Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-27 / 65. szám

1912. október 27. délmagyarország 7 Járossy mérnököt szabadon bocsátották. — A vádtanács határozata. — <Saját tudósítónktól.) A gyu.itogatással vádolt Járossy Sándor mérnököt szombaton délután szabadon bocsátotta a szegedi tör­vényszék vádtanácsa. Ugyancsak szabadon­bocsátotta a vádtanács Dékány Mária cse­lédleányt is, akit állítólag fölbérelt volna a mérnök a sándorfalvai malom fölgyujtására. A vádtanács minden kaució nélkül bocsátot­ta szabadon Járossy Sándort. Magay Lajos dr vizsgálóbíró szombaton délelőtt kihallgatta Járossy mérnököt, Dé» kány Máriát, Hegedűs László főmolnárt, Süli János molnárt és özvegy Lippai Istvánnét. Járossy azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy zsarolási manővernek az áldozata. A többiek megismételték a rendőrség előtt való vallo­másukat. Még a kihallgatás előtt a mérnök családja fölajánlott ötvenezer korona kau­ciót a szabadonbocsátás érdekében. Az ügyészség erre azt indítványozta, hogy a föl­ajánlott kaució ellenében a vizsgálóbíró bo­csássa szabadon Járossy mérnököt. Magay Lajos dr azonban a vizsgálat eredménye alapján elrendelte ugy a mérnök, mint Dé­kány Mária szabadon bocsátását, akik elő­zetes letartóztatásban voltak. A vizsgálóbíró délután két órakor hir­dette ki ezt a határozatot és fél öt órakor már összeült a vádtanács, hogy határozzon az ügyészség fölebbezése ügyében. A vádta­nács két óra hosszáig tartó tanácskozás után elutasította az ügyészség fölfolyamodását. Az ülésen Gerhauser József dr elnökölt, a tanácsban résztvettek Juhász István dr és Nagy Zoltán törvényszéki birók. Járossy mérnökre a vádtanács folyosóján már vára­kozott a fia és Dobay Gyula dr, védő. Já­rossy Sándort láthatólag erősen megviselték az izgalmak. Most pedig ismertetjük ennek a megle­hetősen kényes ügynek az előzményeit és minden fázisát, amelyek a legkevésbé sem támogatják a rendőrség elhamarkodott nyo­mozását. A múlt év október 11-én névtelen levelet kapott Járossy Sándor mérnök fele­sége, Azt irta a névtelen levélíró, hogy Dé­kány Máriát még tizennégy éves korában megbecstelenitette a mérnök. (A cselédleány most tizennyolc éves.) Ezt a levelet a mér­nök fölmutatta Dobay Gyula dr ügyvédnek, akitől tanácsot kért. Az ügyvéd azt tanácsol­ta, hogy ne tegyen jelentést az esetről a rendőrségen, kerülje ki a nyilvános botrányt, amely földúlhatná a családi békéjét. Ezután még, egészen az elmutl keddig, hét-nyolc levelet kapott Járossy mérnök. A legtöbb levelet ifjú Nagy István aláírással irták. Az irás azonban minden levélben ugyanaz: a Dékány Máriáé. A legutolsó le­velet kedden reggel kézbesítették a mérnök­nek. Ez_ a kézbesítés igen ravasz módon tör­tént. Hegedűs László főmolnár, akinek a mér­nök már régebben fölmondott, leszámolás miatt fölkereste a lakásán Járossy Sándort. Százhúsz koronát követelt, a mérnök azon­ban kimutatta, hogy csak hetven korona jár neki. A hetven koronát egy izben már vissza­utasította a főmolnár, kedden reggel azon­ban már hajlandónak mutatkozott elfogadni a pénzt. Amikor megkapta a részét, a mér­nök házmesterének átadott egy levelet, hogy vigye föl a gazdájának. A Járossy Sándor­nak cimzett levélben azt irta a levélíró, hogy adjon Dékány Máriának tízezer koronát, kü­lönben rossz vége lesz a dolognak. A mérnök még kedden délelőtt megmu­tatta a levelet Somogyi Szilveszter dr főka­pitánynak: — Kérem, főkapitány ur — mondta Já­rossy — én megtenném a följelentést a zsa­rolók ellen, de csak abban az esetben, ha el­kerülhető a nyilvános