Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-21 / 34. szám

6 DÉLMAOYARORSZAQ 1912. szeptember 81. jnlius 10-én megszüntette és Aranitzky nyugdíjaztatását elrendelte. A Földes-féle orvosi bizonyítvány és a belügyminisztérium határozata közé esik a birtok eladása. Ara­nitzky elmebaja az előadottak szerint feltét­lenül tudott dolog volt Nikolics Izidor főszol­gabíró előtt. És 1902. junius 27-ikén az elme­bajos községi jegyzővel aláírattak egy szer­ződést, amelyben a jegyző 150 holdas birto­kát — amely legalább 120—150.000 koronát megért — 36.400 koronáért eladja Pankovics Ottó nyugalmazott táblabírónak. Ez a Panko­vics pedig senki más, mint Nikolics főszol­gabíró apósa. A kiskorúak nevében a megyei árvaszéki ügyész perelte be Pankovicsot és csak 1909-ben jutott először ítélethez. Pan­kovics minden módon húzta a pert, mindent megfelebbezett, mindenre halasztást kért, mert addig ő élvezte a föld jövedelmét. 1909. március 29-én itélt ebben a perben először az újvidéki törvényszék és érvénytelennek nyilvánította a szerződést. Ezt az ítéletet 2415/909. szám alatt 1909. október 5-én felol­dották és a bizonyitás kiegészítését rendel­ték el, ami meg is történt. És az újvidéki tör­vényszék 1910. december 31-én ismét kimon­dotta, hogy a szerződós elmebaj miatt sem­mis. Ezt az ítéletet a szegedi tábla is hely­benhagyta, lesújtó birálatot mondva benne a szolgabiróról, aki különben a birtokot hozo­mánykép kapta és kezelte. A nyolc éves per néhány nappal ezelőtt fejeződött be a Kúrián A Kúria az ítéletet helybenhagyta és igy a szerződés véglegesen érvénytelen. — Török tisztek Szegeden. A Nap irja: A Hódmezővásárhelyről Szegedre cam­mogó vicinális egyik elsőosztályu kocsijában három érdekes, idősebb ur utazott tegnap délután. Az egyik ur őszszakállu, érdekes, barnaarcu, erőteljes és elegáns ember, két kísérője is ötvenkörüli, teljesen európai ur, mindhármuknak fején azonban piros fez. Törökül beszélnek, de bécsi újságot olvasnak. Nevetve nyújtja az egyik ur társának a jól­értesült Pressét. — Mennyire nem ismerik a helyzetet, mennyire nem ismernek minket és mennyire nagyképűek ezek az osztrák lapok, — mond­ja. — Nem baj — feleli a másik ur — ugy sem a lapok döntik el a harcot, hanem a mi csapataink. Világos, hogy ezek az urak törökök. Be­mutatkoztunk és kitűnik, liogy az öregebb ur Abdishah Ábrahám török lovasezredes, kísérői pedig egy török lovassági őrnagy és egy magasrangu katonai állatorvos. Három hete járják már a Csallóköz, Veszprém, Zala és Tolna nagyobb városait, most pedig át­jöttek pz Alföldre. Előbb Csabán, majd Ma­kón és Hódmezővásárhelyen voltak. Most utaznak Szegedre. Lovakat vásárolnak a tö­rök hadseregnek. — Károk. Makón ma kezdték meg a hadgyakorlatok okozta károk megfizetését, illetve fölbecsülését. E célból a hadügyi kincs­tár képviseletében egy honvédhuszár száza­dos és hadbiztos százados érkeztek Makóra, / akik a helyszinen egyezkednek az érdekelt gazdákkal és ha sikerül a megegyezés, ak­kor mindjárt ki is fizetik a megállapított kár­talanítási összeget. Hét járási székhelyen működik hét külön kártfizető katonai bizott­ság. A katonai kikiidöttek mellett egy a pol­gári hatóság tisztviselőiből kiküldött vegyes bizottság is működik, amelynek az a föladata, hogy ha a katonai megbízottaknak nem si­kerül megegyezni a kártérítési összegben a kárvallott gazdával, akkor ott a helyszinen felbecsüli a kárt és ezen becslés alapján az elsőfokú közigazgatási hatóság itéli meg a követelést. A makói polgármesteri hivatalnál százharmincnyolc gazda jelentette be a kár­talanításra való igényét. Az összes követe­lések egész összege körülbelül hetvenezer koronát tesz ki. Ha mind a hét járásban en­nek az összegnek az arányában vannak beje­lentve a károk, akkor az egész félmillió koro­nájába kerül a hadügyi kincstárnak, ami aránylag nem is olyan sok. —• Békésmegye legtöbb adófizetőinek névsora háromezer koronán felül a követke­ző: Wenckheim Dénes gróf (Doboz) 35.223, Almásy Dénes gróf (Gyula) 34.014, Wenck­heim Géza gróf (Gerla) 29.850, Blankestein Pál gróf (F.-Gyarmat) 18.449, Horgossy K. Imre (Szeghalom) 17.864, Geiszt Gyula (Kon­doros) 13.722, Károlyi Mihály gróf (Nagyszé­nás) 9371, Wenckheim István gróf (Lénárd­falu) 9264, Bolza Pál gróf (Szarvas) 9136, Bol­za Géza gróf (Szarvas) 8688, Wenckheim Fe­renc gróf (Szeghalom); 7624, Hoyos Miksa gróf (Kaldányi) 7043, Wodianer Albert báró (Komját) 7023, Székács József (Szentetor­nya) 6848, Haasz Antal (Sámson) 8393, Wol­finger Miksa (Sámson) 6329, Beliczey Géza (Csaba) 6212, Zselénszky Róbert gróf 6195, Montag Sándor '(Szentetornya) 5721, Horgosi Kárász I. (Szeghalom) 5671, Ledcrer László (Öcsöd) 5661, Bohn Mihály (Csaba) 5178, Ko­czinszky Mihály (Csaba) 4980, Juranek Sán­dor (Szentetornya) 4935, Péter András (Szeg­halom) 4145, Jakabfy Jenő (Szegbalom) 3997, Nemes Albert gróf (Csorvás) 3982, Weisz Mór (Gyula) 3520, Schwarcz Ferenc (Szegha­lom) 3298, Vécsey M. báró (Mezőberény) 3266, Lederer Rudolf (BnSzentandrás) 3182, Janu­rik Pál (Szarvas) 3029 korona. A névsorban Justh Gyula (Szentetornya) 2780 koronával szerepel. — Budapesten a diákságnak nincs la­kása. Néhány év előtt a Lágymányos vidéke teljesen elhagyatott, kopár terület volt. Az­után odaépitették az uj műegyetemet és ma virágzó városrész. Főképen tehát az uj mű­egyetemnek köszönheti életét. És mi történt? Annak a környéknek a háziurai csak ugy ad­nak ki lakást, ha a főbérlő kötelezőleg kije­lenti, hogy albérlőt nem vesz. Az egyetemi hallgatóságnak nagy része vidékről jön a fővárosba, nem igen lehet se főbérlő, se háztulajdonos, de mégis az egyetem közelé­ben szeretne lakni. De ez lehetetlen, mert a háziurak elfelejtve, hogy házuk értékességét a közellevő egyetemnek köszönhetik, szám­űzték a műegyetemi hallgatókat. Azt sem le­het követelni az egyetemi polgároktól, hogy düledező régi házakban, egészen szegény embereknél lakjanak. De, ugy látszik, vagy ezt kell tenniök, vagy pedig messze hurcol­kodni a műegyetemtől, mert ebben a város­ban a háziurak az emberi sorsok urai is. — A bajai példa. Ha nagyon rossz vic­cet akarnék csinálni, azt mondhatnám, hogy Baján bajok vannak a telefon körül. De, édes istenem, hol van rendben a telefon? Minde­nütt mizériák vannak, őrjitő, borzalmas, vég­zetszerű, sirbavivő mizériák. Baján azonban megkezdték a radikális harcot a „telefon, mint merénylet az idegek ellen" cimü intéz­mény ellen. Tessék elolvasni. Baja kereskedőinek körében mozgalom indult meg az irányban, hogy egyetemes el­határozással e napokban mindnyájan lesze­reltetik a telefonjukat a gyakori kapcsolási zavarok miatt. A postafőnök szerint a kap­csolási zavarok a nagy forgalom miatt álla­nak elő, melynek lebonyolítása a telefonhe­lyiség szűk volta miatt lehetetlen. A bajai kereskedők eljárásukkal a hivatal kibővíté­sét akarják kieszközölni. Ugy van, ugy van, viharos helyeslés minden oldalról. Éljenek a bajai kereskedők és kövessék a példájukat mindenütt az or­szágban, ahol nagyon nagyok a bajok. Sze­geden mindenesetre olyan érzelmekkel köll olvasni ezt a telefon-jelentést, mint a jövő zenéjét, örüljünk, hogy nálunk még nincs ilyen nagy baj. És busuljunk, mert még le­het. — Állandó eset. A kereskedőket érdeklő Ítéletet hozott tegnap Arad város tanácsa. Braun Ármin budapesti szőnyegkereskedő, hogy a forgalmat növelje, több ezer korona értékű szőnyeget leküldött Rubinstein Mór aradi szállító eimére. A szállítóval azonban megegyezett, liogy az ne váltsa ki az árukat, melyet később elárvereztek. Rubinstein azt maga megvette és olcsón eladogatta. Az ara­di kereskedelmi testületek Rubinsteint felje­lentették, de a rendőrbiró fölmentette. A városi tanács több száz koronára és az el­adási összeg egy tizedének megfizetésére ítélte. — UJ párisi téli divat. Párisban, mint a „Daily Mail" irja, a hideg időre való te­kintettel, a nagy szalonok már kiállították az uj téli divatot, amelyet a Longcbamps-on midienettekkel és közismert demimondainek­kel sétálni is küldtek. Az uj divaton, ugy lát­szik a bársony és a szőrme fog uralkodni. Fa­vorit a fehér szin és máris láthatók voltak fehér bársony és bermelin délutáni toalettek, amelyeknél pompásabbat még egy divat sem produkált. A hermelin-kosztiimök alsórésze szőrméből, a felsőrésze pedig panierszerü se­lyem musszelin-drapériából. Hasonlóak a bársonykosztümök is, csakhogy azokon a mély gallért rókaszőrből, vagy cobolyprém­ből állítják össze. Érdekes, hogy a többi kosztümökön a szőrmét, rendesen rókapré­met, épp oly szinüre festik, mint amilyen a ruha szövete. A szoknyák valamivel bőveb­bek, mint tavaly. A Röbespierre-modell pre­dominál és sok zsakett pontos utánzata azok­nak, amelyeket a forradalom idején viseltek. Az uj télikalapok vagy feketék, vagy fehé­rek, puha filcből, drága tollakkal diszitve. — Drága Berlin. Berlinből irják, hogy nemcsak a munkásság, hanem a lateiner­osztály is megmozdult, hogy állást foglaljon az általános drágaság ellen. Tegnap a keres­kedelmi alkalmazottak egyesülete tartott nagy tiltakozó népgyűlést. Ha számításba vesszük, hogy a német fővárosban több száz­ezer kereskedelmi alkalmazott van, ugy ké­pet alkothatunk magunknak arról, hogy a kereskedelmi alkalmazottak demonstrációja méltóságteljes volt. A gyűlésen résztvettek a Hanzaszövetség kiküldötte is. A gyűlés szónoka rámutatott arra, hogy Berlinben a megélhetési viszonyok száz százalékkal emel­kedtek néhány év óta; a hus, tej, kenyér ára elviselhetetlen. — Dráma a pályaudvaron. Budapestről jelentik: Ma reggel a ferencvárosi pályaud­varon több földmivestársával együtt Buda­pestre érkezett Klapi Ignác tizenhét éves pár­kányi földmives. Amint kifelé haladt a perro­non, egy fiatalember ugrott elő, revolverét Klapi jobbhalántékához nyomta, belelőtt és eliramodott. Klapi eszméletlenül terült el, tár­sai fektették le egy padra. A merénylőt mind­ezideig nem fogták el. A halálosan sebesült embert a Szent István-kórházba vitték. Klapi útitársai azt mondják, hogy a revolverme­rénylet mögött valószínűleg szerelmi história lappang és a merénylő Klapi vetélytársa. Klapi ugyanis vőlegény volt és menyasszo­nya Pesten szolgál. Klapi már régebben me­sélte, hogy elcsábították menyasszonyát és azt is mondta, hogy azért megy Pestre, hogy a csábitóval leszámoljon. Valószinü, hogy ez tudott Klapi érkezéséről és rálesett a pályaudvaron. ; ^ — Néma vőlegény és menyasszony. Kaposvárról jelentik: A somogymegyei Komlásd község anyakönyvvezetője előtt megjelent egy néma jegyespár, afik tolmács segítségév-1 és jelekkel adták az anyakönyv­vezető tudtára, hogy házasságra akarnak lépni. A vőlegényt Flcischer Jánosnak hiv­ják, bányamunkás, a menyasszony neve Ra­áocsay Margit. — A telefon szerencseszámai. Nem­csiak Kisnagynak, Törökországénak vannak szerencseszámai. Van a telefonnak is. Meg­történt, liogy egy fiatalember, erősen tagolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom