Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. • d Telefon 305. n • Előfizetést ár Szegeden egész évre . K24-— félévre.... K12 negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • q Telefon 81. • • Szeged, 1912. I. évfolyam 41. szám. Vasárnap, szeptember 29. Érdekes alkotások. A politikai heccektől fölidézett csapások lassan, de biztosan jönnek. A pénzkrizis egy országot sem nyomorított meg anynyira, mint a miénket, sehol sem lóg anynyi gazdasági probléma megoldatlanul a levegőben, mint nálunk. Az örökös obstrukcióknak volt az is köszönhető, hogy a gazdasági kérdések közvéleménye szinte közömbössé vált azokkal a kérdésekkel szemben, amelyek ezelőtt szenvdélyesen foglalkoztatták és amelyekkel az egyes gazdasági ágak sorsa szinte össze volt nőve. A megbénitott parlamentektől nem várt semmi jót, semmi cselekvést, reformot, segítséget az ipar és kereskedelem: pihentek a testületek s velük együtt pihentek azok a komoly ügyek, amelyeket a külföld példájára és a hazai igényeknek megfelelően rég rendezni kellett volna. Most, amikor a törvényhozás rövidebb, vagy hosszabb időköz után hozzáfoghat adósságainak letörlesztéséhez, ezek a kérdések is fölelevenednek. Beöthy László kereskedelmi miniszter a napokban tett nyilatkozatával maga idézte föl azok fontos és sürgős voltát s vette föl munkaprogramjába azokat. Ez a program bizonyára élénk viszhangra fog találni a kereskedelmi s ipari körökben, ahol bizonyára azt is fölismerik, hogy ezúttal nem hangulatcsinálásnak, hanem a küszöbön álló cselekvés sorrendjének lett elmondva a miniszteri program. A megoldásra váró ügyek halmazában van például a legfontosabb és legsürgősebb kérdés: az ipartörvény revíziója. Ezt a revíziót már egy évtized óta sürgetik és a koalíciós kormány négy esztendeig ütötte-verte a reklámdobot. Gruppirozta a semmittevést, hogy lázas tevékenységnek lássék. Összegyűjtött statisztikát, külföldi irodalmat és anyagot és el akarta hitetni, hogy egy nagy, minden kérdést összefoglaló, minden bajt orvosló szerves reformra készül, olyanra, amilyenre még nem volt példa a világ törvényhozásában. Beöthy László nyomban szakított ezzel a reklámrendszerrel. Nyomban belátta, hogy igy csak reklámot lehet csinálni, de nem törvényhozási munkát. Az ő gyakorlati érzékével, mely a közigazgatásban elevenedett ki, rögtön belátta, hogy itt nem akadémikus értékű kodifikációra, hanem gyakorlati kérdések megoldására van szükség. Azért félrelökte a nagy előkészületeket és hozzálátott a sürgős munkához egyenkint és részletekben. Elkészitette tehát az épitőipar gyakorlásáról szóló törvényt, amelynek hiányát az építkezéseknél mutatkozó visszásságok és a képesítés kérdésének rendezetlensége miatt annyira éreztük. Készen van a vándoripar s házaló-kereskedésről szóló törvény is, amely eddig csak rendeletileg volt szabályozva. Ezek a javaslatok már nyilvánosság elé kerültek és törvényhozási elintézésük küszöbön áll. Aztán következik az ipari és kereskedelmi oktatás ügyének törvényhozási rendezése. Maga az 1884. évi XVII. t.-c. módosítása, vagyis az uj ipartörvény, miután az iparjogi és munkásvédelmi kérdések külön-külön törvényben lesznek rendezve, főkép a kisipar gyakorlásának és fejlesztésének, továbbá a kötelező ipári társulásnak kérdéseit fogja rendezni. Ugyancsak az iparjog körébe vág a tisztességtelen verseny megakadályozásáról szóló törvényjavaslat is. A szociális törvényhozás és főleg a munkásvédelem terén már életbelépett a nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló törvény. Készen van az ipari és kereskedelmi magántisztviselők szolgálati viszonyának osztályozásáról és az üzleti záróra szabályozásáról szóló törvény. Ennek a reformnak ugy közgazdasági, mint jogvédelmi és szociális fontosságát nem kell külön kiemelni. De a nagyszabású szociális reformok Egy lord. Irta: Szini Gyula. A „Fali Maü"-en, a londoni klubok utcáján előkelő külsejű, magas termetű ur lépkedett végig. Lassan, magába merülve járt és annyira elmélyedt, liogy nem vett észre maga körül semmit. Még azt sem, hogy a walesi herceg fogata csaknem mellette surrant el mérsékelt trappban. A herceg mosolyogva jegyezte meg: — Ilyen szórakozottnak még sohasem láttáin lord Patrick-et. Beteg ez az ember? A herceg nemsokára leszállt a háza előtt, de még onnan is kíváncsian visszafordult a lord után. Lord Patrick végre elérkezett a Baldwin Club elé. Hirtelen kiegyenesítette derekát, mosolyt erőltetett beretvált arcára és a klub szolgáinak liajlongása között bement a vesztibiilbe, hol a saját mellszobra kissé megdöbbenve nézett rá. Gyorsan benyitott az elnöki szobába, magára zárta az ajtót, belesüppedt az öblös karosszékbe és két kezébe temette homlokát. í Ezalatt a „nyomtatványok szobájában", I amely a klub legfélreesőbb, legcsöndesebb he- j lyisége volt, egy fiatalember egyre-másra dobta el a vékony, ideges orosz cigarettá- ! kat. Két barátja volt mellette és azok tőlük telhetőleg vigasztalták: — Ne bolondozz, Kit. Tisztára fognak : mosni. — Hogy lehet annyira megijedni egy be- 1 csiiletbiróságtól! Kit azonban sápadt és vigasztalan ma- 1 radt. Két gyertyaszál közt olyan volt, mint egy halálraítélt. Hozzá még kopaszra is volt nyírva. — Nagy igazságtalanság fog ma velem történni — sóhajtott. — Ajánlom, hogy vonuljatok vissza, mert egy fél óra múlva nem fogtok velem kezet. Ez meg van már pecsételve. — Akármi történik, Kit — mondta az egyik barátja — neked meg kell őrizned a hidegvéredet. A legrosszabb esetben kimégy Amerikába és ott még feleségül vehetsz egy dollárkisasszonyt a grófi címeddel. — Nem — riadt föl Kit — ennyire nem tudnak megalázni. Legföljebb a halálba kergethetnek. A tanácskozó szobában a szolgák fölgyújtották a villamos lámpákat. Négy ur kifogástalan frakkban bevonult a kissé komor, iinnepies helyiségbe, melyet a bőrbutorok még ridegebbé tettek. Csak feszület és birói paróka kellett volna még, hogy a gyülekezet valami vértörvényszékhez hasonlítson teljesen. A szolgák becsukták a bélelt ajtót, a mely egyetlen hangot sem engedett át. Nemsokára kinyílt egy másik kis tapétás ajtó, a j melyen át belépett lord Patrick, egyenesen • az elnöki szobából. Egy pillanatig feszes, kínos csönd lett. — Üdvözlöm az urakat — mondta az elnök röviden. A négy klub-ember, aki az imént még tréfálkozott és vitatkozott, egyszerre szertartásos lett. Néma, kimért kézfogások, ceremóniás leülés, zavart hallgatás, ideges torokköszörülés következett. Mindez nagyon nevetséges lett volna bármely más keretben. De a falról lesárgult a klub alapító oklfevele egy régi király bullájával. Szigorú, parókás elnöki arcképek a tradíciók merevségével intették utódjaikat, hogy ne legyenek gyönge szivüek. Egy patinás ezüst serleg ódon betűivel figyelmeztette őket: „Fiat justitia, pereat mundus". Az elnök fájdalmasan körülnézett a jelenlévők arcán, aztán tenyerével félig eltakarva a szemét halkan ejtette ki az előirt, régi szavakat: — Mondatik, hogy egy becstelen ember van köztünk. Álljon föl a vádaskodó és mondja ezt még egyszer a szemünkbe. Fölállt egy vékony, satnya emberke, előbb zsebkendővel megtörölte a száját, aztán visító vércse hangon jelentette ki: . — Vádolom lord Longford Christophert, ' hogy becstelen ember és nem közénk való. Bizonyítékaimat már előterjesztettem. ítéljenek az urak. — Elmehet — mondta az elnök és a kis, vézna, vádaskodó márki ünnepiesen meghajtotta magát, aztán becsukódott mögötte a neszfogó ajtó. ' A vértörvényszék magára maradt. Lord Patrick ujjai idegesen játszottak a csengő nyelével. Sóhajtott és ezt mondta: — Kit el van veszve. Váltót hamisított. Ránézett az emberekre. Ezek nyugodtan ültek ott. — Mikor? — kérdezte Fojambe márki egykedvűen. — Három évvel ezelőtt. Tayluor márki nevét hamisította egy váltóra.