Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-03 / 18. szám

1912 szeptember 1. DÉLMAGYARORSZÁG 5 érezzék magukat. (Óriási lárma! Szégyen, gya­lázat!) Az ilyen igazgatóság iránt nem tehetnek bizalommal a megkárosított kisemberek ezrei. Indítványára vita után a következő határozatot mondta ki a közgyűlés: A közgyűlés az igazgatóság jelentéséből a legnagyobb meglepetéssel hallja, hogy a mér­leg 1,301.890 korona veszteséggel zárul. Mint­hogy a nyolc hóval ezelőtt lezárt tavalyi mér­legben az igazgatóság 67.447 korona tiszta nye­reséget mutatott ki és a mai jelentés szerint a bejelentett 1,301.890 korona veszteségből csak 110.890 korona volna az ezidei veszteség: az ezen összeget meghaladó 1,191.000 korona tehát csak az előző évek alatt állhatott elő. A közgyűlés a legnagyobb megütközéssel értesül, hogy az igazgatóság alapszabályszerü jogait túllépve, alapszabályellenes üzleteket és ügylete­ket kötött, azon gyanújának ad kifejezést, hogy a kimutatott és éveken keresztül elleplezett veszteségek legnagyobb része csakis ezen alap­szabályellenes üzletekből származhatott és ezért ugy az igazgatóság, mint a felügyelő-bizottság tagjaival szemben már ma kimondja a teljes felelősséget. Budapest közgazdasági életében rendkívül sok kommentárral tárgyalták ma ezt a tipikus esetet. Uj partfürdő szegedi mintára. (Saját tudósítónktól.) Újvidék a jövő esz­tendőben a szegedi partfürdőhöz hasonló nap-, lég-, viz- és homokfürdőt kap. Az újvidéki városházán a napokban tárgyalták a partfürdő tervét és az összes részleteket kedvező nyilat­kozatokkal támogatták. Az újvidéki partfürdő megteremtésének eszméje is onnan indult ki, ahonnan a sze­gedié. Milliónyi összegeket visznek ki évente külföldre a fürdőzők. Abbáziába, Lidóba, Lov­ranába csalogatják a hiszékeny magyarokat pedig itthon is ugyanezt élvezhetnék egy kis leleményességgel, mint bármelyik külföldi strandon. Az újvidéki dunai partfürdő helye a kame­nici révátkelés alatt a védgát mentén elterülő körülbelül 500 méter hosszú, átlag hatvan mé­ter széles füzes és az előtte elterülő gyengén lejtős homokos part lesz. A Duna vize ezen a helyen a legtisztább. A szemközt fekvő Ribnyák és kamenici park a szemnek gyönyörű kilá­tást nyújt. A fürdő a városhoz nagyon közel fekszik, amennyiben távolsága a villamos vasút Széchenyi-utcai megállóhelyétől csak 14 km-t tesz ki. A partfürdő tényleges parthossza 350 m. ebből 150 m. közös fürdő, 50 m. gyermek­fürdő, 50 m. női fürdő és 100 m. ingyen vagy népfürdő. A száraz homokos part szélessége ter­mészetben a vízálláshoz képest változik ; a part lejtője 1*25 vagyis olyan, hogy 5'00 m.-es vízállásig száraz homokos part mindig rendel­kezésre áll. A fürdő egyéb berendezését képezik: a vetkőző kabinok, a zuhanyok, vízvezeték, tornaszerek, csúszkáló lejtő, a vendéglő épület. A kabinok 3 félék: faoszlopokban lévő tető­szerkezet alá elhelyezett, zárható ruhaszekré­nyek, előtte padokkal; továbbá közönséges zárt fakabinok és végül hordozható vászonsátrak. A zuhanyok faszerkezetre szerelt zuhany­berendezésből állanak, melyeknek vizét a külön fatornyon elhelyezett víztartály szolgáltatja. Hozzávetőleges számítás szerint az összes kiadás 35.000 koronát tenne ki, a bevétel 100 fürdőnapot véve számításba (egy napra átlag 150 fürdővendég) az évente 15.000 k. 50 f., fürdődijjal 7500 k., egyéb bevétel 500— 8000 korona. Vagyis a bruttó nyeresség 3500 korona, tehát a befektetett tőkének 10 százaléka. Újvidék nagy környéke és a dunai fürdő­szegénység elég biztosítékok, hogy a befekte­tett tőke jól fog jövedelmezni. A furfangos szatymazi legény. (Saját tudósítónktól.) Érdekes tárgyalása volt ma Szegeden a kihágási bíróságnak. Az ügy előzményei is nagyon érdekesek. A télen bál volt Szatymazon. Összejöttek a legények és a leányok. Szólt a muzsika. A párok vidáman járták a csárdást. Folyt a sör és folyt a bor előbb poharakban és üvegekben, később pedig folyt a földön is, mert Szatyma­zon ez igy szokás. Reggel felé a leányok hazatakarodtak és ottmaradtak a legények. Az oltmaradt legények aztán tovább foly­tatták a báli mulatságot. A bor és sör még­jobban folyt a padlón. Aztán vér is folyt, mert Szatymazon ez is szokás. Székek emelkedtek a levegőbe, fütykösök himbálóztak a fejek fö­lött, szódásüveg és sörös krigli — záporeső esett s néhány bicska is kinyílott, hogy legyen tűzve a legények oldalába, hátába, mellébe. Behasított fejektől, behorpasztott és meg­lékelt koponyáktól, véres ingektől, kék és zöld foltoktól és frissen dagadt daganatoktól disz­lett a csatatér. A véres bál után a legények részint a törvényszék elé, részint a rendőrségre kerül­tek. Amazokkal, akik között a súlyosabb testisértők voltak, a törvényszék végzett, azok pedig, akik kevésbé voltak bűnösek, a rend­őrség kihágási bírósága elé kerültek. A kihágási bíróság négy legénytől kérte számon a szatymazi bálban megtörtént ese­ményeket és közülök hármat el is ítélt egyen­ként főbüntetésként két napi elzárásra és mellékbüntetésként egy napi elzárásra átváltoz­tztható husz korona pénzbüntetésre. A negye­dik legényt, Fogas Mihályt, azért nem lehetett elitélni, mert nem tudták előkeríteni a rend­őrök. Fogas Mfhályt végre ma nagynehezen előkerítették. A kihágási biró megkérdi tőle: — Hogy hivnak ? — Fogas Mihály. — Ott voltál-e, mikor a verekedés volt ? — Ott voltam. — Veszekedtél-e ? — Nem veszekedtem. — Hát akkor hogyan lehetséges, hogy mégis vádolnak ? — Az onnan lehetséges, mert a rendőrök az én nevemet is hallották félfüllel emle­getni és erre fölírtak a verekedők közé. — No, hátha felírtak, akkor elitéllek két napi elzárásra és egy napra átváltoztatható ! husz korona pénzbüntésre. Megérteted ? — Megértettem. — Megnyugszol, vagy fölebbezel ? —• Nem fölebbezek én. Tölteni akarom. — Tölteni akarod ? Hiszen akkor bűnös vagy! Hiszen te akkor verekedtél! Miért taga­| tad hát? — Azért, mert azt hittem, hogy igy \ kevesebbet fogok kapni, mint a többi. A furfangos szatymazi legény ezenfelül I még azt is kijelentette, hogy a husz koronát ! is leüli, mert annyit úgysem keresne egy nap ! alatt. Körmöcbánya konkurrensei. — Elitéit pénzhamisítók — (Saját tudósitónktól.) A szegedi törvény­szék hétfőn pénzhamisítók ügyében Ítélkezett. Egy nagybecskereki magánzó, a felesége és két fiatal iparos ültek a vádlottak padján. Hamis pénz gyártásával és ennek forgalombahozatalá­val vádolta az ügyészség. A bíróság a vádlot­tak közül csak kettőt talált bűnösnek, akikre enyhe büntetést szabott. Jellemző tünet, hogy pénzhamisítás vádjá­val majdnem minden esetben tudatlan és tapasz­talatlan embereket vádol az ügyészség, akiknek képessége a legprimitívebb. A szegedi törvény­szék minden évben husz-harminc pénzhamisi­tási ügyet tárgyal és még alig történt meg, hogy ne oláhcigányok vagy jámbor falusi pa­rasztok fölött ítélkezett volna a bíróság. Olya­nok vállalkoznak a pénzhamisításra, akik még 1 a nevüket sem képesek leirni. A tudatlan em­bereket hasznavehetetlen, ócska gépekkel föl­ülteti egy-egy szélhámos, azzal a dajkamesével, hogy ezreket lehet majd keresni. A legtöbb bűnjelen, ami a bíróság asztalára kerül, moso­lyognak a birák. Mert a bűnjel mindenhez inkább, hasonlit, mint a pénzhez. A legprimi­tívebb agyagöntvény, amelyet még egy kis gyermek sem fogadna el pénznek. De hiába, a törvény—törvény és a jámbor emberek drágán fizetnek a könnyelműségükért. A nagybecskereki vádlottak ügyében sem bizonyult valónak, hogy hamis pénzt gyártottak volna, hamis pénzt azonban talált náluk a rendőrség. Rain Dezső nagybecskereki magán­zót, a feleségét és Matyatyov Antal és Serbán György iparos-segédet vádolta meg az ügyész­ség pénzhamisítással. A törvényszék második büntető tanácsa Hevessy Kálmán elnökletével tárgyalta az ügyet. A vádirat szerint Rain Dezső, Serbán György és Matyatyov Antal a mult év augusz­tusában egykoronásokat hamisítottak, amelyeket Rain Dezsőné értékesített. A rendőrség egy kofa feljelentésére leplezte le a társaságot, aki­nek Rain Dezsőné hamis egykoronással fizetett. A rendőrség megmotozta az asszonyt, akinél két darab egykoronást találtak, három darabon már túladott. A házkutatás alkalmával a ma­gánzó házában, nyitott padláson, öntvénymintát találtak. Hamis pénznek azonban nem akadtak a nyomára. A két iparos azért keltett gyanút, mert sürün jártak Rainék házába. Őket is meg­motozták, az egyiknél egy, a másiknál pedig két darab hamis egykoronást találtak. A tárgyaláson Rain Dezső azzal védeke­zett, hogy az öntvénymintát Serbán bátyjától, : Serbán Dömötörtől kapta, aki most Szerbiában tartózkodik. Meg sem kísérelte a pénzgyártást, mert tudta, hogy a gép alkalmatlan erre. Val­lomása szerint a két iparossegéddel csak any­nyi dolga akadt, hogy azok egy izben fölkér­ték, hogy tanítsa meg őket pénzgyártásra. 0 erre megmutatott nekik két darab hamis egy­koronást, amelyet Serbán Dömötörtől kapott. A hamis pénzt aztán átadta Matyatyovnak az­zal, hogy — Ne is próbálja értékesíteni, mert rajta­veszne. A két iparos-segéd vallomása szerint Rain lebeszélte őket a pénz értékesítéséről. Rain Dezsőné beismerte, hogy valóban találtak nála hamis egykoronásokat, de sejtelme sem volt arról, hogy azok hamisak. Tiz koronás arany volt nála, amelyet egy ismeretlen szerb ember váltott föl neki egykoronásokra. Rain Dezső bűnösségére vonatkozólag nem sok bizonyíték merült föl, minthogy azonban már kétszer ült pénzhamisítás miatt, a bíróság egy évi börtönre ítélte. Rain Dezsőnét hamis pénz csalárd használata miatt egy hónapi fog­házzal sújtották. A két iparos-segédet fölmen­tették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom