Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

1912. szeptember 167. DÉLMAGYARORSZÁG 125 kitéve az árviz veszélyének, mint eddig volt és legfeljebb esztétikai szempontból emelhetnek kifogást az eszményi nivó leszállítása ellen. Milliókat azonban nem lehet esztétikára áldozni. A gázgyár megváltásáról is megemlékeztünk már. Szmollény Nándor indítványára tárgyalások folytak a gázgyár igazgatóságával, de ezek eredményre nem vezettek. Hejyes tehát az a javaslat, amellyel ezt az iigjy.et a tanács a közgyűlés elé terjeszti. A város javára egyelőre nem lehet a gázgyár megváltásával jó üzletet csinálni, ki kell várni tehát azt az időpontot, amikor a gyár igazgatósága engedékenyebb lesz. A FOGADALMI TEMPLOM. A fogadalmi templom ügye már hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a város közigazgatási fórumait. És oly nehezen sikerül, — ezt meg kell állapitanunk minden szégyenérzet nélkül, — a fogadalom beváltása, hogy Szeged városa ezentúl bizonyára óvatosabb lesz és csak azt fogja megfogadni, hogy fogadalmat többé nem tesz. Különben ennek a régóta húzódó templom-ügynek is a szeptemberi közgyűlés van hivatva döntő fordulatot adni. A templom helye már megvan állapitva. A mostani, belvárosi Szent-Demeter templom helyére építik. Csakhogy a munkálatok megkezdése előtt egy másik fontos ügy is elintézésre vár: a telkek kisajátítása. Az ilyesmi soha nem történhetik egy kis telek spekuláció nélkül. Sőt ez már megelőzte a telek kisajátítási határozatot. Az Ipar-, Révay-, Sziv- és Somogyi-utcában előre öszszevásárolták „jó értesült" emberek a telkeket, most pedig négyszögölenként 200 korondért nem birja megvásárolni a város. Hasztalan itt minden érv. Egy templom nem fogja emelni a telek értékét, mivel sem a gazdasági, sem az ipari forgalmat nem mozditja elő. Azok az emberek, akik vasárnaponkint elmennek a fogadalmi templomba, nem fognak igyekezni a templom közelébe menni lakni, mivel semmi érdekeltség oda nem fűzi őket. A tanács egyelőre tehát nem vásárol telkeket, hanem fölhatalmazást kér a közgyűléstől, hogy ujabb alkudozásokba bocsájtkozhasson a tulajdonosokkal. Ha a tárgyalások eredményre vezetnek, vagyis reális értékben megvásárolhatók lesznek a telkek, akkor a tanács a kisajátítási kérelemmel fordul a belügyminiszterhez. A RIKKANCS-ÜGY. Szintén a szeptemberi közgyűlés elé kerül. Mai ülésén foglalkozott a tanács Kószó István dr indítványával, amelyben az áll: mondja ki a közgyűlés, hogy sajtótermékeknek házaló vagy utcai terjesztése tárgyában kiadott körrendelet végrehajtását, miután az az 1848. évi XVIII. t.-cikk sajtószabadságot biztositó intézkedéseivel ellenkezik, megtagadja s erről a belügyminisztériumot értesiti. Hát ez nem egészen igy áll. A közgyűlés nem tagadhat meg olyan körrendelet végrehajtását, amely körrendeletet nem is hozza intéztek és amelynek végrehajtása, nem az ő hatáskörébe tartozik. Somogyi Szilveszter dr főkapitánynak kell azt végrehajtani és ő nem tagadhatja meg azt, amikor a belügyminiszter törvény erejével kötelezi erre. A tanács nem foglalt ilyen nyíltan állást ebben a dologban, hanem azzal a javaslattal terjeszti az indítványt a közgyűlés elé, hogy adják ki a jogügyi bizottságnak javaslattétel végett. A CSONTGYAR ÉS A BANK-PALOTA. Pollák Zsigmond temesvári lakos csontgyárat szeretne Szegeden létesíteni. Azzal a kérelemmel fordult a városi tanácshoz, hogy a gyár céljaira két hold földet adjon mérsékelt áron, a belvárosi református temető közvetlen közelében. A tanács ma foglalkozott a kérelemmel, amelyet azonban nem talált teljesíthetőnek. A főorvos véleménye szerint ! a csont- és enyvgyárak az egészségre nézve ártalmas bűzt terjesztenek, a temető felé pedig állandóan nagy a forgalom. Tudomására hozzák a kérelmezőnek, hogy más telket vá' lasszon, amely kijebb esik a várostól és akkor kedvező javaslattal terjesztik kérelmét a közgyűlés elé. A Szegedi Gazdasági- és Iparbank tudvalevőleg a Feketesas-utcában épülőfélben lévő palotáját megvételre ajánlotta a városnak. Az ajánlatot már letárgyalta a pénzügyibizottság. mindazonáltal mielőtt az ügy a közgyűlés elé kerülne, a tanács is foglalkozott ma vele. Mivel a bank a palotára időközben önkéntes érverést hirdetett, megvárják az árverésnek eredményét és az árverésen nem kelne el a palota, akkor a pénzügyi bizottság indítványával terjesztenék az ügyet a közgyűlés elé. Számos fontos városi dolog kerül még a hétfőn kezdődő közgyűlés elé. **• •-..•:• • Hulljon le a lepel. — II. Rákóczi Ferenc szobra Szegeden. — II. Rákóczi Ferenc páncélos díszben ül a paripán. Büszkén fölvetett födetlen fejéről vállára omlonak hajfürtjei. A bronzparipa méltóságteljesen lépdel, mintha érezné, hogy fejedelmi gazda ül a nyeregben. Ez a kép tárul holnap, vasárnap délelőtt Szeged közönsége elé, ha városunk legújabb szobráról lehull a lepel. A szegedi régi piacon táborozott egykor seregével Rákóczi és itt fogja hirdetni dicsőségét a márványtalpazaton álló élethű bronzszobor. Vasárnap ünnepnapja lesz Szegednek. Már ma, szombaton este megélénkült az utca. Fáklyás zene és szinházi díszelőadás hirdette a holnapi nap jelentőségét. Az ünnepi előkészületekről a következő tudósításunk számol be: RÁKÓCZI SZEGEDI SZEREPLÉSE. Napok óta sokat vitatkoztak azon Szegeden, hogy II. Rákóczi Ferencet füzi-e valamely történelmi vonatkozás a városhoz. Sokan nem akarták és nem tudták megérteni, hogy miért kellett itt szobrot emelni Rákóczinak. A vitatkozóknak nem volt igazuk, mert II. Rákóczi Ferenc egyizben sokáig táborozott Szeged városában és sok ügyes-bajos dolgát intézte el innen. A fejedelem az 1703-ik esztendőben, julius 20-án érkezett seregével Szeged alá. Szeged akkor a rácok főfészke volt. Rákóczi serege első rohamra bevette a várost. A szegedi táborozás alatt történt, hogy Rákóczi egyik zászlótartója megszökött. Nagy baj volt Rákóczira nézve, hogy ugyanazon napon, amelyen Szegedet megszállotta, súlyosan megbetegedett. A fejedelem ezeket irta akkor: „Igaz ugyan, hogy a háború kezdete óta másféle (ágyam) nem is volt, minthogy mindig ruhástól aludtam. Azonban betegségem nagyon kinozott, folyton égő szomjuságom ovit s azt csak a Tisza vizével olthattam, amely annyira tele volt halakkal, hogy szinte alig lehetett meriteni abból anélkül, hogy ilyeket ne fogjon az ember." A fedelmet itteni táborozása alkalmával Tökölyi követségén kivül még a francia, lengyel, t ök s bajor követek is megtisztelték látoga kkal. Ugy... ez időben két levelet kapott; egyiket Bercsényitől, a másikat a kalocsai érsektől, aki az értekezletet megújítani kívánta, Köhögnie kellett, ugy elfojtotta a hangját az indulat. Rekedten folytatta.: — De ti ezt mind tudjátok! És hagyjátok, hogy ez az öreg gyermek itt üljön az elnöki székben és szörnyű vakságában pálcát törjön egy ember becsülete és élete fölött A levegő sem rebbent, oly csönd volt. Az elnöki zsölyében nem is ember, hanem valami emberi roncs ült összeomolva. A többi három még egymás szemébe sem mert nézni. A roncs végre összerázkódott, mintha az, élet visszaköltözött volna belé, kinyujtózott, fölállt és egyszerre kiegyenesedett, aztán tiszta, nyugodt hangon szólt: — Uraim . . . Az emberek önkénytelenül is fölálltak. : — ... Bocsássák meg, hogy gyönge vagyok és a csapás kissé összetört engem. Végtelenül fáj a lelkemnek, hogy hü és tiszta hitvesemet ebben a zavart lelki állapotban kell váratlanul viszontlátnom. Kusza beszéde, za- j varos előadása talán meggyőzték az urakat ! is,, hogy feleségem kijelentései nem beszá- j mithatók. Ha igazak volnának, akkor a földön ! meg kellene rendülnie minden hitnek, minden j barátságnak, minden igazságnak. Sasszemével végigfutott a három embe- ! reji és vájkált a lelkükben. — A szegény asszony — folytatta lord Pqtrick — rémképeiben saját magát vádolja és meggyanúsít mindenkit, akit ebben a klubban tisztelet, becsület környez és akik a klub J vezető emberei, diszei. Eszelős kijelentéseivel annyira fölháboritotta nyugalmunkat, hogy ilyen körülmények között nem tanácskozhatunk és nem Ítélhetünk egy .ember becsületéről ... A tanácskozást bizonytalan időre föl függesztem. Meghajtotta magát és megmaradt erejével még bevánszorgott az elnöki szobába. Magára zárta az ajtót, egy székbe roskadt és sirt. És amint a könnyei elapadtak és megvigasztalták ... két levelet irt. Az egyiket a becsületbíróság tagjaihoz: Uraim! Tudomásukra hozom, hogy mindenféle elnöki tisztségről és klubbeli jogomról lemondok, mert érdemetlen vagyok rájuk. Taylour márki nevét én hamisítottam egy váltóra. A bűnös én vagyok. Aki jó barátom volt, talán halálom után is talál majd mentséget számomra. Lord Patrick. A másik levélben ezt irta nejének: „Drága Polly! Az ön Kitje meg van mentve. Meggyőződtem ártatlanságáról és föl kellett őt mentenem a váltóhamisítás hazug vádja alól. Angol ember nem vállalja, hogy ártatlan embert elitéljen. Mi volna még hátra? Hogy egy szerencsétlen, tévelygő nőt börtönbe juttassak? Es azonfelül még négy hazug, hitvány fráter miatt szégyenemben örökre elhagyjam Angliát, ahol születtem, ahol nevelkedtem és ahol tudatlanságban, becsületességben megszürkültem? Elhagyjam Londont, amelynek minden köve kedves előttem?, ahol szerelmes voltam és csalódtam? ahol megismertem az életet, a nőket? Fáradt, törődött öreg ember vagyok. Én már semmit sem várhatok az élettől. Elhatároztam, hogy föláldozom magam. Ez a legokosabb, amit tehetek. Amint ezt a levelet megirtam, még egyszer elsétálok a Hyde Parkba. Megnézem a „Ring"-et, ahol annyi asszonynak udvaroltam anélkül, hogy valaha egy asszonynak is a lelkébe láttam volna. Végig megyek majd a Rotten Row-n, hol annyit lovagoltam és kocsiztam életemben. Megnézem utoljára a „Marble Arch"-ot. Aztán a soffőrt hazaküldöm. Jó éjt!"