Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-04 / 19. szám

234 DÉLMAGYARORSZÁG 19 12 szeptember 4. sége nincsen és amikor ezzel a frázte saiból kifogyó, kopott sérelmekkel agitáló ellenzéknek csak uiabb anyagot ád a rekriminációra és a népszerűségnek udvarlására. Szeptember 9-én érkezik a trónörökös. (A légi flotta a királygyakorlaton. — Kik érkeznek Ferenc Ferdinánddal ? — A szegedi ezred és a szegedi csendőrség.) (Saját tudósitónktól.) Vigasztalan szürke esőfelleg borul a királygyakorlatok terepére. A vasárnapi pihenő után hétfőn és kedden ismét megmozdultak a gyakorlatozó csapatok és gyalog, lóháton tapossák az országutak sarát, veretik arcukat, testüket az esővel a katonák. Békéscsaba, Földeák, Hódmezővásárhely környékén végzik most utolsó mozdulataikat a hadi feladatok megoldásán buzgólkodó hadosztályok. Összecsapnak, falvakat szállnak meg, majd ismét tovább vonulnak. Igy megy ez mostan egészen szeptember hatodikáig, amikor abbamarad a hadosztályok csatározása: felbontásra kerülnek a vezérőrnagyi, altábornagyi zsebekben levő titkos, lepecsételt ordre de batailleok és az ott megállapított parancshoz híven siet minden csapattest a maga helyére, a zárógyakorlatok kezdetén elfoglalandó pozíciójába. Az északi hadtest már körülbelül ott is van a helyén. Meixner hadtestparancsnok Békéscsabán tartja szombat óta főhadiszállását, a szétágazó tábori telefon és távíró hálózattal magához láncolta hadteste csapatait és várja a megtámadást. De a déli had- , test még nem indult el. A széphelyi főhadiszálláson ugyan már útra készen állnak: a nagyszebbeni hadtest törzse Köves Hermann altábornagygyal az élén szeptember 3-án kerekedett útnak és parancsszavára megmozdul az egész szebeni hadtest északi irányban, j Minden készen áll a nagygyakorlatra, épen I csak az idő változott kedvezőtlenre: ömlik 1 az eső és felázott a talaj máris annyira, hogy néhány napig megnehezít minden hadmüve- . letet, de különösen a tüzérség munkáját. Sok nehézséget okoz az őszi esőzés Mezőhegyesen is, ahol az utolsó hétre is maradt bőséges tennivaló a trónörököst váró , főhadiszálláson. A trónörökös és katonai irodája számára már berendezték Jankovich Lőrinc jószágigazgató házát és vadonatúj bútorokkal hordták tele a többi főhercegek és vezérkar tisztek lakását is. A trónörökös mezőhegyesi fogadásának részleteit nagyjából már megállapították. Biztosan — tudniilik hivatalos értesítés formájában még most sem tudják az érkezés időpontját, de — mint már hetek előtt megírta a Délmagyarország minden valószínűség szerint szeptember 9-én hétfőn délelőtt 8 és 9 óra között érkezik az Aradcsanádi vasút vonalán Mezőhegyesre a trónörökös udvari termes kocsija. Az állomáson már készen áll a díszsátor, amelyben Mezőhegyesen üdvözölni fogják Ferenc Ferdinánd trónörököst, Lipót Szalvátor és Frigyes főhercegeket, a fiatal Károly Albrechtet, Auffenberg hadügyminisztert és Schemua vezérkari főnököt. Ha az időjárás kedvező lesz, akkor drága szmirnaszőnyegekkel borítják be a sátorhoz vezető utat, de ha egy hét múlva is eső patakzik alá Mezőhegyesen, akkor a fogadtatás sok pompája, külső dísze meglehetősen összezsugorodik. A bevonulás utvonalán már most teljes apparátussal folynak az előkészületek : csinosítják, takarítják a különben is kedves tiszta mezőhegyesi utcákat. Zászlók lobognak az utak menten és a házakat — azokat is, amelyekben ugyan a legkisebb főherceg sem fog megszállni, — festik, meszelik, takarítják. Ezekkel az előkészületekkel telik el az idő Mezőhegyesen szeptember hatodikáig. Pénteknél előbb ugyanis nem jönnek a főhadiszállás vendégei a városkába. Szeptember hatodikán jönnek a felséges urak segédletére és személyi szolgálatára rendelt tisztek, hivatalnokok és szolgaszemélyzet. Még szeptember hatodika előtt várják Mezőhegyesre a katonai léghajósosztály három nagy léggömbjét. A léghajós tisztek és legénység számára már szállást is csinált egy, a léghajósosztályhoz vezényelt főhadnagy. A katonapilóták a mezőhegyesi községházán fognak lakni. Az esős időjárás egyelőre kérdésessé teszi, hogy az eredeti megállapodás szerint légi uton jöhetnek-e a hadiléghajók Mezőhegyesre. Ha az időjárás engedi, akkor Békéscsaba, esetleg Nagyvárad felől engedik utjukra a Parseval és Gross-rendszerü léggömböket. Ellenkező esetben összecsomagolva, vasúton szállítják a léggömböket és repülőgépeket a főhadiszállásra. A szegedi 46. gyalogezred most vonul át Biharmegyén. Amikor Sarkadról távoztak, nagy diszfölvonulást rendeztek Sertik Ottó ezredes^előtt s az ünnepségre kivonult az ! egész város népe. Gyönyörködve nézték a mezőn csillogó-villogó csapatokat, amint feszes lépésekkel haladtak a katonák. Festői látvány volt. Pörögtek a dobok, harsogtak a trombiták. A napfényben ragyogott a sok ezernyi fegyver, szikráztak a kardok, lobogtak a huszárok mentéi. A roppant hadoszlop elején lépkedett a 46. gyalogezred zenekara. A katonák egészségi állapota kitűnő. Nemcsak a 46-osok de a csendőrök is benne vannak már a nagygyakorlatban. A szegedi csendőrkerületre derekas munka vár a nagygyakorlat ideje alatt. A királygyakoflat színhelye tudvalevőleg a szegedi csendőrkerület területére esik s igy az összes óvóés közbiztonsági intézkedések megtétele a szegedi csendőrkerületre vár. A kerület Kossuth Lajos-sugáruti épületében már napok óta lázas előkészületek folynak. A csendőrség működési és beosztási tervezetét készítették el. A szegedi csendőrkerület valóságos csendőrhadsereget von össze a hadgyakorlat szinl helyén. A csendőrség föladata lesz a vasúti pályatestek örizete, a hadgyakorlat területére eső helységekben a rend fokozottabb ellenőrzése és a gyakorlat területének elszigetelése. Ön elment Petersenhez, elmesélte neki a tervét és azt akarta, hogy önnel dolgozzék. Petersen ezt mondta: Nem, ez nem megy; hogy lehet kettőnek ugyanegy gondolata ? És hol marad a művészet ? A suszterok közösen dolgozhatnak egy csizmán, én nem vagyok suszter. Azonban az ön eszméje tetszik nekem, felhangol, egyéb semmi. Nekem ez elég. Adja nekem át az eszmét, azt teszek vele, amit akarok. — Igy valahogy, azonban . . . — Tehát! A mestermü, melyet Petersen alkotott, az öné? Nem vagyok biztos a felől, hogy másokat nem kér-e fel birákul. Bizonyára előkészítette a memoirjait is, melyekben a meglepett világnak elárulja, hogy összes nagyjaink öntől lopták a dicsőséget. Az elegáns ur ide-oda mozgott a széken. — De az eszméim ! — kiáltotta. — Az eszméi nyers vasak voltak, melyekből művészek pompás müveket kovácsoltak. A darab nyersvasat megfizették. — Megfizették! Lehet ilyet megfizetni ? — Akkor kovácsoljon önmaga, De hogy hívják ? — Nincs nevem, nincs szerencsém . . . — Mert nincs tehetsége. Adok önnek egy tanácsot. ígérje meg, ha tud valamit, maga alkott egy müvet. — Igen, megteszem. Hallani fog rólam ! Elsietett. A találkozást elfelejtettem, midőn egy évvel később levelet kaptam a következő tartalommal : „Uram! Tiz hónapi fáradtság és küzdelem után látom, hogy csak arra van tehetségem, hogy másoknak használjak. Miután azonban egyidejűleg nincs meg az erőm hozzá, hogy elváljak attól, amit adtam s nem tudom elviselni, hogy müvem nem általam, hanem mások által lesz ismeretessé, csendesen kilopódzom a világból. A névtelen maradok, aki voltam. Névtelenül éljenek eszméim, az én | egész nagy akarásom azon müvekben, melyeket a szerencsésebbek irtak. Ön egyszer meg mondta nekem az igazságot. Mi, kik nem tudunk teremteni, nagy müveket hordozunk magunkban s ezáltal megnyilvánulnak abban, amit teszünk vagy beszélünk. Arany, melyet az utcára szórunk! A müvek, melyeket önök alkotnak, azokból az érzésekből vannak összehordva, melyek belőlünk illatoznak. Önök nem tudnak mást, mint amit mi akartunk, s mi ezerszámra vándorolunk a földön. S legtöbbször mindent ingyen kapnak meg. Ritka dolog, hogy valamelyik dijat követel, mint én azért, hogy önöknek a kincseket megmutatta s igy nem önök irták müveiket, hanem az ezernyi névtelen, kik mindazt, amit valaha irtak. napról-napra előkészítették. Tőlem büszkék lehetnek nevükre! Önök semmik, semmik, épen semmik! Semmik, csak bizonyítékai azoknak az ezreknek, akik müveiket alkották. Isten önnel!" Vájjon nincs-e ennek a bolondnak igaza ? Nem voltam Apponyinál. — Nyilatkozik Láng Lajos. — (Saját tudósitónktól.) Valamennyi fővárosi újságban azt olvashatta az ember, hogy báró Láng Lajos, a munkapárt oszlopos tagja és Khuen-Héderváry légfőbb tanácsadója látogatóban volt Apponyi Albert grófnál. A hir szerint mult héten csütörtökön érkezett Láng a pozsonymegyei Eberhardra, ahol két napig volt vendége a Kossuth-párt vezérének. Tagadhatatlan, hogy a mai rendkivül kiélezett politikai helyzetben Láng Lajos bárónak ez az állítólagos utazása nagy feltűnést keltett az egész politikai világban. Sőt fokozta a pozsonyi jelentés fontosságát az a körülmény is, hogy Apponyi és Láng „tanácskozásaibau bevonták Károlyi Mihály grófot is, aki a somorjai beszámolóra való útjában meglátogatta Apponyit. Mit keresett tulajdonképen a munkapárti Láng Lajos báró az ellenzéki Apponyinál? Ez a kérdés önkéntelenül adódott föl és pontos, megbízható feleletet kellett rá kapnunk. Fölkereste tehát fővárosi munkatársunk ma délben Láng Lajos bárót, hogy magától tudjuk meg, mi a valóság. Láng mosolygó arccal fogadta érdeklődésünket, aztán ezeket mondta munkatársunknak: — Kérem, irja meg, hogy nem voltam Eberhardon és nem láttam Apponyit. Ellenzéki politikusokkal pedig egyáltalán nem tárgyaltam. Hisz aki ismer engem, az tudja, hogy én nem szoktam tárgyalni. Ez nem zsánerem. — Mégis, mit gondol excellenciád, hogyan támadhatott ez a hir? — A mult héten — mondta Láng báró — tényleg Pozsonyban voltam, a dunáatuli ág. ev. egyházkerület közgyűlésén. Talán Eberhardnak Pozsonyhoz való közelsége . . . Vagy a még mindig tartó uborkaszezon . . . Hát az bizony alapos cáfolat és bizonyára nem a sablonos cáfolatok közül való. Az igazság tehát az, hogy Láng Lajos báró nem látogatta meg Apponyit, vele nem tárgyalt. Valószínű, hogy a legközelebbi órák meghozzák Apponyi cáfolatát is. Különben Apponyinak — ugy látszik — nem is olyan sürgős. A kultuszminiszter Budapesten. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki néhány nap óta moóri birtokán tartózkodik, holnap viszatér budapestre.