Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-06 / 21. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁQ 1912. sz eptember 10. hogy az ellenzékre okvetlenül szükség van a parlamentben. Ennélfogva én azt hiszem, a kérdést nem igy kell föltenni, hanem másképpen kell formulázni és ez az volna, t. uraim, hogy melyek azok a föltételek, amelyeknek bekövetkezése esetén a kisebbség abba a hely­zetbe juthat, hogy résztvehessen normális mó­don az otszág ügyeinek tárgyalásában. (Hall­juk ! Halljuk!) A kérdés ilyetén feltétele nem foglal magában semmiféle sértő élt az ellenzékkel szemben. De fölteheti ezt a kér­dést igy a többség is, amely mindig elis merte az ellenzéknek fontosságát, elismerte azt, hogy vannak a kisebbségnek jogai, bogy ezeket a jogokat biztosiiani kell és nem célszerű és nem helyes ezen jogok bizto­sítását az ellenzék nélkül, az ellenzék kizárá­sával eszközölni (Halljuk! Halljuk !) . . . ... Mi is, t. uraim, a magunk részéről — és azt hiszem, ezt a többség novében is kijelenthetem — abszolúte nem fogjuk útját állani a kibontakozásnak, sőt ameny­nyiben tehetjük, minden erőnkkel rajta le­szünk, hogy ez a kibontakozás sikerüljön. (He­lyeslés.) Bármikép alakuljon is a dolog, egy szempontot érintetlenül és sértetlenül fenn kell tartanunk és ez egy, a Ház munkaké­pességének biztosítása: ez egy olyan pont, melyet mozgatni, vagy amelyen változtatni nem engedhetünk. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és taps.) Minden kibontakozási módnak olyannak kell lenni, amely össze­egyeztethető legyen azzal, hogy a Ház munkaképessége minden körülmények kö­zött jövőre is biztosittassék." Ez idézetek igazolják, hogy a most fölvetett kibontakozási eszmék a miniszter- ^ elnök beszámolójában is bennfoglaltak. í Bizonyság ezek arra, hogy a „harcias- j nak" mondott nagyenyedi beszéd már j megjelölte a kibontakozás lehetőségének ' útjait. Most, hogy az ellenzéki részről hasonló gondolatot vetnek fel, Lukács László miniszterelnök habozás nélkül fejezi ki ország-világ előtt helyeslését és készségét arra, hogy a normális parla­menti tárgyalást biztositó „kibontakozás" ez alapon kerestessék. A politikai aréna szertefolyó vitái és megnyilatkozásai között ez a mai nyi­latkozat, a kormány felelős fejének s egyben a parlamenti többség felelős irá­nyitójának nyilatkozata az első illetékes szó, mely a kibontakozásnak konkrét alapjait jelöli meg. Hétfőn érkezik Szegedre a trónörökös. (Mezőhegyes a próbaháború előtt. — Nehéz a ma­nőver-telep. — Felvonuló ellenséges hadosztályok. (Saját tudósítónktól.) Harminc pár ökör­rel, nagy, butorszállitó-kocsihoz hasonló alkot­mányokat vontattak be ma délelőtt a mezőhe­gyesi főhadiszállásra. A gigászi ládákban a hadsereg aeroplánjai húzódtak meg a rendü­letlenül patakzó eső elől: a légiflotta tizen­nyolc repülőgépe érkezett meg vonaton Mező­hegyesre, ahol a már korábban elkészített ide­iglenes hangárokban helyezték el a gépeket. A katonai repülőgép osztályparancsnoka, Uzelac alezredes, aki délben érkezett meg az Acsev. gyorsvonatján, már a rendbeszedett, hangár­jaikban álló hadirepülőgépek felett tarthatott szemlét. Az alezredes kíséretében volt Blaschke főhadnagy is. A hires katonatiszt-pilóta, akinek házassági óvadékát tudvalevőleg a király egé­szítette ki magánpénztárából, Szeged felől ér­kezett vonaton, mig Uzelac alezredes tegnap reggel háromnegyed hatkor repülőgépen indult Mezőhegyesre a bécsújhelyi katonai repülőtér­ről. Az alezredes Etrich-monoplánján akadály­valóban sok okot adtak rája. Minthogy a templomon kivül egyéb nem érdekli őket, a legjobb esetben közömbösen állnak szemben a férfiak kulturinuukájával és nem fogják föl an­nak a jelentőségét. Az ő férfiúi önszeretete meg volt sértve, gyakorlott agitátori híre a leánnyal való összeüt­közéssel csorbát szenvedett. Haragos, dühös lett és többször sikerrel támadta meg. A leány ugyanilyen pénzzel fizetett és kényszeritette, miután akarata ellenére fölkeltette a figyelmét, hogy különös gonddal készüljön az egyletének előadásaira. Mindamellett, ha a szégyenletes jelenről, az elnyomásáról, testének és lelkének megnyo­moritásáról beszélt, ha a jövő élet képeit vá­zolta a hallgatói előtt, amikor az ember kivül­belü! szabad lesz, állandóan látta, hogy az arc teljesen átváltozik. Szavait figyelte az erőteljes okos nő haragjával, aki ismeri ez élet terheit és a gyermek kívánságával, hogy egy szép mesét hall, amely visszhangra talált az ő szin­tén fönséges és bonyolult lelkében. Ez fölébresztette benne a győzelem elő­érzeiét az erős ellenség fölött, aki kitűnő társ, a jövőnek bátor harcosa lehetne. Közel egy esztendeig tartott ez a páros küzdelem, anélkül, hogy egyikük is érezte volna a vágyat, hogy a másikhoz közeledjen és a harcot szemtől-szembe folytassa, amig végre a férfi állott elő: — Kisasszony, maga az én állandó ellen­zékem. Nem gondolja, hogy az ügy érdeké­ben jobb volna, ha egymást közelebbről meg­ismernénk? A nő szívesen beleegyezett és úgyszólván az első szavak után már kitört a harc közöt­tük. A leány a legnagyobb elszántsággal védel­mezte az egyházat, mint az egyedüli men­helyet, ahol a fáradt, meggyötört ember lel­kileg kipihenhetné magát és ahol mindnyájan, függetlenül a külsejüktől, a Madonna arca előtt egyformán értékes és egyformán nyomo­rult lenne. A férfi erre azt felelte, hogy az embereknek nem pihenni, hanem küzdeni kell, hogy a polgári egyenlőség, az anyagi javak egyenlősége nélkül elképzelhetetlen és hogy a Madonna mögé húzódnak mindazok, akiknek érdeke, hogy az emberek az ő buta­ságukban és tudatlanságukban megmarad­janak. Ezek a fejtegetések töltötték be azóta egész életüket. Minden összejövetelnél foly­tatták ezt a végnélküli, szenvedélyes vitát és mindennap világosabban látszott nézeteik­nek rideg kiengesztelhetetlensége. A férfi számára az élet harc volt a tudás kiterjedésére, a természeti erők le­győzésére, harc a természet rejtélyes erőinek az ember akarata alá való leigázására. Minden embernek egyformán kell, hogy föl legyen fegyverkezve erre a harcra, amelynek vég­célja a szabadság és az ész diadala annak az egyetlen, leghatalmasabb erőnek a győ­zelme, amely az egész világegyetemben tudatosan működik. A nő számára ellen­ben az élet az embernek lassú, gyötrelmes áldozásából állott, az észnek azon titokza­tos akarat alá való rendeléséből, amelynek törvényeit és célját csak a papok ismerik. — Megütközve kérdezte a férfi tőle: — Minek látogatja előadásaimat? Mit vár maga a szociálizmustól ? — Tudom — válaszolta a lány szomorúan —, hogy vétkeztem és ellentmondok önma­gamnak. De olyan szép hallgatni önt és minden ember általános boldogságának a lehetőségről álmodozni. talanul eljutott Szentkutig. A Félegyháza szom­szédságában levő községnél motordefektus érte a monoplánt, de a jeles hadi pilótának sikerült simán leereszkednie. A repülőgép biztonságba helyezése után, Uzelac alezredes vonaton teg­nap este Szegedre, onnan ma Aradra és Arad­ról Mezőhegyesre utazott, ahol átvette a repü­lőgéposztály parancsnokságát. A hadipilótákon kivül ma érkeztek Mező­hegyesre a dragonyosok is, akik helyőrségi szolgálatot fognak teljesíteni a hadgyakorlat tartama alatt a főhadiszálláson. A főhadiszállás vendégeinek lakásai nagy­részt teljesen elkészültek és igy készen áll a trónörökös lakásának berendezése. Ferenc Ferdi­nánd részére Mezőhegyes és Bécs között külön telefonvonalat szereltek föl. A trónörökös tele­fonvonalát még ezen a héten hivatalosan ki­próbálják. Nagy előkészületeket tesz a mezőhegyesi próbaháborus-napokra a posta is. A gyakorla­tozó csapatok és katonai személyiségek részére a postai küldeményeket a már működésben levő mezőhegyesi katonai postahivatal továbbítja és kezeli, de ezenkívül is olyan nagy postai forgalomra számítanak Mezőhegyesen, hogy a meglevő kincstári postahivatalon kivül még állami postahivatalt is rendeztek be. összesen tehát három postahivatal fog működni a gyakor­latok napjaiban Mezőhegyesen. * Amint mai számunkban már megírtuk, a főhadiszálláson szeptember hatodikán kezdődik meg igazában a katonai uralom. Ma még a végső készülődések, igazitások, felülvizsgálatok folytak, hanem pénteken reggel már az a szi­gorú rend és kaszárnyai, inkább tábori fegye­lem lép életbe, amelyet katonai és közigazga­tási hatóságok közösen tartanak fönnn mind­addig, amig a trónörökös a kiráiygyakorlatok lefuvása után el nem hagyja Mezőhegyest. Szeptember hatodikán érkezik Mező­hegyesre Szabó László belügyminiszteri taná­csos titkárjával, Mattyasovszky Györgygyei, hogy a rendfentartásra személyesen felügyeljen. Ugyanezen a napon jön Szegedről a főhadi­szállást a vezényelt nagy csendőri különítmény felett parancsnokoló Szűcs Mihály csendőralez­redes is. Nevezetteknek és Petrovits Mihály battonyai főszolgabírónak husz budapesti de­tektiv és százhúsz csendőr áll rendelkezésükre Mezőhegyesen. A mezőhegyesi helyőrséget al­kotó katonai csapatok felett pedig Greschitzky alezredes a manővervendég-szállás parancsnoka diszponál. A rendfentartás körül különösebb intézke­déseket tesznek mindjárt aznap délután, mert ekkor jön meg a délután fél háromkor érkező négy kocsiból álló különvonattal, amint ezt legutóbb megírtuk, a vezérkari főnök : Schemua Balázs altábornagy. Schemuát Petrovics Mi­hály főszolgabiró fogadja a mezőhegyesi állo­máson. Fogadására megjelennek a már Mező­hegyesen időző törzstisztek is. Schemua Ara­don keresztül utazik Mezőhegyesre. * Vasárnap reggel hat órakor a rendes buda­pesti személyvonattal Aradra érkezik Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, akit Aradról a földmivelésügyi kormány automobilján folytatja útját- Mezőhegyesre, ahol másnap részt vesz a trónörökös fogadtatásán. A trónörökös, valamint Frigyes és Lipót Szalvátor főhercegek uti programjának részié • teit éppen ma közöltük. A trónörökös Szeged­Mezőhegyes közti utjának végleges programját a következőkben állapították meg: Ferenc Fer­dinánd udvari különvonata vasárnap este indul Bécsből és hétfőn hajnalban ér Szegedre, ahon­nan az Acsev. vonalon folytatja útját. A makói állomáson Hervay István, Csanádmegye alis­pánja üdvözli hétfőn reggel 6 óra 36 perckor a trónörököst és ug^nitt fogadja Ferenc Fer­dinánd az idegen ál amok attaséit. Innen az­után az alispán és a katonai attasék külön vo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom