Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-10 / 24. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁQ 1912. sz eptember 10. Ferenc Ferdinánd harmad izben is megszóli totta az olasz attasét és hosszasan beszélgetett vela Hét óra volt, Fábry Sándor jelentette a fwiségnek, hogy a vonat indulásra kész és ő nyomban tisztelgett és a kosijába szállt. Az előtte levő kocsiba szállt Hervay alispán, aki német nyelven a következő meghívót kapta: „Legfelsőbb meghagyásból van szerencsém értesíteni Nagyságodat, hogy Ö Császári és Királyi Fensége meghívása folytán szíveskedjék a folyó hó 9-én Mezőhegyesen a katonai vendégszálláson tartandó ebéden részt venni és e célból szíveskedjék a Makóról induló udvari különvonatra beszállani. Dr. Bardolff, vezérkari ezredes, a trónörökös kabinetirodájának főnöke. A vonat lassan megindult, az attasék és tisztek tisztelegtek, a közönség éljenzett és Ferenc Ferdinánd a kupé ablakából liajlangva viszonozta az üdvözléseket. (Mezőhegyesen.) Negyedkilenckor érkezett be a mezőbegyesi állomásra a trónörökös vonata. Előtte • érkezett meg persze a vendégvonat. Ferenc Ferdinánd vonatáról nyomban a megállás után előbb az Arad-csanádi diszmagyaros igazgató, majd Marx Károly ugrottak le. A királyi díszsátor előtt már az első különvonat érkezése után elhelyezkedtek a trónörökös fogadására. A sátor főbejáratánál a főhercegek, a miniszterek és Schemua Balázs vezérkari főnök foglaltak helyet, két oldalt tábornokok, a vezérkari tisztek, az állomásépület felé eső oldalról a díszszázad, amely mellet Podmaniczky Béla báró alezredes méneskari parancsnok várakozott s ő tette meg az első jelentést a trónörökösnek. A fogadtatáson a katonai uniformisok csillogó tömegében bárom díszmagyar büszkélkedett: Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszteré, Jankovich Lőrinc mezőbegyesi jószágigazgatóé és Petrovics Mihály főszolgabíróé. A fogadtatás után a trónörökös szállására hajtatott egy pompás mezőbegyesi négyesfogaton és délben már megjelent a nagyszerű hadiszinjátékon. (A gyakorlatok színhelyén.) A mezőbegyesi királygyakorlatoktól rendkivül sokat vár a hadvezetőség. Hogy ezek a várakozások mennyiben teljesednek, arrél informálni fogja az országot az a hadparancs, amelyet a lefuvás után a trónörökös kibocsájt, és azok a nyugdíjazások, amelyek a vezérkarban jönni fognak. A munka lázasan tart a Tisza-partján egész a Marosig és a Maros partján bosszú vonalon. A szomszédos Szőreghen még kevéssé látszik a próbaháború, Deszken már tömérdek katona tanyázik és innen a községekben, az országutakon egész csanádmegyében a próbaháború katonáival találkozhatunk. Általánosságban a gyakorlat az idén is azok szerint az elvek szerint megy végbe, mint a tavalyi. E szerint a parancsnokok a legteljesebb szabadságot élvezik. A szabad kéz elve azt jelenti, bogy a csapatok eredményéért és tapasztalt munkaképességéért teljesen a parancsnok felelős. A tavalyi tapasztalatok alapján a hadügyminisztérium egy külön rendeletben meghagyta, bogy az idén a csapatoknak, a parancsnokok személyes felelőssége mellett, a Icvértélijra való berukkolástól az ujabb menetelésig legalább hat órai pihenő adandó. Ez a rendelkezés teljesen a trónörökösnek köszönhető, aki tavaly különösen kifogásolta a csapatok elcsigázását. A gyakorlatot Ferenc Ferdinánd trónörökös vezeti. Főparancsnokok: Schődler Ferenc gyalogsági tábornok, hadseregfelügyelő és kövesházai Köves Ármin, gyalogsági tábornok. (A trónörökös ebédje.) Mezőhegyesről jelentik: Ferenc Ferdinánd trónörökös mezőhegyesi szállásán ebédet adott, amelyen résztvettek: Serényi Béla gróf földművelésügyi miniszter, Glattfelder Gyula dr csanádi püspök, Marx János állainvasuti elnökigazgató, Fábry Sándor az Acsev igazgatója, Hervay István esauádmegyei alispán, Darányi Albert jószágigazgató, Jankovics Lőrinc jószágigazgató és Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró. (Ferenc Ferdinánd Makón.) Makóról jelentik: Ferenc Ferdinánd délután három órakor automobilon Mezőhegyesről Makóra érkezett. A város utcáin óriási lelkesedéssel üdvözölték a trónörököst. Ferenc Ferdinánd megszemlélte a csapatokat. A katonaság akcióját nagyon megnehezíti a folytonos esőzés. A Maros magáradt. Az északi sereg parancsnoka délben azt a hirt kapta, bogy a déli sereg kiszombor közelében, San Marco herceg uradalma mellett kísérli meg az átkelést a Maroson. Erre a birre Makóról két század huszárság ment Kiszomborba, addig is, amig a gyalogság megérkezik, bogy az átkelést megakadályozzák. Ferenc Ferdinánd trónörökös délután négy órakon Kiszomborba utazott, bogy a tervezett átkelés kifejlődő ütközetet végignézze. Makóról jelentik a Magyar Távirati Irodának: A manőver még alig kezdődött meg, már is vannak áldozatok. Tegnap este Magyarpécskánál, hídépítés közben a déli csapatnak egy utászkapitánya és két utásza a Marosba fult. Lemondott a szerb kormány. Begrádból jelentik : Tegnap délután miniszter tanácsot tartott a szerb kormány, amelyen izgalmas tanácskozás után elhatározták, hogy az egész kabinet lemond. A miniszterelnök még az est folyamán kihallgatásra jelent meg Péter király előtt s átnyújtotta lemondási kérelmét. A király eddig nem közölte döntését. A katolikus autonómia. Mint a Politikai Értesítő Jelenti, a kultuszminisztérium már teljesen elkészült a katolikus autonómiáról szóló törvényjavaslattal és Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter e nagyfontosságú törvényjavaslatot a Ház legközelebbi ülései egyikén fogja beterjeszteni. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: KEDDEN: Leányvásár, operett. SZERDÁN: Csókszanatórium, operett CSÜTÖRTÖKÖN: May érék, bohózat. (Bemutató.) PÉNTEKEN: Mayerék, bohózat. SZOMBATON: A kis dobos, operett. (Bemutató. VASÁRNAP: A kis dobos, operett. Bernáth Margit levele. Kaptuk a következő levelet és itt adjuk is: a művészet és igazság becsülésével, minden kommentár nélkül. Igen tisztelt szekesztőség! Nem mulaszthatom el azt a kedves kötelességemet, hogy Önöknek irántam tanúsított jóindulatukért hálás köszönetet mondjak most, mikor imádott színházamtól megváltam. Pár szóval kivánom becses tudomásukra hozni, miszerint az a tény vitt erre a lépésre, hogy én itt nem részesültem kellő méltánylásban a direkció részéről, dacára annak, hogy mindig megálltam a helyemet a rám bizott szerepekben. Csak pár szerepben, mert alig játszottam egész évben számot tevőt, az én ambíciómmal megfelelően s szorgalmam és — azt hiszem, — jogos kívánalmaimhoz mérten. Elismerés és tetszés volt pedig szerepléseim követője, elégedetten mondhatom, minden részről egyaránt, első sorban a sajtó és a közönség részéről is. Csak ott nem, ahol — mintegy otthonomtól, — a színháztól, az én kedves direktoromtól várhattam volna olyan irányban, hogy minél több alkalmat adott a tovább haladásra, — nekem is ugy, mint másoknak. Foglalkoztak volna velem is ugy, mint megérdemlem. Mert érzem, tudom, hogy minden uj szereppel erősödtem és biztosabbnak éreztem a lábaim alatt a forró deszkákat. Es most, mikor már ennyire haladtam, — még mindig ott voltam, mint ahol a kezdetnél, lógtam pár szavas szerepekkel, drámákban, prózai darabokban. Ez annyira elkeserített, hogy arra kértem Almássy direktor urat: ha igy szándékozik gondoskodni tólam a jövőben is és másként nem lehet, akkor inkább bontsa föl a még két évre szóló szerződésemet, mert nem vagyok hajlandó tovább is igy szégyenkezni. A felelet a fölbontás volt. A legegyszerűbben elvoltam intézve, pedig értékes énekesnőnek tartanak mindenütt. Az ambíciómnak ez volt a jutalma. Másnak, mindenkinek sikerül csak nekem nem, éppen ma, mikor csak kinevezett énekesnők vannak fölös számmal. Későbben kértem a direktor urat, hogy hallgasson meg és szegődtessen vissza. Mindenféle körülményeimet előadtam, de nem nyertem meghallgatást, azzal a megokolással, hogy bevan már mással töltve a helyem, tehát — nem lehet! Most kérem Önöket, hogy ezek szerint mondjanak rólam Ítéletet és ne tartsanak léhának eme tettemért, mert éppen a komoly munkavágy tetette velem a legjobb, a legnemesebb szándékkal és azzal az óhajjal, hogy az irántam való várakozásnak minél előbb és minél jobban megfeleljek. Nem mondok azért bucsut a művészetnek, sőt az én kedves szegedi színházamnak és itt senkinek, mert hiszen remélem, hogy lesz még alkalmam az Önök jóindulatával itt tovább is játszani. Mindenesetre — a megpróbáltatás után is — tanulok szorgalmasan és mindig azt a szerepet is ami nékem való; nem fogok elmaradni, de haladni akarok. Most a Bohémek-hó\ Mimit és a Bűvös vadász-ból Agathet tanulom. Tétlenül nem tudok élni és a sok szabad időmet masamód üzletben fogom tölteni, szorgalmas tanulással, mert van hozzá ügyes-