botrány. — A botrányt nem igen lehetne elke­rülni — válaszolta a főkapitány, — mert az esetről értesítenem kellene a lapokat is. Leg­jobb lesz, ha egyelőre abbanhagyja a dolgot, hátha elhallgatnak azok a cselédek. — Hiszen, ha nem hallgatnak el, hát itt vagyok én! Most ugyan néhány napra eluta­zom Szegedről, sürgős ügyben fölmegyek Budapestre. Ezzel a rendőrségen elintézték az ügyet. Közben a sándorfalvai csendőrség igen ügye­sen leleplezte a zsarolók manőverét. Az egyik csendőrnek ugyanis föltűnt, hogy Dékány Mária és társai késő este összeülnek a korcs­mában és titokzatosan tárgyalnak valamit. A csendőr erre elrejtőzködött a szomszéd szobában és kihallgatta a beszélgetést. A cselédek arról tárgyaltak, hogy ha nem ad pénzt Járossy, megfenyegetik, hogy Dékány Máriát fölbérelte a malom fölgyujtására. A mérnöknek ugyanis augusztus negyedikén reggel leégett a malma. A malom harminc­ezer koronára volt biztosítva, a biztosító tár­saság kifizetett huszonháromezer koronát szeptember első napjaiban. A csendőr erre a csendőrőrmesterrel együtt újból megleste a cselédeket és ami­kor befejezték a titkos beszélgetést, rajtuk­ütöttek A csendőrség erre őrizetbe vette Dé­kány Máriát és a társait, a szegedi rendőr­séget pedig megkereste Járossy Sándor ki­hallgatására vonatkozólag. Ez szerdán tör^ tént, Járossy mérnöknek a főkapitánnyal való beszélgetése után következő napon. Szerdán délután megjelent a mérnök há­zában egy idegen, csizmás ember, aki Já­rossy Sándort kereste. — • Kovács földbirtokos vagyok — mon­dotta az idegen — méretni szeretnék a mér­nök úrral. — A .férjem most nincs itthon — vála­szolta Járossv Sándorné, — Budapestre uta­zott. Pénteken délután hazaérkezik és szom­baton reggel beszélhet vele az ur. Később kiderült, hogy Kovács földbir­tokos néven a szegedi rendőrség detektivje szerepelt. Hogy a detektív mint referált a küldetéséről, azt nem tudjuk. Tény az, hogy Járossy mérnökre kisütötték, hogy — meg­szökött. És erre a vizsgálóbíró utján köröz­tették. Az esetről értesítették a fővárosi ál­lamrendőrséget is. A sándorfalvai csendőr­ségnek is bejelentették, hogy Járossy mér­nök megszökött, valószínűleg Budapestre. Két sándorfalvai csendőr erre pénteken dél­előtt felutazott Budapestre, a nyomozás ér­dekében. A csendőrök az államrendőrségen megtalálták Járossy mérnököt. Két fővárosi detektiv ugyanis a szegedi rendőrség meg­keresésére, csütörtökön éjjel félkettőkor le­tartóztatta. A letartótzatás a mérnök nagy­bátyjának budai háza előtt történt. Épen ab­ban a pillanatban, amikor ki akarta nyitni a kaput, hozzáugrott két ember és rászóltak: ! — A törvény nevében kövessen! A letartóztatás okát nem árulták el a de­tektívek. A mérnök pénteken délutánig együtt ! ült a csirkefogókkal. A sándorfalvai csend- , őrök pénteken délután Sándorfalvára szál- , litották. Szombaton reggel kocsin behozták a szegedi ügyészségre. A rendőrség csütörtökön Szegedre ho­zatta Dékány Máriát és társait. De nem a zsarolás, hanem a gyújtogatás ügyében in­dították meg a nyomozást. És végül „kinyo­mozták", hogy Járossy Sándor gyujtogatás­ra bérelte föl Dckány Máriát. És a cseléd­ieátiyt letartóztatták, a mérnököt pedig elfo­gatták Budapesten. A vizsgálóbíró és a vádtanács azonban egyáltalán nem osztozott a rendőrség véle­ményében. Kaució nélkül szabadon bocsátot­ták Járossyt és Dékány Máriának is vissza­adták a szabadságát. Mert teljesen valószí­nűtlennek tűnik föl a gyújtogatás vádja. Hi­szen Járossy felesége még a mult év októ­berében kapta az első fenyegető levelet Dé­kány Mária és társaitól, a mérnök azután is kapott több levelet, hol van tehát a valószí­nűsége annak, hogy ezekkel az emberekkel szövetkezett volna a gyujtogatásra Járossy Sándor, aki különben dúsgazdag ember? A vizsgálóbíró egyébként vasárnap dél­előtt helyszíni szemlét tart Sándorfalván, amelyen Gergics Károly ügyész és Dobay Gyula dr védő is résztvesz. Dobay Gyula dr Dékány Mária és társai ellen zsarolás kísér­lete miatt szombaton megtette a följelentést az ügyészségen. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: VASÁRNAP DÉLUTÁN: A falu rossza, népszínmű. VASÁRNAP ESTE: A leányvásár, ope­rett. HÉTFŐN: Orfeus a pokolban, operett. KEDDEN: Limonádé ezredes, operett. SZERDÁN: Erős láncok, vígjáték. Bé­nin taitó. CSÜTÖRTÖKÖN: Erős láncok, vígjáték. PÉNTEKEN: d. u.: Ártatlan Zsuzsi, ope­rett. PÉNTEKEN ESTE: Erős láncok, víg játék. SZOMBATON: New-York szépe, operett. VASÁRNAP d. u.: A gólya, bohózat. VASÁRNAP ESTE: New-York szépe, operett. A mozi kedvencei. (Bécsi munkatársunktól). Mozi a belvá­rosban. Kiáltó ívlámpák jelzik a bejáratot, amely előtt livrés ember áll orosz tábornok­nak öltözve, hatalmas csomó programmal a kezében. A keskeny gyalogjárón óriási a to­longás, idő hét és nyolc között s ilyenkor éri a gyalogforgalom a tetőpontját. Sorra bezá­rulnak a belváros megszámlálhatatlan üzletei, fiatal lányok és fiatal emberek végtelennek tetsző sorát csak ugy ontják az irodák és áru­házak. A mozi most két teljes órán keresztül zsúfolt lesz, szünet nélkül ostromolják a be­járót, emberek bámészkodnak a kis előcsar­nokban és valamennyi arra vár, hogy a leg­közelebbi szünet alatt lesz-e egy-két üres hely. A publikum vegyes. Egészen elől a néző­téren a boltiszolga iil hátrább, az emelkedő padsorokban a főnöke foglal helyet kedves családjával együtt, a közbülső helyeken pedig az üzleti személyzet, a praktikánstól a proku­ristáig, nézi az előadást. És a kiállhatatlanul fullasztó, páragőzös helyiségben, melyet két órán keresztül alig szellőztetnek, olyan feszült figyelem uralkodik s a gyorsan lepergő mozi­képeket akkora részvevőssel fogadják, hogy ezt a legkitűnőbb szinházban is cak kivétele­sen lehet tapasztalni. És ami a műsort illei, ezt a publikumot nem izgatja a program, tudja, hogy nem fog csalódni. Jóhiszeműen ki-ki megváltja a belépőjegyét - hétről-hétre ugyan­azok! — és ritka eset, vagyis inkább ritka est, hogy valaki becsapottnak érezné magát. Az sem igen tűnik fel, hogy a belépödij gyakran nem olcsóbb, mint amennyi egy megfelelő színházi helynek az ára. A műsor itt is olyanformán érdekli leg­jobban a publikumot, hogy ezt a színdarabot, vagy azt a bohózatot melyik szindarabiró vagy filmgyár szállittotta. A színpadra Blu­menthal vagy Kadelburg, a moziba Pathé, Lublin vagy Vitagraph. És itt is, ott is előre tudja már a publikum, ha a műhelyt, ahol a darab készült, kihirdetik, milyen képet kap, vigat, vagy szomorút. A nézők köztudatában egy francia film mindig patétikus, egy német: szentimentális, vagy istenesen jámbor, egy orosz: mélységesen szomorú vagy véres. És mint egy-egy színpadon, a moziban is, egy­egy zsánerben a szereplők mindig ugyanazok. Ritkaság, hogy egy moziszinész kevésbbé volna hires, mint a leghíresebb variété-clown. A kis Little Titsch az ő méteres csizmáival évekkel ezelőtt világ híresség volt. Róla be­szélt mindenki a kávéházakban és otthon a családi asztalnál. Egy másik Schaffer Szil­veszter, városról-városra utazik, évenként félmilliót keres és ahová csak jön, belészeret­nek az asszonyok és űneplik a férfiak. Ezek

Next

/
Oldalképek
Tartalom