Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-17 / 56. szám

6, DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 13*. ről. Szendrei Béla javasolta, ne fogadják el a lemondást, Sebestyén Géza pedig hosszabb beszédben indítványozta, hogy a lemondást, mint nem a közgyűlés elé tartozó ügyet, utasítsák a tanács elé. A közgyűlés ily értelemben határozott. Mátray Béla azt panaszolta, hogy a minisztérium a lóversenyparipáknak ad vasúti kedvezményt, a színészeknek ellenben nem adott. Sebestyén Géza szólalt fel és indítványozta, hogy a fegyelmi- és nyugdíjszabályzat ügyét is tárgyalják. Nagy vita támadt, amelynek az elnök — az előrehaladott időre való tekintettel — azzal vetett véget, hogy a tárgyalás folytatását holnap reggel tíz órára halasztotta. színház, művészet Szinházi műsor: CSÜTÖRTÖKÖN: Gólya, vígjáték. PÉNTEKEN: Orfeusz a pokolban, operet t. SZOMBATON: Limonádé ezredes, bohózat. Bemutató. VASÁRNAP ESTE: Limonádé ezredes, bohózat. HÉTFŐN: Limonádé ezredes, bohózat. KEDDEN: Limonádé ezredes, bohózat. SZOBI)ÁN: Limonádé ezredes, bohózat. CSÜTÖRTÖKÖN: Faust, dráma. PÉNTEKEN: Faust, dráma. SZOMBATON: Bőregér, operett. A kritika elnézése. <Saját tudósitónktól.) Párisban, ahol az újságok — természetszerűleg — szintén szívesebben foglalkoztatják és Jegyezgetik a hetiitengerükhen fürdőző nagy gyermekek bámész kíváncsiságát, mint. a francia emher más, nagyszerű tulajdonságait, még egyre divatos az a meglehetősen együgyű társasjáték, hogy az újságok sorra kikérdezgetik a legtöbbet emlegetett szereplő egyéniségeket (abban a rangsorban, hogy ki foglalkoztatta a közérdeklődést legutoljára bármi okossal vagy bármi bolonddal), — mindenről „és sok más egyébről", ami ép a leghamarabb jut eszébe a szerkesztő uraknak. Az egyik legutolsó ilyen téma az volt: „Mi volna az orvossága annak, hogy a kritikusok ne legyenek annyira élnézők, mint amilyeneknek mostanában mutatkoznak?" A meggyón tátott szereplő egyéniségek, — a sok igazi és még több ál-előkelőség, akiknek a sokasága minden szívesen enged az ilyen gyöngéd erőszaknak, — a legvegyesebb válaszokat adták erre a kérdésre, de ba minden volt- a feleleteikben ós sok más egyéb is, az az egy állitás sehol egy sorban nem volt olvasható, liogy a kritikusok mostanában nem volnának túlságosan elnézők. Olyan könynyen megállapíthatónak s annyira minden kétségen felül helyezhetőnek tűnt fel ennek a megfigyelésnek az igazsága, hogy a párisi kritikusok egyetemének valamiképen reagálni kelleti a benne foglalt vádra. A szükségesnek látszó védekezéssel aztán Panl Reboux, a párisi Kritikusok Társulatának elnöke állott elő, a társulat közgyűlését követő lakomán mondott beszédében. És a kritikusok választott vajdája se azt felelte arra vádra, hogy: „Azon kezdem, nem is vagyunk annyira elnézők, mint mondják!..." hanem ilyenformán beszélt: Nehéz ám flenni élnézőnok! ... A kezdő fiatal iró szmára mindenki megköveteli az elnézést; a vőkkel szemben udvariasnak kell lenni; a hires irávak. aki mellett sok jeles mii szól, meg kell bocsátani, ba egyszer valami nem sikerül neki; az obskúrus iróval szemben kegyetlenség volna csak azért cibálni elő szegényt az ismeretlenségből. hogy kellemetlen dolgokat mondjunk neki; ha az iró családos ember és szegény, a ki verejtékkel szerzi a kenyerét, mert egyetlen inaliciózus bírálat megakadályozhatja, hogy a színházigazgató előadja a darabját, vagy a kiadó kiadja a könyvét és ki venné a lelkére, liogy a szigora bírálat következtében a szegény ördög gyermekeinek éhezniük kellessen"?! . . . },a pedig az iró gazdag, hát nem csúnyaság elkeseríteni egy ilyen derék embert, aki, ahelyett, hogy a tétlenség örömeinek élne, dolgozik, bár nem kénytelen vele?! ... És miért is ne volnának elnézők?! Miért ne mérsékel nők a kifogásainkat valami kis dicsérettel, mikor minden miiben van egy kevés jó is?! Mikor a leggyöngébb, a legtökéletienebb könyv is sok elmélkedésnek és megindulásnak a foglalatja, sok lelkesedés, küzködés, bátorságvesztés és nj.ra nekibátorpdás eredménye, az iró hónapokon át egy bizonyos dologra koncentrált gondolkozásának az összeredménye, öröm és fájdalom szülöttje, mint az emberi élet?! Ez elmés beszéd, die megkerülése a kérdésnek' — ha egyáltalán van ilyen kérdés és talán nem is egészen őszinte beszéd. Mert még Párisban sem annyira elnézők a kritikusok, mint a minőknek a szerkesztő urak által megmozgatott ad hoc közvélemény bélyegezte őket. Plédig az bizonyos, hogy a kritika sehol se olya-n udvarias, mint Párisban. Francia nyelven, kivált a nárisi napilanok hasábjain, nem igen olvashatók „levágn.s"-ok; az a kritika, mely erapa kifogással hozakodik elő. a legnagyobb ritkaságok közé tartozik; az iróval szemben való gorombáskodás meg éppen ismeretlen valami. De ez az udvariasság nem jelent sokat. Mert mindenki tisztában van vele, hogy a párisi napisajtó kritikájában felhalmozódó temérdek nyájasság csupa facon de parter. hogy mindez csak: formaság, amelynek nincs több értéke, mint bármely más konvenciónak. Az udvariaskodó® hazugsága majdnem mindig átlátszó. A francia olvasót, aki ezzel tisztában van, nem is tévesztik meg a nyájasságok és az udvarias szólásformák; a kritikus tehát, mikor bókokat ir, csak más, gyöngédebb nyelven mondja el azt, amit igazán gondol . . . olyan beszéddel, melynek a valódi értelméhez csak kulcs vezethet, de olyan kulcs, amelyiknek egy-egy példánya megvan mindegyik olvasójánál. Azért, inikor a párisi kritikus például azt |irja, bogv: „illusztris íróknak zsenije ezuttal nem szárnyalt fel azokba a magaslatokba, ahonnan már annyi fénnyel szórta tele az univerzumot", nemcsak ugyanazt gondolna, hanem valójában mondja is, amit a Balkán vidékén balkáni nyerseséggel és szegényes (frazeológiával igy fejeznének ki: „Ez a színdarab tehetségtelen szamárság". Mert a párisi olvasó igy is tökéletesen megérti a, kritikust, és jobban szereti ezt a „formát", mint a gorombaságot. Ha ezt nem hagyjuk figyelmen kívül, lehetetlen elismerni azt, hogy a párisi kritika elnézőbb volna, mint más kritika. És ba néha sok kifogásunk van egy párisi színdarabbal vagy egy francia könyvvel szemben, a kifogásainkat sorra megtalá Ihat jok a párisi napisajtó kritikájában is. Ott néha cukorporral vannak behintve; néha csak a sorok közül vigyorognak ki kajánul; de ott vannak. És ott már nincs elnézés, ahol a fődolgot nem hallgatják el. Azért: pártosnak, pajtáskodóinak, befolyásol hatónak el lehet mondani a párisi napisajtó kritikáját, de elnézőnek nem.. Hanem ebből az alkalomból nem azzal kivánunk foglalkozni, mik a hibái a bennünket kevésbé érdeklő párisi kritikának. E helyett, mert nálunk is egyre gyakrabban kezdik hangoztatni ugyanazt a kérdést, a melyre a feleletet a párisi kritikusok elnöke egy elmésséggel ütött el, magával a kérdéssel kivánunk foglalkozni. (Folytatjuk.) * Tudományos előadás az Urániában. Csütörtökön este az Urániában tudományos előadás lesz. Vetítésre kerül Waterloó-Szedán cimü szenzációs uránia darab, mely Napóleon életével, csatáraival és halálával foglalkozik. Nagyobb sikere még uránia darabnak nem volt soha. Az izgalmasan, érdekfeszítően megirt szöveg és a remek teknikával elkészített képek valósággal frappirozzák a közönséget. * Limonádé ezredes. Szokatlan nagy érdeklődés mutatkozik máris a Limonádé ezredes szejmbdti bemutatója iránt, amelyre nagy ambícióval készül az énekes személyzet. Az érdeklődés jogosult is, mert olyan d'arabot kap a közönség, amelynek folyamán nem jön ki a kacagásból. Egyik száma pompásabb a másiknál, vidám ötletek, vidám jelenetekkél kergetik egymást, van benne hatásos tánc és csupa bálás jó szerep. Déry Rózsi egy magyar cselédet játszik. Mi1 iával a kutyamosóval való táncduettje föltétlen sikerre számíthat. Heltai egy házasságközvetitő szerepében járul hozzá a szerephez. Antal Eírzsii, Miklóssy Margit, Szűcs Trén, Körmendy Ilona, Kállay Margit játszanak még. Rendkivül bálás szerepe van Solymossynak, aki a Limonádé ezredest játssza. Ezen az estén mutat j a be a népszerű komikus egyikét legkiválóbb alakításainak. Szathmáry egy tartalékos őrmester szerepében jut hálás feladathoz. * Halálba lovaglás. Csütörtökön este mutatják be a Fass-mozgófényképszinházban az idei szezon legjobb Nordisk-drámáját. Halálbalovaglást. A remek dráma csak bárom napig marad műsoron. A dráma hősnője Kaete Holbern, >egy fiatal szép özvegy, aki nyugodtan, boldogan éli napjait, mig egy nap meg nem látja egy fotográfus kirakatában egy fiatal férfi arcképét. Valósággal szerelmes lesz a képbe s a végzet hamar útjába sodorja a férfit is. Jack Montont, aki egy kellemetlen ügyből kifolyólag magára vonja a rendőrség figyelmét. A rendőrségen nag.v örömmel ismerte fel a fiatalemberben egyik bireskémét egy ellenséges államnak. Két detektívet küldenek ki utána. Jack Monton azonban megtudja, hogy üldözik s szökni akar. Kaete vele szökik. Lóra ültek s vágtatnak az őket. üldöző autó elől. A tengerparton hajóra szállanak. A detektívek azonban drótnélküli táviratot küldenék a hajóra s elrendelik elfogatásukat. IJjra lóra ülnek, leugranak a. bajóról s a partra úsztatnak. Ott irtózatos vágtatás következik, amelynek tragikus vége lesz; halva zuhannak a partra. A nagy drámán kivül számos kitűnő vígjáték egészíti ki a műsort. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. zőrmeáruk, francia szabású tú& k, legújabb női kötött kakiltok, óriási választékban Poilák Testvéreknél Szeged—Szentes.