Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-18 / 31. szám

1912. szeptember 18. DÉLM AGYARORSZÁG Óriási kavarodás Irtózatos lárma, hangszerek zsivaja közt ngilt mecf a Ház. — Tiszát és Lukácsot gyalázza az ellenzék. — Nem lehet tárgyalni. — Min­den fölborul! — Az elnök kihirdeti a határo­zatot. — Merénylet-mese Szacelláryról. — Este háromnegyed tízig tárggaltak. — Rend­őrök az ülésteremben. — Károlyi arculütötte Pavlikot. — Eltávolítják az ellenzéket. (Saját tudósítónktól.) Pokol parla­mentje: — igen, ezzé tették a magyar kép­viselőházat. Az ellenzék terrora leírhatat­lan. Borzalmasan erkölcstelen. Itt csak radikális eljárás segithet. Hogy hosszabb idő után újra összeült a Ház, tulajdonképen a nyári merényleteket kezdték meg újra. Teljesen elkészült az ellenzék az erkölcs­telen munkájára. Az ellenzék ugyanis reg­gel a kupolacsarnokban azt határozta, hogy a harcot az eddigi fegyverekkel ott fogják folytatni, ahol juniusban elhagyták. Tisza István reggel tiz óra tizenöt perckor megjelent az elnöki emelvényen, de még le sem ült, még a csengőt kezébe sem vette, már az ellenzéken kitört a fülsiketítő hang­zavar. Az emberi hang, még ha üvöltésig fokozódott is, a legártatlanabb és leghar­monikusabb volt ebben a rettentő koncert­ben. A munkapárt megadással és türelem­mel hallgatta a sipok, fütyülök, kelepelők zaját, amelybe a legsúlyosabb sértések és szitkok vegyültek bele. Ahányszor Tisza a csengőhöz nyúlt, annyiszor ujult ki a lár­ma. Végre a munkapárt temperamentumo­sabb tagjain is erőt vett az indulat és ki­tódultak a középre. Legott az ellenzék is lenn volt a miniszteri székek előtt. Egy percre ugy tetszett: a testek összetűzését nem lehet többé elhárítani. Károlyi Mihály gróf egészen behatolt a munkapárt tömött soraiba, ahonnan kezdték kiszorítani. Sze­rencsére néhány nyugodtabb temperamen­tumu honatya széjjelválasztotta az izga­tott feleket. Tisza magához rendelte a gyorsiró­iroda főnökét és egy-két irást adott neki. A főnök lediktálta társainak az ellenzék szörnyű zajongása közben: „a két királyi kézirat az uj ülésszak megnyitásáról és a delegációk egybehivásáról a munkapárt tapsai közben tudomásul vétetett". Délben Tisza az ülést fölfüggesztette tiz percre s ez alatt a főrendiházban Jósika Samu báró alelnök szintén kihirdette a királyi Írásokat, mindössze tizenöt-husz főrend jelenlété­ben. A szünet után pihent erővel ujult ki és néhány hangszerrel meg is gazdagodott a nemzeti hangverseny. A mai ülésen akkor tört ki legjobban az indulatos dühöngés, amikor Szacelláry György képviselőt megvádolták, hogy re­volvert rántott Károlyi Mihály grófra. Megbízható szemtanuk ezzel szemben azt vallották, hogy kulcscsomó volt Szacellá­rynál. Délután negyed 3-kor tört ki a fék­telen tombolás. És eltartott este háromne­gyed kilencig. Öt órakor megjelent a rendőrség is az ülésteremben. Amikor Pavlik rendőrfel­ügyelő odalépett Károlyi Mihályhoz, ez hirtelen rávetette magát és kétszer arcul­ütötte. Károlyit megragadták a rendőrök és kifelé hurcolták. Közben izgalmas eset történt. Amikor Pavlik fölszólitotta a 2205. számú rendőrt, hogy vezesse ki Apponyi grófot, a rendőr igy szólt: — Magyar képviselőhöz nem nyú­lok! Letartóztatták. Közben kifelé hurcol­ták az ellenzéki képviselőket. Károlyi olyan izgatottan védekezett, hogy az iz­galmaktól elájult. Jürmy Bélával hat rend­őr viaskodott és kirántották a karját. A fájdalomtól eszméletlenül terült el. A kli­nikára vitték. Az izgalmaktól Batthyány Tivadar és Szterényi is elájultak. Kilenc óra előtt végre eltávolították az ellenzéki képviselőket és Tisza István gróf elmondta azt az elnöki megnyitót, amit az ülés kezdetén akart elmondani. A Ház mai üléséről ez a tudósításunk számol be: Az ülés előtt. OSOND AZ UTCÁN A nagy Ma szenzációjának nincsen — ud­vara és semmiféle látható kisugárzása. Akik az utcát a parlament környékére várták — félve vagy reménykedéssel, tökéletesen meg­csalódtak. A megnyitó koncert nem vonzotta az embereket, az éles, csipős szél, amely fris­sen nyargalászott a Duna-partján, még ke­vésbé. Akármelyik szinliáz előtt nagyobb az élénkség egy bemutató estén, mint amekko­ra a parlament kapuja körül a mai premiért várta. Kevéssel kilencedfél óra előtt kezdtek gyülekezni az ellenzékiek. Gyéren jöttek és csöndesen, nyugodtan beszélgettek a nap vár­ható eseményeiről. A taktikáról hivatalosan bizonyosat senki sem tudott, mindazáltal nyilvánvaló lett az elejtett megjegyzésekből, liogy az ellenzék nem változtatja meg eddigi taktikáját. A zaj, sipolás, fütyülés újra kez­dődik, — suttogták. — Negyed tizkor egyen­ként, vagy kisebb csoportokban a kupola­csarnok felé szállingóztak az ellenzékiek. A KUPOLACSARNOKBAN Nem sokan voltak együtt. Várakoztak, de csak gyéren jelentkeztek az ellenzékiek. A vezérek közül ott voltak: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Batthyány Tivadar gróf, Mezőssy Béla, Désy Zoltán és mások. Lehettek vagy ötvenen. Pár perc múlva Désy Zoltán beszédhez fogott. Röviden szólt. — Minthogy a helyzet semmiben sem változott, a sérelmek nem orvosoltattak, folytatjuk a harcot ott, ahol elhagytuk. Éljenzés és helyeslés hallatszott. A ta­nácskozás ezzel véget is ért. A FOLYOSÓN Az ellenzék határozatáról azonnal tudo­mást szerzett a munkapárt is, melynek tag­jai tulaj donképen csak most kezdtek gyüle­kezni. — Újra Wagner-zenét hallunk tehát! — mondották a párt humoristái. Hirül vitték a határozatot a Ház elnök­ségének és a kormány tagjainak is és a Ház elnöki termében tanácskozást kezdtek a tak­tikáról. Rendőr, egy díszruhás rendőrfelügyelőn kivül egyetlen egy sem volt látható a parla­ment egyetlen nyilt helyiségében. Néhány perccel tiz óra előtt az ellenzé­kiek bementek az ülésterembe és csöndesne elfoglalták helyüket. Körülbelül ekkor érkezett a folyosóra Andrássy Gyula gróf. Kissé sápadtan, ide­gesen foglalt helyet a jobboldali folyosón Pallavicini György őrgróffal, alig két lé­pésnyire a munkapártiak nagy csoportjától. Ott várták Tisza Istvánt. A miniszterek ez­alatt egyenként mentek be a terembe. Negyedtizenegy lehetett, mikor Tisza az elnöki szobából a folyosóra lépett. Pár pilla­natig beszélgetett hiveivel, azután az ülés­terembe ment. Alig, hogy eltűnt a bejáró ne­héz függönye mögött, kiabálás, sivitás, fü­tyülés hallatszott ki. A folyosó hirtelen el­néptelenedett. A pokol parlamentje. KITÖR A VIHAR! Az ülésterembe az ellenzék vonult be először, pontban tiz órakor mindenki elfog­lalja helyét a baloldalon. A vezérek közül csak Justh Gyula hiányzik, itt van Kossuth Ferenc is, aki most hall majd először ilyen zenebonát; juniusban ugyanis betegsége miatt nem jelent meg az üléseken. A jobb­oldalról apránkint szállingóznak be a mun­kapárt tagjai. A karzatok zsúfolva vannak, az elnöki emelvény fölött az első emeleten ott ül Lukács László miniszterelnök felesége is a fiával. A második emeleti karzat az el­nök fölött teljesen üres, csak két detektív gunnyaszt rajta. , Egynegyed tizenegykor bejönnek a te­rembe Teleszky, Serényi, Hazay Székely és Zichy miniszterek. Az ellenzék némán fogad­ja őket. Pár pillanat múlva azonban egy­szerre, mintha zsilipeket nyitottak volna föl, beomlik a többség is a terembe. Jön a mi­niszterelnök és Tisza István. Az ellenzék, mintha megcsípték volna, fölugrik, sipszó si­vít föl a baloldalról s dühös kiáltások kórusa hangzik, amelyből eleinte alig lehet érthető szót följegyezni. KIK A HŐSÖK! A Kossuth-pártból Mezőssy Béla, Désy Zoltán, Palugyay Móric, Zlinszky István, Héderváry Lehel, Pap Zoltán kiabál a leg­jobban, a Justh-párt kissé hallgatagon iil helyén; a nagy zajban Batthyány Tivadar fenyegeti Tiszát fölemelt karokkal, a nép­pártból Zichy Aladár gróf, Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Huszár Károly a leg­hangosabbak; Károlyi Mihály a néppárti so­rokból segit a lármacsinálásban. Mikor Tisza és a miniszterelnök elfoglal­ják helyüket, még erősebb lesz a sipszó és a kiáltozás. Mezőssy Béla Lukács Lászlóra mutat és közvetlen közelből igy kiáltja:

Next

/
Oldalképek
Tartalom