Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-12 / 52. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon 305. D D • • Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24-— félévre.... K 12negyedévre K 6-— egyhónapraK 2-Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-- félévre.... K14-— negyedévre K 7-— egyhónapraK 240 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • • Telefon 81. a • Szeged, 1912. I. évfolyam 52. szám. Szombat, október 12. Berchtoíd gróf külpolitikája. Az a bizalom, megértő elismerés s a külügyminiszter egyénisége iránt megnyilatkozó lelkesedés, mellyel a magyar delegáció Berchtoíd Lipót gróf ekszpozéját már elmondásakor fogadta, fokozott mértékben talált kifejezésre a delegáció plénumában. Az összes szónokok egyértelműen a legteljesebb méltánylással adóztak annak a céltudatos politikának, amelyet Berchtoíd gróf követ és melynek minden motívuma iránt annyi megértést és bizalmat tanúsítottak, amilyenre hosszú évtizedek óta példát nem tudunk. A delegáció szónokai a legkülönbözőbb szempontból egyaránt elismerték Berchtoíd külpolitikájának kiválóságát s más-más kiindulásból megegyezően arra az eredményre jutottak. Ziogy a külügyminiszter erélyes békepolitikája amily mértékben szolgálta és szolgálja az aurópai békét, a Balkán statusquot, oly hathatóson képviseli a monarchia és a magyar nemzet életérdekeit. E tényeknek fölismerése és megbecsülése nemcsak azt mutatja, hogy a magyar delegációt mily fölfogásbeli és érzelmi közösség fűzi Berchtoíd gróf külpolitikájához, hanem azt is, hogy a magyar nemzet nehéz, válságos időkben mily tisztánlátással, politikai érettséggel s a maga hivatásának és érdekeinek mily megértésével vesz részt az eseményekben. A magyar delegátusok az egész ország érzelmeinek és érdekeinek adtak kifejezést, midőn ezt méltatták s a nemzet minden rétegének, egész Magyarországnak nagy megnyugvására szolgál az a tudat, hogy e válságos időkben arra hivatott nagyszabású államférfin intézi külpolitikánkat. Ezt ismerte el a külügyi előadó, Nagy Ferenc, aki magvas beszédében nemcsak Berchtoíd gróf eddigi politikáját méltatta, hanem a jelen s a közel jövő céljait is jellemezte. Megállapította, hogy külügyi politikánk minden tőlünk telhetőt megtett a béke érdekében, hogy e politikát semmi irányban semminemű mulasztás nem terheli, — most is egyenes és nyilt s a jövő fejleményeivel szemben oda irányul, hogy a Balkán-hábonrt lokalizálja, az embertelen vérengzésnek gátat vessen, mielőbb az előbbi állapotokat helyreállítsa s egyúttal az oly rendkivül közelről érintett érdekeinket hathatósan védelmezze. Berchtoíd gróf politikájának egyik nevezetes motivuma az összes hatalmakkal való megegyezés, — ezek között különösen az Oroszországgal való egyetértés, mint e politika jelentős vonását erősen hangsúlyozza az előadó ép ugy, mint a delegáció legtöbb tagja. Ám külpolitikánk bármily nagyra becsüli is bármily hatalom barátságát, erejét, önbizalmát elsősorban a mi saját erőnkből meriti s az előadó az egész delegáció helyeslése közben utalt erre, ezzel hathatósan jelezve kifelé is, hogy Berchtoíd gróf külügyi politikája nemzetünk részéről teljes támogatásra tarthat számot. Más szempontból, igen érdekesen, tartalmason festette Berzeviczy Albert külpolitikánkat. Mindenekelőtt megállapította a tényt, hogy e külpolitika megbecsülésében a magyar közvéleményben nincs pártkülönbség. Majd utalt arra, hogy Berchtoíd már diplomáciai múltjánál fogva is menynyire hivatott az Oroszországgal való viszony intézésére. Beszédének súlypontját Berzeviczy az Oroszországgal való megegyezésen kivül főleg a hármas-szövetségre helyezte. A hármas-szövetség ma is a Balkán-bonyodalmakkal szemben a legmeg bizhatóbb támasza s minden eshetőséggel szemben sulvt helyezünk a hármas-szövetség államaival való megegyezésre. Ezeket a delegáció osztatlan tetszése között jelentette ki Berzeviczy, aki lelkes éljenzést keltett beszéde zárószavaival, amelyekben a külügyminisztert nemcsak mint párt-embert, hanem mint objektív és elfogulatlan politikust is, elismeréséről s a magyar nemzet támogatásáról biztositotta. Mint Berzeviczy Albert a hármasszövetséggel való megegyező politikánkat, ugy hangsúlyozta Lukács György az Oroszországgal való együttműködést s ez irányban juttatta kifejezésre a delegáció elismerését Berchtoíd iránt, egyúttal kérdést intézvén hozzá, vájjon a jövőben reUtazás éjjel. Irta: Krúdy Gyula. Ennek az egész esetnek, amely most következik, legalkalmatosabb volna valamely régimódi cimet adni; ilyenfélét: „Curly, vagy egy színész története", vagy Esmond Henrik, Anna királynő ö felsége ezredesének története", de mégis leginkább ez illenék a fejezet fölébe: „A gonosz varászló, vagy az ártatlanság diadalma". . . Tudniillik: egyszer Sinbad, az a bizonyos hajós megszöktetett egy fiatal hölgyet. Á kisasszszony húszesztendős mult Gyuertyaszentelő Boldogasszony napján, de még mindig nagy tél volt az alföldi rónán. A kis bakterházak a téli alkonyat félhomályában ugy maradoztak el a rohanó vonat mellett, mintha személyes ismerősei volnának Sinbadnak, beköszönnek az ablakon és tovább sietnek sürgős tennivalóik elvégzésére. A pályaőrök havas bundájukban mozdulatlanul állottak a sinek mentén és a nehéz báránybőr-sapkák alatt látszó arcokon Sinbad aggodalmat, sőt rosszalást vélt fölfedezni, midőn a megszöktetett hölgygyei tovább utazott. Még a hó sem hullott ugy, mint rendesen. A rohanó vonat mentén szinte vízszintes irányban ^szakadt az apró hó, némelyik a mozdony füstjétől bekormozódott, mint a fekete darázs suhant tova a fehér lepkécskék között. Közel és távol nagy fehér hómezők, amelyeken pon tosan lehetett látni a rókák, nyulak és kóbor ebek nyomait és Sinbad a szerelmes csókok között kipillanatott az ablakon és azon gondolkozott, hogy hová lettek a rókák, amelyek nemrégiben még itt jártak. Egy tanyaház pirosló ablakával ugy fut a tájon keresztül, mint egy bábszinházbeli kép; egy kis állomáson, ahol egy percig megállottak, az emeleti ablakban két leány iilt, varrtak, a harmadik fehér alsóruhában állott a szoba közepén, a függőlámpa alatt és éppen egy lilaszoknyát próbált fölvenni. Fehér karja és válla egy darabig elkísérte Sinbadot a hóesésben, aztán csak a vasúti töltés mellett , álldogáló nyirfák havas galyai integettek fe- ' léje, mint annak az ismeretlen lánynak vékony karjai. „Bizonyosan bál lesz valahol a környéken", — gondolta Sinbad. — A hölgy, akit délután megszöktetett, csöndesen sírdogálva üldögélt a sarokban és csak félszemmel leste a cigarettázó Sinbadot. — Ugy-e, már nem szeret, megbánta, liogy eljött velem? — mondta Sinbad, talán tizedszer, mert már nem igen tudott egyebet mondani. A leány, — kis fekete hajú, fehérarcú nőcske volt, aki a téli időjárás beállta óta a muffjában melengette Sinbad kezét, midőn esténkint hazakísérte, majd a kapuban, a sötétben lázas csókot váltott vele duzzadt ajkával, amely puha és bágyadt volt a vágytól, — ijedten, csaknem kétségbeesve ült a vasúti kupé sarkában és lábait szorosan egymásra vetette. Ártatlan leányka volt. akivel Sinbad csupán a népkert elhagyott sétányain szokott üldögélni a vasárnapi délutánokon.- hó volt, hideg volt és a közelből az érkező vasuti mozdonyok füttye hangzott néha. — A száztizenkettes, — mondta a feketehajú leány, mert az államvasutaknál volt telegráfista. Mikor a külvárosban tettek hosszú sétákat (a rejtetteb helyeken karonfogva mentek) és jól ismerték az ágyúgolyót, melyet a szabadságharcban lőttek egy városvégi régi ház falába. Azután a temető következett, a kopár galyak között csöndesen álldogáltak a havas sírkövek, mint olyan emberek, akiket a nagy, vidéki városból száműztek, de a határból is folyton a városból kihallatszó hangokra, harangszavakra figyelnének, mintha visszatérve várnának. A hallgatózó sírköveknek egymás között neveket adtak, mint a temető mellett elhaladtak. Egy nagy, vörösbarna sirkövet Dobieczkinek nevezett el a telegrafista-kisasszony, mert éppen igy nevezték akkor az államvasuti üzletvezetőt. A Dobieczki komoran, csaknem összefont karokkal állott a megtört, bánatos, téli fák között, mint talán a csatavesztes generális ál lott azon a helven a szabadságharcban, de Sinbadot és a telegrafista-kisasszonyt ez nem tartotta vissza, hogy hosszú, forró csókot váltsanak a temető sarkán, ahol keresztút volt és éjjel boszorkányok ültek. (Ezekről a boszorkányokról nagyon sokat tudott a lányka.) Egyszer egy régi templomocskát találtak, ahol hajdanta kálvinista prédikátorok