Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-28 / 40. szám

154 DfibMAOYARORSZÁq 1912. szeptember 19. Jelentőségében és megnyilatkozásában ezek a tanúságok adnak értéket a szegedi tüntetésnek, amely egész lefolyásává! és számbeli arányával a mi igazságaink hirdetője volt. A gázgyár megváltása. — Rossz iizlet volna a városra nézve. — (Saját tudósítónktól.) A tanács mai ülésén foglalkozott Szmollény Nándor törvényhatósági bizottsági tag már ismertetett indítványával, amely a gázgyár megváltását javasolja. A gázgyárnak ugyanis olyan szerződése van a várossal, hogy bizonyos idő mul va a gyár megváltható vagyis az összes befektetés megtérítésével a gyár a város tulajdonába és kezelésébe megy át. A szerződésileg kikötött idő azonban csak nyolc év múlva jár le, Szmollény pedig azt indítványozza, hogy már előbb váltsa meg a város a gázgyárat, e célból tanulmányozza a tanács az ügyet és ennek állásáról már a szeptemberi közgyűlésnek tegyen részletes jelentést. fíulogh Károly dr az ügy előadója tanácsülésén kifejtette, hogy a gázgyár időeiőtti megváltása rossz üzlet volna a városra nézve. Régebben ugyanis Wimmer Fülöp bizottsági tag is tett hasonló indítványt és a tanács már ekkor tárgyalásokba bocsátkozott a gyár igazgatóságával. Az igazgatóság akkor kijelentette, hogy a szerződés letelte előtt semmi esetre sem hallandó a gyárat a városnak átadni. Különben is ez a dolog szQros kapcsolatban áll a gázvilágítás kiterjesztésével, mert a külvárosokat is rövid időn belül légszeszvilágitással fogják ellátni, ami a számításokat most még nagyon megneheziti. Az eddigi tárgyalások azt eredményezték, liogy Balogh Károly, mint az ügy előadója, nem javasolja a tanácsnak a gázgyár mostani megváltását. Először erre jelenleg nem is kényszeríthető a gyár; másodszor pedig a városnak hatvan-nyolcvanezer koronával többe kerülne a gázgyár megváltása, mintha más vállalat akarná megváltani a gyárat. A Szegedi Gáz- és Villamossági R.-T. ugyanis, mint számadásaiból megállapítható, az utóbbi években óriási befektetéseket eszközölt. Mig tavaly csak a részvénytársaság befektetése három millió ötszáz korona volt, az uj berendezkedés és a telep bővítése által ez az összeg idén már fölszaporodott öt millió 208,000 koronára. A városnak tehát azt az uj befektetést, amely még kellő kamatját sem hozza meg az Összegnek, meg kellene téríteni. Továbbá a gyár szerződése szerint köteles a városnak bruttó bevétele után, évi 5 százalékot fizetni. Tekintet nélkül arra, hogy a gyárnak évi tiszta nyeresége mennyi, a fogyasztott óriási mennyiségű gáz és vil- ' lany után, öt százalékot kap a város. A megváltás esetén, ettől is elesik. A tanács folytatott ugyan tárgyalásokat abban az irány ban is, hogy a gyár megváltása esetén az igazgatóság fiksz összegben számitsa le a városnak ezt a veszteséget, természetes azonban, hogy most még erre a gyár nem hajlandó. Jelenleg igy áll az ügy és nyolc éven belül valószínűleg nem változtatja meg a gyár igazgatósága mostani álláspontját. Egész másképen lesz azonban, ha a szerződés lejár. A tanács ennek dacára azzal a javaslattal fogja Szmollény Nándor indítványát a közgyűlés elé terjeszteni, hogy utasítsa a törvényhatóság a város tanácsát, hogy az indítványra vonatkozólag hat hónap alatt tegyen részletes javaslatot. Ezalatt ugyanis egyes függőben lévő kérdések dűlőre jutnak és talán a gázgyár igazgatósága is meggondolja a dolgot. Tehát egyelőre megint le kerül a napirendről a gázgyár megváltásának kérdése, ha csak ujabb indítványt nem fog tenni valamelyik bizottsági tag. A Szerbiában elfogott honvédek. Zimonyból jelentik: Tegnap -este a zimonyi rendőrfőnököt, Vukotics dr-t belgrádi prefektura telefanon értesítette, hogy Szekeres honvédha-diiagyot katonáival szabadon bocsátják és a zimonyi rendőrség gondoskodjék átvételükről. Késő este a zimonyi rendőrség egyiik hivatalnoka átment értök [Belgrádba és ia katonákat hajón Zimonyba vitték, hol a katonai hatóságnál jelentkeztek. Szekeres hadnagy és a honvédok Belgrádban jó bánásmódban részesültek. Az eltört csónakkormány és a heves szél okozta, hogy szerb partra jutottak. A szerb újságok elégedetlenek, hogy a katonáikat szabadon bocsátották. A Tisza: 703 centiméter! — Emberi koponya az árvízben. — (Saját tudósítónktól.) A felső Tisza még mindig erősen árad. Algyőncl valósággal tenger képét nyutja a megdagadt folyó. Szegeden tegnapelőtt 677 centiméter, tegnap 691 centiméter volt a vízállás. Mára a Tisza jóval felülemelkedett hét. méteren. A vízállás estig 703 centiméter. És a viz még mindig árad! Az alsó Tiszán a veszedelem kezd múlni. Hódmezővásárhelyről azt jelentik, liogy a Tisza az utolsó huszonnégy órában mindössze három centimétert áradt. Ha az esőzés megszűnik, Vásárhely alatt nem keli további áradástól tartani. Nem sok vigasztalás ez egyébként, mert most már a hullámtérben úgyis letarolt mindent az ár és ha elhúzódik is, a virágzó kultura helyén nem marad egyéb, mint iszap és sár. Ugyancsak Hódmezővásárhelyről jelentik, liogy a Tisza szennyes hullámai, ismeretlen tájakról a tárgyak ezreit sodorják tova. Megszokott látvány ez a hullámtéren. Olyan tárgy azonban, amilyet tegnap fogtak kii a imártólyi Tiszából, nem mindennap akad. A halászoknak egy galyra akadt sárga tárgy tűnt fel. Kifogták a titokzatos dolgot. Ugy jól kifejlődött emberi koponya volt az ágon. A halászok szabadjára eresztették a koponyát. Most azonban Mártélyon egyébről sem beszélnek, mint erről a leletről. A dol-og magyarázata egyszerű. A mártólyi temető régen ott volt a Szűcs tanya felőli kubikoknál. Mellette a templom, melynek romjiaira még élő emberek emlékeznek. 1400ban pusztult el ez a templom. A nagy viz most ailámosta a partot ós ia rég eltűnt kor tanujának sírjából elsodorta a koponyát. Az ország többi részeiben is még folyton kiisért az árvizv.eszedelem. Déva környéke teljesen viz alatt áll. Algyógy község el van zárva. Az országutak viz alatt. Marosujvárott a mélyebben fekvő helyekről a lakosságot ki (kellett, (költöztetni. A város környékén levő községeket elöntötte a viz ... A lakosságra nagy inség vár. a madár sem járt. A gázt csak nagyon későn i gyújtotta föl, lábujjhegyen járt a süteményes j polcok körül, a fekete rigónak az ujját nyuj- i totta a kalitka drótjai között és minden ok uélkiil jókedvűen bólintgatott magában a gon doiataihoz. A lábak, amelyek a márvánvasztalka alatt titkon összeértek, a gombos, nyerges cipők, a félcipők, áttört harisnyák és az asztal alatt reszkető szoknyapárok éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy a vén cukrász bácsit életvidámmá és megelégedetté tegyék. Irma lábát, harisnyáját nyomban megismerte, ezért a fekete rigónak halkan azt mondta: — Kucc-kucc! — Mikor utazol Szónya? —' kérdezte j meghatottan Károly. — Már holnap, vagy hohu "tán ... — felelt az asszony, az asztal lap.i nézett és valam'n nagyon elgondolkozott. Holnap, — ismételte, majd agyon lassan iölvetette fáradt szemét: Tudod, hogy már nem látsz többet? . . — Irma! — rebegte megcsukló hangon Károly. — Azért jöttem ma ide, hogy egyet-mást elmondjak neked ... A Farkasréti temetőben fogok feküdni, néha hivni foglak, légy szives. látogass meg ... Ne félj, nem tart tovább egy esztendőnél, vagy talán még addig se, pedig nagyon-nagyon szei ettelek. ' ígérd meg, hogy jössz, midőn hívlak! — ígérem, — felelte Károly. — Higyjed el, — mondá most anyáskod, elkomolyodott hangon Irma, — hogy igy jó lesz. Én szépen, messze innen meghalok. Azért is megyek el, hogy könnyebb legyen meghalni. Ha itthon maradnék Budán, hivni találnálak, haldoklásomban magamhoz szólítanálak, az uram mindent megtudna ... Holott messze innen, csöndesen és simán, lehetőleg éjszaka, majd meghalok, egy szót sem szólok senkinek, csak magamban gondolok reád. Végesvégig: reád, egyetlen, drága kedvesem. — Én kedvesem! — mormogta Károly és könyezett. Az öreg cukrász bácsi károgott odakünn, mert nem szerette, ha vendégei szomorkodtak. Minek szomorkodnak azok, akik szerelmesek? És a lábak miért mozdulatlanok? A kezekre sincs már szüksége annak, aki szeret! Micsoda uj szokást akarnak megnonositani a szerelmesek? Nem jók ezek a búsképű asszonyok; a kis varróleány vasárnap délután a budai kiránduláson mindig legragyogóbb tekintetét ölti föl . . . — Emlékszel, midőn itt találkoztunk? -- J kérdezte az asszony. — Sirva jöttem, mert még sohase voltam találkán. Azt hittem, hogy belehalok az izgalomban. És a fagylaltból nem tudtam fogyasztani. Jó volt. szép volt, én voltam a legboldogabb Budán. Köszönöm ; neked, hogy elrontottál. Legalább éltein. — Meg fogsz gyógyulni, — mondta most minden meggyőződés nélkül a férfi. Az asszony lágyan, szerelmesen, szinte könyes szemmel mosolygott. Percekig né* zett igy a férfi arcába, aztán fölállott. — Elmegyek. Isten veled! Még egyszer karonfogva mentek, ínég egyszer összecsókoiództak egy régi kapu alatt a félhomályban. — Ne feledd: a Farkasréten . . . szólott az aszony és elsuhant a férfi mellől. . . . Talán egy hónap múlott el As Károly állandóan a temető környékén sétált, mert azt érezte, hogy valamely titokzatos hatalom liivja. Éjjel, holdvilágnál Szónyára gondolt, lelkeket látott köd alakjában sétálni a mély uton, amely a Farkasrét felé vezet. A ritkuló fák mögött kisértetek bolyongtak a íeiső-ruhában. Vájjon melyik az asszony? istenem, milyen fiatal volt és máris halóit! Egy alkonyattal a temetői uton találkozott Irmával. Meghízott, egészséges volt, nevetett... — Tudtam, hogy erre keresselek ... — mondta a Károly karjába kapaszkodva. — Nem haltam meg. Szeretsz? Károly a halott asszony helyett az elevennel találkozva, kissé megborzongott. Hűvös szél fujt az utcán. Az asszonyt tetőtőltalpig végig nézte és bizonyos egykedvűséggel kérdezte: — Hát hogy történt ez?