Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-01 / 42. szám

2 DELMAGYARORSZÁÜ 1912. október 1. A kisebbségnek létérdeke, hogy a po­litikába ismét bekapcsolódjék. Olyan ellen­zékre, melynek nincs módjában, hogy a képviselőházban fölszólaljon, az országnak nincs szüksége, mert nincs belőle semmi haszna. Azzal az érvvel pedig semmi eset­re se operálhat a kisebbség, hogy a több­ség erőszakosan tartja őt távol a tanács­kozó-teremtől, mert hiszen nyilvánvaló az ország előtt, hogy ha a kisebbség a ta­nácskozóterem padsoraiba beül, nyomban kereplőkkel és automobiltülkökkel érvel és igy egyenesen tervszerűen provokálja a kizáratását. A magyar ellenzék előbb vagy utóbb kénytelen lesz revízió alá venni a takti­káját, Sokat nyerne vele, ha mielőbb meg­tenné. Lehetővé tenné a maga számára azt, hogy az ő közreműködésével, kölcsö­nös kapacitáció mellett és megenyhült at­moszférában volnának megalkothatok a parlamentárizmus uj alapjai. A miniszterelnök Bécsben. Bécsből je­lentik, hogy Lukács László miniszterelnök és Beöthy László kereskedelmi miniszter vasár­nap délután Bécsbe érkezett. A király élőtt. Bécsi tudósítónk jelenti: Lukács László miniszterelnök, Hazai báró, Székely Ferenc, Beöthy László és Teleszky János miniszterek Bécsbe érkeztek. Tisza István, Beöthy Pál és Jankovich Béla is itt vannak, hogy megköszönjék az uralkodótól nyert kitüntetésüket. Tiz órakor megjelentek a Burgban az uj titkos tanácsosok: Beöthy László, Teleszky János, Jankovich Béla és Beöthy Pál. Letették az esküt, majd a király külön kihallgatáson fogadta őket. A második csoportban Lukács László, Tisza István, Szé­kely Ferenc és Hazai Samu báró jelentek meg a király előtt, hogy köszönetet mondjanak a kapott kitüntetésekért. vés zajától, mert még nem tudta, hogy a puska gyilkoló szerszám. Valamelyik napon, szürkület felé, talál­koztam egy kis rókával. Magánügyeit intéz­te el a faluban és most egy jércét tartva a szájában, hazafelé tartott. En bokor mögött húzódtam meg és a róka nem látott meg. Cé­loztam és lőttem. Mi^t? Mert igy szokás. A róka, mintha mi sem történt volna, még néhány lépést előre szaladt. Hirtelen, mintha elcsodálkozott volna valamin, megál­lott és elejtette zsákmányát. Azután halk, nyöszörgő hangot hallatott és élettelenül el­terült a hóban. Kutyám frissen, örömében nagyokat ugatva, rávetette magát és egyik fülénél fogva elkezdte ráncigálni. De a kö­vetkező pillanatban megértette, hogy az az idegen állat nem él. Ragyogó, fekete szemé­ben egyszerre valami rettenetes, szűkölő pil­lantás ült ki. Behúzta a farkát, visszasorn­polygott hozzám és vinnyogni kezdett . . . Ott hagytam a rókát, hazafelé indultam: na­gyon fáztam . . . Másnap ugyanazon az utón sétáltam, mert ez volt a kedves sétám. Halkan fütyö­résztem és nem is gondoltam arra, ami teg­nap történt. Hirtelen összerezzentem és meg­állottam: lábamnál ott feküdt a döglött ró­ka. Varjuk már kikezdték a vértől alámo­sott, fölfelé fordult szemét. Egy pillanatra mcgállottam és szem­ügyre vettem a rókát és ugyanakkor arra is figyeltem, hogy miképen dörzsöl a szél egy­máshoz két ágat. — Az élő róka mégis csak szebb, mint a döglött — gondoltam magamban és soha többé arra nem jártam az erdőben. Újítások a magyar városok együttes munkájában. (Saját tudósítónktól.) Érdekes és nagy­jelentőségű átirat érkezett Szeged szabad ki­rályi városhoz. Az irást a városok kongresz­szusa küldötte a város tanácsához és több fontos reformot pendit meg a városok szoli­dáris működésére vonatkozólag. A részletes irás több tervet ölel fel, amelyeknek gyakor­lati alkalmazása Szeged városának is elő­nyére fog szolgálni. Miután a városok kon­gresszusának egyik kiemelkedő célja az, hogy a polgárságot közelebb hozza a köz­igazgatási élethez. Az érdekes beadványt a következőkben közöljük: Szeged eáros tek, közönségének! F. évi május 17. és 18. napjain Budapesten tartott egyetemes gyűlésünkön a /törvény­hatósági városok polgármestereinek év.i orsz. értekezlete és a rendezett tanácsú városok polgármestereinek orsz. egyesülete a ma­gyar városok orsz. kongresszusával egyesül­vén, a jövőben ez a szervezet, mint most már az összes magyar városok egyedüli, közös és állandó szervezete van hivatva arra, (hogy ennek segélyével a magyar városok érdekeinek a megvédésében eredményesen munkálkodjanak, a várostudományt íejlesz­szék és e tudomány eredményeit, valamint a gyakorlati tapasztalatokat a városok ja­vára értékesítsék. A VÁROSI BOLGÁRSÁG SZEREPE A kongresszus e célból a városok fejlő­dése s jogainak megvédése érdekében refor­mokat, mozgalmakat kezdeményez és ilye­neket támogat, figyelemmel kiséri és tanul­mányozza a városok közéletét és fejlődését érintő minden ügyet, különösen pedig a vá­rosi intézmények fejlesztésére vonatkozó újí­tásokat célszerű felhasználás és okulás cél­jából megismerteti, szakkérdések megvitatá­sával, szakmunkák kiadásának elősegitésé­vel és terjesztésével a városok közigazgatá­sának színvonalát fokozatosan emeli, város­irodalmi müvek kiadását elősegíti és pályá­zatokat tüz ki, tanulmányutakat és város­kiállitásokat rendez. Miután azonban e programot ugy való­síthatjuk meg, (ha szervezetünknek nem­csak a városok gyűléseiben, de az országos politikában is súlya lesz, ennélfogva szük­séges hogy necsak a polgármestereket, a vá­rosi tisztviselőket egyesítsük, hanem, műkö­dési körünkbe bevonjuk a városi polgársá­got is. Arra törekszünk tehát, hogy íejlesz­szük az összhangot a város tisztviselői és polgársága között s biztositsuk e kettő szo­lidáris együttműködését. Arra kérjük tehát a város t. közönségét, hogy szíveskedjenek megalakítani a kon­gresszus helyi bizottságát, amely szoros érintkezést tartana fenn a központtal, amely a városi tisztviselők és a polgárság bevoná­sával ineghányná-vetné a városok egyete­mét érdeklő kérdéseket, amely közölné néze­tét a központtal, feltárná a hajait, kívánsá­gait. A KÖZPONTI IRODA öntudatra akarjuk ébreszteni a városi polgárságot, föl akarjuk világosítani a nagy, egyetemes városi érdekekről, hogy az össze­tartozásban rejlő erőket fölhasználhassuk a városok fejlődésére. E célból a városokban időnkint meetin­geket kívánunk rendezni, melyeken alkalmuk nyiljék a vezető férfiaknak, hogy egyrészt az egyes városok polgárságának a fölfogá­sával, gondolkozásával megismerkedhesse­nek, másrészt pedig föltárhassák a legak­tuálisabb és legfontosabb városi kérdéseket a tudomány tiszta világításában. A kongresszus ügyének vezetésére Bu­dapesten (Király Pál-utca 9. sz. alatt) köz­ponti. irodát tartunk fenn. A központi iroda, amelynek egyik főfeladata a városi kiadvá­nyok és a városi igazgatásra vonatkozó ada­tok gyűjtése, a városok közt való közvetí­tés és végül a városok felvilágosítása és tá­jékoztatása, csak ugy felelhet meg rendelte­tésének, ha a városok a központ megkeresé­sét kellően honorálják. Miután azonban a polgármester urak a város számtalan ügyes­bajos dolgaival annyira tul vannak terhelve, hogy nem is kívánható az, hogy személyé­ben ellenőrizzék a központ megkereséseinek az elintézését, vagy a városi kiadványok el­küldését, de mert a központ is csak ugy ve­het tudomást a fontosabb városi közigazga­tási mozzanatokról, ha arról a városokból idejekorán értesitik, ennélfogva szervezési szabályzatunkba iktatjuk a kongresszusi tu­dósítók intézményét. Arra kérjük tehát a város tek. közön­ségét, hogy a polgármester ur által javas­latban hozandó egyik városi tisztviselőt „kon gresszusi tudósitó"-nak kijelölni szívesked­jék, kötelességgé tevén az illetőnek, hogy •központi irodánkat minden fontosabb városi közigazgatási eseményről nyomban és hűen tudósítsa, továbbá az összes városi hivata­los kiadmányokat (szabályrendeletek, pol­gármesteri jelentések, költségvetések stb.) a központnak megküldje. A megküldött ki­adványok a szükséghez képest a központ­ban földolgoztatnak. A TISZTVISELŐK UTAZGATÁSA Városaink közigazgatási életében nap­ról-napra szaporodnak azok az ügyek, ame­lyek végső fokú elbírálás végett a Buda­pesten székelő központi főhatóságok elé ter­jesztettnek, amely ügyekben ez elintézés kö­rül felmerülő akadályok megismerése a ne­tán szükséges információk megadása a vá­rosok vezetőinek gyakori személyes megjele nését teszi szükségessé. E fáradtságos és költséges felutazások kai különösen a távolabb fekvő kisebb vá­rosokat .és azok vezetőit megkímélni akar ván, a központi iroda feladatát célszerűnek mutatkozott még oly irányban is kiterjesz teni, hogy a központ a városok megkeresésé re a városok érdekéhen a köponti főhatósá­goknál eljárjon, az ügyek mikénti állásáról felvilágosítást, az elintézés esetleges akadá­lyáról értesítést adjon, a szükséghez képest és a lehetőség szerint az ügy elintézését szor­galmazza és egyáltalán a városok közérdekű ügyeiben tájékoztatást nyújtson. Központi irodánkat minél inkább a gyakorlati város­igazgatás szolgálatába állítandó, az u. n. körkérdések meghonosításáról is kívánunk gondoskodni. Ez arra szolgál, liogy egyes kérdéseket, amelyek a városigazgatás folya­mán felmerülnek, a „Városok lúpjá"-ban kö­zöljük, valamint az arra adandó választ is ott tesszük közé, liogy igy egyes kérdések mai állásáról a városok felvilágosítást nyer­hessenek. Fenyegetik a hatalmak Törökországot. Parisból jelentik: A Temps jelenti Pétervár­várról: Az orosz kormány figyelmeztette a portát, hogy gondoskodjék Törökország min­den részében az idegenek személy- és va­gyonbiztonságáról. Oroszország fölhívta a többi nagyhatalmakat, hogy csatlakozzanak ehez a lépéshez. Más hatalmak is tudatták a portával, hogy az európai beavatkozási csak ugy kerülheti el, ha a hatalmak taná­csait megfogadja. Oroszország a balkáni ál­lamokat is megintette, hogy harci tüntetéseik­kel a nagyhatalmak akcióját ne zavarják. — Konstantinápolyból jelentik: Komoly, mind nagyobb veszedelmeket jelentő háborús hi­rekkel van tele a levegő. Krétai jelentések szerint a törököknek sikerült Szamos szige­tén 600 katona tpartra szállitaniok. További 800 török katonát még ezután fognak partra szállítani. Az üszkiibi váli jelentése szerint egy bárkát, melyben török katonák voltak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom