Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-15 / 29. szám

1912. szeptember 15. DÉLMAGYARORSZÁG 11 — Rákóczi vagy Radetzky? Aradról táviratozzák a „Magyar Kurir"-nak : Ma érke­zett Aradra a hadgyakorlatokról visszatérő háziezred, melynek bevonulását nagy közönség nézte végig. Mikor a katonaság a város egyik legforgalmasabb helyéhez, a Weitzer János­utca sarkához ért, Jellusik főhadnagy, szárny­segéd odalovagolt a zenekárhoz és kiadta a parancsot, hogy a Rákóczi-indulót játszák. A zenekar rá is zendített az indulóra, de alig hangzottak el az ütemek, Barbini ezredes kardjával haragosan leintette a zenekart, meg­állította az ezredet és magához kérve a szárny­segédet, ráparancsolt, hogy a Radetzky-marsot húzassa. Ez meg is történt és a bevonulás a Radetzky-induló hangjai mellett történt. A közönség körében az ezredes eljárása megbot­ránkozást keltett. — Szép kis szellem. Ez az eset mely­ről itt szólunk, Apátfalván, Makó közelében történt. Van a községnek, — hogyne volna, — iskolaszéke. Természetes, hogy ugy kellene lenni, hogy az iskolaszéknek a község leg­értelmesebb, legtanultabb polgárai legyenek a tagjai. Hogy mennyire értelmes tagjai vannak az apátfalvi iskolaszéknek bizonyítja az, hogy egy iskolaszéki ülésen formálisan összevereked­tek. Ugy történt, hogy Kardos Noe, az iskola­szék „esze" ellenezte Somogyi Béla indítványát, mire a tagok az indítványt leszavazták. So­mogyi erre maliciózusan azt jegyezte meg, hogy: — ez Kardos szelleme. Kardost ez a megjegyzés annyira dühbe hozta, hogy egy széket vágott Somogyihoz, aki most Kardos ellen nyolc napon belül gyógyult könnyű testi sértés vétsége miatt emelt panaszt a makói büntető járásbíróságon. — Máramaros katasztrófája. A hetekig tartott esőzések miatt Máramaros megyében úgyszólván minden folyó kiáradt s az áradás eddig több mint két millió korona kárt okozott. A népeket nagy inség fenyegeti, mert a termés egy részét elsodorta az ár. Különösen nagy pusztulás a Verhovinán, a técsői és visói já­rásban. A most épülő visóvölgyi vasút építés­hez összehordott anyagból fél millió korona értékű mennyiséget sodort el az ár. Több emberélet is áldozatul esett s Kellermann Gusz­táv és Grünfeld Mózes csendőrök huszonkét embert mentettek ki halálos elszántsággal Felső­visón a két méteres vizárból. — Felemelték a színházi helyárakat, az adót, a házbéreket, de nem emelték a szé­les néprétegeknél általánosan használt fölözött tej árát a Központi Tejcsarnok fiókjainál. — Rablógyilkosság Berlinben. Berlin­ből jelentik nekünk : Műit éjjel egy Euss Jó­zsef nevű hatvanöt éves tőkepénzest lakásán meggyilkolták és kirabolták. A rablógyilkost még a gyilkosság helyén letartóztatták. Fuss éjjel tizenegy órakor jött haza lakására, de né­hány perccel utóbb a portás kétségbeesett kiáltást halott. A portás elment a rendőrségre s onnan két rendőrrel érkezett vissza. Be akartak menni a lakásba, de az ajtó be volt zárva. Betörték az ajtót s ebben a pillanatban egy fiatalember állott eléjük és revolverből kétszer rájuk lőtt, de a golyók eltévesztették a céljukat. Kétségbeesett harc után sikerült a fiatalembert ártalmatlanná tenni és megkötözni. A szobában az ablak mellett feküdt Fuss holt­teste, amely egészen el volt borítva sebekkel. Az odahívott orvos már csak a Fuss halálát tudta megállapítani. A rablógyilkos egy Péter­loh Róbert nevű husz éves kereskedelmi al­kalmazott. Péterloh a rendőrségen elmondta, hogy csak elkeseredett harc után sikerült neki megölni áldozaiát, akinek erejét a halálos fé­lelem; roppantul fokozta, de végül egy rúgás­sal sikerült őt a földre teríteni s ekkor egy vasgyürüvel és késsel addig ütötte és szúrta, amig meghalt. Péterloh azt álltja, hogy nem voltak bűntársai. Fuss nagyon jótékony ember volt. Amikor a gyilkost a rendőrségre vitték, a tömeg meg akarta lincselni. — A telefon szerencseszámai. Nem csak Kisnagynak, Törökországénak vannak szerencseszámai. Van a telefonnak is. Meg­történt, hogy egy fiatalember, erősen tagolva a számokat, a központtól kérte, hogy kös­sék össze 6—10—13—17-vial. „Ilyen telefon­szám nincs"! — hangzott a válasz. A fiatal­ember még kezében tartotta a kagylót és ime nemsokára jelentkezett Moskovitz cipő­gyárának szegedi képviselete. A telefonos kis­asszony megértette, hogy a 6 gyermekeié, a 10 és 13 egy elegáns női cipőnek, a 17 pedig a legfinomabb sevrócipőnek jelenti az árát a kitűnő és keresett cipőüzletben. — Virágzó üzlet. Az ebédutáni alsóparti mellett egy kereskedőről beszélnek, aki híres a szerencsétlen kezéről, balul sikerült üzleteiről. Már féltucat vállalko­zásba bukott bele. — Hallom, hogy most megint üzletet nyitották — szól az egyik ur. — Hogyne. Még pedig virágzó üzlete van, — siet valaki a válaszai. — Ne mondj3. Igazán virágzó ? — Igazán. Virággal kereskedik. iiaassBssaiaaEaaBaBsaDnHBaaaaaaiaaEaBsaaisaai&aaE&BBB • 9 Cipőm szép és tökéletes, Benne járni élvezetes, Mert ha cipőt szegzek, varrok Rajt' van uesuk saro iimiifiBaaasEi Fölözött tej literje csak 10 fillér. Kapható egész napon át Központi Tejcsarnok főraktárában: Oroszlán-utca, valamint az összes fióktejcsarno­kaiban. SHfi Márkus Emma anyagi zavarai. — Kétszáznyolcezer koronás adósság. — Segit az állam. — (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Szin­ház európai hirü művésznője, Márkus Em­ma asszony súlyos anyagi zavarainak ren­dezéséről kapunk hirt a fővárosból. A mű­vésznő évek óta legsúlyosabb anyagi bajok­kal küzd; az állam már egy ízben rendezte ügyeit, amikor a kitűnő színésznő helyett. hatvanötezer korona adósságot fizetett ki. A nagy összeget fizetéséből törlesztette Márkus Emma, de amellett, hogy erre lekötötte gá­zsiját, még megengedte, hogy biztosításul lefoglalhassa az állam a lakásán lévő nagy értékű Lotz^képeket is. Néhány hónapra felszabadult ekkor Már­kus Emma az anyagi gondok nyűge alól. Azonban a zavartalan élet nem sokáig tar­tott. A művésznő nem tud a pénzzel bánni és anyagi erejét meghaladó módon költeke­zik. Igy például automobilt vett, amellett pedig a Hűvösvölgyben nagyszerű villát építtetett, amely inkább kastély, mint villa. Mindezekre sok pénz kellett, de nem volt, s természetesen ujabb hitelből volt kényte­len fedezni a kiadásokat. Körülbelül kéi­száznyolcezer korona adóságot csinált Már­kus Emma az utóbbi években. A hitelezők közül többen nemrégen bepörölték a mű­vésznőt, aki nem halaszthatta tovább adósá­gainpk végleges rendezését. A színésznő, mint említettük, régebben már hatvanötezer korona kölcsönt, vett fel az államtól, illetve a Nemzeti Sziniház-alap­ból s igy nem fordulhatott újra a színház­hoz. Nyomasztó helyzetében Bánffy Miklós grófjioz, az állami szinházak kormánytfizto­sáboz fordult s őszintén feltárta előtte va­gyopi helyzetét. A kormánybiztos végigball­gattp a művésznőt, aki bosszú színészi múlt­jára, elért sikereire s uj terveire hivatkoz­va kérte, hogy szabadítsák meg a gondok­tól. Bánffy gróf megigérte, hogy Márkus ér­dekében mindent megtesz s közbenjár Zichy János gróf kultiiszminis?t(ernél. A kultuszminiszter jóindulattal kpzelte az ügyet s megbízta Bánffy grófot, hogy sa­ját hatáskörében tegyen meg mindent a mű­vésznő érdekében. Bárffy gróf a felhatalma­zás alapján magához hivatta a művésznő jogtanácsosát, együttesen megállapították a státust s tanácskoztak a szanálási módok felett. A tárgyalások folyamán megállapí­tották, hogy Már'kus Emiliának kétszáznyolc­ezer koronányi adósága van. Az adóságok között bárom nagy tétel szerepelt: az a hat­vanötezer korona, amelylyel Márkus Emnia a Nemzeti Szinház alapnak tartozott,, iliat­I vanötezer koronával a Jelzálog Hitelbank i kebeleztette be magát a hűvösvölgyi ingat­lanra s végül tizennyolcezer koronával a Magyar Általános Ingatlan Banknak tarto­zott. Az adóságok legkellemetlenebb csoport­ja az, amelyet a hitelezők már peresítettek is. Ezek a tételek mind a villaberendezés által keletkeztek. A perlő hitelezők közt sze­repel egy építőmester, kályhagyáros, csillár­kereskedő, vizvezetékberendező, végül Her­baiul cukrász is 87 korona 37 filléres köve­telésével. A kifizetetlen, de még be nem pe­relt számlák közt van a M. a. r. t. á. ó is. Az aradi antomobilgyárnak hétezerkétszáz ko­ronával tartozik Márkus Emma. Érdekes, kalaposné járnak mindössze nyolcvan, szabó­néjának pedig ezerkétszáz koronával tarto­zott. Az adóságokkal szemben mint aktívum egyedül Márkus Emma évi barinincnégyezer­hatszáz koronát kitevő illetménye áll. Ebből az összegből azonban különböző célokra, el­sősorban pedig a 65.000 koronás tartozás tör­lesztésére annyit levonnak, hogy a nagy mű­vésznő havonként csak 1620 koronát, azaz évi 19.440 koronát kap kézhez. A kormánybiztos ugy határozott, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom