Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-10 / 184. szám

1912 augusztus 11. DÉLMAGYARORSZÁG 5 * Nyári szinésztréfa. Nagyvárad város tanácsa tegnapi ülésében egy tűzrendészet) kihágás miatt megbüntette Erdélyi Miklós színigazgatót, aki most Brassóban időzik. A társulat egyik színésze nyomban az itéiet meghozatala után táviratban igy értesítette a direktorát: erdélyi színigazgató brassó városi tanacs ma tuezrendeszeti kihágásért szigorúan megbuentette Óriási riadalmat keltett ez a távirat Brassóban, ahol a nyaralás édes semmittevésében megzavart színigazgató, aki már száz koronákról álmodott viziós álmokat, az alábbi sürgönyt adatta fel Nagyváradra: oerdoeg vigye el mennyire bueníettek erdelyi Ez a távirat dringend válasz fizetve jött. És képzelhető Erdélyi kellemes meglepetése, amikor Brassóba ért a válasz: ketteo korona A vicc azonban az, hogy a rémült sürgönyváltás többe került, mint a tanács által kiszabott büntetés. Hazai és előkelő dolog. — Uzsorások kezébe került gróf. — (Saját tudósitónktól.) Ami most itt következik ,az egy tipikus hazai dolog. Szerepel benne egy magyar mágnás, akinek hazafiassága egyesül a tudós lelkesedésével, vagyonát az utolsó fillérig nemzeti műkincsekre költi és amikor páratlan áldozatkészséggel egy egész muzeumra való műtárgyat hord össze, látja, hogy mindenki közömbösen halad el mellette. Kreith Béla gróf ez a szerencsétlen főúr, akit elborult elmével szállították be Motavcsik tanár klinikájára. Szerepel mellette a históriában egy ügynök, aki fejedelmi dijazásért egy bankcéget szerez, ez viszont kisegíti a grófot. Kreith Béla gróf szerződést kötött Weisz Árpád és Társa bankcéggal és Ripper Ignác ügynökkel néhány hónappal azelőtt, hogy mint idült agyhüdéses beteget elmegyógyintézetbe szállították. Tehát Weisz Árpád és Társa cég Ripper Ignác ügynök közvetítésével tizenötezer korona kölcsönt adott Kreith Béla grófnak ezzel a kikötéssel: Ezen követelés biztositására átad egyidejűleg Kreith Béla gróf egy általa elfogadott és Ripper Ignác által kibocsátott és forgatott 150.000 koronáról kiállított három havi lejárattal ellátott váltót. Ugyancsak biztosítékul leköti a kizárólagos tulajdonát képező, senki által meg nem terhelt és a csatolt leltárban felsorolt 1848—49-iki összes ereklyegyüjtemény tárgyait, valamint az összes Kossuth-muzeumi tárgyakat, kötelezőleg kijelenti Kreith Béla gróf, hogy amennyiben ezen ereklye tárgyait -mától számitott két hónapon belül kettöszázhatvanezer dollárért eladja, ez esetben kötelezi magát a kölcsönösszegen, vagyis a tizenötezer koronán felül az eladás létesitése napján weisz Árpád és társa cégnek további egyszázezer koronát külön fizetni, mely egyszázezer koronából kötelezve van Weisz Árpád és Társa cég Ripper Ignác budapesti lakosnak ugyancsak késedelem nélkül ötvenezer koronát kifizetni, illetve nevezett Ripper Ignácnak átadni. A gróf szó nélkül aláirta ezt a szerződést és ugyebár nem csodálatos, ha elmegyógyintézetbe került? De most jön a dolog java. Amikor a meghibbant elméjű grófot beszállították Moravcsik tanár klinikájára, Weisz Árpád és Társa följelentették Kreith Béla gr óin ét, zárlatot kértek a muzeumára és azt állították, hogy eladogatja a javu-kra lekötött ereklyéket. A zárlatot elutasította a biróság, a bünügyet pedig a rendőrség fogja megszüntetni. Gróf Kreith Béláné igy nyilatkozott -a furcsa ügyről: — Szerencsétlen férjem elborult elmével aláirt ugyan Weisz és társának egy irást mintegy 15 ezer koronáról, de muzeumát ennek ellenében le nem kötötte, hanem váltófedezetet adott nekik. Én a Kossuth-muzeumnak, mint ilyennek, lényegét és épségét nem bolygatom meg azzal, hogy annak tárgyait eladogatom, mert az eladott dolgok olyan régi könyvek és újságok voltak, melyek nem szorosan vagy egyáltalán nem függnek össze a Kossuth-muzeummal. A Weisz és társa által kért birói zárlat ügyében a VIII. kerületi járásbíróság elutasító határozatot hozott s ez a tény maga is eléggé dokumentálja a Kreith Béla gróf hitelezőinek álláspontját. A bűnvádi eljárás pedig mással mint beszüntetéssel nem végződhetik, ha van igazság. És van igazság. A Kossuth-muzeum körül keletkezett csúnya harcnak el kell csendesülni s a sokat zaklatott grófnőnek meg kell az őt megillető elégtételt kapnia. A Cséry-leány és Adalbert porosz herceg. (Saját tudósitónktól.) A Bécsben -megjelenő Deutsches Volksblatt-nak Marienbadból regényesen hangzó történetet jelentenek Adalbert porosz herceg szerelméről. E szerint -a -fiatal herceget szerelemre lobbantotta Marien-hadban a budapesti előkelő társaságban jól ism-ert szép Cséry-leány ok egyike. A herceg -a -marienbadi tennisz-téren ismerkedett -meg Gséryékkel. Idők folyamán — mondja -a nevezett lap jelentése — a herceg és az egyik Cséry-leány közt nagyon barátságos érintkezés fejlődött ki, ami nem egy tekintetben határozottan meglepő, különösen, ha figyelembe veszi az -ember, hogy a német császári ház tagjai -mindig rendkivül tartózkodók. Az idei fürdői -évadban már nyalt titok lett, hogy az idén már harmadszor a fürdőhelyen levő Hohenstein gróf — ez Adalbert herceg álneve — nagy tisztelője az egyik Cséry-leánynak. A herceg csaknem naponta korán reggel a tennászhelyre kiséri a hölgyeket és -ott órák hosszáig tennivszezik velük. A -minap azonban -szenzációs hir érkezett, amely alkalmas volt arra, hogy n-émá nyugtalanságot vegyítsen a marienbadi királyidiilil csendjébe. Meglehetős határozottsággal jelentették ugyanis, hogy a herceg anyja ellátogat -Marienbadba. Vilmos császár felesége — -igy -szól a jelentés — „rövid fürdőhasználatra Marienbadba érkezik", mert orvosi tanácsadói ezt jónak vélik. Marienbadban nem tartják 'lehetetlennek, liogy a császárné feltűnés nélkül szemügyre ákarja venni azt ia fiatal hölgyet, aki fiának szivét lángra lobbntotta és hogy látogtás következtében talán egy HohenzoU-ern-herceget is a boldogság fog érni, amelyet Ferdinánd Károly királyi herceg talált meg akkor, larnákor szivének választottját feleségül vehette.. A halálbánya borzalmai. — Katasztrófa 128 halottal. — (Saját tudósítónktól.) A mai lapok irtózatos bányaszerencsétlenségről kaptak hirt. A boluuni Lothringen-szénhányában bányalégrobbanás történt tegnap s a gyilkos gáz, meg a tüz száznál több -bányász életét köve-^ telte. A katasztrófáról ma ezt -a táviratot kaptuk: Berlin, augusztus 9. A babu-mi bányakatasztrófa halottjainak -számát csak késő éjjel tudták megállapítani,. mert folyton többet és többet hoztak föl a . mélységből. Este ötödfél órákor a rendőrfőnök azt mondotta, bogy még legalább ötvenhatvan halottai f-og szaporodni az áldozatok száma és -hatod-fél órakor már hetvenegy halottat és huszonöt súlyosan sebesöltet számláltak össze. A Schanrokík-, Schverin gróf- és Konstantin-tárnák mentőcsapatai hősies munkát végeztek és oxigénfejlesztő készülékükkel sikerült is több su-lyosan -sebesült eszméletlen bányászt életre kelteniük. A tárna bejáratánál szivettépő jelenetek voltak. A-z automobilok ós -betegszállító kocsik szüntelenül (vitték a -fölhozott bányászokat a kórházba. A su-lyosan sebesültek teste borzalmas égett -sebekkel van borítva. A szerencsétlenséget, mf.nt véglegesen megállapították. az okozta, hogy a tárnában uj keresztgerendák elhelyezése alkalmával hatalmas gazforrás szabadult föl, amely meggyulladt. Éjjel tiz órakor százhuszonnyolc halottat hoztak fölszinre. Tizenkét bányamunkás még lenn van a harmadik tárnajáratban » ezeket, ugy látszik, nem fogják megmenthetni, mert a -beomlott törmelékek egészen körülzárták őket s igy lehetetlen hozzájuk férkőzni. A tüz egyébként a tárnában csaik csekély kárt okozott. A halottak majdnem egészen szénné égtek, ugy, htogy személyazonnosságukat alig lehet megállapítani. A legtöbb halott és sebesült félig meztelen volt, mert a szerencsétlenek letépték magukról a ruhát s annak egyes darabjaival betömték a szájúikat, bogy a gyilkos gázt ne kelljen beszivni-ok. NAPIJjlREK Drága dohány. Nem történelmi dátum, csak szimpla évforduló. A világtörténelmi eseményektől messze esik. Egy csöpp vér sem tapad az emlékéhez, még csak királyi korona sem hullt a porba. Oly sok évfordulót följegyez a krónikás, amelyet évezredekig megőriz a történelem, ez az évforduló csak már ól-holnapra rálő emlékezés, Tiszavirág sorsú. Tehát: most egy esztendeje, hogy a parlament törvénybe iktatta a dohánytermékek megdrágításáról szóló javaslatot. Méltóztatik emlékezni az esetre, ez akkor történt, amikor ön, Olvasó ur, dühében zálogba csapta finom művű ezüst cigarettatárcáját és elhatározta, hogy lemond a dohányzásról. Igen, hiába tiltakozik, ked ves Olvasó ur, ön pmit egy évvel ezelőtt ádáz gyűlölséggel nyilatkozott a dohányról és kijelentette, hogy ugy a szivart, mint a cigarettát bojkottálja. Inkább cukrot szopogat, de azért sem dohányzik. Olvasó ur, ön most ugy csodálkozik, mint akit bizonyos alkalommal az uj kapuval szokás együtt emlegetni. Kételkedik a dologban. Pedig higyje el, kérem, hogy pontosan egy évvel e sorok megjelenése előtt, alig volt ember ebben az or-