Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-12 / 26. szám

1912. szeptember 13. DÉLMAQYARORSZÁQ 7 HÍREK Czája nem világ-, csak magyar bajnok (Saját tudósítónktól.) Ki ne ismerné Szegeden Czáját, a professzionista magyar birkózó bajnokot, aki olcsó pénzért mutogatja tudományát egész nyáron át, kint a Mars-téren, a vízhatlan ponyváju cirkuszban, káprázatos acetilén világitásnál, nyekergő dudaszó mellett. Bizonyára ismeri a mestert mindenki, aki olcsó pénzért szeret szórakozni és rajong a tingli-tanglikért, a nevetséges hősködésekért, a vándor komédiások csalékony mutatványaiért. És aki ismeri Czáját, most csodálni fogja a Czáját, a nyári esték unalmát elűző hus- és izom nagybirtokost. A máskor oly szerény, hajlongó és mosolygó Czája, megunta a vidéki dicsőséget, az önámitást, a megfizetett sikereket és egy komoly sportférfiu önérzetes, büszke hangján kihívja nagy bajnoki mérkőzésre Lurich Györgyöt a birkózó világbajnokot. A kihívás érdekes feltételeivel együtt igy hangzik: Lutich György! Azt olvasom mindenütt, bogy világbajnok vagy. Ha világbajnok vagy, állj ki velnm. Nagyon jól tudod, hogy jelentkeztem már a cirkusznál is, de nem fogadtak el, mondván, hogy a nevezés le van zárva De, Lurich György, ha világbajnok vagy és ha komolyan birkózói, állj ki velem. De nem a cirkuszban, ahol zsúfolt házat csinálok a Beketownak és s mmit sem kapok, hanem a pénzen a birkozótrupp osztozkodik. Világbajnok, halld feltételeimet! 1. Ezer koronát fizetek készpénzben Lurich Györgynek, ha ő engem a görög-római birkózás szabályai szerint legyőz. 2. Ezer koronát fizetek a Hirlapirók Nyugdijegyesületének, ha Lurich engem ledob. A kétezer koro iát „Az Esi" kiadóhivatalánál deponálom abban a pillanatban, ha Lurich kihívásomat elfogadja. 3. Luriehtól semmi pénzbetétet nem kívánok, mert nem akarom, hogy szegényt anyagi veszteség érje. 4. A mérkőzés ne a Beketow-cirkuszban történjék, hanem egy komoly sportegyesületben. De ha Lurich vonakodik, hogy velem karját összemérje, azzal a kifogással élvén, hogy a szerződése tiltja, hogy a cirkuszon kivül másutt is birkózzék, akkor átlépem a Beketow küszöbét, de csak egy sportszakértőkből álló alkalmi zsűri előtt, de csak azzal a feltétellel, ha az igazgatóság az aznapi bruttó bevételéből 20 százalékot a Hirlapirók Nyugdijegyesületének ad. Ezek a feltételeim, Lurich ? Mersz-e, vagy nem mersz? — ez itt a kérdés. Czája János, nem világ-, csak magyar bajnok. Ezekután az az izgató probléma, hogy mit válaszol Lurich, a nem világ-, csak magyar bajnok kihívására. Ugy ám, — ez itt a kérdés, mondjuk mi szabadon Hamlet-Czája után. — A Dankó-szobor leleplezése. Datikó Pista szobrát, amely Dankó művészi egyéniségének megfelelően a Stefánia-sétány legszebb helyére kerül, a szoborbizottságnak Lázár György dr polgármesterrel való együttes megállapodása szerint október 20-án leplezik le. A leleplezési ünnep sorrendjét most állítja egybe Dankó Pista szövegírója, költészetének kiegészítő társa, Pósa Lajos, aki szinte emberfölötti módon fáradozott, hogy garasonkint összeszedje a szoborra szükséges pénzt és Szegednek ajánlotta föl magát a szobrot. Az ünnepély országos jelentőségű lesz, a fővárosból erre a napra egész sereg művész és iró jön Szegedre. Maga a leleplezési ünnep is eltér a szokott sablontól, mert vasárnap délutánján történik meg. Az ősz csendes melankóliája, amikor a nap lemenőben van, kiválóan alkalmas arra, hogy emlékezetbe idézze Dankó Pistát, akinek a borongásra hajló magyar lélek annyi sok édes emléket köszönhet. Az iró- és miivészvendégeket a leleplezés napján, este megvendégeli a város. — Nincsen tifusz-járvány Szegeden. Több lap azt a rémhirt terjesztette, hogy Szegeden tifusz-járvány lépett fel. Ebből természetesen egy szó sem igaz. A városi főorvosi | hivataltól nyert értesülésünk szerint mindössze ; három megbetegedés történt szeptember elsejéj tői máig, vagyis tizenegy nap alatt. Különben is a tifusz megbetegedésnek az ősz valóságos szezonja. A hirtelen hűvösre forduló idő beálltával szedi áldozatait a tifusz. De mikor ekkora városban három megbetegedés történik tizenegy nap alatt, akkor járványról még szó sem lehet. — Vilmos császár és a biblia, Egy francia hírlapíró — liogy: hogy nem — tudomást szerzett egy fölötte érdekes beszélgetésről, amely Vilmos császár és Forrer svájci szövetségtaiiáesi elnök között ment végbe. A császár vallásos témákat pendített meg s igy szólt Forrerhez: — Nem szeretem a papokat. A lelkészek és a prédikátorok nem tolmácsolják híven az evangéliumot, de ez még a kisebb baj volna, sokkal nagyobb, bogy tódítanak hozzá a magukéból és az aztán nem az evangélium. Kedves olvasmányom a Biblia s mondhatom önnek, hogy sok nagy politikai problémának a megoldását abból merítettem, Aztán a népek egyetértéséről és a béke fen tartásáról esett szó. A császár azt a meggyőződését fejezte ki, bogy lia egyszer — a mit az Isten ne adjon — konfliktus támadna a német birodalom és Franciaország között, Svájcnak semlegessége felől szentül meg van győződve. — Hiszem, bogy önök egyaránt becsüle lesen fognák föl a neutralitás kötelességét velünk és a franciákkal szemben. A svájci hadsereg nekem hat hadtestet takarít meg — igy fejezte be a beszélgetést Vilmos császár. — A kecskemétiek kölcsöne. Kecskemétről jelentik: A földrengésokozta károk helyreállítására törvényhozásilag megszavazott hat millió korona államkölcsönből a pénzügyminiszter újból egymillió korona előleget utalványozott ki. Az összeget a város szegényebbsorsú háztulajdonosai között osztják szés kamatmentes kölcsönre. Ezeket érte ugyanis a legérzékenyebb kár és magának a városnak is a legnagyobb érdeke az, hogy a külső területeken megrongált és összeomlott házak helyett ujak épüljenek. A kölcsönt kiosztó bizottság is rpegalakult már, amelynek tagjai körül hármat a kormány nevezett ki, a többit pedig Kecskemét város törvényhatósága küldte ki hivatalosan. — Hanyatlik a házasodási kedv. Ugyebár, már az a cím is valami komoly dolgot mond. Hát még a statisztika. Egyszerűen elárulja, liogy hanyatlik a házasodási kedv, j nemcsak iMagyarországon, de mind az öt j világrészben hanyatlik. Hanyatlik? Hát mikor emelkedett a házasodási kedv? — kérdem merő csodálkozással a statisztikától. Sőt! Egyáltalán mikor volt kedve az embernek a iházasodáshoz. Ki házasodik jókedvébe? Jókedvébe megiszik az ember még egy üveg pezsgőt. Jókedvébe elhuzat az ember a cigány nyal néhány szép" nótát. Jókedvébe együtt vacsorázik az ember egy fess kis nővel. És meglehet, liogy jókedvébe kihúzatja valaki a fogát ... De ki házasodik jó kedvébe. Ilyet csak a statisztika találhat ki. Egyáltalán ki hallotta azt, hogy a házassághoz jókedv kell. Minden kell hozzá, csak kedv nem. Kell hozzá egy menyasszony, nem, elsősorban nem is menyasszony kell hozzá. Első sorban hozomány kell hozzá. Azután lakás , kell hozzá. Kell azután koszt hozzá és kell bútor, kell fa és pénz, pénz, pénz! De kedv?! Az igazán nem kell hozzá. Hát akkor mit panaszkodik a statisztika, hogy hanyatlik a kedv. És hogyne lranyatlaua, amikor mindenki szivesebben tanul a más kárán, mint a magáén. Egészen igaza van a statisztikának abban a logikus következtetésében, hogy: „miután a házasságkötések csökkenése majdnem az összes európai államokban évek óta tart. bizonyos, liogy nemcsak véletlen jelenséggel állunk szemben, mely időleges kon.luktúrákban leli magyarázatát, hanem egy állandó és nem épen örvendetes tendenciával." Hát persze, hogy tendenciával! — D vatkereskedők kartelje. Nagyváradról kapjuk a hirt, hogy a divatárukereskedők kartelbe lépnek; nem az ár emelése céljából, hanem hogy a rosszul fizető közönséggel szemben védekezzenek. Ez a kartel, ha csakugyan létre jő, gazdasági életünk legjellemzőbb alakulása lesz. Hogy éppen Nagyvárad az a talaj, amelyben megszületik, bizonyára nem véletlenség, hiszen egy vidéki város sem mutatkozott olyan érzékenynek a hitelszervezet betegségei iránt, mint a biharmegyei középpont. Ez kétségtelenül a fejlődés fokával van összefüggésben, a melyhez kevés vidéki város fejlődése fogható. A vállalkozó kedv a hitel eszközét tulon tul használatba vette, hogy a haladást siettese s természetes, hogy a mesterséges érlelés jelenségei nem maradhattak el. Külső szinre sok minden fejlettebbet mutatott a valóságosnál s az élet megpróbáltatását nem birta ki. A kereskedő hitellel tágíthatta üzletét, ugy, hogy nagyobb hitelt vett maga igénybe és nagyobb hitelt engedelmezett maga is. A hiteltágitásnak fölfelé nem igen volna akadálya, ha lefelé korlátozatlan volna. Csak legyen, aki megfizeti a hitel árát az osztrák gyárosnak, produkál ez határtalanul a magyar fogyasztónak. Am a baj éppen az, hogy lefelé el lehet menni addig, hogy a fogyasztóval akkor is vásároltatunk, ha nincs pénze, abban í a reményben, hogy lesz, de ha kiderül, liogy ! nem is lesz: lefelé megakadtunk a hitelezéssel. | Ha mégis erőszakoljuk a hitelezéssel megnö| veit fogyasztást:' sok lesz a behajthatatlan j követelés. Ezt pedig a kereskedelem nem birja i el. Kénytelen tehát a forgalom redukálására j gondolni a fogyasztóképesség határáig. Egészj séges kereskedelem csak ezen belül mozog! hat. Ezt érezték meg a nagyváradi divatáru | kereskedők, amikor a rossz fizetők (fogyasztóképességükön tul fogyasztók) ellen szervezkedni akarnak. Példájuk a kereskedelem s a társadalom érdekében országszerte követésre méltó. — Boldog berliniek. A hatalmas, büszke Berlinben, a gazdag Németország fővárosá )an tízezrével állanak üresen a boltok és lakások. De nem azért üresek Berlin boltjai, mintha a főváros néptelenednék. Nem. A lakosság hihetetlen arányokban növekszik és ehez. irányítva óriási mennyiségben épitik a palotákat, a házakat. A legutóbbi statisztikai adatok szerint hetvenkétezer lakás és tizennyolcezer üzlethelyiség áll üresen. Ezek bérbeadva hatvan millió koronát | jövedelmeznének. Hogy segítsenek ezeken az I áldatlan viszonyokon, üzlethelyiségeket rendez! nek be a megszorult háztulajdonosok, ainelyeki hez csekély tőkével rendelkező hozzáértőket • apróhirdetések utján igyekeznek szerezni. Némely háztulajdonos egy negyed évi bér elengedését hirdeti, mig egy másik fiatal házaspárnak, aki hajlandó nála lakást bérelni, nászajándékot igér. Mindezek dacára az építészek egymással naló versengése nem szűnnek meg. ! Biliárdszobákat, tornatermeket, játszótereket s ! minden földi jót építenek a boldog berliniek í számára.