Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-14 / 28. szám

6 DÉLMAG YARORSZÁü 1912. szeptember 15. Öngyilkos szerelmespár. — A leány holttestét csendőrök keresik. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt éjszakán a szegedi rendőrség ügyeletes tisztviselőjénél megjelent Vecsernyés Mátyás puskás-utcai lakos és kétségbeesetten panaszolta : — A Mancika leányom reggel fél hétkor elment hazulról és azóta nem jelentkezett. Összekerestük az összes Szegedet, végigjártuk az egész ismerősöket, megfordultunk minden helyen, ahová a leányom el szokott járni, de sehol sem akadtunk nyomára. Nagyon félek, hogy valami baj történt vele. Az ügyeletes tisztviselő vigasztalni kezdte az elkeseredett apát: — Majd csak előkerül valahonnan. Menjen nyugodtan haza. Elő szoktak fordulni ilyen kimaradások. — De én mégis nagyon félek, hogy valami baj történt, — mondta erre Vecsernyés — mert a leányom nagyon szerelmes volt egy fiatalemberbe, aki szintén eltűnt ma reggel hat órakor. Azt hiszem, hogy együtt mentek el, vagy szöktek el valahova. — Hogy hívják a fiatalem >ert ? — Gál András. Tizenkilenc éves. A Krausz M. utóda cégnél van alkalmazásban. A rendőrség felvette a panaszt és még az éjszaka folyamán megtett minden lépést, hogy az eltűnt szerelmeseket ;. kézrekeritse. A detektívek végigjárták az összes szegedi szállodákat, de sem Vecsernyés Máriát, sem Gál Andrást nem tudták megtalálni. Ma délelőtt féltizenegy órakor aztán váratlan és megdöbbentő fordulat történt a titokzatos eltűnés körül. A városi gőzfürdő egyik első emeleti kabinjában eldördült egy revolverlövés. A fürdőszolgák betörték az ajtót és vérző fejjel egy elalélt fiatalembert találtak ott. Azonnal értesítették a rendőrséget, amely kiszállt a helyszínen és nyomban megállapította, hogy az öngyilkos fiatalember nem más, mint az eltűnt Gál András. Az életveszélyesen sérült fiatalembert a mentők a városi közhórházba vitték, ahol még must is eszméletlenül fekszik és ezért kihallgatni nem lehetett. Ellenben egy véres levélboritékot taláhak nála, amelyen a következő címzés állott: Tekintetes Vecsernyés Mátyás urnák SZEGED, Puskás-utca 11. A rendőrség Vecsernyés Mátyásnak azonnal kézbesítette az öngyilkos levelét. Vecsernyés halálsápadt lett, mikor a levélben foglaltakat elolvasta. Gál András kusza betűkkel a következőket irta benne: Mancika a sándorfalvai erdőben fekszik holtan az országút mellett, az egyik bokor alatt. Mindaketten öngyikosok akartunk lenni, de én, mikor Mancikával végeztem, annyira megborzadtam a vértől, hogy nem tudtam magam ellon fordítani a fegyvert, hanem bejöttem vissza Szegedre és a fürdőben végeztem magammal. A rendőrség azonnal telefonált a sándorfalvai csendőrségnek, hogy kutassák át az erdőt. A csendőrök az erdőt keresztül-kasul járták és még a délután folyamán telefonon jelentették, hogy a holttestet nem sikerült feltalálni. Azt, hogy Vecsernyés Máriával mi történt; meghalt-e tényleg és ha meghalt, a holtteste hol van, részletesen csak akkor lehet megtudni, hogy ha sikerülni fog az életveszélyesen sérült Gál András kihallgatása. HÍREK Barát Ármin kitüntetése. (Saját tudósítónktól.) A magyar sajtó egyik kimagasló munkását örvendetes és megérdemelt kitüntetés érte. Barát Ármint, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnökét ő felsége a miniszteri osztálytanácsos méltósággal tüntette ki a közügyek terén szerzett érdemeiért. A királyi kézirat a hivatalos lap holnap reggeli számában fog megjelenni. Barát Ármin Temesvár szülöttje. Budapestre onnan került fel solk esztendei szorgalmas munkálkodás után, amelyet a kultúra jegyében végzett. Nagy része van a vidéki sajtószolgálat gyors fellendítésében. Kiváló intelligenciája és tehetsége révén mind feljebb és feljebb küzdötte magát. A magas polcra való emelkedés sohasem volt életcélja, mert nálánál szerényebb úriembert alig ismertünk. És mégis fényes karriert csinált akaratlanul is. Az őt körülövező őszinte tisztelet és szeretet vitte fölfelé. Mint a miniszterelnökségi sajtóiroda főnök, a kormány vezetőembereinek szeretetét is Ikivivta magának. Bizalmas volt Khaen-Hémerváry Károly gróf miniszterelnöknek és bizalmasa a mostani Ikormányelnöknek, Lukács Lászlónak is. Ha holnap a Budapesti Közlöny kezünkbe akad és olvasni fogjuk a királyunk Barát Árminhoz intézett kitüntető levelét, jóleső érzéssel fogunk arra gondolni, hogy ő felsége kitüntetése a legmegérdemeltebb helyre jutott. Táskás gyerekek. (Saját tudósítónktól.) Máskor szeptember közepén már gondterhelt, komoly ábrázattal jár a sok iiskolásgyerek, — a nehiéz, leckéken törik a buksi fejüket. Most, a hadgyakorlatok miatt az iskolaév megkezdése kitolódott egy kevéssé. Még nincsenek fogós leckék, még nem is sejtik a kis nebulók, milyen nehéz az a, b, c, — de táskák, ragyogó fekete viaszkos vászonból készült táskák: már vannak. Lehetetlen, hogy közömbös siető embernek is föl ne tűnjenek a ragyogó-szemű, boldog gyerekek, az iskolások, akik büszkén viselik a hátukra vagy oldalukra szíjazva az uj táskát, — hiszen szinte lekiabál maszatos kedves kis arcukról: — Nézzetek ti közömbös felnőttek, hát nem látjátok az uj táskánkat: nektek nincs vadonatúj szép képes fedelű iskolás táskátok, benne ABC-és könyv és palatábla meg grifli, — tudjátok is ti, mi a boldogság. A ragyogóarcu kicsinyek érzik, hogy a felnőtteknek nincsenek, nem is lehetnek olyan tiszta, olyan őszinte örömük, mint nekik. Csöppnyi leánykák, öklömnyi fiuk, ámulva nézik a nagy iskolaépületet, annak komor homlokzatát, nehéz tölgyfakapuját és vágyva lesik a pillanatot, mikor a kapu kitárul és ők a szigorú, vagy jóságos tanitóbácsi elé kerülnek, hogy tőle egy esztendőn át megtanulják az irás, olvasás és iszámolás alap vető tudományát, — hogy a többiről ne is beszéljünk. A családokban már hetek óta nagy az izgalom. A szülőknek ilyenkor folyton az iskoláról, a tanitóbácsiról kell beszélni, nem kellenek a kacsalábon forgó várakról, hétfejű sárkányról iszóló dájkan^esék, naprólnapra ujabb kérdéssel állnak elő a kis iskolások : — Papa, milyen lesz az iskola? — Mama, nagyon szigorú a tanitóbácsi? És nincs nyugalom addig, amig meg nem kapják az iskolatáskát. Akkor sutba dobnak hintalovat, vasutat, lapdát és ezzel foglalkoznak naphosszat. Szíjazzák, beszíjazzák, a hátukra csatolják és usgyi, ki az utcára, büszkélkedni a pajtásokat előtt, vagy ócssárolni a másikét. — Ne félj, az enyém iszebb! — Úgyis hazudsz, szebb az enyém! Nagy emeletes bérház sötét lépcsőalj ábari találkozik két gyerek. így szokott ez lenni évek óta minden nap, amióta az elsőemeleti lakó egyetlen dédelgetett fia összebarátkozott a házmester fiúval. A kis uri gyerek bársonyruhában, uj cipőben, sapkában, a házmesterfiu csak vékony elnyűtt ruhájában mezítláb, a hidegtől — pirosodó arccal kucorog a lépcső alatt. A kis rongyos és a bársonyruhás napok óta nagy izgalommal tárgyalnak kedvenc és most egyetlen témájukról — az iskoláról. Ma azonban még a szokottnál is nagyobb az izgalom. Megkapták a táskájukat. Az egyiké finom barna bőr, fényes osa,ttokkal, a másiké olcsó vásári portéka, fekete viaszkos vászon, de kép van a fedelére ragasztva. — Te Andris, milyen szép a táskád, — mondja kissé irigykedve a kis uri gyerek, — szebb, mint az enyém. — Dehogy szebb Tiborka, — biztatja Andris a vézna, sápadt és csillogó-szemü fiu a másikat, mert látja, liogy az elkényeztetett kis fiúnak már pityergőre áll a szája. — Szebb a magáé, nézze milyen fényes a csattja, — mondja kedvesen és nagyosan. — Igen, — duzzog tovább a másik, — de a tieden kép van. — Az bizony, de ha akarja, odaadom, kaptam én már magától sok szép játékot. — Nem lehet levenni, — mondja Tiborka és már nem sajnálja, hogy irigykedett, mikor Andris ilyen jólelkű. Másra forditja a beszélgetést, de rögtön vissza is tér kedvenc tárgyukra és engesztelőleg mondja: — Ugy-e Andris, nem haragszol, hanem segitesz majd a leckét megcsinálni. —• Hogyne Tibor, meg is kérjük a tanító urat, hogy egymás mellé ültessen. És boldogan szíjazzák föl az oldalukra a táskát. Megindulnak az isokla felé, a nagy útra. Az uri gyerek kicsit szepeg, fél és Andris bátoritgatja. A két kis nebuló összebújva megy, kéz a kézben. Kopog Tiborka uj táskája, csoszog az Andris gyerek kicsi mezítelen lába ós hallattszik amint a nagy királyi Tábla elé érnek, amint mondja: — Ne féljen Tiborka, amig engem lát. A kicsi fiút, bátorítja a nála kisebb, gyengébb kicsi mezítlábas. Mutogatja a sárgára mázolt kerítés mögül bólogató lombos fákat. Biztosan arról beszél, milyen jó lesz szorgalmas tanulás után az iiskola árnyas udvarán rabló zsandárt játszani . . . — Dévát elöntötte az árviz. A késő éjszakai órákban érkezett távirati jelentések szerint Déva városába ibeöntött az árviz. A megdagadt Maros annyira be hatolt Dévára, hogy a görögvárosrész egészen víz alatt áll. A Hungária gépgyár környékén és a Polgár-utcában a viz a kocsik tengelyéig ér és jóformán csak csónakokkal lehetséges a közlekedés. A gőzmalmot nem lehet rnieglközeliteni. A viz ma este átszakította a gátakat és az Arad felé vezető országutak viz alatt állnak, ugy, hogy az országúti forgalom teljesen megakadt. Az ár rohamosan nő.