Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-13 / 53. szám

4, DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 13*. tanácsos, Hoszpotzky Alajos min. tanácsos, Jendrassik Kornél szab. biró, Józsa László •min. tanácsos, Kiarkas Rezső szfőv. mérnök, Kolozsváry ödön min. oszt. tanácsos, Kom­mer József épitész, Kovács S. Aladár udv. tanácsos, elnök, Kvassay Jenő min. taná­csos, Lecbner Jenő épitész, Lisznyai Damó Tihamér min. tanácsos, Márton Ákos épí­tész, építőmester, Martos Viktor magán­mérnök, Móhely Kálmán gép. mérnök ve­zértitkár, Mölegh Gyula szfőv. mérnök, Mar­sé Pál főmérnök, Mihálysft József müsz. főta­nácsos, (Munkácsy Andrjr miisz. igazgató, Nagy Ödön min. oszt. tanácos, Nyárády László müsz. tan., ker. felügyelő, Ozoiray Ká­roly szfőv. mérnök, Papp János udv. tan., máv. igazgató, Petter Gyula kir. mérnök, Pilczer Pál, Rainer Károly épitész, Rajos Lajos ifj. mérnök. Reisinger Aurél gépész­mérnök, Rétliy Lajos máv. mérnök, Réthy Oszkár magánmérnölk, Röck István gépgyá­ros. Rndnyánszky László főszolgabíró, Rn­zjtska Laios máv. mérnök, Sápdy Gyula épí­tész, tamá.r. iSpTv,1Rir»g Zel<tán szab, bíró, titkár. <?o1,;,>V 'Emil müsz. tanácsos. Lósy Scbmidt E-le máv. mérnök. Somló Emil építész, Söp­Sándor miiegy. tanár, Spányi János szfŐAX főmérnök, Steller Antal mérnök. Szász AVkent máv. mérnök, Szivassy Tibor épitész. Szilágyi Boldizsár min. oszt. tanácsas, Uj Károly épitész, Vadatin István gépész mér nők. Varsányi Emil >dr magánmérnök. Wag­ner Rezső mérnök, Walder Gyula épitész, miiegy. tanárs., Waiser János gépészmérnök, Weimess Márián máv. főmérnök, Wenuer Frigyes épitész. Zboray János szfőv. mérnök, Zelovich Kornél máv. igazg., b. alelnök, Zsák Hugó nyűg. min. tanácsa®, Zseiwlovics László gépészmérnök. Debrecenből; Aczél Géza városi főmérnök, Várady Géza ig. fő­mérnök. Győrből: Bíró Elek min. oszt. tan., társ. igazg., György Ede g. .mérnök, ipar­iak. tanár, Jausz Lajos mérnök, müsz. ny.il-. ván tartó, Just Ferenc máv. felügyelő, Kiss Aurél dr ügyvéd, osztályügyész, Meller Ká­roly g. mérnök, olajgyári igazgató, Milán Gyuja társ. szakaszmérnök. Rappenberger Sándor mérnök, Stadler Dezső épitész. Wil­helms TTIdiu társ. mérnök. Komáromból: Bá­lint. István miisz. tanácsos. Forgó Ignác mű­szaki tanácsos. Merey Gyula kÍT. tan., társ. igazgató, Szittkey Béla kir. s. mérnök. Nagy­váradról: Elek Miklós kir. ipari s. felügyelő, Grundbück István vasúti felügyelő, mér­nök, Kemény Béla. mérnök, gyárigazgató. Kesztyűs János építőmester, Korhely József főmérnök, Kőszeghy József városi főmér­nök, Lazárovits Gábor társ. főmérnök, May Sándor főmérnök, Moskovitz Miksa g. mér­nök, müsz. igazgató. Nagy Sándor kir. mér­nök, Síessher Aladár városi mérnök. Peiser Károly főmérnök, Pekánovits Imre ig. fő­mérnök, Pikó János városi mérnök. Székely Andor mérnök, Szmázsenkia (Ernő vasúti igazgató, Tabéry Ármin mérnök, Tatár Zoltán mérn., társ. igazgató, Trauttwein Gyvila társ. szakaszmérnök, Virányi Béla kir. mérnök. Nagykikindáról: Buday Dezső ig. főmérnök. Pozsonyból: Horeumusz István kir. folyamméruök és Pleskott Rezső vasúti igazgató. Szabadkáról: Bedő Géza városi mérnök. Székesfehérvárról: Csík István vá­rosi mérnök és Frösobl Ferenc mérnök. Szombathelyről: Löhnert Nándor máv. mér­nök. Temesvárról: Leipnik Manó magán­mérnök, Hoitsy Gitta máv. üzletvezető, Nó­vny Ernő máv. üzletvezető h„ Zeiler Béla máv. felügyelő, Balázs Lajos főmérnök, Ja­kéin Arnold máv. lmiüb|lyfőnö(k, Steiner Károly légszeszgy. igazgató, Papp Gyula máv. oszt. mérnök, Dénes Rezső magánmér­nök, Leipnik Manó magám mérn ők, Ludvig Géza v. mérnök, Székely László v. épitész, Si­pos Béla máv. mérnök. Törökbecséről: Szen­ezy Tivadar ig. főmérnök. Zomborból: Kör­mendy Imre mérnök, földbirtokos. HMSBBoiBsaBBBBBBflBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB A DÉLMAGYARORSZÁQ TELEFON SZAMAI: SZERKESZTŐSÉG: 305. KIADÓHIVATAL: 81, A Burg és a Belvedere. (Bécsi munkatársunktól.) Magyarország és Ausztria már rég nem volt olyan sok kü­lönféle politikai spekuláció szintere, mint az utolsó években. Mindezek a spekulációk a Burg és a Belvedere állítólagos nézeteltéré­sein alapultak. És ha a monarchia két államá­ban ezidőszerint szemmelláthatólag megcsap pánt a politikai cselszövények száma, ez el­ső sorban annak tulajdonitható, hogy azok az ellentétek, ma már minden félig-meddig ! beavatott ember tudomása szerint tényleg rsak állítólagosak. Talán volt idő, amikor ez nem volt egé­szen igy. Most azonban a Belvedere tisztán csak a Burg által oda utalt katonai ügyek intéző helye. És ha minden egyéb kérdés ál­landóan föl is kelti a Belvedere érdeklődő figyelmét: ez az érdeklődés és ez a figyelem nem olyan természetű, hogy ellentétekre ve­zethessen, Ha voltak fodrosodé hullámok, ezek ma mind elsimultak. Teljes a harmónia, még pedig nemcsak a Burg és a Belvedere, hanem egyáltalában valamennyi politikai tényező közt — természetesen a koaliciós el­lenzék kivételével. Erre a kuruc ellenzékre nézve különösen jellemző, hogy miféle spekulációkat alapított a Burg és a Belvedere nézeteltéréseire vonat­kozó föltevésekre. Ha ezek a nézeteltérések voltak és elismultak, akkor ez bizonyára nem a magyar koalíció érdeme. Mert a magyar koalíció minden tőle telhetőt megtett az eset­leges ellentétek kiélesitésére. Valóságos rá­galmi és gyanusitási hadjáratot indított a Burg előtt a Belvedere ellen és állandóan arra törekedett, hogy a király szemében bi­zalmatlanságot keltsen a trónörökös á'Iitó'a­gos szándékai iránt. Hasonló „kuruc" munkát végzett a koalí­ció idelenn az országban is. A királyt állan­dóan ugy állitotta be, mint a magyar nemzet­nek egyetlen bécsi barátját És tette ezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a trónörököst. pedig az erőszakosan kipoiníirozott ellentét hatása alatt — ellenségének vélje a magyar közvélemény. Szóval idelenn ismét más szem­pontból igyekezett bizalmatlanságot kelteni a trónörökös állítólagos szándékai ellen. Viszont aztán mindezt az általa mester­ségesen szított hangulatot arra igyekezett kihasználni, hogy önmagát ravaszul beállítsa, mint a Belvedere összes állítólagos terveinek és szándékainak egyetlen hűséges szolgáját. Addig uszította az országot a trónörökös ál­lítólagos magyarellenes fölfogásával, aniig ö, a „kuruc" koalíció maga is azt kezdte igen jellemzően „remélni", hogy amit ő fogott rá a Belvederere, az csakugyan igaz. Abban a kuruc „reményben", hogy a Belvedere csakugyan olyan tervekkel fog­lalkozik. mint amilyeneket a koalíció neki imputált: — épen ez a koalíció kínálkozott ezeknek a terveknek elősegítésére. Így kelet­kezett a koalíció provizóriumos ajánlata: több katona, több teher, kétéves szolgálat és nemzeti eredmény nélkül. Igy keletkezett a szélső, általános, titkos választójog látszóla­gos koaliciós protektorátusa. Igy állt elő a koalíció együttműködése a mindenféle nem­zetiségekkel, alig titkolható paktum a hor­vát trialistákkal. A koalíció volt az, mely a Belvedere ellen mindenféle bizalmatlanságot keltett, ráfogván, hogy ezek a Belvederehek tetsző dolgok. És ugyanekkor a koalíció volt az, mely mindezeknek fölkinálásával. elősegíté­sével saját maga részére próbálta kiérde­melni. a Belvedere tetszését. Ezek voltak a koalíciónak azon spekulációi, melyek a Burg és a Belvedere állítólagos ellentétein épül­tek föl. Ha talán voltak is általában ilyen ellen­tétek: annyi bizonyos, hogy maga a trón­| örökös soha a magyar koalíció által ráfo­í gott tervekkel nem foglalkozott. A Belvede­I reben körülötte, a háta mögött talán szövőd­t tek ilyen szálak. Most azonban ennek is vége • szakadt. Teljes az egyetértés Burg és Bel­vedere közt. És teljes köztük az egyetértés abban is, hogy a magyar politikában minden fentartás nélkül együtt helyeslik, erősitik és támogatják Lukács László és Tisza István gróf eljárását. Mindezekben nem adtam elő semmiféle szenzációs leleplezést. Amit itt elmondottam, azt mindenki tudja. Nagyon jól tudja maga az ellenzék is. Volt alkalma róla meggyőződni. Sőt, épen amikor erről győződött meg, ak­kor sietett különösen forrón ölelkezni — Bo­kányival. Amikor hitelesen megtudta, hogy a Belvedere magyarellenes érzelmei csak a sa­ját hazaáruló fantáziájában léteznek; amikor közvetlen tudomást szerzett róla, hogy az ezekbe vetett „kuruc" reményeiben csalatko­zott: akkor a koalíció nem talált más menek­vést, mint azt. hogy a nemzetközi szociális­táknak fölajánlja a lelki üdvösségét, ha ezek megmentenék őt a telies megsemmisüléstől. Még egy csapás vár azonban a koalí­cióra. ö ugyan szorgalmasan ölelkezik a szociálísták vezéreivel. De a vezéreknek ezt a hiányos és időleges viszonyát meg fogja unni maga a nép. Rá fog jönni, hogy ennek a viszonynak az ára a — választójog. caBS'saBaBBBBSBSGasBaaaiieBssicssxsB'SBiisBBaasaigs'BgsBftB Megszökött a vasút sikkasztója. — Hol van Ungár Miksa? — (Saját tudósitónktól.) Két évvel ezelőtt nagy föltűnést keltett Ungár Miksa szegedi vasúti hivatalnok letartóztatása. Ungár, sikít a városban széles körben ismertek, a keze­lésére bizolt hivatalos pénzből mintegy egy­ezer koronát elsikkasztott. A kártyaaszta­lon úszott el a pénz, a hivatalos pénz, meg a rendes fizetése is. A családja nélkülözött, de a kártyaasztalon éiszakáróbéjszakára ott bevert előtte az alaptőke, amit sohasem szor­zott meg a szerencse. A törvényszék izgalmas tárgyalás után egy évi és tiz hónapi börtönre itélte a vasúti tisztviselőt. Az Ítéletet a tábla helybenhagy­ta, a napokban a Kúria is jóváhagyta a tör­vényszék ítéletét. A jogerős ítélet után most kellett volna TTngárnak megkezdenie a bün­tetés kitöltését, a sikkasztó hivatalnok azon­ban megszökött a börtön elől. Amikor a törvényszéken ktakarták hirdetni a Kúria jóváhagyását, az eluökneV jelentette a szol­ga, liogy a vádlott nem jelent meg. Érdek­lődtek a rendőrségen, ahol azt válaszolták, bogv Ungár Miksa ismeretlen helyen tartóz­kodik. A törvényszék körözőle velet bocsátott ki a sikkasztó ellen. Hogy az igazságszolgálta­tás megtorló ereje eléri-e TTngárt, az na­gyon kétséges. Épen elég ideje volt arra. hogy alkalmas búvóhelyet találjon. Minden valószínűség szerint Amerikába, a sikkasz­tók Eldorádójába menekült. Odaát a másik világrészen talán jó barátságot köt vele a szerencse, amely idehaza óvatosan elkerülte. A sikkasztó esete kissé jellemző az igaz­ságszol gáíltatás ilyen szokására. Néha hóna­pokig, sőt olykor egy évnél is tovább síny­lődik valaki vizsgálati fogságban, mig aztán kiderül, hogy nem biinös, szabadó nkell bocsá tani. Igen gyakran megtörténik, liogy a ki­szabott büntetés aránylag olyan enyhe, hogy a vizsgálati fogság egy osönnet sem volt in­dokolt. És most itt van az Ungár Miksa ese­te. Majd két esztendei börtönre Ítélték és miután már az ítélet kényelmesen lassú tem­póban végigjárta az összes fórumokat — a bűnös eltűnt. A porkoláb egyelőre visszarak­hatja a kulcsot, más vendéget kap a cella.... És milyen sok nagystílű szélhámos bo­lyong szerteszéjjel a világban, akik ügye­sen kijátszották az igazságszolgáltatást, ví­gan lavíroznak. Előkelő gesztussal lerázzák magukról a bűnt, amit paragrafusokba öl­töztetve rájuk olvasott a biróság... és mö­göttük százával cipelik börtönbe a Bűn apró statisztáit, a csirketolvajokat, akiknek az a legnagyobb bűnük, hogy ügyetlen szélhámo­soknak születtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom