Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-25 / 11. szám

12 delmagyarország 1912 augusztus 25. átlépte hazánk határát kiváló gyógyvize, a Máinási Sikulia révén. És hogy csalódunk. Primitív kis fürdő alig a legelemibb kellékekkel felruházva. Fősétányán kivül alig egy-két erdei ntja gondozott. Legrujia.bban azonban mintha fellendülne itt is, ott is uj épületeiket látunk — talán ebből is lesz valami. Mindenesetre megérdemli, már csak a kedves fesztelen közönségéért is, amely mint egy család együtt tart és még nem ütött ki rajtuk a fürdőzők közös nyavalyája a flanc és fényűzés. És ez az talán, amiért sokkal jobban éreztem magam itt, mint a Sepsiszentgyörgy melletti Élőpatakon, hol mivel már egy kicsit nagyobb a fürdőző közönség, kialakulnak a kasztok s jiaj annak, aki nem piáin parade jelenik meg a zenén. Egyébként fekvése, vidéke ép oly szép ós regényes, mint a többi erdélyi fürdőé s nem egy kigyógyult gyomorbajos ember emlékezik hálásan viszsza Élőpatakra. Kovásznia megint egy fürdő, melyre csak fájó szivivéi gondolhat az ember. Elhagyott kis hely, alig látogatja közvetlen környezete, pedig a Főterén levő csodával határos gyógylerejü „Pokolsár" nevü forrása világra szóló hii •névre volna hivatva. Ha egy, bármely más kissé élelmesebb államban volna, anár nagyon rég ott tartanának kúrát az összes csúzos, köszvényes magyarok, de persze igy itthon, kinek jutna eszébe három-négy órajárásnyinál messzebb helyről felkeresni Kovásznál. Ugyancsak még a fejlődés legprimitívebb stádiumában van a torjai Büdös-barlang környéke is. Pedig nagyszerű fekvése és bő szénsav forrása egy elsőrangú gyógyfürdő alapfeltételeit adja. Megemlítésre méltó még a Kézdivásárhely mellett levő Fortyogó is, nagyszerű vasas és szénsavas forrásokat, azonban teljesen gondozatlan állapotban magánkézben van ngy, hogy ínég kiránduló helynek is alig alkalmas. I)e nem folytathatom* mert különösen e része Erdélynek oly gazdag a kitűnő gyógyvíz! orrásokban, hogy akár minden faluban megül 1 hatn ámk s vége-hosszát nem érnők s igy még azokról is alig emlékezhetem meg, melyek legalább a környékük számára immár fejlődni kezdtek, mint például Kászon stb. Üljünk hát vonatra s induljunk hazafelé. De nem hiszem megtudjuk állni, liogy Brassóba rövid időre is ki ne szálljunk. Hisz ez egyik legszebb fekvésű városunk. Menjünk csak egy nyári délután végig gyönyörű sétaterén — nem nyújt különb látványt legelső fürdőhelyünk sem. Oly előkelő és nagy a különösen Romániából itt nyaralók tarka csapata. Aki erre jár biztosan itt marad pár napig, hogy kigyönyörködje magát. Mélyebben fekszik Brassó köröskörül nagyszerű hegyiekkel, havas bércekkel szegve. Háttérben a Czenk-csucsán az Árpád-szoborral, mely niiinit egy iiitőuj figyelmeztet, hogy hazánk e végvárat figyelemmel őrizzétek, mert érdemes őrizni — mig az egésznek impozáns hátteret ad és fehérlő brassói havasok, a Bucsecs, messzebb a Csukós. Ennyi szépséggel eltelve kissé nehezen válunk el ettől a szép vidéktől és tudja Isten' mindig valami elkeseredés féle vesz erőt rajtunk. Nagyon sok külföldi fürdőre, üdülőhelyre gondolhatok vissza, melynek keresve se találom meg létjogosultságát. Hogy mást ne említsek, ott van az olasz Ospedaletti. Egy kis fialu minden jelentőség nélkül a Mediiterraine mellett, jó levegőjén kivül igazán semmije. És megás a világ minden részéiből sereglenek oda az .emberek. Istenem, hány különb helyünk van nekünk, mindmegannyi mesés helyem, gyógyforrásokkal, de ki az ördög vesz tudomást róla. . Ilyen s ehez hasonló gondol a tokbal foglal közöm, miközben a predeáli gyors száguldva rohan velem a sötét éjszakába ismeretlen tájak, uj szépségek felé. SIMON BÉLA. vda/wk^mka (Ujságszemelvények.) Nemrégiben egy kis szemelvényt adtunk a napilapokban megjelent furcsábbnál furcsább cikkcimekröl. Az önkéntelen humornak ebből a fajtájából valók a következők : Egy vidéki lap temetési referádájából: S. dr magasköptü, gyönyörű, a jelenvoltakat mélyen megható beszédében magasztalta az elhunyt érdemeit. Szép, szép, de hogy érezték magukat a közelében állók? Musset Alfrédet a szerelem ölte meg. Szőke dr, a családi afférjérő! hires szécsónyi ügyvéd megölte a szerelmet. Erre vall legalább a következő pár sor, mely egy róla szóló tudósításnak volt a cime : A SZÉCSÉNYI DRÁMA. A sserelemgyilkos ügyvéd bünügyének tárgyalása. Egy délvidéki helységből nemrég elköltözött egy közszeretetben álló fiskális. , A helyi lap érzékenyen búcsúzott tőle és e búcsúztatóból megtudtuk azt is, hogy a távozó ügyvéd minden egyéni értéken felül egy páratlan világcsodának is volt a boldog birtokosa. A búcsúztató igy szólt: ' A távozó Str. J. dr-ban társadalmunk egy rokonszenves, köztiszteletben és szeretetben álló tagját vesziti el, ki a hasaszeretettől lángoló hegedűjével nem egyszer viditotta föl társadalmunk kedélyhangulatát. Nem mindennapi akrobata mutatványról adott egyik szegedi laptársunk hirt, midőn azt irta: LEFÚJTÁK A VÁROSI TÉGLAGYÁRAT ! Szegeden történt ez a szivettépő családi dráma, melyről a következő sorok számolnak be: Már a rakodóparton, közvetlenül a viz mellett állott a halálra szánt asszony, amikor a kis ötvenesztendős Lajos tórdreborult előtte, átkarolta a lábait és meszsze hallható hangon, keservesen, sirva kiabált: — Anyuskám, ne öljük meg egymást: Szegény, ötvenesztendős, kis Lajos, milyen megható a sorsod! Vadászfegyver i|i i felszerelések és töltények legolcsóbbak l|l i Ottovaynál 3141 Nyúlszőr kalapok, nyakkendők, touriste ingek, férfi fehérnemiiek, cérna- és bőrkesztyűk, sétabotok és cipők a legjutányos árban ===== vásárolhatók GROSZ I. ezelőtt Syéres M. Mártonná! Szeged, Tisza-szálló mellett ! NEMENYINE • | foghö¥estlrne Kárász-y. 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle icgmunkákaf kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégitve. • Bármilyen javítás hat óra alatt elkészül. (0bba modern) , 4 téglagyári gepek @ kavicszúzdák, aprítógépek és egész telepek. Modern transmissiók. Marcfieggi gépprés vasöntöde r.t.Marchegg. VezérképviselőS HINSENICAEföP LÁSZLÓ mmi sr V„ Sziget-utca 4. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színház és üzlet. (Saját tudósítónktól.) A legifjabb, legbátrabb fővárosi lap, Az Est ma -tette meg legmerészebb és talán legjelentősebb lépését a magyar zsurnalisztikában. Imponáló nyíltsággal rántotta le a leplet arról a régi és bántó hazugságról, hogy a szinház mint kultuszintézmény tarthat igényt támogatásra akár a sajtó, akár a közönség részéről. Régente volt erről szó és régente lehetett alapja annak, hogy a szinház erre a támogatásra igényt tartott, azt megkapta. De ez az idő már a történelemé és jellemző a színházigazgatók üzleti elveire és a magyar közvélemény konzervativizmusára, hogy a régi igék még mindig hódítanak, holott a szinház ma már üzlet, irigylésre méltó, fényesen bevált, kitűnő üzlet. Az Est tehát, nehogy a színházigazgatók azt higyjék, hogy egy szabadjegygyel .mindenben eleget tettek a lappal szemben való kötelezettségüknek, valamennyi színháznak visszaküldte a szabadjegyét. Ha a szinház hirdetni akar, fizessen ép ugy, mint Könyves Kálmán vagy egy könyvkiadó, akinek pedig szintén van valamelyes köze a kulturához és nem élvez semminemű állami vagy városi támogatást, mint például a vidéki színházaik. Jó lesz azonkivül, ha a közönség végre tudomást szerez arról, hogy azok a hírek, amelyek egy-egy előadást napokkal, sokszor hetekkel megelőzően reklamirozn'ak, mem a lap hírei, hanem megfizetett hirdetések, amelyek ép ugy érdemelnek többv /