Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-04 / 45. szám

1912. október 1. DÉLMAGYARORSZÁG 3 nos pénzkrizis folytán fokozatosan sülyed­tek az értékek. Azok az emberek, akiknek pénzüket forgatni kellett, nagy anyagi vesz­teségeket szenvedtek azáltal, hogy a.kinálat állandóan tul haladta a vételt. Épen azért ér­dekes- most kimutatni ily viszonyok között, hogy a háborús hirek mennyire befolyásol­ják Szeged pénzpiacának helyzetét. Erre néz­ve megkérdeztük először Koós Elemért, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazgató­ját, aki a következőket mondta: — Olyan mértékben, amely elleni véde­kezésről már mostan beszélni kellene, nem fogja sújtani a szegedi pénzpiacot a háború kitörése. Az értékpapírok Szegeden leginkább olyan emberek kezeiben vannak, akik nem kénytelenek terminusra túladni azokon s ugy nem is lesz annyira érezhető a tőzsdei áresé­seknek hátránya. A Hitelbank igazgatójától teljesen meg­nyugtató választ kaptunk. Arról, hogy az Osztrák-Magyar Bank a kereskedelem elől a tőkéjét visszavonja, ma még beszélni sem lehet. De hiszen az a tőke, mely az ország- ; ban az ultimó befizetésére szükséges, egy j háború finanszírozásánál számításba nem jő- j * het. A Szécsi-bankban azt az információt kap­tuk, hogy a tegnapi tőzsdei reményekkel szemben, ma már lényegesen javult a hely­zet. Azon értékpapírok, amelyek a tőzsdén is jegyezve vannak, Szegeden olyan emberek kezeiben vannak, akik képesek azt imrnobili­zálni. A szegedi értékpapírok tulajdonosai ta­lán fogja érni valami veszteség, de súlyosabb anyagi kár semmi esetre sem. A pénzpiac vi­szonyai a háborús hirek következtében általá­ban nem rosszabbodtak. A kamatláb az utób­bi napokban valamivel olcsóbb lett. A sze­gedi értékpapírokban ma már stagnálás van. A helyzet tehát Szegeden az, hogy akik érdekelve vannak a pénzpiacon, aggodalomra egyáltalán nincs okuk, mert azok az e«5s pénzintézetek, amelyek eddig is Szeged jó hirét reprezentálták, erősen fognak továbbra is megállani. t\ü Slif­ultimátumra hadüzenet naság. Nincs hadosztálykötelékben 2 hegyi tüzércsapat 3—3 üteggel és egy osztály nehéz tüzérség 3 üteggel. A gyalogság 6 és fél mm. kaliberű Mannlicher Schönauer fegyverrel, a tüzérség gyorstüzelő ágyukkal (Schneider­Canel-rendszer) van fölszerelve. A békéiétszám áll: 20491 közlegényből s altisztből, 1886 • tisztből. Háború esetén egy i zászlóalj 22 tisztből, 1080 emberből, az euzo­nok-öt tisztből, 193 ' emberből, 162'-lóból, 4 ágyúból, a hegyi tüzérütegek 5 tisztből, 227 emberből, 4 ágyúból, a lovasosztályok 5 tiszt­ből 145 emberből és 150 lóból állanak. A teljes hadsereg -és tartalék: 12 évfo­lyom 20 százalék levonásával = 115.200 em­ber. A hadiflotta összesen 12 hajóból áll és pedig:, 1 páncélos cirkáló, 4 parti páncélos, 1 nagy cirkáló és torpedóhajóból. A teljes lét­szám: 4941 embér. j MONTENEGRÓ. Békében két tanulózászlóalj van (Cetin­jében és Podgoricában); mindegyik évenkint 400 embert képez ki négy hónapon át; 2 ta­nulózászlóalj (Niksits) hat hónapon át 100 embert képez ki. Az összes védkötelesek va­sárnap és ünnepnapokon kisebb gyakorlato­kat tartanak. Ezenkívül Cetinjében van egy gyalogsági katonai iskola (kétéves tanfo­lyam). Hasonló iskola van Niksicsben is. A kiképzett legénység összesen 36.000 gyalo­gos és 1200 tüzér, akik közül 25.000 tarta­lék első osztályába, a többi pedig a második osztályába tartozik. Háború esetén 12 dandárt alkotnak (11 gyalogbs, 1 tüzérdandár), összesen 58 zászló aljjal. A fegyverzet a következő: Körülbelül 30.000 Hagan Moskovska, 30,000 Berdán, 20,000 Werndi, 20,000 egyéb rendszerű pus­ka, 40,000 szurony. Van továbbá 48 hegyi, 36 tábori, 44 várágyuja és 20 bombavetője. A fegyverek részére van elegendő lőszere. (Saját tudósítónktól.) Már nem késhet soká a fegyveres lávaömlés a balkáni tüz­ok'áöóból. A legriászfóbb hírek Bécsből ér­keznék és ez a fájdalmasán kirivő jelenség valóban fölszabadíthatja a tétovázó elmé­ket a rettenetes balkáni helyzet igazi meg­ítélésére. Pardott, még egy (gyanuá és ve-' szedelrnes) centrum, a péterváti, lövi ki magából a pesszimisztikus hírekét," ame­lyek óráról-órára szinte szándékos árnyé­kolással sötétebben festenek. Az óhajtások tényékként szögeződnek le ezekben a lólá­bak táviratokban, az ismert recipe szerint. A helyzet mára rosszabbodott, a mo­narchia egyelőre nem mozgósított, a dip­lomáciai körökben elterjedt hirek szerint Szerbia huszonnégy órán belül hadat üzen, — ezeket a dermesztő jelentéseket öntötte ki magából a bécsi sajtó ma reggeltől estig, bailpiatzi ellenjegyzéssel. A bécsi prim-he­gedüre teljes konszonánciávaí reagál a pé­tervári brácsás: itt általában nem hisznek a békében, a helyzetet ma pesszimisztiku­sabban ítélik meg, holnapig várják a dön­tő fordulatot stb., stb. MÍ ez, kérem? Mi­ként illeszkednek be ezek a legsötétebben aláfestett rémhírek a nagyhatalmakhoz ál­lítólagos koncertjébe? A végkép elvadult balkáni helyzetet mindenesetre még bonyolultabbá teszi né­mely nagyhatalmaknak ez a legalább is kü­lönös magatartása. Nyilt titok,1 hogy An­glia tanácsolta Törökországnak a drinápo­lyi manővert, az is természetes, hogy Olaszország ebben a kérdésben nem járhat egy uton szövetségestársaival, az egyetlen hatalom Franciaország, mely a pénz erejé­vel őszintén munkálkodik a béke föntártá­sán. Igy fest tehát az az állítólagos egyet­értés, amellyel a hatalmak közös nyo­mást akarnak gyakorolni a pulykamérges balkáni államocskákra. No, ettoí az össz­hangtól az Isten mentse meg mindnyá­junk fülét. Ez bábeli hangzavar, amelybe most már csak az ágyuknak kell beledörög­ni, hogy egészen stilusós legyén. Vagy-vagy! Ha talán mégis, a tizen­kettedik órában, őszintén akarnak 'fellépni a hatalmak, ám lássuk a vasmarku akciót. Ha nem, rohanjanak egymásra a balkáni aprószentek minél előbb, mert ez a szuro­nyos béke kiszámíthatatlan bizonytalan­ságával máris milliókra menő kárt okozott nekünk is és más szomszédos államok­nak is. Háborúért liheg egész Szerbiá Belgrád, október 3. Belgrád változatlanul harci lázban ég! Az egész kis mozgalmas, balkáni városka fe­nekestül föl van forgatva és mindén tüdő a bábomért lilieg. Ifjak és aggastyánok, asz­szonyok és gyermekek egybeolvadták á há­borús izgalmakban, a vasúti pályaudvaron permanens tüntető tömeg, amely folytonos ovációkkal ünnepli a déli batárra induló ka­tonákat. Ez a megfeszített báréi láz és föl­készülés most — ugy látszik — több alap­pál bir/ mint aZ annexiós mozgalmaik ide­jén, inert beavatott helyeken nyiltan hirde­tik, hogy Törökországnak a macedón refor­mokkal szemben tanúsított elutasító maga­tartása miatt a háború elkerülhetetlen. Még (ilyen sötéten veszédelutfes pi-oghöüis'ellenére is Péter király és a környezete nam akarja ,komolyan a hábó'rlit, sőt maga Pasics mi­niszterelnök, a bolgár-szerb szövetség .meg­teremtője,''aki'látszólag szította a háborús mozgalmat, mindmáig bizptt abban, liogy még sem fog vérontásra kerülni a sor. Hogy az' utolsó ' pillanatbán történni fog valami, ami az ellentéteket elsimítja. Ma azután az utolsó reménység is füst­be ment, mindenki bizonyosra neszi a hábo­rút s mértékadó körök véleménye szerint ok­tóber tizenkettedike körül pieg kell kezdőd­niük az első csatározásoknak. Ezek — min­den valószínűség szerint — ném a szérb, ha­nem a bolgár határon fognak lejátszódni Bulgáriában egyáltalában hasonlíthatatla­nul nagyobb a háborús láz és az izgalom, bárha Belgrádban is teljes a felfordulás. Ma még bízarabb a város képe, mint teg­nap volt. Utcák hosszat nincs nyitott üzlet, az egész városban nem lehet kocsit kapni — a kocsisókat katonáknak, a lovakat katonai fuvarok céljaira vitték el — minden félórá­ban gördül keresztül a városon egy-egy vil­lamos, az is katonákkal van telerakva. A vasutak' most már végleg a katonaság ke­zébe kerti-lték,' a vasúti hlvataínőkckát sza­badságolták s a helyüket műszáki tisztek foglaltáik el. Az állomások élére pedig 'vezér­kari tisztek kerültek. Belgrádban napok óta ,mindennap két­szer van minisztertanács. A ma délután tar­tott kormánytanáeskozáson történt meg a döntÓ lépés7 a báltoM felé. EtliátáTÖzták', hogy' egyetértésben a görög, bolgár és montenegrói kormányokikai, holnap déielőt'É konsVantíhápóíyi követeik utján memorandumot adatnak át a portának s abbaai együttesen követe­lik az ó-szerbek','macedónok," albá­nok ós krétaiak részére a teljes au­tónómia megadását. Enrnjk végre­hajtására három napos iferminu'st akarnak adni a portának. Ha ez alatt az idő alatt a követelések belli' teljesülnek, elküídiik az ultimátu­mot, amely ujabb negyvennyolc órai határidőt engedélyez. Szerbia egyébként már ma vissza akar­ta hivni konstantinápolyi képviselőjét, Ne­nadovics követ már útra/készen is állott, a mikor Belgrádban a szándék megváltozott. A szignatárius hatalmak képviselői ugyan­is ma délbön megjelentek Pasics miniszter­elnöknél és felkérték, hogy a nagykövet ' visszahívását halássza el. A nagykövetek egyúttal azt a kérelmet intézték Pasicshoz, ] hogy a csapatokat ne a török határon ösz­; poriíosíiVássá, hanem valanii'vet beljebb, a szérb földön, hogy ezzel ne komplikálják feléáiegésbn az ániujgy is nehéz helyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom