közvetítése azonban már a bűntető paragrafusokba. ütközik. , A masamódbárónő üzelmein.dk leleplezése idején süriin szrepelt egy törökkanizsai úriasszony neve, aki szorgalmas vásárló volt a. Madame Juliette boltjában. Júlia aszszony megkapó előzékenységgel és udvariassággal igyekezett teljesíteni az úriasszony óhajtásait. Lassacskán az intim diskurzusig fejlődött az üzleti barátság. A kanizsai aszszóny igen sürün belátogatott az Iskola-utcai boltba. A masamódbárónő az üzlet egy csöndes zugába visszavonult elegáns vendégével és tompitott hangon, finom gesztusokkal diskuráltak. Hogy miről beszélgetett a két asszony, arról annak idején beszámolt a Délmagyarországban a kanizsai hölgy. Nyilatkozatot irt, amelyben azzal vádolta a masamódbárónőt, hogy intim barátságot akart létesiteni közte és egy daliás tiszt között, Ez a kanizsai úriasszony, akinek a személyleirása: gazdag, negyven éves, kissé Ízléstelenül elegáns, középtermetű, barnás hajú, az arca meglehetősen ráncos, amit egy kevéssé elsimít brilliáns fülbevaló, most újból szerepel. Kellemetlen ügybe keveredett: a kezén eltűnt valami. A rendőrség ugy mondaná, hogy: lopott. Simonyiné Iskola-utcában levő kalaposüzletében -a mult héten megjelent egy szegedi százados a feleségével. A századosné plörőzt vásárolt, száz koronáért. A drága tollat a boltban hagyták kalapdiszitésre. A százados és a felesége alig hogy eltávoztak, ©toppant az üzletbe a kanizsai úriasszony, ki különben egy vagyonos iparos felesége. Körülnézett a boltban, kért eztariazt, amig aztán végre rendelt valamit. Izgatottan viselkedett, ami föltűnt az üzlet személyzetének. Mindenre szórakozottan válaszolt, idegesen gesztikulált, Amikor eltávozott az üzletből, az egyilk masamód, Gyuricsin Anna, fiatal szerbkereszturi leány megkérdezte a főnöknőjétől: — Ki ez a furcsa asszony? — Ez fiam — magyarázta az asszony — a bárónő kliense. A különösen hangsúlyozott bárónő-re összenéztek és nevettek a kis masamódok. Erről a névről jól ismerik a Júlia asszonyt . . . Á pajkos leányok aztán figurálisán utánozták a kanizsai asszonyt, amint vásárol. A derűs hangulat hirtelen megváltozott. — Hol a plörőz, amit a nagyságos aszszony az előbb itthagyott — kérdezte ijedten Simonyiné. A masamódok keresték a plörőzt, fölforgattak, összehánytak mindent, de hiába: a drága toll eltűnt. Az eredménytelen keresgélés után összebújtak, tanakodtak, a gyanakodás mindegyiküknek ott ült az ajkán, hogy — Hátha a kanizsai asszony, a bárónő kliense ... . A gyanút azonban visszafojtották, őrizték, mint mély titkot,