Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-01 / 17. szám

1912 szeptember 1. A szinházi helyárak fel- [ emelése. Irta: Wimmer Fülöp. Azt irja az egyik esti lap: „hogy ezen most már két éven át segíteni nem lehet." Én e véleményt épenséggel nem osztom, hanem meg vagyok győződve arról, hogy ezen nemcsak segíteni lehet, de ezt már azért is meg kell tenni, mert a lehető legveszedelmesebb precedens volna egy ily fontos határozatot, egy ennyire kezdettől végig helytelen és törvénytelen úton-módon megvalósítani engedni, csak azért, mert Almássynak nemcsak itt lent, de fönt is befolyásos barátai vannak. Helytelen és törvénytelen a miniszter határozata ugyanis azért, mert: 1., már a Szmollény- féle felebbezés felterjesztése, amely a miniszternek ezen állásfoglalásra alkalmat adott, helytelen és törvénytelen volt, amennyiben „közbeeső határozatok" felebbezés tárgyát nem képezhetik. Már pedig világosan közbeeső határozat.volt az, mely szerint a törvényhatóság kimondotta ugyan, hogy a tanács a szinházi helyárak dolgában végérvényesen nem dönthet, mivel a köztörvényhatóság ebbeli törvénybiztositotta felülbirálati jogáról soha le nem mondott, de egyúttal utasította a tanácsot, hogy a helyárak ügyét hozza most már egy indokolt javaslattal érdemben a közgyűlés elé, amit a tanács megtenni ígért is, ezen vállalt kötelezettségének azonban, ugy látszik, azért nem tett eleget, mert félt. hogy a közgyűlés a magasabb helyárakat nem szavazza meg és e miatt a dolgot egyrészt elaludni hagyta, másrészt azután, hosszabb vajúdás után felterjesztette az ezen be nem fejezett kérdésben beadott Sztnollény-féle felebbezést, kézzelfoghatóan törvényellenesen. A minisztériumban, ahol Szeged város közönsége sokkal kisebb gráciában áll, mint Almássy ur, ezen nem akadtak fel, hanem megítélték Almássynak a 35—40,000 korona DÉLMAGYARORSZÁG helyáremelést a következő két falsum-indok alapján: a) Mivel a közgyűlés állítólag az Almássyval kötött szerződés szövegének elfogadása által a tanács határozatait felülbíráló jogáról lemondott volna; b) (tessék csak figyelemmel olvasni) — „mert tekintettel arra, hogy a helyárak jövedelme a szinház bérlőjét illeti, a helyárak felemelése a város vagyoni és gazdasági érdekeit egyáltalában nem érinti." Szeged város 50.000 főnyi színházlátogató közönségét, 'amelynek érdekeit a bérlővel szemben a város hatóságának igenis megvédeni kötelessége, tehát nem ismeri ez a bölcs határozat, amely enyhébb jelzést, mint: frivolitás, nem érdemel, mert frivolabb felfogást, mint azt, hogy egy ily kérdésben a város közgyűlésének nincs szava, mert nem a város pénztáráról van szó, hanem csak a közönség zsebéről, én még nem tapasztaltam. De még ennél is furcsább azon mód, a hogyan Almássy protektorai a minisztériumban tultették magukat az első indokkal a meglevő jogállapoton ? ? Ugyanabban a szerződésben ugyanis, a melynek 13-ik pontjába a minisztériumban belekapaszkodtak, a város tanácsa imperative utasít tátik egy szinügyi szabályrendelet alkotására, hogy a szinügyi kérdések aszerint intéztessenek el. Ez meg is történt, a tanács a szabályrendeletet a közgyűlés elé terjesztette, a közgyűlés elfogadta és a "miniszter ur azt ez év április 1-én jóváhagyta. Ezen április 1-én végleg jóváhagyott szabályrendelet 2-ik §-ának 4-ik pontja igy szól : — „A törvényhatósági bizottság határoz a tanács határozatai ellen beadott felebbezések fölött." Amidőn tehát a miniszter április 1-én jóváhagyta ezen, a színigazgatóval kötött ; szerződésben provedeált szabályrendeletet, a ' mely az összes faktorok intencióit kétség3_ telenül és világosan kimutatja, augusztus 22-én erről teljesen ^megfeledkezik és csak a szerződós 13-ik pontját veszi figyelembe, a mely ezek után már bebizsnyitottan nem akart mást kifejezni, mint hogy a tanács természetesen a város közönségét képviseli a színigazgatóval, mint a várossal szerződő féllel szemben, de tudja mindenki, hogy e szerződés tárgyalásakor egy szó sem esett arról, hogy ezzel a közgyűlés egy jogáról a tanács javára le akart mondani, aminthogy ilyen szándék határozottan egyik oldalról sem állott fenn. Fényesebb bizonyítók erre, mint az ezen szerződés kapcsán mogalkotott szabályrendelet, nem létezhet. Amikor tehát a miniszter szóban forgó döntése helytelen, — mert 1., egy oly felebbezés alapján hozatott, ; amely törvényellenes és amellyel tehát foglalkoznia egyáltalában nem szabadott volna; 2., mert az általa négy hónappal előbb jóváhagyott és jogerőre emelkedett szinügyi szabályrendeletet, melyek rendelkezései a szóban forgó kérdésben kétségtelenül döntők, nemcsak figyelmen kivül hagyta, de ezzel homlokegyenest ellenkezően döntött és végre mert csak azt látja, hogy a magasabb belyárak Almássy zsebébe kerülnek, azt azonban nem, hogy e pénz kiktől ered — a város közgyűlése e leiratot nem veheti tudomásul, hanem utasítania kell a város tanácsát, hogy ez ellen az itt felhozottak alapján felterjesztést intézzen a miniszterhez, kérve döntésének megfelelő megváltoztatását. Igy legalább észre fogják odafönt venni, hogy az Almássy-monopolium nem elégítheti ki e nagy város közönségének összes szórakozási szükségletét és hogy p. o. nem lehet még továbbra is megtagadni Szegedtől azt, ami Váradon és Debrecenben évek óta folyamatban van, hogy t. i. a színi éved alatt is mindenféle más előadás (cirkusz, kabarét, hangverseny stb.) nyugodtan megtartható. A közönség jogát és érdekét védjük az egyén érdeke ellen. és alig tudta visszafojtani csiklandozó kaca gását. Az est csöndes volt, mint a bábjátéknál a színpad és az ablakokat a színpad mögül világítják imitt-amott. Hermán két kézzel fogta Anna kezét. Leírjam, hogy mennyi mindent hazudott e rövid percek alatt Hermán ? Hisz mindenki ment már téli este karonfogva fiatal hölgygyei! A temető árkánál Pityeriné a hóba ült, mert nagyon szeretett a hóba ülni — túlnan a behavazott sírkövek nézegettek át, a néma ciprusok alatt bizonyosan járt valaki, mert a hó néha lecsúszott a vékony galyacskákról. — Istenem — sóhajtotta Pityeriné. Macskási, reszketve a félelemtől, kapaszkodott az asszony kezébe. Hermán, bár belülről maga is különösen érezte magát, Annát átemelte az árkon és tétova, félénk léptekkel vezette a régi temető sirdombjai között. Egy sírdomb nagyot döngött, midőn Hermán rálépett, Hermán visszarántotta a labat, mintha a rák csípte volna meg. A félig ájult Annát reszketve tartotta karjai között ... Egy kóborló róka nagyot ugrott az arok szélén. Pityeriné éleset sikoltott, hogy szinte meghasadt bele a levegő. Aztán hanyat-homlok futni kezdtek mindnyájan. Csupán Anna botlott el egy sírkeresztben és hanyatvágódva a hóban maradt. Természetesen Hermán ur szaladt legelői és még azon éjszakán elszökött X-ből, hogy oda sokáig ne merészelje betenni a lábát. talán a régi temetőben, ahol|olyan emberek is feküdtek, akik a művészt szinházi zenész korában ismerték. Cipősurolás támadt. Diákok és finomabb mesterlegények jöttek elő a művész háta mögül. Keztytis, órás és divatárus bebocsátást nyertek a terembe, de a kerékgyártót Hermán a íninap megöklözte az udvaron. A leányok, hangosan felnevettek, mintha csiklandoztákg volna őket, midőn az ifjak táncra kérték őket. Az asszonyok egy darabig húzódoztak, csupán Pityerné, aki vörös cipőben járt szabóné létére, nem vonakodott soha. Ledobta a mantilját, a derekát kinyújtotta, mert karcsú dereka volt és balkezével megtapogatta hajában a piros szallagot. Mondották, hogy ez az asszony annyi verést kapott a férjétől, amennyit senki se birna ki a városban. Esténkint, midőn hazafelé ment kísérőjével, csinos nyomokat hagyott a hóban kis lába, de szeretett letelepedni a hókupacokra és szétvetett lábbal hintázódott ültében és ugy hallgatta az udvarlókat. Jó darabig mindenki Pityerinébe volt szerelmes X. városkában. Amig Major Anna feltűnt a tánciskolában. Hermán ur fedezte fel a szőke leányt és térdet hajtott előtte, amikor táncra kérte. A leány rózsaszínű arcával mosolygott, mert mosolyogni tudott. Beszélni nem szokott, mert nem merészkedett Hermán úrhoz szólni, aki ugy bánt vele, mint egy hercegnővel. Pedig otthon rikoltott, mint a páva, midőn testvéreivel verekedett a sárga ház udvarán, ahol egy nagyon csinos fiatal kéményseprő vitte a létrát a táblára föstve. Hermán ur hamarosan megtanította járni, magát ilegetni, fejét féloldalra fordítani és derekát kihúzni. Miközben sokszor fülébe súgta, hogy mennyire szereti. ! — Színésznő lesz belőle — mondta a szőke hölgy háta mögött, de ugy, hogy ő is megj hallja. — Színésznő lesz a Major-lányból — terj jedt a hir X városkában. Anna kinyújtotta a derekát, lassan, kifeszi| tett lábbal lépkedett és a szemét lesütötte, amint • Hermán ur erre megtanította. A varrólányok a nyelvüket öltöttök Annára az ablakból. Prépa bácsi, a városka névtelen levélírója igen szemérmetlen dolgokkal vádolta meg Annát a közönség előtt, Regina kisasszony valósággal ráerőszakolt egy füzöt, amint boltja előtt elhaladt. Igy lett Major Annából hires hölgy X-ben. András estéjén, a francia négyes után Hermán ur bizalmasai előtt azt indítványozta, hogy ránduljanak át a közeli régi temetőbe, kísérteteket nézni. — Nagyon szép dolog, amint hosszú lepedőben sétálnak a sirok között, mondta Hermán és csettintett nyelvével. Pityeriné természetesen nyomban vállalkozott a dologra, miután egy Macskási nevü diák verseket irogatott hozzá akkoriban és állandó táncosa volt. — Kapaszkodjon a karomba — suttogta Hermán forrón az Anna fülébe, midőn kiosontak a táncteremből és a régi temető felé elindultak a mély hóban. Pityeriné a diákkal a nyomukban lépkedett