Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-10 / 184. szám

2 DÉLMAGY/ARQRSZAG 1912 augusztus 10. gátjai és va<n kétségkívül határa is. Mert a Krupp-gyárat a harcias kor, az állig való fegyverkezés évtizedei szülték, hire ép a fegyvergyártásban lett nagy. De ez nem jelenti, hogy egy békésebb korban, háborúk multával, be kellene zárnia műhelyeit. A mai világ talán nem is tudja, hogy Eszszenböl a békét is tudják szolgáim, oly termékekkel, ameleyken mai közlekedési rendünk nyugszik és ha eljön az az idő, amikor az emberiségnek nem lesz többé szüksége ágyukra és páncélokra, Krupp el fogja árasztani a világot acélsineivel, amelyeknek gyártása titkát eddig kifürkészni senki sem tudta. Igen, mindennek a jubiláló Krupp-gyár a középpontja. Épen mindez ad néki /olyan óriási jelentőséget. Mert képzeljük el azt, amit ugy megalapozott kétezer évvel ezelőtt Krisztus, — hát képzeljük el, hogy a béke szelleme diadalmaskodna a háború szellemén: a mai szellemen ... mi lenne akkor? Ó, akkor nem direkt Krupp jubileumát ünnepelnénk. Hanem az emberiség igazi jubileumát! Szegedi kritika a családi pótlékról. (Saját tudósitónktól.) „A nős, de gyermektelen államai alkalmazottak" -aláírással ma egy cikket küldöttek be /szerkesztösógönknek, azzal a kérelemmel, hogy a cikket a Délmagyarországba tegyük közzé. A cikket, amely „Súlyos sérelmek" eimmel ia családi pótlékról szóló törvényt kritizálja, leközöljük ezúttal, bár nem szoktunk leadni oly cikket, amelynek szerzőjét biztosan megállapítani nein tudjuk. Lehet, hogy ezt' tényleg* egy nős, de gyermektelen áll-auM alkalmazott küldte be ós az aláírása azért .sjzól többes számban, hogy hátvédül használja kollégáit, de az is lehetséges, hogy nem is állanai hivatalnak irta. Csak azért adjuk le mégis a cikket, hogy a ifju leányt. Senki se bírálta túlságos szigorral e drámai /alkotást s íkitünő és megcáfolhatatlan bizonyítékokra támaszkodva, kijelentette, liogy a szerzőnek csepp színpadi érzéke sincs. sgggü Ő -a kővetkező mondatokat irta: „Minő érdeklődéssel viseltethetünk ily lelemény iránt? Nagyon jól tudom, hogy ily dolgok megtörténnek az életben, de az élet nem a szimház ... és a színház nem az élet, nem /az többé! Élet és színház két merőben különböző dolog. Valódi drámai szerző nem tévedhet ebben s ennek következtében olyképpen kezelte volna ezt a tárgyat, bogy drámaivá alakította voina A katonatiszt az /utolsó pillanatban ügyvéddé lett voilna, az ügyvéd pedig a katonatiszti hivatás felé fordult volna! . . . Ami pedig az ifju leányt illeti, neki ahhoz a mérnökhöz kellett volna feleségül menni, aki az első felvonásban (fordult elő. Ilymódon táncolt ő körül a saját külön és ren/dkivül raffinált pszichológiájával minden darabot. Szegény Senki! . . . Most meghalt! Egy íiakkerben halt meg, mint monsieur Seribe. Tegnap temették el. Roppant embertömeg kisérte koporsóját. Voltak megindító búcsúztatók. S ekkor ugy rémlett, nagyon rég történt már, mikor a szegény Senki az agyához kapott ós igy szólt : „Hát csakugyan igaz volna, hogy oiégsean vagyok oly javíthatatlan tökfilkó, minőnek tartom magam? Lehetséges volna-e mégis, hogy valahol a koponyámban fényes csillag rejtőzik, melyet én nem ismerek?" közönség meggyőződhessék, hogy a naiv támadással szemben igenis mennyire helyes, a családi pótlékról szóló uj törvény. A családi pótlékról ^zóló törvény már életbe lépett s ennek alapján a tisztviselők nagyobb része a pótlékot már megkapta és el is költötte. Ezen törvény •értelmébena csk a nos és gyermekekkel biró, valamint legalább 2 hozzátartozóját eltartó tisztviselő tarthat /igényt pótlékra; mig a nős, de gyermektélen, valamint csak egy hozzátartozóját tartó, illetve segélyző tisztviselőknél a törvény ridegen megfeledkezett. Ezt a törvény alkotód számításon kivül hagyták; gondolván, ezeknek nagyon jó megy sorsuk, mert nincs gyermekük, Isten ádásában nem részesültek, gondjuk nem lehet egyáltalán, tehát földi áldásban sem részesitendők. Bezzeg bőségesen gondoskodtak azon tisztviselőkről, kiknek, mint családapáknak amúgy is jól megy dolgiuk, mert jó fizetést élveznek, miután a tisztviselő ha nősül, hozományra is számát vagy arra, hogy -felesége is állásban legyen, máskülönben nem nősülnek. Igazuk is van, mert a mai viszonyokhoz képest juttatott tulszerény fizetésből tisztviselőhöz illően megélni nem lehet; — mivel a minisztérium mindenről gondoskodik, csak a tisztviselők fizetésrendezésének ügyét halogatja. Tehát mint fennebb jeleztük, a tisztviselők, kik családi pótlékban részesülnek, nagyobb részük megfelelő és jól rendezett viszonyok közt élnek. Sőt még a törvény olyan nagyon jó törvény, hogy ennek alapján az-ok is részesülnek családi pótlékban, akák arra egy-á^alán vagyoni viszonyaik révén nem voltak rászoru/lya, de azért ennek dacára a nős, de gyermektelen tisztviselők és egyéb állami alkalmazottakat, akik sínylődve élnek a mai viszonyok közt, szerény vissza-huzód-ottságban és teljes vagyontalanságban, nem részesítette e >s kormány családi pótlékban, gondolvá- izegények, szegényeké pedig a lelki vi, i menyország. Szegény embernek pedig lerencséje is. A természet törvényeivel, veivel senki szembe nem szállhat, épen i y a természet erőit sem lehet korlátoz 'észét törvényeit ismerni emberi dolog. valakinek iljisténképen nincs .íyerrrfekí, a; mi á mai, korban annyit tesz, mintha a ma, 1 kö t né, hogy akinek az egyik füle, szem .gy az egyik fülére nagyott hall, vag. . tulnagy, tisztviselő egyáltalán nem lehet. Hát azok a szegény tisztviselők, kiknek nejeik, ámbár gyermekük nincs, betegesek és semminemű vagyonnal nem rendelkeznek s gyógyszerekre évenkint tetemes összegeket költenek, miért nem érdemlik meg a családi pótlékot? Avagy a nős tisztviselő, de gyermektelen olcsóbban kap mindent a világon? Ezeket a mai nyomasztó drágaság nem sújtja? Ha már kedvezményben részesítették a gyermekes családapát, akkor ezen kedvezményt igazságosan nős, de gyermektelen tisztviselőktől1 sem vonhatják meg, mert ezen utóbbiak kétszeresen rászolgáltak a segélyezésre. Felhívjuk ezen körülményekre az intéző körök figyelmét, hogy tán ezen utóbb emiitett körülmények mérlegelése figyelmüket elkerülte, de ha ez már megtörtént, azon egy kis jóakarattal utólag is lehet segíteni és nagyon sok méltányos és igazságos igényt -méltóztatnak ezáltal kielégíteni! A nős, de gyermektelen állatni alkalmazottak. Hát az itt clpan/aazoltaíkka 1 szemheu még is csak kénytelenek vagyunk megállapítani, liogy a törvény rendelkezése helyes. Nem is vitatkozunk, hanem egyszerűen megállapítjuk, annyira józ/a-n és világos -ez az ügy. Az csak természetes, hogy -inkább segélyre szorul az a hivatalnak, akineík két-három, de esetleg öt-hat gyermeke is van, mint akinek egyáltalán nincs családja. Meg ezen törvény meghozásánál más cél is vezette a kormányt ós sokkal súlyosabb nézőpont is. Ezt nem lehet íiaivul elintézni, hogy hát ha az istenke nem ad gyereket, nem kapunk pótlékot. Pótlékot ép az-ért neon kapnak, inert nincs gyerek -és dühöng -az egyke rendszer. Ezért nagyon helyes a törvény, ugy, ahogy meghozatott. A Vanderbiltek. — Amerikai levél. — Newyork, julius végén. (Saját tudósitónktól.) Az amerikai lapok sorozatosan ismertetik a pénzfejedelmeknek, a milliárdosok családjainak történetét. Közben -természetesen bőségesen rátérnek a boszorkányos vagyonszerzések históriájára is. Ezek közül a családi arcképek közül a legérdekesebb, legtöbb tan-ulságot rejt magában a Vanderb-ilte'ké, amely már egy igen rokonszenves frigy kapcsán sem lehet érdektelen a magyar közönségre nézve. A Vanderhil-t birtokot Cornelius Vanderbiit alapította. Vander-bilt, aki több generációra v-isziSzamenő/leg amerikai származású, Statenj Islandon látott napvilágot és hollandus őseitől sok sajátságot örökölt. Nagyobb -üzleti tudása volt, mint Astornak — valóságos finánc-zsen-i volt — soklkai nagyobb volt eredetisége, bátorsága és kombináló képesség. Az emberiséget ő két csoportba osztotta. Az egyikbe azok tartoztak, akik tudnak és a mási/kba azok, akik nem tudnak pénzt csinálni — és ez utóbbiakat bolondnak tartotta. Húszesztendős korában Newyorkba /költözött és három évvel azután 10.000 dollárra becsülték vagyonát, amelyet, szerinte, nehezebb volt megszereznie, mint bármely egyéb későbbi nagy jövedelmet. Abban az időben ő építette az első gőzhajót, amely Newyork és New-Brunswick között közlekedett és 1000 dollár fizetést élvezett e vállalatnál, mint kapitány. Ennél a társaságnál maradt mindaddig, amig annak egyévi jövedelmét 45.000 dollárra növelte. A felesége közben egy szállót bérelt — 19 éves korában nősült —• és ezt a „vállalkozását" is jól fektette be. ötvennégy esztendeiig vizén volt, hajókat javítva a Delaware, Hudson és Long, Island Soudon, nemkülönben óceánjáró hajói is voltak az Atlantic és Pacific oceánokat járván. Hetvenéves korában 40 millió értéket képviselő vagyonával a „Commodore" — mint ahogy őt akkor nevezték — figyelmét a vasutakra irányította, miután már éveken keresztül részvényese volt a Newyork és New-haw rasritV-eiságnak. Előrehaladott korában ilyen na... ' znmjxav sikere és mindet Élete alkonyán Végrendeletben sokakról megemlékezett, annak bizonyítékát adva, hogy a miiv-észi gavallérosságnak még sem volt egészen hijján. Sokszor segítette azokat, akiket kedvelt és elmondhatjuk, hogy szavának mndenkor ura volt. Könnyen hozzáférhető volt és ideje volt mindig komoly ügyek számára. Szép, egyenes tartású öreg ember volt és délceg járása, ruganyos léptei mindenkor feltün-ést keltettek a Broadwayn. Ugy nézett ki az öreg ur, mint valami incognitóban járó herceg. Két főszórakozása: a „w-h-ist" kártyajáték és a hajtás volt. A jó lovakat nagyon szerette, volt neki belől/ük so-k és velük a kocsiutak despotája volt. A Commodore egy szép napon „Harlem Lane"-ben kocsizott és szokás szerint senkinek sem tért ki. Egy vágtató kocsi hajtott mögötte és kérte, hogytérjen ki útjából. Vanderbilt nek-iuszitotta a lovait és egyenesen vágtatott megkezdett utján, azt hivén, hogy nem tudja a kocsi utói érni. De a másik kocsi a kerekébe ütközött és Vanderbilt kocsiját felfordította. Élettelenül hevert az u-t porában a Commodore. Eleinte azt hitték, hogy nyakát törte, de csakhamar talpon volt és az ijedt ácsorgóktól csak azt kérdezte: „Fiuk trappban ment-e a ló vagy vágtatott, amikor nekem hajtott?" William H. Vanderbilt követte atyját üzleti -téren, amint Wiil-iam B. Astor az öreg Astort. Vilmos fia üzleti képességeiről ugyan nem sokat tartott az öreg. W-illiam Vanderbilt elhatározta, hogy az olyan üzleti terveket, amelyek „fekete kéz" jellegűek voltak, minden ereiével le fogja törn/i és a számtalan hatalmas nehézségeket, amelyek útjába gördültek, le fogja győzni. A hatalmas vagyont nyolc vagy kilenc esztendő alatt megduplázta és ez bizonyára a Commodore tetszésével is találkozott volna, — ha ezt az öreg ur megérte vo-lna. A 200 millió dollárnak a hordozása azonban több volt, mint amit WilMam Vanderbilt ereje elbirt és az sirba vitte 65 éves korában. William K. Vanderbilt sokkal jobb ember volt, inint amilyennek őt -hitték. Folytonos jótéteményei közismeretesek ma már. Bár inkább szégyeniette jótékonyságát, illetve annak inkább a kitudását. i