Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-06 / 21. szám

1912. szeptember 8. DÉLMAQYARORSZÁQ 13 Politikai hirek. (Magyarország a válaszúton. — Az ellenzék és Lukács. — A bölcs program. — Berchtold eszméje.) (Saját tudósítónktól.) A bécsi Reichspost tegnapi számában — mint jelentettük — Magyarország a válaszúton cimmel állítólag egy magyar államférfiú tollából cikkelyt közölt, a melynek — mint a lap megjegyezte — nem minden részével ért egyet. Ma vezető helyen kiegésziti a Reichspost a tegnapi cikket és a többi között ezt irja: Nem akarja a kormány megérteni, hogy a dolgok jelenlegi állásáért nem egyedül a Justh-pártot kell felelőssé tenni? Meg kell. hogy kérdezzük Lnkács László miniszterelnöktől, vájjon még ma is azt a fölfogást vallja a magáénak a választójogi reform kérdésében, amelyet a Héderváry-kabinet előtt képviselt, és amelynek pénzügyminiszter korában a képviselőházban ünnepiesen kifejezést is adott? Az utóbbi időben több jelenség azt a látszatot keltette, mintha Lukács miniszterelnök a választójog kérdésében eredetileg elfoglalt álláspontjától letért volna. Lehet, hogy a körülmények hatása alatt, saját akarata ellenére és erős, a választójogi reformért küzdő szövetségestársak hiánya következtében cselekedett igy. Ha Justh Gyula és pártja jelenlegi álbarátaikkal szakítanak és visszatérnek előbbi álláspontjukra, akkor Lukács Lászlónak is meg kell. hajolnia az uj helyzet hatalomszava előtt. A választójogi reform útban van, — igy zárja a lap cikkét — s aki hive a választójogi reformnak, az vele kell, hogy haladjon. A Fremdenblatt ma reggeli számában vezércikkben foglalkozik Tisza István gróf tegnapi nyilatkozatával és annak a véleményének ad kifejezést, hogy a munkapárt Tisza István grófnak a miniszterelnök távozására vonatkozó kijelentései után nem fogja teljesíteni az ellenzéknek azt a követelését, hogy Lukács László hagyja el helyét. Az Echo de Paris irja: A külügyminisztériumban szigorúan titkolják a Berchtold gróf eszméjével kapcsolatos magyarázatokat, de mi ugy tudjuk, hogy Berchtold gróf programját igen bölcsnek tartják és igen barátságosan és kedvező diszpozícióval vizsgálják. A francia kormány kétségkívül a jövő hét folyamán fogja átadni válaszát az osztrák és magyar ügyvivőnek. A Times pétervári értesülése szerint Szaszonov a moszkvai jubiláris ünnepségekről való hazaérkezése után fog Berchtold gróf javaslatára részletes választ adni. Budapestről jelenti még tudósítónk : Tisza István nyilatkozatáról megállapíthatjuk, hogy nemcsak politikai körökben, de általán az egész országban a legjobb benyomást tette. Mindenki ugy érzi, hogy a Lukács-kormány és a parlament csak azon az uton haladhat ezután, amire végre rátért. Általában békés a hangulat és minden jel szerint az ellenzék meggondolja, haladhat-e azon az uton melyet a bosszúállás napjain elhatározott, vagy pedig visszatér hagyományos föladatára? Fővárosi tudósítónk még a ezeket telefonálja : Igazán őszinte békülékeny szellem szállta meg a kormányt és a munkapártot. Ez a fordulat azonban csak a kevésbé beavatottakat lepheti meg, mert akik a nyári politika leple mögé bekukkantottak, a miniszterelnök és a házelnök legutóbbi nyilatkozatát szinte matematikai pontossággal tudták kiszámi! tani. Lukács László az abaujszántói népgyűlés határozatába kapcsolja bele a békés kibontakozást. Bárczay Ferenc munkapárti képviselő ugyanis hozzájárult ahoz a javaslathoz hogy a képviselők jogait és kötelességeit törvénybe kell szabályozni és a királyi eskü oltalma alá helyezni. Ez annyit jelent, hogy az elnöki önkénnyel szemben maga a törvény sőt a királyi eskü nyújtson védelmet a képviselőknek. Lukács ezt a népgyűlési határozatot elfogadta s ezzel az abaujszántói ellenzék akarata a többség, az egész parlament akarata lett. Ilyen kariért se csinált még népgyűlési határozat ! De tovább is van. Lukács hajlandó a házszabályokat pártközi tanácskozás utján részletes tárgyalás alá venni. A kormány egyik félhivatalosa ma azt jelenti, hogy jelentős lökést adott a kormány a normális parlamenti helyzet létrehozására irányuló törekvésének. De ugyanekkor hangoztatja, hogy lehetetlen föltételeket nem fogad el a többség és minden terrorisztikus kísérletei visszautasít. Ami természetes is. Az ügyész büne. — Megölt egy asszonyt. — Berlin, szept. 5. (Saját tudósítónktól.) Newyorkból egy odaköltözött magyar nő rendkivül szenzációs és bánös eltűnését jelentik. A newyersei-i osztrák és magyar konzul röviddel ezelőtt a newyorki rendőrséghez fordult és bejelentette neki Mencsik Róza, magyar alattvaló eltűnését. Mencrik Róza 1895-ben érkezett Newyorkba és 1902-uen házasságot kötött itt egy Szabó nevű áliilólagos gróffal. Mencsik Róza és férje, akik mindketten vagyontalanok voltak, az esztendők folyamán tekintélyes vagyonra tettek szert. Röviddel ezelőtt az asszony megismerkedett Burton Hibson ügyésszel, akinek a tanácsára végrendelkezett s végrendeletében vagyonuknak ráeső részét anyjára testálta. Az asszony julius hónapban Burton Hibsonnal csónakkirándulásra ment. A kiránduláson a csónak léket kapott és elsülyedt, de mind a kettőt megmentették. Két hét múlva újra csónakkirándulásra mentek, a csónakkal újra szerencsétlenség történt. Hibson megmenekült, az asszony azonban a folyóba fulladt. A bank, amelyben az asszony a vagyonát elhelyezte, a Hibson ügyész által fölmutatott végrendeletre kifizette a tekintélyes összeget. Az ügyész már tiz esztendeje házas és több gyermek atyja. A rendőrség a nyomozás eddigi adatai alapján kétségtelennek tartja, hogy bűntettről van szó s az asszonyt az ügyész emésztette el, hogy pénzét megkaparintsa. A N. W. Tagblatt arról értesül, hogy a szerencsétlenül járt Mencsik Róza nem magyar, hanem csehországi, rendkivül szép és intelligens nő volt. Küszöbön a béke! Berlinből jelentik : A Tagliche Rundschau Svájcból kapott értesülése szerint a béke Törökország és Olaszország között közvetlenül küszöbön áll. A Svájcban tárgyaló megbízottak már teljesen megállapodtak a feltételekre nézve és csupán az egyezség megpecsételése van hátra. A békeaktákkal kapcsolatban konstantinápolyi illetékes körök nyomatékosan megcáfolják olasz lapoknak azt a hirét, mintha a porta önként lemondott volna Tripolisz és Kirenkika szuverénitásáról. Föllázadt egy orosz hajóhad. A „Daily Cronicle" azt a hirt jelenti Szebasztopolból, hogy a fekete-tengeri orosz hajóhad föllázadt és bombázta Szebasztopolt. A bombázás a városban nagy kárt tett. A föllázadt hajóhad egyik cirkálója már előbb egy bulgáriai kikötőbe menekült és a legénysége ott kiszállott. Huszártisztből henteslegény. (Saját Tudósítónktól.) Délceg huszártiszt volt valamikor Stolnicky Aladár, aki egy szép napon örökre levetette fényes uniformisát, sutba vagta aranyos kardbojtját szép tiszta vászonkötényt vett föl és hentes lett, Ez idő szerint Schmiedl Dániel kolbászárugyárában működik. Egy ujságiró felketeste az exhuszártisztet a gyárnak nevezett kis józsefvárosi házban, de várnia kellett rá, szalámi elszámolásra ment. Egyelőre a főnökné tartotta szóval. — Mikor hozzánk jött — mondja — nem vettem komolyan. Azt hittem az ilyen embernek gondja nincs a munkán, talán nem is igen ért a mesterséghez. De csalódtam. Soha ilyen komoly, ilyen hűséges és ilyen szakavatott alkalmazottunk nem volt még. Attól féltem, nem konveniál majd neki ez a mégis csak durva, zsiros foglalkozás, no meg arra voltam kíváncsi, hogyan érzi magát társai között . . . Hát kérem, nem tűr az meg semmiféle megkülönböztetést, azt mondja, olyan hentes ő éppen, mint a többi. Csak Aladárnak szólittatja magát. Kollégái nagyon szeretik, de nagy a respektusa is . . . Bizony hajnali félnégykor kel, s ő is felveszi a fapapucsot, zsiros nadrágot . . . Sokszor kimegy a vágóhidra is vágni. Most a csarnokba ment, mindjárt itthon lesz... Már jött is. A veranda ajtóban megjelent egy erőteljes, délceg tartású férfi, a főnökné bemutatja. Egyszerűen van öltözve, de ha nem is tudnák előre, hogy kicsoda, eltalálnánk. Megkérdeztük, nem sajnálja-e a multat, nem unta-e meg a mesterségét? — Éppenséggel nem, — feleli — nagyon szeretem a pályámat. Sokat jártam külföldön és rájöttem, hogy csak nálunk, Magyarországon előítéletesek az emberek az iparral szemben. Künn rengeteg nagy intelligenciájú ember űz ipart és sokan éppen a hentesmesterséget választják. Csak nálunk szörnyülködnek az emberek, amikor uri ember rászánja magát az ilyen lépésre. Én egy cseppet sem tartottam szégyenletesnek. Katonapályán adósságot adósságra halmozni, gazdag pártit lesni, vagy lateiner pályán rémesen küzdeni, talán ez a helyesebb. Nagyon szeretem a mesterségemet és éppen azért választottam a hentességet, mert úttörő akartam lenni. Az ur mindenütt ur marad s ha itt komolyan kell dolgozni, de van legalább eredmény. Most felpattant székéről és kiszólt a legényeknek : — Mennyi frankfurtit, bécsit és párisit vittek el?! Ugrás közben felcsuzott a nadrágja és az amerikai félcipő felett fekete flórharisnyás, henteseknél bizony szokatlan boka tűnt elő . . . Aztán folytatja, kérdésükre elmondja, szemben a mende-mondákkal, mi indította tulajdonképen arra, amit tett. Ezt felelte: — Hát egyszerűen a lelkiismeretem. Három fivérem van, egyik mérnök, másik hivatalnok, a harmadik pedig fogalmazó. Megélnek rendesen és nem szorulnak szüleim támogatására. Sőt! Nekem pedig a nyomorúságos katonapályán bizony igénybe kellett venni a szüleim támogatását is s ez roppant bántotta az önérzetemet. Láttam, hogy fivéreim bizony a lateiner pályájukon nem tudnak vagyont szerezni, azért választottam az ipart. Csakis ez indított a cserére és nem az anyagi tönk, az eladósodás. És olyan biztosnak érzem magamat a dolgomban, hogy egyszer majd önállósítom is magamat. Eleinte sok összeütközésbe keveredtem a csere miatt, de sokkal függetlenebb és szabadabb gondolkozású vagyok, semhogy törődnék vele . . . Tisztességesen s legfőképp magamnak akarok élni, előbbi ismerőseimmel sza-