Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-06 / 180. szám

1912 augusztus 6. délmagyarország i 331 kiállítást, hangsúlyozta, hogy az rendkivül értékes ós jelentós, inert főként ia művészek erőpróbája. Nemcsak (belfödi, de 'külföldi mű­vészek is megismerik, megvitatják a kiálli­tók értékét, egyéniségét, jellemző stílusát. Papp Gábor müveit pedig máris a legna­gyobb elismeréssel-és általános érdeklődés­sel kisérifc. * Békésgynlán a színi szezont befejezték. Békésgyulán befejezték a színházi szezont. A társulat több tagja Szegeden tölti a szünidőt. Aztán nemsokára megint nekünk lesz sze­rencsénk Alimássyhoz. HAPI HÍREK Az alsóvárosi bucsu. (Saját tudósítónktól.) Évtizedek óta augusztus 5-én a népek vándorhelye Szeged. Régi tradició, egy kis fanatizmus, sok-sok nyomorúság és vallásszeretet hozza össze az embereket az ország minden tájából. Fáradtan és busán, összetörve, meg legyengülten ér­keznek meg a búcsúsok több-napi járóföld után, hogy bejussanak az ódon Mátyás-templomba és leborulja­nak a fekete Mária mindenhová néző képe előtt és elpanaszolják földi bajaikat. Egész Alsóvárost ellepi a zarándoklók óriási tö­mege. Némelyek egyedül jöttek és egyedül mennek, mások családostól, kis gyerekekkel, öreg asszony­nyal együtt járják a megtérés útját és ünneplik a ve­zeklés ünnepét. A máskor kihalt városrészre nem le­het ráismerni. A templom körüli tér tele van sátrakkal, bódékkal és hullámzó emberáradattal. Mindeníelé szent és proíanizált dolgokat árulnak. Nagy viasz­gyertyák töltik meg az egyik sátort; a másikban áhí­tatos képek vannak, Szűz Máriával, meg Jézussal, Ke­resztelő Szt. János és a többi apostol, a Szt. Lélek, meg Szt. Jeromos, mind-mind olcsó festmény alakjá­ban dicsőítik a hivők boldogságát. Mellettük már csak mézes kalácsot lehet kapni; szép, szines sziv alakút, amelynek közepén tükör van és alatta néhány rossz verssor, amely szivéhez szó] a leányzónak, ha szép legénytől kapja a bucsu olcsó fiát: Kár busuini a multukon, , . Igy nő nagyra a fájdalom; A jövőbe nézzen szemed, Boldogságod ott felleled. Hát bizony ez az: a boldogság. Amig ember van a világon, addig mindég szalad a boldogság után, pedig hát csak akkor lehetünk boldogok, ha semmi után nem vágyunk és semmit nem kívánunk; mert az ember rendesen épen a semmi után szalad és ha el nem éri, azt hiszi, hogy mindent elveszített. Ez olyan bucsui igazság, telve bucsui hangulattal. De menjünk tovább. A mézeskalácsos mellett már vizesuborkát árulnak, meg dinnyét. Mind a kettő meg­lehetősen olcsó étel és felüdíti némileg a fáradt embe­reket. Délfelé megveszi az egész család a maga diny­nyéjét, kikeres a fiiben egy árnyékos helyet, letelep­szik és azonnal elkölti az ebédet. Vannak azonban laci­konyhák is felállítva, ahol meleg ételeket °lehet kapni. Egy nagy asztal húzódik meg a sátor alatt, ott leül­nek egymás mellé egészen ismeretlen távoli emberek, akik sem ezelőtt nem találkoztak még sohasem, se ez­után nem fognak talákozni; elbeszélgetnek egymással misztikus dolgokról, égi csodákról, amit itt is, ott is láttak; közbe előkerül a töltött paprika, a siilt disznó­pecsenye, meg a többi közkeletű étel. Aztán megkondul a régi templom öreg harangja, megemelik a kalapokat és tódulnak be a templomba. Ott aztán különös kép tárul a szemlélő elé; a szem­lélő elé, mert ilyen is akad nagyon sok, aki nem imád­kozni, csak szemlélődni megy le a búcsúra. A főoltár közelében sem lehet jutni. Ott térdepelnek ősz, meg­tört emberek, akik már a sirfelé hajlanak és csak nyu­galom, meg lelki béke után vágyakoznak. Nyomorékok terülnek el a földön és csókolják a hideg kőkockákat, sirnak és imádkoznak és gyógyulásért esdekelnek. A padok tömve vannak szorgalmas kezű öreg asszo­nyokkal, akik halk mormogással pergetik a végnélküli olvasót és imádkoznak nagy nyugalommal. Hátul a templom sötét csarnokában zokogás és jaj­gatás hallható. Ott van Fekete Mária képe, a kis oltár fölött. Valósággal megostromolják a hivők. A százados festményről szigorúan néz le Fekete Mária legendás képe. Az előtte lévő oltáron pedig halomszámra van­nak orvosságos üvegek elhelyezve, gyanús barna fo­lyadékok, homályos kék vizek és az orvosi tudomány többi produktumai, melyek ugy . látszik nem birnak olyan enyhitő hatással, mint a hit fanatizmusa. Száz számra keresik fel a beteg és szerencsétlen emberek a hideg nézésű, sokat szenvedett Fekete Máriát és irga­lomért esdő szavuk betölti a sötét csarnokot. Kint az utcákon, amelyek a Mátyás-térre vezetnek, zajlik az élet. A szegediek, a kíváncsiak érdeklődve néznek körül és be-beiérnek a Szt. Háromság-utca há­zainak kapualjába elhelyezett kis csárdákba. Délután három órakor már az öröm és a vigság veszi kezde­tét; Szeged újjáépítésének kegyeletes emlékezete. A malac-banda is megszólal a sátrakban és a levezekelt bucsus táncolni kezd a vidám hangokra. Kint az utcán papagályok rikácsolnak és szerencsecédulákat húznak a jövőre aggodalmas embereknek. Érdekesek ezeknek a céduláknak a tartalma. Intő tanácsot ad a vevőnek, de egyben mindenkit biztosit végezetül a tartós bol­dogságról. De a nép, a tömeg hisz az „igazmondó pla­nétában", szentírásnak veszi minden szavát és sereges­tül keresi fel a papagályos asszonyt. Itt közlünk egy ilyen „Igazmondó p!anetá"-t: Ön sokat foglalkozik magával, ami pedig nem helyes. Gondoljon többet azokra, akiket szeret s bizonyára föl fog vidulni. Ne feledje, hogy a vi­dámsúg az élet fűszere. Csak vigan, csak bátran! Igy juthat ön messzire. Önre még nagy szerencse vár! El is éri rövid időn, ha a kellő percben meg­fogja és magához láncolja örökre. Egy újság érzé­kenyen fogja érinteni szivét, hogy azután á másik annál derültebb örömre gerjessze. Mint ebből látható, olcsón juthat az ember bölcs ta­nácshoz és szerencsés- jósláshoz. De hogy nagyobb legyen a mulatság, még a gyorsíényképészek is nagy számban jöttek a búcsúra, hogy az összekerülő párok azonnal lekapassák magukat. Késő este még mindég nagy a vigság kint a téren. Kis lámpák és gyertyák pislognak mindenfelé, azután a bál folytatódik egészen reggelig. A hajnal üdvözlő sugarára, ér véget a bucsu, mely az uj, a hatal­mas Szeged fogadalmi ünnepe. — Olvasóinkhoz. Tudvalevőleg két héttel ezelőtt differenciák támadtak lapunk válla­lata és a nyomda személyzete között s ez okozta, hogy" nem a rendes formában és ter­jedelemben jelentünk meg. Mára sikerült a differenciákat megszüntetni, amennyiben vállalatunk teljes méltánylással intézte el a vitás kérdést, ugy hogy a rendes üzem min­denképen helyreállt. Mától kezdve ismét a rendes alakban — amely Szegeden s a Dél­vidéken kétségtelenül a legszebb, a legmoder­nebb, — és a rendes tartalommal — amely a leggazdagabb, — jelenünk meg. Magyar Gábor. Magyar Gábor, a piarista rend rvtodt kormányzója, a szegedi városi főgimnáziumnak éveken ét volt igaz­gatója, ma este meghalt. A kiváló ember ha­lála 'nagy részvétet kelt országszerte, de kü­lönösem itt Szegeden, ahol generációkat ne­velt fel. A városi főgimnáziumi is meki kö­szönheti felvirágoztatását. Szelíd modorával, a diákság iránit érző meleg szeretetével min­taképe volt az igazi paedagógmsnak ós évek (multán, amikor már rég elkerült Szegedről, akkor is őszinte tisztelettel ós hálával emlé­kezték meg róla tanítványai. Az utóbbi idő­ben azután sokat, betegeskedett. Sok gondot és munkát igénylő hivatását nem birta imár azzal az ügybuzgósággal és lelkiismeretes­séggel ellátni, azért inkább lemondott fontos állásáról és nyugalomba vonult. Helyette a piaristák Hénap tanárt választották meg rendfőnőkneik, aki szintem Szegeden, i több, évig volt tanár. Magyar Gábor meggyön­gült szervezetét azonban már- a nyugalom sem birta helyre állítani. Súlyos és fájdal­mas betegségétől ima este a halál váltotta írneg. Temetésére az ország minden részéből a piaristák küldöttségileg képviseltetik magu­kat. — Kada Elek kitüntetése. A hivatalos lap jelenti, hogy a király Kada Eleknek, Kecskemét törvényhatósági joggal felruhá­zott város kiváló polgármesterének, aki oly sokat tett városa nagyszerű fellendülése és gazdagodása érdekében, az 1911. évben a vá­rost ért földrengés által okozott károk elhá­rításánál teljesített kiváló szolgálatai elis­inenóseül, a magyar királyi udvari tanácsosi cimet adományozta. — Főhercegi vendég Lúgoson. Lúgosról jelentik, hogy Lipót Salvator főherceg Tüz­érségi főfelügyelő e lió 7-én vagy 8-án Hesi­cabányáról Lúgosra érkezik. A 7-ik tüzér­dandárt fogja inspiciálni. A főherceg két na­pot fog Lúgoson tölteni. — A kolozsvári egyetem ez évi vezetői. A hivatalos lap vasárnapi száma jelenti, hogy <a vallás- és közoktatásügyi .miniszter v. kolozsvári tudományegyetemen iaiz 1912— 1913. tanévre Kosutány Ignác dr nyilvános rendes tanárának a tudomány egyetem rektor magificusává, Lukáts Adolf dr nyilvános ren­des tanárnak a jog- ós államtudományi, kar dékánjává, Buday Kálmán dr .nyilvános ren­Tslelan Értesítem a nagyérdemü kfirK«cv vPttdáfllfííéf <Vár"uíca' ^postával szemben) átvettem ós azt ujonan át* közönséget, hogy a volt »*U1 IFutfjr JUL&CI V^iSltC-yi©^! aiakitva megnyitottam. — Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztánkezelt buckái w h ' f i rjnnaártíílv volt ftőrössy József borokkal kiszolgálni: az igen t. iparos és vidéki urak partfogásátkérem tisztelettel liUÍiil£Kil w j Uitt VvllUC-yiUiy :: sörcsarrioit :: 9298 Hmden sserdán és pénteken halpaprikás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom