Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-06 / 180. szám

2 dElmagyarország 1912 augusztus 7. Hág (kívántatik, mint a fegyveres katonai szolgálatra. Ha valakinek például lúdtalpa •viain, az alkalmatlan, de bízvást besorozható latra lalkaümiatl'an, de bízvást besorozható irodai szolgálatra, mühelyi és egyéb munkáilatra békeidőben ás nyugodtan alkalmazható bábom idején' is a fegyveres szolgálatán kivül eső, de annak elősegítésére szolgáló olyan niellékmunlkálatokra, amelyek a modern • hadsereg tevékenységében igen gyakran merülnek ifel s amelyek elvégzésére eddig a tuhíjdonképeni harcoló legénységet kellett igénybe venni, ezzel harcon kivül kifárasztani és döntő hivatásától elvonni, Egy imásik szempot, amely imiatt szabályozni kellett iaz alkalmasság kérdését, az egyre gyakoribb öncsonkítások révén adódott. Különben is teljes félreértése az uj utasításnak s csak ok nélküli igazolom szitására alkialimais, iha azt hirdetik, liogy betegek vagy nyomorékokat is be fognak sorozni. Ilyen rendelkezés az uj utasításban nincsen. De mindenkinek, aki állitáskötele.s, meg kell jelennie a sorozó-bizottság előtt s ez van hivatva az ő alkalmasságáról vagy alkalmatflianságáróll dönteni. Az uj utasítás ennyiben emlékezik aneg ia nyomorékokról is. Hogy mennyire ok nélkül riasztók az elterjesztett liirek, annak legjobb bizonysága a kövétkező: Az uj utasítás az orvos lelkiismeretére bizza az alkalmasság megítélését. De az orvos csak véleményező faktor lévén, maga a bizottság dönti el az alkalmasság vagy az alkalmatlanság kérdését. Ennek a döntésnek egyhangúnak kell lennie; a polgári, a közöshadseregbeli és a honvédségi elnöknek egyaránt hozzá kell járulnia. Ez nagy haladás az eddigi gyakorlattal szemben, amikor egyetlen sorozó-hizottsági tag kívánsága elég volt arra, hogy iaz állüásköteles az összes többi sorozó-bizottsági tagok ellenkező véleménye dacára is végleg besoroztassék. Az uj rendszer szerint az egyhangú besorozó határozatot ia polgári elnök hirdeti ki. Ha a határozat nem egyhangú, akkor az állitásköteles autvmatice felülvizsgálatra kerül. Vagyis: egyetlen bizottsági "tag aggálya elegendő, hogy a besorozás megakadályoztassék, Arról, hogy a sorozási utasítást azért szigorították volna, mert lattól A kis Dombey György és a rongyos Huck Finn. Irta: KRÚDY GYULA. Minden embernek voltak álmai. A legtöbbet ifjúságunkban álmodtunk, amikor még nem igen van egyéb dolgunk, mint álmodni. Behunyom a szemem és szürke fővel magam elé akartam varázsolni azokat a dolgokat, amelyeket nagyon régen álmodtam, amikor még rövidnadrágos fiúcska voltam, mint ti, kis barátaim. Amikor a rövidnadrágos kis fiamra nézek, szinte el sem tudom gondolni, hogy voltam én is ilyen valamikor! Futottam reggel az iskolába és délután a szőnyegen heverésztem könyveim felett. Ha az álmaim nem maradtak volna meg, azt kellene hinnem, hogy nem is létezett e régi kor. De íme, a fiamra nézek, aki a földön hasalva, buksi fejét két kezére támasztva, mozdulatlan figyelemmel olvassa a Mowgli történetét. Mowgliét, aki egy ruhátlan indiai fiúcska volt és eltévedt az őserdőben s megtanulta a tigris és a medve beszédét . . . Igy volt, tökéletesen igy volt ezelőtt husz-huszonöt esztendővel egy régi vidéki ház ebédlőjében; a szőnyegen csaknem ugyanaz a fiúcska hevert, csak a könyv volt más, amely előtte feküdt, mert a gyerekek akkor nem Mowglik szerettek volna még lenni, hanem csavargó amerikai fiuk. akik rongyos nadrágban, kalap nélkül tutajoznak az Amazöu-folyón, szóval Huck Finn-ek. Huck Finn volt az első barátom. Ha nem tudnátok én kedveseim, ki volt az a Huck Finn, néhány rövid szóval elmondom nektek. Hucklebery Finn, — ez a valóságos nőve a kalandos Hucknak — egy iskolakerülő, dologtalan, csavargó fiu volt, aki Amerika egy kis városkájában — tartanaik, hogy a felemelt létszámot nem birják majd kihozni, tájékozott ember- már azért sem beszélhet, mert az eddigi évek sorozási eredményei teljes megnyugvást nyújtanak az iránt, hogy a felemelt ujonclétszám is minden forszirozás nélkül kiállítható. Szerb aknamunka a Monarchia ellen. (Alkalmi tudósitönktöl) A horvátországi bonyolult és egészségtelen politikai viszonyok kulcsa Szerbiában, illetőleg fővárosában keresendők. Azok az agitációs mozgalmak, melyek Horvátországban az utóbbi időben észlelhetők, minő Belgrádból indultak ki, innen táplálják. Azok, akik az agitációt Zágrábban mozgatták, a szerb fővárosból nyertek szellemi és anyagi támogatást. A zágrábi összeesküvési, valamint a Friedjungpörhöz Belgrád szolgáltatta a bünanyagot. Itt tanították ki Naszticsot a bombakezelés veszedelmes mesterségére azzal, hogy barátaival tudassa, s kioktatván őket, hogy u statutumban fölsorolt módon alkalmazzák. A mostani zágrábi Jukics-téle bünpörben ismét a szerb bombák szerepelnek, mert amint a fiatal merénylő már megvallotta, őt is Belgrádban a bombakezelésre oktatták ki. Csak nem volt elegendő gyakorlata és bátorsága bűnös cselekedetót ezzel végrehajtani, lévén a bombának az a sajátossága, hogy nemcsak azt találhatja, akire vetik, hanem azt is érheti, aki dobja. A szerb katonai és mértékadó körök még ma is adósak azzal a felelettel, hogy miképen került a féltve őrzött kragujeváci arzenálba egy idegen állam alattvalója, hogy ott a bombakezelést elsajátítsa, mint ahogyan Nasztics tette, aki két-három hétig időzött itt és az itteni Vaszics ezredestől nyert alapos instrukciót. Most Jukicson a sor, "Üt szemelték ki, hogy bombavetés utján táa nagy folyam mentén — intő példa gyanánt szolgált. Az anyák azzal ijesztgették gyermekeiket, hogy ha rosszul viselik magukat, olyanokká lesznek, mint a rongyos Hűek, a naplopó Huck, a verekedő Huck. .Huckot mindazonáltal nem vetették meg az ijesztgetett gyermekek, sőt minden gyermeknek az volt A legfőbb vágya/ hogy Hucknak barátságával dicsekedhessen. Mert a Huck barátsága nem utolsó dolog volt. Hucknak mindig voltak különböző kincsei, amelyekkel más nem rendelkezett. Például döglött macskája, amelyet zsinegre lehetett kötni, akkor volt, amikor akarta. Halászó-horog is akadt talpig rongyos kabátjában, nem beszélve a madártollakról, ócska gombokról és talált tárgyakról. Hucknak tehát kincsei Voltak. És vájjon ki ne szeretne gazdag emberrel barátkozni? Meg aztán a Huck életmódja is irigylésreméltó volt. Hucknak nem parancsolt senki, iskolába nem kellett járnia, kószálhatptt kedve szerint. Mindennap megíiirödhetett a folyóban és az erdő, a hegyek barlangjai, az elhagyott házak, és ócska kerítések éjjelnappal rendelkezésére állottak. Huck szabad ember volt és senki sem gúnyolta cipőjéért, bár abból lába kilátszott; szakadozott gúnyáját a leggazdagabb fiu is szívesen viselte volna, mert akkor horgászhatott volna talán ő is naphosszant a folyóparton. Igazi dicsőségét azonban akkor érte el, amikor rabságba került. Rendes, embert akartak belőle nevelni jó emberek, akiknek egyéb dolguk nincs, mint másoknak a magánügyeibe avatkozni és Huck Finn megszökött. Egy gazdátlan tutajra kapott és a nagy folyamra bízta magát, amely sodorta, vitte lefelé ... Ki tudná mind elmesélni nektek a csavargó fiu kalandjait, szenvedéseit és tréfáit, amelyeket a szegény Jim négerrel élt keresztül. Az amerikai iró — Mark Twain — világraszóló müvet alkotott, midőn a Huck kalandait leirta. maszszon részben vérontást, részben izgalmat, amire főképen számítanak, vagyis legtöbbé eredményt ettől várnak Belgrádban. Jukics azonban nem mert bombával operálni, hanem revolvert használt, de ezt is belgrádi biztatásra, ahol hosszabb ideig tartózkodott és előkészült a merénylet végrehajtására. Belgrádban ugyan most is tagadják, mintha Jukics az itteni instrukciók szerint járt volna el, de cselekedetét glorifikálják. Hogy mi célja van a szomszédos Szerbia irányító politikusainak, elsősorban Pasics urnák, egyelőre földeritetlen titok, de anynyi bizonyos, hogy minden külpolitikai mozgalom vagy akció Ausztria és Magyarország ellen irányul. Ézr idő szerint az egész szerb sajtó a szomszédos monarchia ellen való agitációban, izgatásban meríti ki a buzgalmát. Ami pedig a legföltünőbb ebben az izgatásban, az, hogy a kormány hivatalos lapja, a Szamouprava, jár benne elől. Csodálatos, hogy a magyar kormányt nem figyelmeztetik arra az inkorrekt eljárásra, melyet a szerb kormány elkövet. A szerb sajtó izgatása áthat a Száván é-: bizonyos horvátországi köröket irányit. Kétségkívül Horvátországban sok hü szerb él, de a gyöngébb jellemüek nem tudnak oly könnyen ellentállani az örökös izgatásnak. Az iskolák, melyek sokat használhatnának, nem ápolják eléggé sem az államhoz tartozás érzetét, sem a dinasztiához való hűség gondolatát. Gyakran megtörténik, hogy a tanfelügyelőnek arra a kérdésére: Ki a te királyod? a horvátországi szerb iskolákban azt felelik a növendékek: Karagyorgyevics Péter. Kelemen Samu cikke. Kelemen Samu, ia szatmári kerület függetlenségi képviselője cikket irt a „Neue Freie Presse" vasárnapi számlábam. Cikkében az általános politikai helyzettel foglalkozik és különösen a választó volt az én első barátom és mondom nektek, leghőbb vágyam lett volna rongyos nadrágban járni és döglött macskával játszani. De hát rab voltam, szegény rabgyermek. És folyó sem volt a városunk alatt, hogy azon_ tutajozhattam volna. Csupán négerem volt. Péterke öcsémnek fentem ki tintával az arcát és Péterke tűrhető Jim volt . . . Hosszú évek múlva is, ha Jimnek szólítottam, ijedten kapott az arcához, vájjon nem íéntás-e? De este, mikor minden elcsendesült és az éji lámpa szelid fényét az ismerős falakra vetette, a kis ágy, amelyben feküdtem, lassan-lassan gazdátlan tutajjá alakult 'át, amely csöndesen úszott a hömpölygő nagy folyamon, amelynek partjait nem lehetett látni. És csupán valamerre Iliuois felé égett egy lámpa a parti őr kunyhójában .... A második barátom egy komoly és szomorú fiúcska. A neve Dombey György, a Dombey és Fia kereskedő cégtől. Dombey Györgygyei alig történt valami egyéb, mint az, hogy mire hat esztendős lett, csöndesen, illedelmes komolysággal meghalt, mjnt egy angol úriemberhez illik, de mégis, engedjétek meg, midőn róla beszéltek, meglágyul a szivem. A kis Dombey más világokból való, mint a kalandos Huck Finn. Dombey György egy nagyon gazdag és nagyon komoly angol kereskedőháznak volt a gyermeke és döglött macskák helyett arany souveringekkel 'játszhatott volna, ha általán eszébe jutott volna játszani. Dombey György soha sem játszott, mert neki ehez nem volt érkezése. Neki épen olyan komoly, előkelő, ünnepélyes férfiúnak kellett egykor enni, mint az apja, az öreg Dombey. Görögül és latinul tanult a kis gentleman és olyan komoly és csöndes volt hat .esztendős korában, mintha hatvan esztendős lett volna.