Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-30 / 67. szám

1912. október 29. ÜÉLM AGYARORSZÁG 11 — Nem lesz ez nagyon kevés — jegyez­te meg valaki — jó lenne talán, ha legalább tizenhat krajcárt fizetnének. — Nem lehet — magyarázta az elnöknő — ez jótékonysági intézmény és nekünk más uton kell fedeznünk a kiadást, nem a szegény szülők zsebéből. Különben is a fölvételek ja­varészét ingyenesnek tervezzük. — Huszonöt krajcárt kellene fizetni — mondta egy lelkész, aki szintén helyet fog­lalt a választmányi tagok sorában. — De akkor majd a tisztelendő ur fizeti a huszonöt krajcárt — válaszolt egy ötletes hölgy. — Azt már nem — tért ki mosolyogva a megbízatás elől a lelkész. — És mi le-sz azzal a gyermekkel, akiért este nyolc órakor senki nem jelentkezik? — vetette föl a kérdést az elnöknő. — Azt megbüntetjük — fejtette meg a rejtélyt egy hang. — Kit? A gyermeket? — Nem. A szülőt. — És ha indokolni tudja a szülő az eljá­rását, mondjuk, ha szerencsétlenség érte vagy ragályos betegség ütött ki a családjában? — Akkor nem büntetjük meg. — És mi lesz mégis a gyerekkel? — Ott tartjuk éjszakára. Van erre hely. Reggel aztán a gyermekmenhelyre internál­juk. A dijról nem határozott a választmány, mert ez a Napközi Otthon bizottságának a hatáskörébe tartózik. Valószínűleg busz fil­lért állapit majd meg a bizottság. Aztán elmondta az elnöknő, hogy a Nap­közi Otthon berendezésére melyik cég ka­pott megbízatást. Talán érdemes fölemlíteni, liogy a cégek közül négy — zsidó. Sokan drágálták az asztalos-munkát. — Budapesti gyárban kellett volna meg­rendelni a bútorokat — mondta valaki. — Ez lehetetlen — válaszolt derűsen az elnöknő — pártolnunk kell a szegedi ipart, mert — Szegeden kéregetünk. * A másik valóban humánus intézmény, a Leány Otthon, Ez a Napközi Otthon hátulsó részén épült és sziHfcén január elsején kezdi meg a működését. Ennek az intézménynek a létesítésére az igazságügyminiszter kérte föl a nővédő-egyesületet. A szegedi Leány­otthon első lesz az országban. Az igazság­ügyminiszter is segélyezi. Az intézetben azo­kat a leányokat helyezik el, akiket javitóne­velésre itélt a bíróság. Ebből az intézetből internálják majd a leányokat a javítóba, a kik pedig már onnan megszabadultak, gondo­zásra találnak a Leány Otthonban. Az intézetnek egy igazgatónő lesz a veze­ője. Lesz még egy igazgató, a: lelki igazgató, i választmánynak nagy gondot okoz az igaz­Jitónő választása. Erkölcsös, járatos, föltétle­111 megbízható nőt óhajtanának, de lehető­léi nem — férjeset. A javadalmazás: lakás, elítás és évi hatszáz korona. — Nohát erre az állásra nem szabad fia­talnőt alkalmazni — mondta valaki — leg­aláJj negyven éves legyen. - Ugyan, ugyan — mondogatták — sőt esak's fiatal nőről lehet szó, aki ambiciózus es el idja végezni a meglehetősen súlyos föl­adata V/- igazgatónőnek ínég törvényszéki Uu'gya«okra is el kell majd járni — mond­ta az el\knő. Végül abban állapodtak meg, hogy erre az állásra majd meghívnak valakit, egy évi próbaidőre. Hogy kit, arról majd a legköze­lebbi választmányi ülés határoz. • — Virág és konfetti háromszázhatvanki­lenc korona. Ne tessék félreérteni, ez az összeg az egyesületnek nem kiadás, hanem jövedelem. Lám, ki hinné, hogy virágból és konfettiből ilyen sok pénzt lehet kiárulnia. Ez a tétel ta­lán a legjobban jellemzi, hogy Uraságod mi­lyen szépen bedőlt a bájos és elragadó mo­solynak, julius 2-án a Gedóban, a Katolikus Nővédő Egyesület népünnepélyén. A népünnepély elszámolását is beterjesz­tették a választmányi ülésen. Elősoroltak minden bevételt és minden kiadást. A külön­bözet a bevétel javára négyezer és hat korona. — Mennyi pénz! ... — sóhajtozott va­laki. De buzgólkodtak is a hölgyek. Csak a pénztári bevétel ezerkétszázbarminchat koro­na. A sorsjegyekből kétezer korona hullott a perselyekbe. A cukrászsütemények eladása négyszáztizennyolc koronával szaporította a jövedelmet. Ezek a számok mindennél szeb­ben beszélnek. Ezekben a számokban benne van a hölgyek legagyafurtabb ötlete, bájos mosolya, cirógatása, tülekedése és Uraságod minden szenvedése. És ezzel az iilést berekesztette az elnök­nő. A hölgyek jóleső érzéssel konstatálták, liogy hiven teljesítették kötelességüket és a ruhatáros fiu mindenkinek udvariasan fölse­gítette a kabátját. — Adieu! A politikai helyzet. (Szerdán ül össze a Ház. — Az el­lenzék manifesztuma. — Nem lesz béke! — A szociálisták akciója.) (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék szó­nokai vasárnap nyilatkoztak. Láthattuk, hogy a debreceni népgyűlésen az ellenzéki vezérek mindenre hajlandók inkább, mint a békére. E nyilatkozatok után senki se várt szenzá­ciót vagy legalább fordulatot az ellenzék mai: keddi tanácskozásától. Nem is történt számbavehető fordulat. A kormány nagylelkű és lovagias békeaján­lata nem végződött azzal az eredménnyel, a mit a külpolitikai helyzet miatt is feltétlenül, mindenki várhatott volna. Ha azt állítanák, hogy a visszautasítás váratlanul ért, az igazság ellen vétenénk sú­lyosan. A tapasztalatok azt mutatják, hogy épen azok legkitartóbbak és legkövetkezete­sebbek hatalmi kérdések feszegetésében egy­felől s a fölforgatás munkájában másfelől, a kiknek a konzekvens magatartás egyébként nem erényük. Az ellenzéknek egyszerűen nincs mit veszítenie s ezért ugy vélekedik, hogy a fölforgatásból reá csak haszon hárul­hat. A saját maga jól fölfogott érdeke ellen cselekednék e szerint, ha a feléje nyújtott békejobbot elfogadná. Elvégre tetszetős frázis akad bőven, amivel magatartásukat megokol­hatják. A józan közvélemény ítéletét hívjuk ki a koalició eljárására, amellyel a maga pártérdekét és illegitim hatalmi törekvéseit az ország érdekei fölé helyezte. S most tűnik ki, mennyire helyesen és milyen igazán a köz szolgálatában cselekedett a kormány és a munkapárt, amikor ennek a nemcsak tettei­ben, de érzéseiben is felelőtlen társaságnak harcát letörte és az obstrukciót lehetetlenné tette. A régi viszonyok megmaradása esetén az ország most egyszerűen ki volna szolgál­tatva a koalíciónak, mely egyebet nem tud, mint nap-nap után uj „priusz"-okat és uj „junktim"-okat kieszelni, amivel gáncsot vet­hessen a okrmánynak, a parlamenti békének és — az egész országnak. Az ország legele­mibb szükségleteiről nem történhetnék gon­doskodás, nem ülhetne össze a delegáció s nem dolgozhatnék a parlament. Az ország érdekében való munkálkodást most csak za­varhatja és megnehezítheti az ellenzék, meg­akadályozni nem tudja. A képviselőház és a főrendiház szerdán össze is ül s november 5-én a delegációk is akadály nélkül megkezd­hetik munkásságukat. Szerdán mégis megkezdődhetik a jelen­tős politikai élet. Igazán nagy erővel folyik a munka az ellenzék makacssága ellenére is. S ugy hisszük, a munka is a leghatásosabb fegyver a fölforgató törekvésekkel szemben. A dolgozó ország már úgyis régóta a dolgo­zók pártján van, amiről nap-nap után szol­gáltak bizonyságokat. (Az ellenzék a béke ellen.) Miután az ellenzéki pártok ragaszkod­nak ahoz az elhatározásukhoz, hogy a kor­mány ellen az eddigi eszközökkel folytatják a harcot, a holnapi ülés előreláthatóan ugyan­olyan külsőségek közt fog lefolyni, mint leg­utóbb. A szeptember 17-iki és 18-iki ülésen ta­núsított zajongás, rendzavarás és engedet­lenség miatt az ellenzéki képviselők egyhar­mad részét a mentelmi bizottság tudvale­vően kizárásra Ítélte, ezek tehát meg sem je­lenhetnek a Házban s az eddigi gyakorlat szerint nem is fogják őket beereszteni a par­lament épületébe. Hogy a többiek, a ki nem rekesztettek, milyen viselkedésre szánják magukat, bemennek-e és újra kezdik a sípo­lást, vagy szolidaritást vállalnak-e a kizárot­takkal, ez egyelőre bizonytalan. A parlament­épületét azonban mindenesetre rendőrkordon zárja körül holnap, ugy, mint az legutóbb is történt. (Apponyi elaborátuma.) Az ellenzéki pártok vezérei ma délelőtt tiz órakor tanácskozásra gyűltek össze Kos­suth Ferenc lakásán. A tanácskozásban részt vett Kossuthon kivül Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Batthyány Tivadar gróf, Zichy Aladár gróf, Egry Béla, Désy Zoltán, Holló Lajos, Polónyi Géza és Molnár János. Az értekezlet azoknak az előterjesz­téseknek előkészítésével foglalkozott, melyek délután majd az intéző-bizottság, azután pe­dig a pártok együttes értekezlete elé kerül­nek. Az intéző-bizottság mult heti tanácskozá­sán Apponyi Albert grófot bizták meg annak a határozati javaslatnak megszövegezésével, mely az ellenzék állásfoglalását körvonalaz­za a mai politikai helyzettel szemben s ame­lyet délután a közös értekezlet el fog fogadni. Apponyi ma bemutatta munkáját a vezéri bi­zottságnak. Ez az etaborátum kiterjeszkedik a miniszterelnök legutóbbi békeajánlatára is, de a háborús külsőpolitikai bonyodalom­mal szemben is megjelöli az ellenzék állás­pontját. (Az ellenzék manifesztuma.) Budapestről jelentik: Ma délután öt óra­kor az ellenzéki pártok ülésre gyűltek össze, amelyen Apponyi Albert gróf ismertette a párt állásfoglalását és előterjesztette az el­lenzéknek azt a manifesztumát, amely vála-

Next

/
Oldalképek
Tartalom