Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-09 / 183. szám

II!. evtoíyann, 183. szám Péntek, augusztus 9 Sizponti szerkesztősé* és kiadóhivatal Szeged, ca Korona-utca 15. szám cm Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., b=i Városház-utca 3. szám cm ELÖPIZETESi AR SZEGEDEN egész évre . K 24*— félévre . . . R 12*— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2*— Egyes szám ára 10 Silér. ELÖFIZETESI AR VtDEREN: ' egész évre , R 28*— iétóvre . . . R 14*— negyedévre • R 7*— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ár» 30 fillér. TELEFÜN-SZAH; Szerkesztőse* 305 c:j fliadóhiv-ataJ 336 interurbán 305 Budapesti szerkesztőse^ telefon-száma 128—12 Elkészült a választójog tervezete. Magyarország politikai evolúcióját a választói jog reformjáról várták. Évek óta ezért küzdöttek, cikkeztek, vitáztak, politizáltak. Évek óta ez volt az archimedesi sarok. És a Khum-kormány egyik napon nyilvánosságra hozta, hogy kész a választójogi reform kérdését megvitatni s az ország, a magyar nemzet érdekében előkészíteni. A hajnalhasadás bejelentését egyes sötétlelkü madarak kétségbevonták, gúnyolták. Majd jött a Lukács-kormány és a miniszterelnökkel az élén bejelentette, hogy minden előkészületet megtett a reform megoldására. Jöttek uj politikai viharok, mindenféle támadások az ország, a kormány, az alkotmány ellen, — miközben a Lukács-kormány a nemzet bizalmában ugy maradt meg, mint a szikla. És a kormány akaratát kezdték megoldás felé segíteni, igen, a választójogi reform kérdésében is. Ma pedíig azt az örömhírt kell tudomásuk venni mindenkinek, tehát még az ellenzéknek is, hogy a választói reform tervezetét elkészítették. Immár elkészült a nagy mü és ősszel a képviselőház elé is terjesztik. Nincs már semmi kifogás, nincs már semmi halasztó ok, le van már győzve ai statisztikai adatok hiánya, más politikai teendők sürgősséggé, nem kell már arra gondolni, hogy hiányzik még a kulcsa annak a problémának, hogy miikép kell a nemzeti szupremácia fölényét biztosítani a nemzetiségekkel szemben. Tehát tessék tudomásul venni ellenzéki urak, hogy valóban nincs más hátra, mint a választóreform megalkotása, amelynek a kötelezettsége nemcsak a nemzettel szemben, hanem történelmi szükség szempontjából is ebben az országban múlhatatlanul esedékessé vált. Igen esedékessé vált. Mondja a Lukácskormány. És igy is cselekszik. Addig, a mig Justhék és obstrukciós társaik fenyegetőznek, hogy micsoda ricsajt csapnak az ősszel a parlamentben, hát addig a kormány békésen munkálkodott és többek között elkészíttette a választójog tervezetét. És sok más ügyet, tervet tesz le a Ház asztalára. Mert a Lukács-kormány ugy oldja meg a föladatát, hogy pillanatig se felejti el vállalt programját: munkálkodni, mindig munkálkodni. Megvan a választójog — jön a hir és el is kell hinnünk, hogy megvan. Inkább hiszszük, mint valaha, mert az ország minden politikai tényezője oda jutott már, hogy nem is csinálhatnak egyebet, mint választójogi reformot. Ha van kibontakozás a parlamenti szünetben is csak bonyolódott politikai kérdésekből, ha van lehetőség arra, hogy alkotmányos életünk obstrukciós szellemére a nemzeti boldogulás uj és erős várát fölépíthessük: és ha van még remény, amely biztató jövőt igér, mind, ennek a föltétele csak a választójogi reform uj jogforrásából meríthető. Ünnepluünk kell, hogy végre elkészült a korszakos jelentőségű reform. El is kell hinni üdvös szellemét akkor is, ha azt ma még lepel is borítja egy-egy részletében. És ha ilyen sokiág tudtunk türni-várni erre a nehezen kivívott alkotmányos palládiumra, még egy kicsit várhatunk, hogy titkáiba beletekinthessünk, ha tovább nem, legalabb addig, amig Lukács László Nagyenyeden megtartja beszámolóját. Mert minden politikai haroskóp szerint ez alkalommal fogja föltárni a miniszterelnök a kormány választójogi reformjának részleteit. Ha eddig kibírta az ellenzék, Lukács beszámolójáig már csak ki fogja bírni a kíváncsiságot, hogy milyen törvénynyel akarja kiemelni a kormány a mai parlamentet ismert nyavalyáiból, mivel akarja megállítani a mostani alkotmányos élet elgyengülését. Nem is hihetünk mást, minthogy végre megvan a választóreform, mert rohamosan közeledik az idő, amikor csak ezzel a pajzszsal foghatja föl a parlament minden tényezője a felelősség kérdésének nyilait. Azok, akik az uj választójogi tervezet részleteit megismerhették, azt híresztelik, hogy a reform bizonyos foglalkozású nőknek is választójogot ad és pedig olyanoknak, akik önálló ikeresetet és megfelelő kvalifikációt tudnak kimutatni. Ily módon A hős fiu. (Az „Ifju évek"-ból.) Irta KRÚDY GYULA. Tehát akkoriban, amidőn Lnbomirski György herceg vigyázott a podoilini diák-óikra és hivalybőrkezityüs kezeben kardmarkol-atot tartott, amely markolaton pontosam láthatók volak az akkori szentek képmásai, — akkoriban, midőn Kacsikó Róza jókedvvel ambícióval és kis szerelemmel húzogatta Sinbad baját, valamint a vállára hajtatta a fejét, midőn e büntetést kiosztotta, volt egy fiu, aki a hittanban, ministrálásban és szentképek tiszteletében legelső volt, ákit ezért, vagy másért Gergely pápának hívtak a régi kolostor növendékei. Gergely pápa púpos fiúcska volt és olyan finom arca, feije volt, mint a szent ostyának, -amelyet heteukint magához vett. — Sinbad bár gyakran megverte Gergely pápát, -mégis barátságot szőtt vele, sőt egyszer délután, midőn éppen Róza ült a tanulóasztal mellett a iKaoskó-házban, hogy Sinbad tanulmányaira felügyeljen, — a púpos ifiut meghívta magához. Bizonyosan azért, hogy dicsekedjen előtte Róza barátságával, Róza -szép -szemével és fehér kezével. Gergely pápa látogatása igy törtónt: Róza szótalan ós komoly volt egész idő alatt, leuézőleg bánt a két fiúval ós sehogysem akart Sinbad bajába ka-pni, iamit -azelőtt soha el nem mulasztott. Maj-d ahelyett, hogy Sinbad vállára hajította volna a fejét, ahelyett, hogy átkarolta volna nyakát, szinte durván ráförmedt: — Csodálom, hogy a Lubamirski megtűr ilyen rossz diákot -a kolostorban. A púpos Gergely pápa tágra nyitotta fényes lázas szem-ét és szinte megbűvölve nézte Rózát fehér háziruhájában, hol meztelen karjain megfeszült az ujjas és domború keblén a -gyöngyházgombak csendesen emelkedte-k. De Róza csúfolódva a hátára ütött: — Nini, ennek a ifiunak -púpja van, mint a tevének. Gergely pápa lesütötte a szemét, csendesen felpirult -az arca, majd könyes szemirfiel távozott az -emeletről. Azon az estén Sinbad valamely -keserűséget, amidőn Róza kedveskedve turkált -a bajáiban, hamvas arcát vállára fektette és -erősen a vállába kapaszkodva, hintázta ma-gát a széken. Folyton -a púpos fiiu köri y-bebo.ru] t tekintete látszott előtte és ugyanezért erősen a tanulásra -adta magát, hogy Rózát ezzel is bosz,szantsa. — Ugyan, mit szeret azon a bókán? — kérdezte Róza ingerülten, midőn Simbad le nem vette -szemét a könyvről. Kinyújtózkodott, felállott és lustán- az ablakhoz lépett. Az este — lágy, juni-usi este, — egy kis begynek kanyargó utcának meghatározhatatlan, -zümmögő hangjait lopta lentről a szobába, a távoli 'hegyek felől eltünedező csillagocslkák bukkannak fel, minit bújósdit játszó gyermekek. — Tanuljon ezentúl a púpos békával, —mondta későbben egészen elkomolyodva, Róza — Tanítsa latinra ő magát, ha annyira -szereti. Ez a fellegecske okozta, hogy Gergely pápával -másnap délután fürödni ment a Poprádba Sinbad, mint -akár a legjobb barátjával. A Poprád otít kanyargott a régi kolostor -alatt ós a gerendákból összerótt gátak között mélyen, -csendesen és feketén vonult meg, .mint egy tó vize. Künn, a folyó közepén vi-gan, játékosan, szinte kacagva szaladtak a babok, mintha a hegyek között utazó fuvarosoktól tan-ulták volna -a jókedvű kocsikázást, fütyörészve, -dalolgatva, iszogatva megtenni az utat egyik országból -a másikba. A fink természetesen a mély, csendes vízben fürödtek, kezük-kel megkapaszkodva a gerendák vásik apósaiban, lóbálták magukat a fenókteien vizben. A kis pu-pos te-ljes biztonságban érezte magát a nagyszerű és bátor Sinbad társaságában. sőt egyszerre diadalmasan ós vígan igy -kiáltott fel: — Hiszen a folyónak itt feneke van, — szólt és vékony lábait lefelé nyújtogatta. Tin-