Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-27 / 39. szám

1912. szeptember 3. DÉLMAGYARORSZÁG 125 egészen uj, virágzó városrész alakulnék it­ten, amely kiszámíthatatlan financiális elő­nyöket írejt a város számára és biztos re­ményt arra nézve, hogy a kórház építkezésé­nek kamatja csak az ily módon képződő uj adó-alanyokból is megtérülne. Ha azonban a tüzérlaktanya jut oda, ugy az absolute sem­mit sem jelent a városnak, (lásd Kálvária­nt.) Viszont ha a kórházat a Tiszapartra épí­tik, ugy ez a (fejlődés inegakasztásához vezet, mert kizárólag a Tiszapartra szorulva, nem is fejlődhet tovább és igy ez a jövedelem el­marad. Egy kórház helyének megállapításá­nál, amelyben egy egész nagyváros higiéni­kus problémája (kulminál, szégyenletesnek minősíthető, ha elsőrendű orvos-szakférfiak és világhírű tudósok sok évi fáradságos ta­nulmányon alapuló határozata tizedrangu katonai okoknak deferál. Több okból kellene ezt szégyenletesnek minősítenünk, hisszük azonban, hogy a ható­ság, ha már minden áron tüzérséget akar, fog találni a tüzérkaszárnya céljaira alkalma­sabb telket; hiszen van neki elég telke. Hogy a publikum részére mily elenged­hetetlenül székséges, hogy a kórház hozzáfér­hető legyen azt nem is szükséges bővebben fejtegetnünk. Ez okból is valósággal bün­számba megy még csak gondolni is arra, hogy a kórház a szeszgyár telkére építtessék. Egészségi szempontból csak annyi említ­tessék ineg, hogy nem elegendő tudvalevő­leg, ha csak a kórház telke van feltöltve és csatornázva, hanem az egész környéknek e tekintetben kifogástalannak kell lennie. Aki azonban a szeszgyár környékét ismeri, tisz­tában van azzal, hogy ez a környék soha, de solia sem fog eszményi ,nívóra emelkedhetni. Tiltakozni kell az építkezés mielőbbi meg­kezdhetése céljából is a telek változtatásának ilyetén módja ellen, mert a Gedó melletti te­lekre azonnal lehetne építeni, mig a szesz­gyár telkét előbb fel kellene tölteni, ugy, hogy az építkezés csak 2—3 év múlva vehet­né kezdetét, ami ezen óriási időveszteségen kivül igen jelentékeny, legalább néhány száz­ezer korona költséggel járna. Reméljük, .hogy ezen vitális szempontok mérlegelése elhárítják a veszedelmet és pa­rancsolóvá teszik, hogy egy par excellence kultúrintézmény helykérdése — amely kellő körültekintéssel és egy egész város, speciell pedig a Felsőváros érdekének helyes mérle­gelése mellett elhatároztatott — az utolsó pereben fel ne boritassék, illetve beláthatat­lan időre el ne halasztassék. • »*BíBaB»B«ss®Bn»e»B'>«aBKfctisKtaffl«MBidB!esa«s«iass«»n<"Ui<iH Párisiak és a Balkán. Parisból jelentik: A Maiin, amely közel áll a külügyminiszté­riumhoz, mai számában ezt a szemlátomást sugalmazott közleményt teszi közzé: Párisi diplomáciai körökben nem osztják a pesszimisztikus fölfogást a Balkán-helyzet felől, sőt ellenkezőleg, meg vannak arról győ­ződve, hogy a Balkán államok nem fogják zavarni a békét. Biztosra veszik, hogy a nagyhatalmak elszánt magatartásának meg lesz a hatása, látván a balkáni-népek, hogy a nagyhatalmak el vannak tökélve a nyugalom fentartására, óvakodni fognak Törökország ellen megkezdeni az ellenségeskedést. Le a gyilkosok követségével! Bernből jelentik: -Közel kétezer olasz munkás tegnap este az amerikai követség elé vonult és szen­vedélyesen 4ü n te tett az Unió kormánya el­len, mert, legutóbb is hót olasz munkást vé­gezlek ki Washingtonban a villamos^széken. A tüntetők ezt kiáltották: Le a gyilkosok kö­vetségével! A demonstráció késő éjszakáig tátott. Az ügyészség megindította a vizsgá­latot, 6S tiintötcs rendezőit ki fogják til­tani Svájc területéről. A szociálisták és a függetlenségiek barátsága. — A szegedi népgyűlésen nem vesz részt az ellenzék, mert a szociálisták nem küldtek meghívót. — (Saját tudósítónktól.) Alig egy-két éve annak, hogy a parlamenti közdőtérröl csú­fosan leszorított ellenzék, egyszerre hatal­mas barátot és támogatót fedezett föl az Or­szágos Szociáldemokrata Pártban. Ezt az uj barátságot természetesen a szent elvek meg­egyezése alapján kötötték, ami valószínűleg ugy történt, hogy a szociálisták is és a füg­getlenségiek is, egyszerre fedezték föl a jó­hangzásu „éljen az általános, egyenlő, titkos, választói jog" cimü jelszót. Ez idő óta a fő- , városban, a parlamentben, de az egész or- j szágban is a rettenetes szövetkezés messze- í ható erejét büszkén hirdette mind a két párt. [ Különösen a Justh-párt karolta föl szi- ; vesen a szociálistákat, hogy ez által jogosu­latlan magatartásának azt a színezetet ad­hassa, mintha a párt eljárását az egész or­szág munkássága helyesli. Mig a budapesti szociálista párt kénytelen-kelletlen belement ebbe a szövetségbe, hogy az aktiv politiká­ban a maga számára némi befolyást biz­tosithasson, addig a vidéken seholsem sike­rült az ellenzék hangulatkeltése és a szociá­listák ma is a legnagyobb ellenszenvvel vi­seltetnek a függetlenségi pártok iránt. Ezt mutatja a szegedi eset is, amelyet itt közlünk teljes tárgyilagossággal. A szegedi szociálista párt népgyűlést hirdetett péntek este 7 órára. A népgyűlésen, amely a Klauzál-téren lesz, a párt szónokai a politikai helyzettel foglalkoznak. A nép­gyűlés után tüntető fölvonulás lesz a Kárász-, Jókai-, Iskola-, Bástya- és Mikszáth Kálmán­utcákon át. A rendőrség ugy a népgyűlés tartását, mint a tüntető fölvonulást megen­gedte. Most jön azonban, ami a legérdekesebb a dologban: a szegedi szociáldemokrata párt nemcsak a kormány ellen tüntet, hanem tün­tet a központi pártvezetőség politikai taktiká­ja ellen is és tüntet a szegedi függetlenségi pártok ellen is, mivel a fővárosi szokás el­lenére, egyik függetlenségi pártot sem hivta meg a népgyűlésre. Mig azelőtt egy-két nép­gyűlésre meghívta a szegedi függetlenségi polgárság radikálisabb elemeit direkt felsőbb utasításra, most tüntetőleg maga rendezi a népgyűlést, minden állítólagos, szövetséges társ részvétele nélkül. Hogy ennek oka miben keresendő, azt elmondta a Délmagyarország munkatársának a szegedi szociáldemokrata párt egyik vezető embere: Czibula Antal dr, akinek szavaiból is megállapítható, amit mi már fentebb irtunk: hogy nem olyan jó a ba­rátság a függetlenségiek és szociálisták kő­zött, amint ezt Budapesten az érdekelt és nagyhangú pártvezetők feltüntetni szeretnék. — Igaz, hogy a párt, — mondotta Czi­bula dr, — nem hivta meg a függetlenségie­ket a népgyűlésre, de az nem volt szokás a múltban sem, csak most egy idő óta történt néhányszor. Ezt a népgyűlést a szegedi párt­vezetőség maga akarja rendezni, mert nem sok értelme van annak, ha a függetlenségie­det is meghívja, ezt sajnos, már tapasztal­tuk. fíecsey Károly dr és Kószó István dr ma is csak ugyanazok, akik voltak husz év előtt és pártjukkal együtt nem nagyon lelke­sednek az általános választói jogért. Meg azután mi nem érünk azzal semmit, ha bejön néhány tanyai magyar és a Kossuth-szobor előtt elkiáltja magát: Éljen Kossuth Lajos! Ezek az emberek csak arra jók, hogy a már­cius 15-ikét, meg az október 6-ikát megiin­nepeltessék velük, ezt is csak akkor lehet ve­lük megcsinálni, ha a nemzeti ünnep hetivá­sáros napra esik. Pesten, ott egész más. Ott példát kell statuálni az ország számára. Munkatársunk beszélt a két fiiggetlen­és Kószó István dr-ral, akik csak egyszerűen és Kószó István dr-ral,akik csak egyszerűen konstatálták, hogy meghívót nem kaptak, de ennek okát adni nem tudták. Ugy látszik, hogy vidéken tnég a szo­ciálisták is őszintébbek, mint Budapesten és nem akarnak olyan barátságot kötni, mely­nek évtizedes tradiciók folytán, maguk érzik legjobban, a tarthatatlan voltát. Back-muzetim Szegeden, (Saját tudósítónktól.) Szeged városának látnivalói és értékes érdekességei a közel jö­vőben megszaporodnak egygyel. Begavári fíack Bernát, az általános szeretetnek és köz­becsülésnek örvendő mecénás és műgyűjtő egy olyan tárlatot rendez be, amely nem­csak városunknak, de egész Magyarország­nak híressége lesz. A képzőművészet reme­keiből gondosan összeállított tárlat a jövő hónap végére készül el teljesen és valószínű­leg Back-muzeum néven nyitja meg kapuját, amely a nagyközönség számára is nyitva lesz. A Délmagyarország ma értesült a telje­sen diszkréten készülődő berendezésről. A véletlen adta nekünk azt a szerencsét, hogy a szegedi lapok közül elsőnek jelenthessük e kulturális eseményt olvasóközönségünknek. És amikor e tényt leszögezzük, meg kell ál­lapitanunk, hogy a készülő Back-muzeum is élénken ecseteli Back Bernát jellemét. A je­les miigyüjtő egész életében szerényen visz­szavonulva munkálkodott. Sohasem kereste a nyilvánosságot és talán éppen ez az oka annak, hogy egészen kiskaliberű műgyűjtők országos hírnévre tettek szert, Back Berná­tot ellenben jóformán föl kell fedeznünk a közönség előtt, pedig sokkal szebbet tett, mint a többiek, mert szintiszta meggyőző­désből és a művészet iránt érzett igaz sze­retetből hozott pénzbeli és időbeli áldozatot a képzőművészetnek. Begavári Back Bernátot a szegedi kö­zönség közelebbről az Uránia tudományos színházban tartott értékes szabadelőadásai révén ismeri. Azt már eddig is tudtuk, hogy magánlakásában óriási nagy képtára van, a melyben szobrok, régiségek, antik tárgyak vannak fölhalmozva a képeken kivül. A Back-képtár világhírű remekekből áll. Örökbecsű hollandi festők, a francia modern piktúra és az uj magyar festészet remekei gyűltek egybe évek hosszú során át való vá­sárlás és megszerzés révén. Külön osztályt képeznek a szegedi jeles piktorok munkái. Károlyi, Joachim és Nyilassy legtöbbetérő vásznait a Back Bernát kollekciójában talál­juk meg. Hogy mennyi, de mennyi kincset rej­tenek magukban a fölhalmozott műremekek, az csak most derült ki, midőn szükségessé vált, hogy Back Bernát külön termeket nyis

Next

/
Oldalképek
Tartalom