Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-09 / 183. szám

,1912 laaignsztiis 9. Hogyan lehet kultura a magyarság deltájánál. (Saját tudósítónktól.) Nemsokára itt lesz a szeptember elseje és ez igen fontos dáJtuin a vásárok életében. A nyár a pihenés, nyugalom és hogy ugymondjuk az erőgyűjtés ideje. Szeptember elsején, ahogy az első friss ; fuvalom megérkezik, ezer lába nő az utcának. A kezek elevenebben mozognak és, még a kocsik kerekei is vidámabban gördülnek tova az uttesteken. Amerre járunk, amerre nézünk, mindenütt a lüktető életet látjuk. A gazda ekkor viszi piacra a nyár gyümölcsét. A kereskedő összeköttetésbe lép a nagy világgal és felfrissíti a polcokat, átvarázsolja a (kirakatokat. Az iskolák kapui kinyiinak és szeretettel ölelik magukhoz a jövő nemzedéket. A politikus is felébred nyári.álmából és gyorsvonaton utazik a vihar közepébe, ahol népek jóléte, boldogsága forog kockán. A bankár ekkor siet a friss pénzpiacra és ekkor érkezik első segitség a pénzügyi válság megoldására. A színházban felgördül a,függöny, a kávéházakban felharsan a muzsika. Szeptemberben szokott uj életre ébredni a kereskedelem, ipar, gazdaság, nevelés és ez az a dátum, amikor egy város kulturája is megerősödve indul hódító útjára. Nem vagyunk már nagyon messze ettől a dátumtól. Az a pár hét, ami még hátra van, észrevétlenül eltelik. Néhány, a város fejlődésére és uj életére vonatkozó észrevétel tehát épen most aktuális. Szeged is uj életet kezd szeptemberben. Csodálni kell e város rohamos fejlődését. Még azok is, afciík itt élnek e város fa \ai között, ámulva nézik a paloták növését, utcák egyenesitését, terek szabályozását, parkok rendezését és szobrok emelkedését. A szegedi ipar és kereskedelem viharszárnyakori immár versenyre kél a fővárossal. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egy nagy városnak első sorban fejlődő kulturára van szüksége. Ha egy erősen megfigyelő szem körültekint itt Szegeden, azt láthatja, hogy a kultura gyöngén, vézna lábon áll az izmos és rohamosan fejlődő város közepében. Pedig ugy áll a dolog, hogy iparilag és kereskedelmileg csak akkor fejlődhetik igazán egy város, ha a kultura szilárdan áll alapkövein. Szeged a magyarság központja és igy igen nagy szüksége van arra, hogy kulturája legyen. Azzai azonban, hogy ha elkiáltjuk: legyen kultura. semmi célt el nem érhetünk. Addig, mig a kulturacsinálás igazi titkát nem ismerjük, kulturája soha nem lehet Szegednek. Ezt a titkot ismerni kell. A titok maga igen egyszerű. Szegednek már meg vannak mindazok a kellékei, amelyek az igazi kulturális fejlődés megteremtődését nagy mértékben előmozdítják. A világvárosok életéből kell a példát kiragadnunk. A világvárosokban a kulturát nem az e célra kijelölt és hivatalból kirendtelt egyének csinálják. A kultura magáDÉLMAGYARORSZÁG tói terem és fejlődik, csak intelligens emberek kellenek hozzá. A kultura megteremtésének titka az, hogy mindazok a társadalmi tényezők, akik a mindennapi életben számottesznek, közelednek egymáshoz, találkoznak, kezet fognak, beszélgetnek és őszinte barátjai lesznek egymásnak. Ebben a társaságban a legkülönbözőbb állású és foglalkozású embereknek kell találkozniok. Legyenek várostvezető hivatalnokok, nagyiparosok, kereskedők, vállalkozók, bankárok, birtoko sok, irők, újságírók, színészek, festők, zenészek. Ismerkedjenek meg, társalogjanak, barátkozzanak egymással. Igy és ezen az alapon születik és fejlődik a kultura ,egy városban. Igy szoktak keletkezni egymásután színházak, ismeretterjesztő folyóiratok, kiváló könyveket terjesztő kiadóvállalatok, zeneegyesületek, nagyszabású hangversenyek, felolvasóestélyek, tárlatok, amelyek mind-mind magvai egy gazdag talajban elhintendő kulturának. Mindezt az együttesen működő, egymáshoz közeledő és egymást megértő társaság játszva tudja elérni, mig a különkülön való dolgozás óriási munkával és fáradtsággal jár. A kulturacsinálásnak ez a titka. Szegednek megvannak a maga számottevő társadalmi tényezői. Közeledjenek egymáshoz és hatalmas kulturát fogunk találni a magyarság deltájánál. Lovássy Károly. Két kis gyermek játszadozott. — A szegedi kórház kicsi halottja. — (Saját tudósitönktöl.) A szegedi közkórháznak halottja van. Egy gyermektragédia szerencsétlen áldozata kiszenvedett ,a kórházi ágyon gyönge kis mellét beszakította a revolver hűvös acélgolyója. Felsőgal ambospusztán süvített a halálthozó golyó egy csintalan kis fiu ujjának mozdulatára. Felsőgal ambosp uszítón, Kiskunfélegyháza határában játszódott le ia gyermektragódia. A pusztán, Tinior-tanyán, aratás van. A J/erjor-familia is az aratónéphez tartozik. A tizenkét éves Major Mária is ott kószált a pusztán, benne ragyogott a napsütésben. Naphosszat a buzakalászok mögött játszadozott, fehér kis kötényét vidáman himbálta a szellő. Az esti homályban határozatlan hang lopódzott a füléhe: — Szerbusz Mari. A Timorók szemefénye bátortalankodott, a hét éves András. A kis leány megringatta a buzakaJászt: — Szerbusz Andris. — Mit csinálsz, Mari? -— Csak ugy nézgelődök, Andris. A tizenkét éves Mari és a hét éves Andris, ikiünn a pusztán, az esti szürkületben, idillt szőttek. A fönséges gyermekromantika ugy ragyogott, mint a nap vibráló fénysugára a búzatábláikon. Későre járt már az idő, amikor Mária és András hazabandukoltak. Az aratók már vacsoránál ültek, sütötték a szalonnát. A fiu egyenesen Majorosnóhoz tartott. Möggyüttem a Marival. A Timor-gyerek nem vacsorázott benn a tanyaházban, a szülei asztalánál, a Mária mellett maradt. Himbálták egymás karját és mosolyogtak. 3 A következő napon sem tágított a kis Don Jüan. Ebéd után együtt mentek be a konyhába, a leány törölgette a tányérokat. Vidám beszélgetés közbein a fiu előszedte a konyhakemence mögé dugott revolvert. — Nézd csak Mari, — mondta örömmé! — ezzel durrantani is lehet! Ba.brálgatta az ócska fegyvert, amikor hirtelen eldördült a revolver és a következő pillanatban a leány szivettépő sikoltással a földre bukott. Melléből patakzott a vér, a golyó beleszaladt a testébe. A fiu kifutott a konyhából és összecsőditette az aratókat. Félegyliázáról orvost is divtaik, akinek a tanácsára az életveszélyesen megsebesült leányt csütörtökön reggel beszállították a szegedi közkórháziba. Az orvosok megoperálták, a lövés azonban halálos volt, csütörtökön este meghalt a leány. Az esetről a rendőrség értesiti az ügyészséget, amely valószínűleg elrendeli a nyomozást, liogy Major Mária haláláért kit terhel a felelősség. Kivándorlók statisztikája. — Maggarok sorsa Amerikában. — (Saját tudósít ónktól.) Mindig érdékes és minidig aktuális kérdés a kivándorlás dolga, •annál is inkább, mert az osztrák-magyar monarchia az utóbbi évtizedeikben legelső helyen áll az Amerikába emberanyagot szállitó nemzetek között. A monarchiából az utóbbi tiz évben 137.468 ember vándorolt keresztül a tengeren. Sorban utána következik Olaszország 125,973 kivándorlóval. Ausztria—Magyarország ilyen módon az amerikai bevándorlók számának csaknem egy negyedrészét, 24.3 százaltikát liferálja. A kivándorlók legnagyobbrészt szlávok, Magyarországból tótok, Ausztriából rutének, lengyelek és csehék. A kivándorlás (kérdéseiről nemrég érdekes könyv jelent meg, a Wellesley College egyik tanárnője, Green-Balch Emiily tollából. A tudós asszony főleg a szlávok inváziójával foglalkozik munkájában ós számos érdekes adattal dokumentálja azt a nyomorúságot, mely odatul, a boldognak hitt újvilágban, jut osztályrészül a meggazdagodás vágyával ultrakelt kivándorlónak. (Borzalmas a mennyisége annak az emberanyagnak, amelyet az Egyesült Államok hatalmas ipara megemészt, Magyarországba, Horvátországiba, Krajnába, Csehországba folyton özönlenek vissza az emberek, akiket nyomorékokká, tört, zúzott Amerika ipari előhaladása. A kivándorló rendesen nem azzal a szándékkal kel át a tengeren, hogy az élete végéig távol maradjon a hazájától. A lehető leggyorsabban akarja megszerezni azt a tőkét, amelyből újból hazatérhessen és ez az oka, hogy annál nagyobb munkabéreket igyekszik elérni. Ezzel szemben nem sokat törődik azzal, hogy hogyan él s nem sokat gondolkozik azon, hogy milyen feltételek mellett vállaljon el bizonyos munkáit. Az amerikai államok között emberfogyasztás tekintetében Allegbenz jár legelöl, amelynek egyetlen városában Piittsburgban több ember lesz nyomorékká s több embert ölnek még évente a gépek, mint egész Amerikában. Egyetlen óv alatt 526 volt a halottak s több mint 2000 a sebesültek száma. A halottaknak csaknem a. fele — 189 áldozat — AusztriaMagyarországiból származott. Az amerikai gyárvállaJatok ezzel szemben csak igen csekély kártérítéseket fizetnek a munkaköziben elszerencsótlenedett embereknek. Ha az áldozat családja inem lakik Amerikában, többnyire semmit, ha pedig fizetnek, •akikor is csekélység az egész. Igy hat emberért, akiknek a keresete 126.000 dollára volt